Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) szeptember-október • 196-247. szám

1925-10-11 / 230. szám

Békéscsaba, 1925 október 11. Arm WOO koronái. Vasárnap VI évfolyam 230. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon;'60. Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K független korosxtóny politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIOEND DEZSŐ 9 piacok áthelyezése Mintegy 15 évvel ezelőtt már felvetődött az a terv, hogy a Szt Istvántér Ferencz József-tér befásitassanak s a hetipiacok és a kirakodóvásárok a város valamely külsőbb részére helyeztessenek át. Akkor a szerencsétlen terv felett rövidesen napirendre tértek; azt hittük hogy mindenkorra s ime a tetszetős (?) városrendezési terv ismét kisért s állítólag — de ezt nem vagyunk hajlandók elhinni — a város vezetősége nem idegenkedik tőle. Nézzük tehát meg közelebbről, hogy mily előnyei vannak a tervezett újításnak. Hogy befásitott, vagy épen diszparkká átalakított főtereink szebbek volnának, mint mostani állapotukban az kétségtelen, de ezzel el is mondtunk mindent ami a terv mellett komolyan felhozható. Ezzel szemben állanak a lakosság kényelmi és a város pénzügyi érdekei. Békéscsaba ama ritka, és e tekintetben igazán szerencsés városok közé tartozik, ahol úgyszólván az összes hivatalok, közintézmények és fontosabb üzletek a piactéren és annak közvetlen közelében vannak elhelyezve. Ezen koncentrált elhelyezésnek óriási előnyei vannak a lakoság szempontjából, mely ez által megkimélődik attól, hogy ügyes ' bajos dolgainak elintézése végett a város különböző részeibe hosszú utakat legyen kénytelen megtenni. Midőn tehát a csabai ember a hetipiacra jön, egyszersmint a közelben levő hivatalokban is elvégezheti dolgát s az üzletekben is megteheti bevásárlását. Nem kicsinylendő fáradság és időmegtakarítást jelent ez a körülmény a lakosságnak, ami megszűnne, ha a piac a mostani helyéről elhelyeztetnék. De talán a város gazdasági vagy pénzügyi érdeke kívánja az áthelyezést ? A piaci helypénz bevétele, vagy a piactéren levő községi épületek bérjövedelme fokozódnék a tervezett újítás révén? Minderről szó sincs. Éppen az ellenkezője áll. A város a Szent István-tér és környékének legnagyobb háztulajdonosa. A Szent István-téren, Kossuth-téren, az Andrássy-ut belső részén és a Verbőczy-uccában értékes bérházai vannak. Az e házakban levő üzletek, vendéglök stb. éppen azért fizethetnek nagyobb házbért, mert a piacok révén forgalmuk élénk. Ámde a piac áthelyezésével mindezen üzleteknek vissza esne a forgalma s az igy meggyengült üzletek nem volnának képesek mai házbéreiket fizetni; vagyis a város házai kevesebbet jövedelmeznének és a házak vagyoni értéke is csökkenne. Pénzügyi szempontból tehát {valóságos öngyilkosságot követne el a város, ha hozzájárulna a piac kihelyezéséhez. Mint látnivaló, sem a lakosságnak, sem a városnak nem érdeke a mai állapotok megváltoztatása, hanem éppen ellenkezőleg, mindkét, tényezőnek életbevágó érdeke ragaszkodni ahoz, hogy a piacok a jövőben is a város forgalmi központjában maradjanak. Éppen ezért hisszük, hogy a minden igazi szükség nélkül újból felvetett tervet, az illetékes fórumok, éppen ugy elfogják utasítani, mint azt 15 évvel ezelőtt tették. líanczáh szocialista Képviselő a rágalmazások rekordere A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén 68 mentelmi ügy kerül tárgyalásra. A mente'mi ügyek között a legnagyobb érdeklődést Vanczák János ügyei keltik. Ez alkalommal ugyanis korábbi rekordját megjavítva, 27 esetben kérik mentelmi jogának felfüggesztését, legnagyobbrészt sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés miatt. A mentelmi ügyek között még Ekhardt Tibor és több más képviselő ügye szerepel. Hétfan, vagy kedden kerülnek statáriális bíróság elé Rákosi és társai Ha közben az ügyészség meg nem változtatja álláspontját és a rendes bíróság hatáskörébe utalandónak nem mondja ki Rákosiék ügyét, akkor az első csoport, a vezérek csoportja már a jövő Mét elején a statáriális bíróság elé kerül A kommunisták ügyét ugyanis csoportokra osztják és csoportonként kerülnek a bíróság elé. Elsősorban a vezérek, Rákosi Mátyás, Weinberger Zoltán, Hámán Kató és Gőgös Ignác ügye kerül a rögtönitélő bíróság elé, amelynek elnöke erre az évre Töreky Géza dr. kúriai biró, a büntető törvényszék másodelnöke. 3 harminchármas bizottság elé kerül a valutareform Dgye (MTI) R minisztertanács gróf Bethlen miniszterelnök elnöklete alatt pénteken d. u. 5 órakor ülést tartott, amelyen Bud János pénzügyminiszter előterjesztette a valutareformra vonatkozó javaslatokat. Aminisztertanács ugy döntött, hogy a javaslatokat a harminchármas bizottság elé utalja tekintettel az egész ország gazdasági életére kiható nagy fontosságukra. Csend Irta; Herblay Lajos áll. polg. iskolai tanár Visszatérőben voltunk a kirándulásról. S ugylátszik, az alkonyat jobb paripákon hajtatott, mint mi a két hegyi szürkén, mert elibénk szállott s beterítette a vidéket. Magasban voltunk. Alattunk a szomolnoki völgy ásított, s augusztusvégi párák húzták be. Az erdőszélen bükk, tölgy, fenyő meredt, majd hosszan nyulott be a vörösfenyö az erdő mélybe, mint valami óriási hamvadó üszök. Mikor egy-egy tisztás, irtás tünt fel, messze kéklett a homályban az erdei zsálya és levendula, amint benőtte, átfonta, körülölelte a levagdosott törzsököket. Egy-egy Erika csomó hajlongott az uton, indegen távolba integetve. Ez az az erdei nyugalom, mely sejtelmeket kelt. A maga nagy mozdulatlanságában van rejtve az élet. A takart nyugalom vágyakozást kelt, elhalványodott lefojtott érzéseket szit fel s a természetnek arisztokratikus, minden felett elnéző nyugodt harmóniája benső lázadásokra sarka). Nekem erre annál inkább volt okom, mert a szűkös batárban ép szemben ült velem a feketeszemű Mártha. S éreztem is, ha tekintetemmel oldalt fordultam, reám perzselődött az a fekete szempár s körülsimogatta hajamat, arcomat. Árama galvanikusan futott rajtam keresztül, mikor öntudatommal kapcsolódott. Ez a lekek találkozásának órája. Valami érdekeset kellene most mondanom ! Beszélnem keilene okosan, talán nagyon mélyen. Ilyen a perc, ilyen a hangulat, ilyen most Mártha. Mert Mártha mély leány. Okos és művész, mint minden lélek. Homloka határozottan magas, sötét fekete haja lágyan omlik oldalt. Pedig az arca nem is oly szép. (Igazán nem vagyok elfogult) De az ajkai bátrak, határozottan tapadók. Fejtartásának nagy határozottsága pedig, erős meggyőződéssel mutat valami vágyott mélység felé. Igen, Mártha: Lélek. Szemei: két fekete golyó, a könnynek halvány fátyoléval. Pedig ott fenn a hegytetőn pajzán volt. Egész neki adta magát az örömnek. £p ez. Mártha művész lélek. Beszélnem kellene valamit. Okvetlen beszélnem, valami mélyet, ami neki szóljon. Az asszonyhóditásnak is az a titka. Alkalmas pillanatban a legmegfelelőbbet mondani. Márthával máskép akarom Most kinyithalom a szavaimmal. í Beszélek higgadtan, ez hozzáülik ehhez a harmonikus morajláshoz, ami az erdőlevél és patakzugásból tevődik össze. Igen, neki beszélek s aztán csapongok a szóval, öntöm mint a mámoradó topázbort, metszett üvegből. Meghódítom. Beleviszem olyan lelki ösvényekbe, ahol még nem járt, ahova még nem lépett s ahol én, oh már annyira ismerős vagyok. Hiszen vannak pillanatok, mikor érezzük, hogy a lelkünkkel valaki együtt jár, s mély apró hangok helyeslik ösvényeinket De betemetik uj érzések . . . Csak hosszú idő múlva bukkanunk reá a velünk járóra s akkor újra kinyillanak a betemetett hosszú ösvények. Meghódítom Márthát. Meg kell, meg akarom, kívánom a tisztaságát, fehérségét, a szemeiben szálló lelkét. Belülről kapcsolom magamhoz. S ha hazaérünk, megszorítom a kezét, megcsókolom a haját, nem — a szemét, mely reámsugároz. Igen igy lesz. De ugyan mit is mondjak? Néha kevés a szó. Mindegy, be- < szélek a bennem morajló szépséggel. I Márthat Mily furcsán hangzott e j szó. Elnyelte hangomat a kocsizörej, a patkók csiszolódása az éles, hegyi kövezethez. I Mártha?! Suttogtam alig hallhatóan. Vagy tán nem is súgtam már? Az erdőlevél és patkómoraj, a tücsökdana egybeolvadt s mintha parányi atómokban, mint a füst, belepte volna a gondolataimat, a torkomat, hangomat. Belepte, lefogta, leteperte. Nem tudtam szólni. Először küzdeni próbáltam ellene, aztán már nem is akartam, nekiadtam magamat. Megültünk a rozzant batárban, némán, szótlan, magunkba süllyedten. Soha ily némaságot. Először a kocsizörgést figyejtem. Mint gurigára a gombolyag, ugy fonódott fokonkint reám. Aztán bennem zúgott, kattogott, mintha életszervem lett volna. Már akartam a csöndet. A párás ezüstfenyőkről nehéz, lassú csepp zuhant le időnkint. Az erdő sötétje felett hosszan, némán húzódott a csillagmező . . . Végtelen némaság. Egyszerre érzem, a csönd lefelé vonja a csillagos égboltot, lassan, mint egy fátylat. Lejebb, lejebb, aztán beteríti a lelkembe. S mintha ott kinyillana valami. Érzem, nyitva van. Egybe folyik véle minden, a levegő, az ég s betódulnak nagy tiszta kék felhők.