Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1926-02-28 / 48. szám

Békéscsaba, 1926. február 21. Körösvidék 161 Kocsor Ábris szerencséje Irta: szárazajtai KOVÁCS LAJOS A végtelen békési határ felett a „vénasszonyok nyará"-nak petyhüdt nyugalma terült el. Ritkás akácsorok fáradtan csüngő gyér lombja, a kacskaringós, mélyenszántott kocsinyomok kőkeményre száradt rögei, a lucernatáblák zöldje, a törökszigeti tanyák kacagd febér falai között, mindenütt rőtszinü aranyos porszemeket fürdetett az alkonyuló napsugár. Ifj. Kocsor Ábris fardülőjére siétős, fürge léptekkel fordult be a gazda meoyecskehuga, idb. Kocsor Ábris Rebeka lyánya. Kipirult orcáin, ideges, előrelendült mozgásán látszik, hogy valami igen nyugtalanítja. Még jókora ut a tanyáig, de már szóra áll a szája, mig fekete szeme a tanyát kémleli: nem láthatná-e az öreget. Idb. Kocsor Ábris a szérűn beszélget a szomszéddal, a „puka" Harmatival. S amint Rebeka ezt észreveszi, egyenesen odatart s alig van tul a hasonló találkozás alkalmával elmaradhatatlan köszöntés után: „Na, mire végzik?", azután „Mondom, mér jöttem 1" bevezetésen, kirobban belőle. — De gyüjjik ám haza idesapám, mer döglik a disznó Megyeren. Mán hatba beleütött a nyavaja. Ráncbaszalad jó Kocsor Ábris bozontos két szemöldöke, nem is szól mindjárt, hanem elgondolja, hogy mán csak nem lehet meg az ember fija baj nekül ebbe' a cudar világba'. Azután: — Hát akkor nincs más mit tenni, itatni, fogni, azután indulás. Mig a szekér a Megyerig vezető kacskaringós portengert ússza, van idő gondolkodni. 0 meg, aki kis hitványságokon is szeret napokig elmorfondirozni, most aligha hunyja le szemét az éccaka. Hogy milyen szipek vótak az ő disznói, hogy' irigyelték a szomszédok, mennyire gondjukat viselte. Olyan vót ai ójjuk, mint a pádimentumos szoba, — nem olyan kotus, mint „szomorú" Varga szomszéggyáé. Osztán mégis igy „megjárattyák vele." Hát bizony Megyeren rosszul állt a jószág sora. Az öreg felesége, a kisebb lyányával egész héten szappanyt főzött, fiai meg a tanyai Hangya szövetkezetet járták „erős szoldáérV Főtt, forrt az öreg Isonzónál megjukgatott koponyája. Hiszen csak keddig kibírná egy része, majd tudnám én osztáa a többit. Kedd hajnalba etetéskor a megmaradt nyolc süldőből is elpusztult, az ól sarkába butt a három legszebb. Akkor aztán kiadta Ábris keményen nevelt „meggyérési legény" fiainak az ordrét: — Itt nincs más mit tenni, megyünk Berénybe, a vásárra. Amék lefekszik az uton, a' ottmarad, a többit elaggyuk. Irgalmatlan, komisz térdigérő sár volt, osztán a berényi ut nem éppeg kicsiség, de azért — tán a sétáitatás, vagy mi tehette, — nem maradt le a vásártérig egy fia süldő se. Megérkeztek. De nemcsak hogy megérkeztek, hanem az eléjükszórt árpából még az éhségsztrájkosok is szemelgetni kezdtek. A formás süldők feltűntek. Hamarosan arra vetődött Ábrisnak egy özvegységre jutott, volt szomszédaszszonya. Megegyeztek s amikor a vevő házához hajtották a gazdátcserélt portékát, Ábrisunk belsejében különös változás történt. Tekintélyt parancsoló zord hangon, — melyen megérzett a tanyai olvasóköri elnökség — szólt imigyen az építkezésnél szerteheverő meszesedényeket megrohanó szomjas falkára mutatva: — Osztán, ha igy viseli gongyukat, nem vállalhatok ám kezességet a jószág egészségéért. Aztán megkönnyebbült szívvel búcsúzkodott, miközben sok szerencsét kivánt a szállított áruhoz. * Történt pedig, hogy Ábrisnak, aki egyébként ritkán járt Berénybe, egy „alkalomra", az olvasóköri „alakulásra" mint elnöknek bort kellett vásárolnia. Bement Berénybe s amint tanyai rögökhöz, feneketlen kotukhoz szokott lábát a sima városi kövezeten illegetné, hajja ám egyszer a háta mögött egy sipító asszony éktelen „acsarkodását" : — Hé, bikisi ember, hé bikisi ember várjik mán I öreg Ábrisunk azt hitte, megáll benne az ütő. A hangból ráismert süldőinek boldog vevőjére. És mily különös is az emberi természet! Ö, aki mint népfölkelő szanitéc oly rettenthetetlen nyugalommal kötözte Isonzónál sebesült bajtársait, most nem kivánt megállani, „hátra arc"ot és „frontot" csinálni, hanem elgondolta, hogy hányszor megsiketülhetett volna ő gránát-légnyomástól és hogy milyen kellemetlen lenne, ha nem sietne, nem intézné el idejében a borvásárlást és setétben kellene kimennie. A' pedig nem lehetséges. Erőltetett menetgyakorlatba kezdett. S már-már felcsillant előtte a szabadulás reménye, amikor a különben járatlan üres utcán, reá szembe felbukkan egy atyafi, aki — ugy látszott —- tényleg siketnek tartotta, mert lajbija pitykéjébe akaszkodra fülébe harsogta: — Ájjon meg mán, hé, nem hajja, kendnek kijabálnak? Lesz, ami lesz. mán most nincs más mit tenni, gondolta Ábrisunk, meg kell állni. Eddig nem kivánt hátra nézni, de most ahogy oldalt sandított egy szúrósat, látta, hogy jól sejtette: tényleg a süldők vevője jön utána és tényleg neki kiabál. A vékony, de azért alaposan lihegő özvegy pedig még oda sem ért, már messziről kiabálta: — Ejnye, hát tán bizony meg se ösmér kend? — Hát én bizony nem „emlékezhetem" hun láttam „vóna". — Pedig én kendtől vettem ám a nyóc süldőt az őszi vásárba'. Nem vóna még abbu a fajtábu eladó ? Mer megszerettem ám 1 Ilyen süldőim nem vótak még soha. Qyüjjön el, nézze meg, milyen szipek. A legkisebbje megvan százhetven kila. Ábris pedig csak állt, csak nézett, bozontos két szemöldöke hun össze, hun meg szétszaladt. Azt se tudta, borvásárlás előtt vagy borvásárlás után van-e. Mikor otthagyta az özvegyet, áhítattal dörmögte magában, hogy: A szerencse szárnyon jár, Kire ránéz a' jójár. Felettem Is elszállott, Vakkujjon meg — nem látott. • •HIHIHHUIMUllHlimmtIIIIIIIIIHIIIIHm Igazságügyi és egyéb furcsaságok Ponti Peres atyafiak állanak a törvény előtt. A bíró hosszasan békíti őket. Jó félórai nehéz szócsata után odaszól a jegyzőkönyvvezetőnek: — Mit is irtunk idáig ? — Semmit — hangzik a rövid válasz. — Akkor pont I — kiáltja türelméből kifogyva a biró. Nézeteltérés a fazék körül Egyik zsidó kölcsönadott egy fazekat a másiknak és minthogy törötten kapta vissza, pert indított hitsorsosa ellen. A megszorult honpolgár igy védekezett a biró előtt: — Először: nem is adta kölcsön a fazekat. Másodszor: A fazék már akkor is törött volt, amikor kölcsönadta. Harmadszor : Semmi baja sem volt, amikor visszaadtam ! A rang Volt katonapajtások összetalálkoznak és elbeszélik, hogy mi minden történt, amióta nem látták egymást. — Tudod pajtás — kezdi dicsekedve az egyik, — én voltam már azóta csendőr, rendőr, finánc, tűzoltó és csősz is. Éppen csak miniszterelnök nem voltam még! Fogas kérdés — Hogy lehet az édesapám, (kérdi apjától ebédnél a gyerek), hogy ugyanabból a lyukból a markába meleget, a levesre pedig hideget fuj ? I Jóbarátja minden hazafias gondolkozású polgárnak a „Körösvidék" napilap, amely legerősebb, legőszintébb, legelterjedtebb és éppen ezért legolcsóbb újságja is a messzi környéknek. Nincs község, nincs falu, nincs tanya a Körösök egész vidékén, amely ne a BKörösvidék"-zi vallaná saját lapjának, mert a „Körösvidék" újságnak minden községben vannak értékes munkatársai és elárusítói. A „Körösvidék" a legönzetlenebbül és a legszívesebben karol fel minden igazságos ügyet és minthogy naponta sokezer példányban járja be négy vármegye területét, a legtekintélyesebb szószólója a községek és városok ügyeinek. A „Körösvidék" a Körösök egész vidékének életét hűen tükrözteti vissza, de amellett legkorábban közli az összes országos és külföldi események híreit is, tehát minden pesti újságot is pótol, sőt, minthogy itt van helyben, meg is előz! Saját érdekében cselekszik a Körösök vidékén mindenki, ha belép a „Körösvidék" előfizetőinek hatalmas táborába. A „Körösvidék" napilap előfizetési ára egy hónapra 25 ezer, negyedévre 75 ezer korona. Ezt az összeget, valamint hirdetéseket is a „Körösvidék" kiadóhivatalába (Békéscsaba, Szent István-tér 18. sz.) kell küldeni. Telefon 60. SPORT Bevezették az Előre MTE-ben az atlétikát Az Előre MTE ebben az évben a sok baj ellenére is lankadatlan sportkedvvel indul a küzdelembe. Az uj vezetőség elhatározta, hogy bevezeti és intenzívvé teszi az idén az atlétikai életet az egyesület kebelén belül. Ezért megalakította az atlétikai szakosztályt, az úszószakosztályt, a birkózó és boxoló szakosztályt és a kerékpáros szakosztályt. Ezekben a szakosztályokban már is megindult az élet és a kiirt tréningeket már is szép számú atléta, birkózó és kerékpáros teszi élénkké. Az egyes tréningek a következőképpen tagozódnak: Atlétikai tréningek vannak hétfőn, csütörtökön és szombaton délután, Birkózó és boxoló tréningek hétfőn, szerdán és pénteken este 8 órától. A kerékpárosok pedig minden vasárnap tartanak tréninget. Az úszószakosztályban az élet csak az uszóévad beálltával kezdődik meg. Az Előre MTE az idén számos atlétikai versenyt fog kiirni, melyre meghívja nemcsak a helyi atlétákat, hanem a neves vidéki és fővárosi atlétákat is. A versenyzőket értékes vándordijakkal fogja jutalmazni, hogy annál nagyobb ambícióval küzdjenek az egyes versenyzők a nyertes babérjáért. Az atlétika bevezetésével nagyobb mozgalom indult meg az Előre MTE körében, hogy meg kellene rendezni a helyi egyesületeknek a csabai atlétikai, birkózó, kerékpáros és uszó bajnokságokat, melyek győztese a büszke csabai bajnok cimet kapná. Erre a mozgalomra felhívjuk az illetékes tényezők figyelmét, mert annak megvalósításával nagyban előbbre vinnék a csabai sportéletet. örvendetes jelenség az atlétika térhódítása városunkban, mert az atlétikáé a jövő. Az atlika az egyéni küzdelemben és versenyben nemcsak a testet teszi erősebbé, hanem edzi és nemesíti a lelket is. Az Előre eme törekvései a sportot kedvelők között feltétlenül szimpátiát kell, hogy ébresszen és eredményükben is jó hatással lesznek az egész város sportéletére. Ennek a fellendülésnek az eredménye az, hogy az Előre-fiuk mindig nagyobb kedvvel lépnek a sportolás mezejére és számuk is naprólnapra növekszik. A sport eme fellendülése mindenesetre az amatör sport térhódítása, mert a sportolók csakis magáért a testedzésért és a nemes egyéni küzdelemért jelennek meg a tréningeken és a versenyeken. Ez az atlétikai élet fellendítése az igazi célja kell, hogy legyen az Előre EMTE-nek, mely célban hisszük is, hogy meg fogja találni önmagát és tagjainak és sportolóinak növekedését. (dj.)