Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1926-01-05 / 3. szám

Ara ÍOOO korona. Békéscsaba, 1926január 5. Kedd VII évfolyam 3. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba Szent István-tér 18. Telefon 60. fOffffotlBn kerosxténj politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIOEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Mindig ugyanaz Ha végigolvassuk az utóbbi na­pokban megjelent lapjainkat, vala­mennyi a legnagyobb megdöbbenés­sel közli azokat a híreket, amelyek az alföldi árvízkatasztrófára vonat­koznak. Több-kevesebb hevességgel, de valamennyien kiemelik azt a két­ségbevonhatatlan tényt, hogy az ár­vízkatasztrófában legnagyobb része a trianoni határoknak volt, amelyek kétségbeejtő korlátoltsággal szakítot­ták el a földrajzilag és gazdaságilag együvétartozó területeket és szakítot­ták el Magyarországtól azokat a he­gyeket, amelyek az Alföld vizeit táp­lálják. Nemcsak a magyar népet szakították széjjel, hanem azokat a vízszabályozási társulatokat és szer­veket is, amelyeknek feladata a víz­állások megfigyelése és az árviz elleni védekezés volt. Csak egyetlen egy újság akadt egész Magyarorszá­gon, amely e kérdést nem ebből a szempontból tárgyalja, hanem erő­szakos ferdítéssel olyaténképen, ami­vel a saját pártérdekeinek vél ked­vezni. Megszoktuk már évtizedek óta, hogy a Népszava a legnagyobb kö­zömbösséggel megy el olyan kérdé­sek mellett, amelyek forró magyar kérdések és jobb ügyre méltó szen­vedelemmel kap azok után, amelyek saját pártcéljait szolgálják. Nincs az az alárendelt jelentőségű dolog, ami­ben fel ne kutatná és olvasóiba bele nem magyarázná az osztályuralom insinuációját és ha máskép nem megy, a csillagos eget is átfesti a maga színeire, vagyis magyarul: kétségbeesetten ferdít. Kétségtelen, hogy Magyarországnak dolgozó ele­meit érte a hirtelen jött elemi csa­pás. Olyanokat, akik a legkemé­nyebb munkával keresik meg nem­csak a saját, de az egész ország mindennapi kenyerét. Minthogy azon­ban ezek a dolgozók nem tartoznak a Népszava törzspublikuma és elő­fizetői közé, minthogy azokra nin­csen rányomva az elvtársi jellegze­tesség, — ezekkel a dolgozókkal szemben nagyon kevés részvéttel viseltetik a dolgozók újsága. írni azonban mégis csak kell róla, mert hisz' az egész ország erről beszél, hogy tehát a papir se menjen kárba és vélt érdekének szolgálatot tegyen, ugy akarja feltüntetni a dolgot, mintha az árvizet a kormány előre­látása meghiúsíthatta volna. Ezt a cikket bizonyára olyan ember irta, aki alig mozdult ki a Conti-utca aszfaltjáról és árvizet életében soha sem látott. Nem tudja, hogy a magas hegyekben méter magasságban fekvő hótömeg ha hirtelen elindul, órák alatt elborítja a völgyeket és ten­gerré dagasztja azt a patakot is, amelyet máskor a kutya is átugrik. Ez az árviz is igy jött és igy pusztít. De hogyan lehet a kormányt fe­lelőssé tenni a csapásért, amikor | Magyarország egyik legnagyobb föld­rajzi tudósa, Cholnoky Jenő egye­temi tanár háromhasábos, hosszú vezércikkben fejtette ki azt, hogy az árviz elleni védekezés képtelenségét már a triononi szerződés aláírása előtt bejelentették az ántántnak és hogy a békeszerződéssel a kormány­nak éppen azokat a szerveit vágták el, amelyekkel segíteni tudott volna. Ezért a levágott kézért Trianon a felelős! Százőtvenmiliiárdos kárt okozott a békésmegyei árviz Budapest, január 4. I A szombati minisztertanács előtt Mayer János földmivelésügyi mi­\ niszter kijelentette, hogy az árviz 550 tanyát, 150 szarvasmarhát, 300 í sertést, 20 lovat és 15,000 aprójószágot pusztított el, úgyhogy a kár 120—150 milliárd koronára becsülhető. Vésztő borul megkezdődött az apadás Békéscsaba, január 4. Vésztőről jelentik 12 óra 15 perckor. A helyzet javulóban van ; 2*5 cm-es apadás észlelhető, aminek oka az, hogy Szakállnál a Körös jelen­tékenyen apad az 5 bevágáson keresztül pedig a viz állandóan folyik vissza medrébe. Békéscsaba még nem lehet ónálló tőrvényhatóság? Értesülésünk szerint Rakovszky Iván belügyminiszter okvetlenül be akarja váltani azt az igéretét, amit Nyíregyháza városának s még előbb Nyíregyházán 1924 szeptember 14 én a városok küldöttségének tett, hogy t. i. a fejlettebb r. t. városoknak törvényhatóságokká emelése iránt törvény­javaslatot terjeszt a nemzetgyűlés elé. Ez a törvényjavaslat, mely csak néhány szakaszból áll, már ugy halljuk, el is készült, de abban bizony sok város csalódni fog, mett csak Szombathelyről, Nagykanizsáról, Nyír­egyházáról és Újpestről van szó benne. A javaslat tehát szűkmarkúan mér s a kimaradt városok erős mozgalmat indítanak, hogy a javaslatba őket is felvegyék. Reméljük, hogy még városunknak is sikerül a belügyminisz­tert meggyőzni a javaslat kiterjesztésének célszerűségéről. kormányzó a gyulai árviz színhelyén Oláb küldöttség a kormánybiztos-főispán Előtt (A m Körösvidék" kiküldött tudósítóidtól) Lapunk vasárnapi számában kikül­dött tudósítónk szűkszavú telefon­értesítése alapján irtuk meg, hogy Horthy Miklós kormányzó szomba­ton délután Vésztőről Békéscsabán keresztül Gyulára ment, ahol meg­nézte a Gyulavári körül pusztitó árvizet is. Erről a látogatásról tudó­sítónk ujabb jelentése alapján szá­molunk be most már bővebb rész­letességgel az alábbiakban: Szombaton délután, amikor a Kor­mányzó ur Őfőméltósága Gyulára érkezett, a Fehérkörős hídjához alig lehetett feljutni a kormányzó tiszte­letére odasereglett hatalmas tömeg­től. A hídon játjutva a Kormányzó ur megtekintette azt a nagy terüle­tet, amelyet viztenger borított. Dr. Csete polgármester jelentéséből meg­állapíthatta, hogy mennyi tanyaépü­let omlott össze és mennyi ember vált hajléktalanná. Ezenfelül azonban még megszám­lálhatatlan tanya került teljesen viz alá. Ezeknek már nyomuk sincs a viz szine felett. Most már csak a magasabban fekvő s nemrégen viz alá jutott te­rületek tanyái látszanak. Ezek közül is csak a Ladics tanya és a szintén égetett téglából épült Csausz-féle tanya áll még a helyén. Mikor a Kormányzó a Fehérkö­rös jobbpartján megjelent, az ott vá­rakozó tömeg óriási éljenzése fo­gadta. Innen Gyulavári községbe mentek ki, ahol dr. Vangyel Endre járási főszolgabíró, Bakos József és ifj. dr. Daimel Sándor szolgabirák­kal együtt jelentkezett nála s jelen­tette, hogy Gyulaváriban "ezidőszerint már nincs veszedelem, a község lakossága mindent elköve­tett, hogy a község az árvíztől men­tesüljön. A gróf Almdsy uradalom Soly­mos-, Dénes-, Győző- és Gelvács­majorjából az uradalmi intézőket és azok családtagjaikat, továbbá az uradalmi alkalmazottakat és család­tagjaikat, kimentették és gróf Al­mdsy Dénes gyulai kastélyában he­lyezték el. Az uradalomnál 180-an vannak, aki megfelelő ellátásban részesülnek. Az utóbbiak legna­gyobbrésze segélyre szorul, mert alig tudott magával elhozni va­lamit. A kormányzó a jelentést tudo­másulvette és elismerését fejezte ki a főszolgabírónak és a község min­den egyes lakosának a kifejtett muakáért és kívánta, hogy a köz­ség a további veszedelemtől men­tesüljön. Mig a kormányzó a helyszínen szemlét tartott, Gyulavarsánd községből egy vámőr tiszt és a községi bíró vezetése mellett oláh küldöttség jelent meg, amely dr. Kovacsics Dezső kor­mánybiztos főispánnak azt a ké­rését terjesztette elő, hogy a magyar határszélen levő vasúti hídon sza­badon kelhessenek át a gyulavar­sándiak, mert átkelési hidjaikat a Fehérkörős árja már régen elvitte. Azzal indokolták kérelmüket, hogy más uton a vizén tul rekedt álla­taikhoz nem tudnak eleséget vinni és igy a lakosság nagyrésze érzé­keny veszteséget szenvedne az ál­latok elvesztésével. Dr. Kovacsics Dezső kormány­biztos a kérelmet méltányolta és ki­jelentette, hogy teljesíteni is fogja, azonban előbb szakmérnök kikül­désével meggyőződést szerez, hogy a Fthérkörös átvágásokat már el­tömették-e az oláhok s igy a to­vábbi vizemelkedés meg fog-e szűnni és Gyulavári község, továbbá a viz alá került gyulai szántóföldek mi­előbb mentesíthetők lesznek-e a rajtuk levő víztől. Bár a küldöttség hangoztatta, hogy az átvágásokat már betömték, mégis j ragaszkodott a kormánybiztos ahoz, 1 hogy a betömés megtörténtéről ma­gyar szakmérnök szerezzen meg­győződést, amit a Kormányzó ur I Őfőméltósága is helyeselt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom