Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) november-december • 248-293. szám

1925-12-18 / 287. szám

Ara ÍOOO korona. Békéscsaba, 1925\december 18 . Péntek VI évfolyam 287. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. fOggotlan korosMtény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési áraks Negyedévre 75000 K Egy búra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K 9 magyar tanító minden nemes jeliemvonása meg­csillant előttünk azon a nagygyűlé­sen, amelyet csütörtökön délelőtt tartott meg Békéscsabán a Bekés­vármegyei Altalános Tanítóegyesület. A gyűlésről lapunk más helyén rész­letesen beszámolunk, beszámoló tu­dósításunk azonban több olyan ki­egészítésre szorul, amit itt külön kell elmondanunk. A gyűlés nagyrabecsült előadója s több felszólalója aposztrofálta a helyi sajtót és a társadalmat, a nagy­közönséget is. Mindkettőnek jóindu­latát és megértő támogatását kérte. Erre akarjuk megadni ezen a helyen szerény válaszunkat. Az ügynek ránk vonatkozó részé­vel könnyen végzünk, hiszen nem idegeneknek szólunk, amikor a vár­megye tanítóságához emeljük sza­vunkat. Békésvármegye tanítósága és szerény lapunk között a legnehezebb évek hosszú épitő küzdelmei folya­mán olyan testvéries viszony fejlő­dött ki, amelynek elszakíthatatlan szálai nem szavakból, nem frázisok­ból fonódtak, hanem legszentebb, legmagasztosabb hivatásunk közös­ségében gyökereznek 1 Amint sok értékes munkatársat adott és ad most is lapunknak az érdemes tanítói kar, ugy mi is sze­retnők, ha szívesen hallaná várme­gyénk tanítósága, hogy büszkén akarunk felsorakozni oldala mellé, mert büszkén valljuk magunkat mi is a nép tanítóinak 1 Lehet-e szebb, magasztosabb célja a magyar vidéki sajtó becsületes, hazafias részének, mint a magyar tanitó szépre, jóra, nemesre oktató, nehéz munkájának támogatása és kiegészítése ? Itt kell áttérnünk a társadalomnak ebbe az ügybe va!ó bekapcsolódá­sára. A tanítóság rajtunk keresztül akarja eljuttatni az őt ért fájó méltánytalan­ságok által kibuggyantott jogos pa­naszait a társadalom, a nagyközön­ség füeihez és a mi szavunk segít­ségével óhajtja megszerezni a nagy­közönség jóindulatát igazságos ügye iránt. Mi azonban ugy érezzük, hogy bármennyivel tartozunk is várme­gyénk tanítóságának, ezen a ponton nem nyílik alkalom arra, hogy erőn­ket és szavunkat igaz ügyük szol­gálatába állítsuk. Nem azért, mintha nem akarnók segíteni őket a társa­dalom jóindulatának kivívásában, hanem azért, mert meggyőződésünk szerint a mi elröppenö szavainknál sokkal nagyobb erővel biztosítják a tanítóság fáradhatatlan, áldozatos munkájának ragyogó tényei ezt a jóindulatot. Szerények voltak a gyűlés előadói, amikor a tanítóságnak csak rendes, iskolai munkájáról emlékeztek meg. Igaz, hogy már ez magában is fel­tétlen biztosítéka lehetne annak a megértő jóindulatnak, amit a tanítók a társadalomtól kérnek. Hiszen me­lyik rétege az a társadalomnak, amelyiknek ne volna tartozása a tanítói karral szemben! S vájjon egyenként is nem egész pályánkra kiható fontosságú tényező mindnyájunk életében az első iskola és az az útravaló, amellyel első is­kolamesterünk bocsájt ki kezei közül ? I Amint kiben-biben születésétől fogva több a jóra, vagy a rosszra való hajlandóság, éppen ugy magán viseli mindenki tanítói kezének si­mításait. Milyen szerencsétlen, szé­gyenkező, ügyefogyott, a mai élet követeléseivel szemben milyen szá­nalomraméltóan tehetetlen, minden­kinek kiszolgáltatolt senkik azok, akik nem részesülhettek az is­kola, a tanitó| oktató munkájának áldásában I Csak az ilyenek láttán mérlegelhetik helyesen a tanitó munkájának értékét a legegyszerűbb tagjai is társadalmunknak. Pedig ezen felül mennyit köszönhet még a társadalom a tanítónak I Ha szövetkezet alakul egy község ben, annak a tanitó az irányítója, ha társadalmi mozgalom indul meg, abból a tanitó ki nem maradhat, ha dalárda kell a dalszerető polgárok­nak, ott is tanitó a karnagy s ha az iskolánkivüli népművelést, a levente­oktatást, a vidék társadalmi egyesü­leteit és jótékony intézményeit, vagy kulturális életének bármilyen meg­nyilatkozását vesszük szemügyre, mindenült a küzdők legelső soraiban látjuk a tanítót. Am ítéljen maga a nagyközön­ség, mondja meg, lehet e szüksége itt szószólóra annak a magyar taní­tóságnak, amely minden csepp ere­jét a társadalomnak szenteli, utolsó lehelletéig a társadalomért küzd s ezzel szemben mindössze jóindula­tot, megértést kér a társadalomtól, igazságáért megkezdett becsületes küzdelmében. Mi azt hisszük, egy hang sincs, amely ne kárhoztatná őszinte fel­háborodással a magyar tanítói kar győngitését. Az ország tömegeinek kulturája a nép oktatóinak kezében van s aki ezt a kezet gyöngíti, áruló ellensége Nagymagyarország feltá­madásának I (m. d.) Békéscsaba, dec. 17: A szanálás és főként az ezzel kap­csolatos uj tisztviselői státusrende­zés érzékenyen károsította meg az ország tisztviselői karát, amely már amúgy is sokat szenvedett a hábo­rús évek óta. A státusrendezés az összes tisztviselői kategóriák között a tanítóságot sújtja legérzékenyeb­ben, akiknek nemcsak rangbéli vissza­vetést, hanem szembetűnő anyagi károkat is okozott. Ezek ellen a sé­relmek ellen tiltakozott Békésvár­megye tanítósága azon az impozáns nagygyűlésen, amelyet csütörtökön délelőtt 9 órára a békéscsabai Köz­müvelődésháza nagytermébe hivott össze a Békésvármegyei Általános Tanítóegyesület. A gyűlés helybeli és vidéki részt­vevői (tanítók, tanítónők, óvónők) mintegy 250 en foglaltak helyet a teremben. Jelenvoltak: Benddk Gyula kir. s. tanfelügyelő (a gyulai kir. tan­felügyelőség képviseletében), Tantó Rendezik a választókerületek beosztásit Budapest, december 17. A belügyminisztériumban hosszabb idő folynak az előkészítő mun­kálatok a választókerületek beosztásáról szóló törvényjavaslatról. Amint értesülünk, a vármegyék főispánjai sorra megjelennek a belügyminiszter előtt és jelentést tesznek a miniszternek vármegyéik viszonyairól. Véres utcai harcok Damaszkuszban Paris, december 17. Damaszkuszban tegnapelőtt óta véres utcai harc dul a franciák és | druzok között. A várost nagykaiiberű ágyukkal bombázták és repülőgépek­ből is több tonnányi bombát dobtak le rá. A mostani bombázás sok­kal több kárt tett a városban, mint az első. Javultak a munkaviszonyok Magyarországon Budapest, december 17. A munkanélküliség legnehezebb hónapjával, a mult év októberével összehasonlítva egy év alatt 264 százalékkal csökkent a munkanélküliség. A téli hónapokban általában rosszabb szokott lenni a helyzet, most azon­ban remélni lehet, hogy a munkanélküliek számában a téli hónapokban sem lesz súlyosbodás. Magyarországgal összehasonlítva, több európai államban rosszabbodott a helyzet, ugy hogy nálunk nem a legrosszabbak az állapotok ezen a téren. 9 békésvármegyei tanítóság tiltakozása a státusrendezés ellen Visszauetítte és megfárositotta a tanítókat a „státusrendezés" József népművelési titkár, Békés­csabáról valamennyi iskola tantes­tülete, Békésről Farkas Giula igaz­gató (az Alt. Tanitó Egyesület el­nöke) tantestületével (a tanyai isko­lák tanitói is), Orosházáról Műnsz­termann Ernő címzetes kir. tanfel­ügyelő, igazgató, tantes'ületével, Tótkomlósról Jánosdeák László igaz­gató tantestületével, Gádorosról Kol­benhauer Kálmán igazqató tantes­tületével, Csorvdsról Tóth László igazgató és tantestlüete, a szente­tornyai tantestület, Gyuláról Mazu­rek Ferenc igazgató és tantestülete, Mezöberényböl Váczy Dezső igaz­gató és tantestülete. A gyűlést Farkas Gyula elnök nyitotta meg. Emlékeztetett a köz­oktatásügyi miniszternek arra a par­lamenti kijelentésére, amely szerint a kultusztárca most tulajdonképpen a nemzetvédelmet szolgálja, mert csak ugy menthetjük meg önmagun­kat, ha megmentjük kulturánkat. Saj­nos, — úgymond — hogy nincs meg a következetesség e között a kije­lentés és az elhangzása óta történt kormányintézkedések között. Az utolsó évtizedben amúgy is sokat szenvedett tanítóságot az uj státus­rendezéssel a földhöz sújtották és megalázták. — Ennek a mai gyűlésnek ket­tős célja van. Egyrészt segítségére sietni az országos szövetségnek, másrészt megnyerni a társadalom rokonszenvét a tanítóság igaz ügyé­nek. — Mi nem akarunk elégedetlen­séget szítani, csak dolgozni hazánk­ért, de azt kérjük, hogy biztosítsák munkánkhoz méltó megélhetésünket. A tanitó lealázása magának a nem­zetnek a lealázását jelenti 1 Általános helyesléssel fogadott megnyitó szavai után, amelyek hig­gadtak, tárgyilagosak és méltóságo­sak, a magyar tanitó öntudatos, semmivel meg nem ingatható haza­fiságától áthatottak voltak, mint a gyűlés egész lefolyása, üdvözli a megjelenteket, közöttük elsősorban Bendák Gyula tanfelügyelőt. Benáák Gyula megköszöni az üdvözlést, tolmácsolja Szentkereszthy Tivadar kir. tanfelügyelőnek, a gyu­lai tanfelügyelőség vezetőjének üd­vözletét és sikert kiván a gyűlés munkájára, melyben semleges marad. Moldován Gábor igazgató, agyü­lés előadója emelkedik ezután szó­lásra. Bevezetésül elmondja, hogy az utolsó évtized alatt végigjárta a ta­nítóság a lemondások kálváriáját. Most, amikor már valamennyire meg­szilárdult az ország gazdasági hely­zete, ettől a tanítóság is sorsának jobbrafordulását várta s ime meg­jelent a státusrendezés, amely a szó szoros értelmében jogfosztás és a tanitóság arculütése. Ez ellen — mondja — bejelentjük j a harcot. A mi harcunk azonban nem bérharc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom