Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) szeptember-október • 196-247. szám

1925-10-23 / 240. szám

Békéscsaba, 1925. október 21. Kőrőavidók 13 — Felhívás. Kérem azokat az urakat, akik a legújabb mentőtan­folyamra már feliratkoztak s akik egyáltalában a tanfolyamot hallgatni akarják, hogy f. hó 25-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a továbbiak meg­beszélése végett a mentőállomáson jelenjenek meg. Dr. Vas Vilmos fő­parancsnok. — Deák Ferenc egyetlen élő rokona Miskolcon lakik. Amint értesültünk, a haza bölcsének ke­resztleánya, Szekulics Ida egy volt vasúti tisztviselőnek özvegye, évek óta Miskolcon él és a Máv.-telepen, a Vili. 2 számú házban lakik. Sze­kulics Ida néhai Szekulics István honvédezredesnek és nejének, néhai Rosty Szidóniának leánya. Évekkel ezelőtt ment férjhez Sirközy Alajos vasúti tisztviselőhöz. Szekulics, Ida Deák Ferencnek és Eötvös Ágnes bárónőnek keresztleánya. — Egy pofon ára 8 nap és félmillió. Fehér Mátyás csanád­apácai földmíves az idén áprilisban kissé kótyagos állapotban a vetés közt tilos útra tévedt. Bosnyák Mó­zes mezőőr szépen figyelmeztette, hogy ha részeg is járjon az uton. Mikor Fehér nem hajlott a szóra, odament hozzá és a gallérjánál fogva ki akarta vezetni az útra. Erre Fe­hér mellbevágta és balkézzel alaposan pofonvágta a mezőőrt, ugy hogy annak eleredt az orra vére. A szegedi törvényszék Juhász tanácsa elé most került a pofozkodás ügye. A tanúkihallgatások és perbeszédek után a biróság hatósági közeg el­leni erőszak cimén 8 napi fogházra és 500 ezer korona pénzbüntetésre Ítélte a vádlottat. Az ítélet jogerős. — Leesett a kocsiról. Nagy Gergely 71 éves köröstarcsai föld­mives tegnapelőtt rakott kocsijával hazafelé tartott. Útközben a lovak valamitől megijedtek és vágtatni kezdtek. Egy nagyobb zökkenőnél Nagy leesett a kocsiról. Súlyos sé­rüléseivel a gyulai kórházban ápol­ják. * Vizsgázni óhajtó autó és motorkerékpározók figyelmébe. Miután a szegedi rendőrkapitányság leirata a vizsgának Békéscsabán való megtartására, leérkezett, fel­kérjük az érdekelteket, hogy ezügy­ben a Motor rt.-nál sürgősen jelent­kezni szíveskedjenek. Zürichben a magyar koronát 0-0072 70-eI jegyezték a gőzhenger Borzalmas szerencsétlenség a szarvasi útjavításnál Szarvas, október 22. Kasik Mihály 58 éves utkaparót szerdán reggel Szarvas mellett ed­dig ki nem derített módon az utat javító gőzhenger elkapta és maga alá gyűrte, ugy, hogy összelapított holttestét csak nagy üggyel-bajjal tudták kiszedni. Ot kisgyermek maradt utána ár­ván, a legnagyobb nyomorban. A vizsgálat megindult. Géptörlő rongyért hui/adókpaptri ad a Körösvidék kiadóhivatala. — Jóváhagyták a pusztaföld­vári Tfizoltó Egylet alapszabá­lyait. A belügyminiszter a puszta­földvári tűzoltó egylet alapszabá­lyait jóváhagyási záradákkal látta el. TOz az endródi tanoncisliolábin Nem való a petróleumlámpa a tanonciskolába Endrőd, október 22. F. hó 20-án rajzórára gyűltek össze Endrödön a III. osztályos tanoncok, miután azon­ban roppant gyér a petróleumvilá­gitás, a szomszédos teremből is át­hoztak egy lámpát. Ez a kisegítő lámpa tanítás közben begyulladt, mire az egyik tanonc elakarta oltani, de már oly forró volt, hogy amint a kezébe vette, hirtelen elejtette. A kifolyt petróleum gyors és hatalmas lánggal kezdett égni, amit egy nö­vendék rádobott télikabáttal akart gyorsan eloltani, amiben szerencsét­lenségre egy literes üvegben petró­leum volt. Természetes, hogy a várt eredmény helyett csak még nagyob­bak lettek a lángok. Ekkora azonban már megérkeztek a vizért szaladó tanoncok s most már percek alatt eloltották a tüzet. Csak egy télikabát égett el félig, meg a közellévő pad­nak a vége. Szerencsére a tanoncok testi épségében semmi baj nem tör­tént, ami Palotai Ferenc szaktanitó bá­tor fellépésének köszönhető. Mintha csak intő példa lenne ez az eset Endrőd község vezetőinek, hegy az iskolákba amúgy sem való petróleumvilágilás helyett vezesse be a villanyvilágítást. MOZI " Moziműsor „Egy leány és három vén bolond" cimü amerikai vígjáték van ma utol­jára műsoron, mely a speciális ame­rikai színmüvek jellegzetes tulajdon­ságait legjobban magán viseli. Élve­zetes és mulatságos elejétől fogva végéig s a komikus helyzeteknek, szellemes ötleteknek és tréfáknak valóságos tárháza. E kitűnő slágeren kívül a Magyar Hiradó a legfrissebb újdonságokat mutatja be, mig a „Tűz van" cimü burleszk állandóan derűs hangulatban tartja a nézőteret. Szombaton és vasárnap: ,Az ördög völgye" cimü amerikai cow boy tör ­tenet Dustin Farnummal a fősze­repben. Tőzsdo (A MTI békóaoaabaI tSAkJúss^t /s/mMm alapién i} Valuták i A. ft. 345500-346500 Dollár 7103C-71750 Fr. frank 3130 Lira| 2818-2838 1 Márka 17026 1 o.S. 10020-10068 Szokol 2104—2121 Lea 833-339 1 Sv, fr, 18724-13810 1 Dinár 1254-1268 Gabonaárak# 367500 370000 372500-375X3 375000-377500 377500 —380000 245000-247500 277000-282500 260000 -280000 320000-360000 250X0 -260000 162500 -165000 76 kg. tiszavidéki 77 kg. tiszavidéki 78 kg. tiszavidéki 79 kg. tiszavidéki Rozs Tengeri Takarmányárpa Sörárpa Zab Korpa Ferencvárosi sertésvdsdr: felh. —, marad. —, érk. —, eladva —, Arak: könnyű 15000—18500, nehéz 21000—22000. Emlékeim a volt hadsereg legdicsőségesebb fegyvertényéből [Az Isonzón való áttörés és a Piavéig való előnyomulás nyolcadik évfordulóján elmondja: —d —5, akkoriban volt bakakáplár Ne bíráljátok, hogy tényleg ez volt e legdicsóbb csatánk a sok kö­zött, amit kivétel nélkül dicsőség­gel verekedtünk végig. Hamarjában magam sem tudnám talán, hogy volt-e ennél nagyobb jelentőségű győzelmünk is, annyi azonban bi­zonyos, hogy az én emlékezetem­ben ez él a legragyogóbban, a leg­tűndöklóbben. Verőfényes őszi időben, mosolygó olasz ég alatt örömtől mámorosan, zsákmánnyal megrakodva menni, menni, mindig csak előre, a legyő­sött ország szive felél Élhet-e át katona ennél nagyobb dicsőséget ? I Hadd nevezzem hát a mi olasz­országi elönuomulásunkat a volt hadsereg legdicsóbb fegyvertényé­nek. Azután még vaiami. amiért ked­ves nekem az emtek! Tudja Isten, valahányszor rágondolok, az arad-, alvincz , nagysze­ben-, brassó . predeál. bu­karesti vonalat képzelem magam elé, amelyen olyan szépen végig csináljuk még­egyszer ezt a pompás elő­nyomulási manővert! Nem hiszi talán valaki ? Már pedig az én obsitos baka fejemből nem veritek ki ezt a gon­dolatot petrenceruddal se 1 * Ki ne emiékeznék az Isonzó frontra, amelyiknek 60 kilométeres vonalán 45 olasz hadosztály állott szembe velünk 1 Amennyire én ak­kori káplari taktikámmal felértem, ez a hatalmas front már tarthatat­lan volt 1917 őszén. A volt magyar­osztrák hedvezetóség a németekkel együtt közös haditervet dolzozott ki, amelyik szerint Belov tábornok fele magyar, fele német hadseregé­vel Tolmein-néi (a hires tolmeíni hídfő!) Boroevic vezérezredes had­seregcsoportja p>dig a Bainsizza­Heiligengeist-i fensikon, Kál nál fúrja bele magát az olasz vonatba, amelyet aztán fel kellett göngyölíteni. Az én ezredem a Brestovica völgy táján (Jamianó, Seló) vereke­dett, amikor megérkezett a parancs, hogy megyünk a Heiligenjeist Ba­insizza fensikra, egyenest Kálhoz I * Október elején keltünk útra. jóformán éjjel-nappal mentünk hegyen fel, völgyön le, mindenütt szakadó hideg esőben, csípős szél­ben. Szinte térdig gázoltunk a víz­ben a kőbevájt szük hegyi utakon. Előttünk mindenütt egymásra tor­lódott ágyuk, szekér- és autósorok vesztegeltek. Al éjszakai menetelés nehéz volt. Görnyedezve, csuromvizesen bukdá­csoltunk egymás nyomában a sötét­ségben, amelyen vakító villámlás hasított végig időnként. Borzongva tapostunk keresztül kidőli lovak hulláján. A megfeneklett szekerek körül szitkozódó fáklyás szekerészek fut­kostak. Itt-ott egy-egy ájult embert szed­tek fel a sárból a szanitécek. Amint akadálytól akadályig porosz­káltunk, szájról-szájra járt azavizó: — Links haltén! Balra tarts! Hosszasabb erdei pihenőkön tüzet raktunk és a sistergő nyers ágak felgomolygó füstjén melengettük tal­patlan bakkancsunkba dermedt lá­bainkat. A Volnik csúcsán sötét fenyvesek közt nagy hóban gázoltunk. Olt már valóságos tél volt. Orrunk kivörö­södött az éles levegőtől, a szél tü­zese csípte fülünket és arcunkat. Ázott köpönyegünk szárnyai pedig jegesre fagyottan zörögtek. Október 10 én összelött meredek szerpentinen kanyarogtunk fel a Bain­sizza Heiligengeist fensikra, Kál falu romjain keresztül. A 685 ös magaslat sürü bozótos erdőiben helyezkedtünk el. Semmi fedezékünk nem volt. Csu­pán az egymásba nőtt bokros fák takartak el az olaszok szemei elől. Sátrak alá költözködtünk. Persze mindenik alá hárman is kerültünk, mert igen sokan még a Hermadán elvesztették sátorlapjukat és nem kaptak másikat helyébe. Erős szolgálatunk volt. Megbíz­hatatlan csehek mögött tartottunk biztonsági őrsöket. Minden 24 órából csak 6 óra pihenőnk volt, amit alva töltöttünk. Bajos volt ez az alvás. Olyan szorosan feküdtünk hárman a szük sátor alatt, hogy megmoccanni se tudtunk, amig valamelyikünk ki nem mászott. Ebből annyi hasznunk volt, hogy egymástól átmelegedtünk valamennyire. Az esö folyton szitált csendesen, sürü, apró szemekben. Egész ott­létünk alatt egyszer sem sütött ki ránk a nap és egyszer sem száradt meg rajtunk a ruha. Tüzet nem rak­hattunk az olaszok közelsége miatt. A menázsi mindig fagyosan érke­zett fel hozzánk. A járőrök pedig kenyérzsák számra hordták mellé a falu határából a tarlórépát. Hamarosan több században vérhas ütötte fel a fejét. Már egy álló hete tengődtünk igy, amikor egy éjszaka, alig hogy be­vonultunk az őrsről, hangos kiálto­zás vert fel mély álmunkból. Ijedten dugtam ki a fejem a sátor hasadékán. Nem láttam semmit, csak ordíto­zást és kézigránátok robbanását hal­lottsm. Épen csak fegyverünket kaphat­tuk kézbe, amelyekről a szolgálat óta szerencsére még nem szedtük le a szuronyt. Rettenetes kavarodás támadt a sátrak között. Két lépésre sem le­hetett ellátni. Az álmukból felvert emberek vakon rohantak egymáson keresztül a kiáltozás felé. Lassankint kijózanodtunk kábula­tunkból és szemünk is megszokta egy kevéssé a sötétséget. A kiáltások közül tisztán hallot­tunk egyet-egyet: — Bitangoki Árulás I Üsd le! Ne h8gyd! Azonnal átértettük a helyzetet. A csehek egyetlen puskalövés nélkül ránk engedték az olaszokat a sötét­ség leple alatt. összeszorított marokkal, fogcsi­korgatva, nagy fohászkodással ro­hantunk meglepett, elárult őrseink segítségére. Lőni nem lehetett, mert a mieink is elhullottak volna. Annál nagyobb keletje volt a bajonetnek és a pus­katusnak. Az olaszokat sisakjuk kör­vonalairól, a cseheket pedig arról ismertük fel, hogy fegyverüket el­hajigálták. Egyikük számára sem volt irgalom. Leírhatatlan harc árán törtük ke­resztül magunkat a támadó ember­hullámokon és elfoglaltuk a csehek elhagyott állásait. (Folyt köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom