Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1926-01-03 / 2. szám

Kérósvidók Békéscsaba, 1926. január 3. de a sodrások irányában való­sággal uj medret vájt magá­nak a viz és nagy területeken nem csak a vetést, hanem még a földet is elmosta. — Megnyugtató — szólt a kor­mányzó, — hogy a vetésekben nem lesz olyan nagy a kár, mint amilyenre számítani lehetett. A házak persze sokkal nagyobb pusztulást mutatnak. — Háromszáz lakóház és ezenkívül még mintegy 150 tanya dőlt romba (részben most düledezik) Vésztő község elöntött részein — adta meg a pontos tájékoztatást Kiss László fő­szolgabíró. „Rettenetes látvány!" A községházáról kijövet megszem­lélte a kormányzó egy munkásfel­váltás elindulását, amelyet Radics főhadnagy irányított. A szerszámos emberek vezényszóra, katonás lépé­sekkel vonultak el a kormányzó előtt, aki néhányat megszólított kö­zülök. Megkérdezte, voltak-e kato­nák és melyik fronton szolgáltak. A református templom tornyába mentek innen a kormányzóék, ahon­nan a messzire (szélességben 6 ki­lométer, hosszúságban mintegy 30 kilométer) elterülő ártengert szem­lélték meg. A kormányzó a toronyból leér­kezve csak ennyit mondott: — Rettenetes látvány! Dr. Kovacsics. Dezső főispán, aki már csaknem betege a túlfeszített, súlyos munkának és kimerültséget visszatükröztető arccal, rekedten, de mindig a legnagyobb szükség helyén osztja most is megfontolt, pótolha­tatlanul értékes intézkedéseit szünet nélkül, amíg a kormányzó a torony­ban tartózkodott, Horéinusz műszaki tanácsost mutatta be a főméltóságu asszonynak, hangoztatva, hogy Ho­rémusz a Vésztő körül folyó mun­kálatok lelke és ha Vésztót sikerül megmenteni, az elsősorban neki kö­szönhető. Pontonokkal és motor­csolnakkal az elöntött vésztői határban. A templomtól kocsikon mentünk ki a község főutcájának elöntött ré­széig, a Tóhidhoz, ahonnan a mély ár felett keskeny gerendapallókon lépegettünk ki az előkészített két ka­tonai pontonig. Annak a borzalmas, szinte könny­facsaró panorámának a leírására, amely innen kezdve tárult elénk, gyenge a toll és nincs elég erős szó. A ponton simán siklik el a palló­tól és ugy úszik a MÁV. pálya­udvarig a főutcán keresztül, mintha csatorna volna alatta, amelynek part­jait leroskadt házfedelek jelölik. Egy-egy romból kilátszik az ösz­szenyomott, leborult karácsonyfa. A A vízzel egyszintre dűlt padlásokról folyik ki a csövestengeri, a házikó elmenekült tulajdonosának, aki — (mint ezek a károsultak legnagyobb­részt) — bizonyosan tengerit kapált harmadából, negyedéből, — egész évi fáradságos keresménye. Félrebillent kéményekről tépdesi a szél a gólyafészket s egy-egy el­úszni készülő nádfedelen ottrekedt baromfiak kapirgálnak. Az újonnan kiosztott házhelye­ken az adósságra épített uj piros­tetős házacskák mind lerogytak már s csak cserepüket mentik a katonák. A vasúti töltés tnlsó oldalán a kormányzóék mótorcsolnakba száll­tak át és bejárták az elöntött terü­letet, amely felett imitt amott 4 méteres a viz. Huszonötmillió rögtöni segély Kerülővel csolnakázunk vissza egy másik elöntött utcán keresztül a községbe, ahol a kormányzó meg­látogatta Komlódi Józsefet, a nemes­szivü nagygazdát, aki negyven haj­léktalanná vált családot fogadott házába. Petri József gyógyszerész házában, ahol ugyancsak jólelkű, bőkezű tá­mogatóra találtak a menekültek, 25 millió koronát adott át a kormányzó rögtöni segélyezés céljára Tardy Lajos főjegyzőnek. Az ideiglenes kórháznak berende­zett iskola megtekintésével fejezte be vésztői látogatását a kormányzó, majd elbúcsúzott a munkálatok vezetőitől. Temesváry Imre képviselőnek ezeket mondta a búcsúzásnál: Mindent el fogunk követni, hogy ennek a színmagyar községnek a népét megsegítsük rettenetes sze­rencsétlenségében. Látogatás a békésesabára menekült családok között Békéscssbára megérkezve az Irá­nyi-utcai iskolába ment a kor­mányzó kíséretével együtt, ahol a { Szociális Misszió és a Nőegylet gondozásába veit vésztői menekült családokat nézte meg. Itt elismerését fejezte ki dr. Be­rényi Antalnénak, a Szociális Misszió fáradhatatlan vezetőjének a békés­csabai hölgyek, a Misszió és általában a csabai társadalom nemes ember­baráti munkájáért, amelynek támo­gatására husz miliő koronát adott Bérén yinének. Békéscsabáról autón Gyulára foly­tatta útját a kormányzó, ahol Kova­csics kormánybiztos főispánnak százmillió koronát adott át a rászorulók segélye­zésére. Békéscsaba város közönsége lelkes éljenzéssel ünnepelte az ország kor­mányzóját, akit ide vezéreit aggódó, nemes, magyar szive, hogy vigasz­talást, buzdítást és segítséget hozzon a borzalmas csapástól porig sújtott hü magyarjai számára. Migend Dezső. Kiss László szeghalmi főszolgabíró nyilatkozata a vésztői helyzetről Kiss László szeghalmi főszolga­bíró az M. T. I.-nak újév napján délután a vésztői helyzetről a követ­kező nyilatkozatot tette: Az állam által kiutalt hajón Horémusz főmér­nökkel együtt bejártuk az egész árterületet és megállapítottuk, hogy hol milyen mennyiségű viz van és hogy hol lehetne még a vizet be­vezetni a Sebeskörösbe. Ezidő sze­rint a Sebeskörösbe három átvágáson keresztül teljes erővel folyik vissza a viz, amely naponta egy-egy bevágásnál egymillió köbméter vizet jelent; még két ilyen bevágás van munkába, amelyek ma éjjelre teljesen készen lesznek, ugy hogy a viz a Sebes­körösbe öt bevágáson és egy mű­szaki zsilipen keresztül állandóan folyik vissza, vagyis naponta 5 millió köbméter vizzel lesz kevesebb az ár­terület vize. Számitásunk szerint az árterületen 125 millió köbméter viz van, ugy hogy 25 napig fog tartani mig a teljes vízmennyiség visszafolyhat. Ha az eddigi 52 cm. vízszint kü­lönbség megmarad, akkor hét napon belül olyan apadás lesz Vésztőn, hogy a község minden veszélyen tul lesz. Ma még ennek az apadásnak a hatását nem észlelhetjük, sőt a viz színe egy cm-el emelkedett. A védő­gátakat Vésztőn keresztül oly erősen kiépítették, hogy 20 cm es ujabb áradást könnyen kibírnak. Szakálnál, ahol a viz eredetileg kitört, az eltö­mési munkálatok annyira előrehalad­tak, hogy a szakadások holnap délig teljesen el lesznek tömve. A végső munkálatok a legnehezebbek, mert a viz teljes erővel nekifekszik a kisebb nyílásnak, ugy hogy az utá­szok teljes erő megfeszítéssel dol­goznak. Földrengés Triászt ós Velence környékén Trieszt, január 2 Pénteken este 7'12-kor az egész városban föld­rengést éreztek, amely két percig tartott. A lakosság rémülten a sza­badba menekült. A színházakból és mulatóhelyekből kirohant a közön­ség. A velencei és a fiumei tarto­mányok egész területén érezték a földrengést, amelynek fészke min­den valószínűség szerint Velence volt, ahol sok ház rombadóit és a fölrengés 9 percig tartott. Velencé­ben csak órák mulva mert vissza­térni a lakosság házaiba. Ember­életben nem eset kár. Egyre fenyegetőbb az árvizvoszeddom Fran­ciaországban és a Majna mentén Pdris, január 2. A franciaországi áradás mind fenyegetőbb jelleget ölt. Az Ardenekben a Marne több helységet elöntött. Számos gyár kény­telen üzemét beszünteni és a mun­kások ezrei kényszerű munkszünetre vannak kárhoztatva. A Maas is ujabb szakaszokat arasztott el. Pranfurt, január 2. Wolff. A Majna magas vízállása tegnap és ma to­vább emelkedik. Az elöntött utcákon önkéntes csónakosok tartják fenn a forgalmat. Délután 4 órakor távirati közlés szerint megállott az áradás. Hopmányzo ur Byulán A Körösvidék kiküldött tudósítójától. Szombat d. u. 3 órára volt tervbe véve a Kormányzó ur Gyula— Fehérkörös-hidi látogatása. Amikor autónk egy óra után végigszágul­dott a Csabáról Gyulára vezető or­szágúton, már mindenütt lovascsend­örörjáratokkal találkoztunk. Gyulán az utcákon díszruhás rendőrök, a Fehérkörös hidjánál katonai őrség ; az uton egymásután jönnek kocsin, gyalog az érdeklődők. A hídról már egész irtózatos nagy­ságában belátni az uj magyar ve­szedelmet, a trianoni tengert. Né­hány tanya teteje, egy-egy kútágas csúcsa, mint lélekbesiró intőjel fi­gyelmeztet: imé ezt tették velünk. Alkalmas hely, hogy a magyar Államfő a két Körös között belát­hassa az ár viz veszedelem méreteit. Három óra tiz perckor megérke­zik a négy autó, mely a Kormány­zót és kíséretét hozza. A hídon dr. Daimel Sándor alispán a vármegye, dr. Csete József polgármester és Tancsik Lajos rendőrfötanácsos a város, Osváth Béla alezredes a helyőrség, Tabajdy Iván alezredes a vámőrség részéről fogadja az Állam­főt. Az árvízről Franlwein Gyula fő­mérnök nyújtott kimerítő tájékoztatást. A Kormányzó Ur megtekintette az az elöntött vidéket s a mentési mun­kálatokát. flrcán, szavaiban az irtó­zatos nemzeti csapás gondja. Kime­rítően érdeklődött a kár nagyságáról, a lakosság lelkiállapotáról s őszinte megelégedését fejezte ki a mentés emberfeletti munkája iránt. A Kormányzó Ur kíséretével 3 óra 35 perckor távozott a katona tisz­telgés és a nép lelkes éljenzése közben. A törődött arcokra kiült kétségbeesett lelkek pedig fölemelve érezték, hogy velük van az or­szágnak nemcsak részvétele, de segítő ereje is. Apad a viz Gyulavárinál Gyula, jan. 2. Gyulaváriból je­lentik, hogy a faluban nincsen semmi baj. A viz apad, a gáton ál­landóan dolgoznak. Az ármentesitő társulat jelentése szerint két átvá­gást csinálnak a Fehér Körös és a Fekete Körös közötti árterületek le­csapolására és pedig egyet a Fehér Körös jobb partján a gyulai katonai lövölde mellett, egyet pedig a Fe­kete Körös balpartján a vasúti hid közelében. A munkálatokat már meg is kezdték december 31-én és azóta éjjel-nappal dolgoznak rajta. A váltságbuza januári ára A pénzügyminiszter a malmok által 1926. január hónapban természetben megkeresett gafonának az általános forgalmi adó alapjául szolgáló átla­gos árát métermázsánként a követ­kezőkben állapította meg: Rozs (két­szeres) 257,000 korona, árpa 243 ezer, tengeri 188 ezer, zab 255 ezer, köles 220 ezer, tatárka 200 ezer, ocsu (konkoly) 150 ezer koronák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom