Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-06-28 / 144. szám

Ara 1000 korona. Békéscsaba, 1925 junius 28. Vasárnap VI. évfolyam 144. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN | Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési &rak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Megpcf tenteli a felelősségtől Mint ismeretes, a nemzetgyűlés legutóbbi ülésein az indemnitási ja­vaslat volt szőnyegen, amellyel egy­bekapcsolták a közjóléti célokat szol­gáló beruházásokra, a tisztviselői fi­zetésjavitásra és az adóterhek könnyí­tésének keresztülvitelére kért felha­talmazást, hogy a genfi tárgyalások eredményei néhány napon belül a megvalósulás stádiumába léphesse­nek. A vörös, radikális ellenzék teljes dühhel obstruálta meg az indemni­tási javaslatot, csak azért, hogy igy exlexbe, ujabb válságos helyzetbe sodorja az országot. Ezzel jóváte­hetetlen taktikai hibát követett el az ország társadalmával szemben, a melynek minden egyes rétegét közel­ről érinti a felhatalmazási javaslat­nak emiitett gazdasági és szociális vonatkozású függeléke. Emiatt kény­telen volt a kormány az ellenzék iiyen állásfoglalása után a felhatal­mazási javaslatot ketté választani és a költségvetési indemnitást külön tárgyaltatni. A közvélemény felzudulása, mely a szocialisták és radikálisok maga­tartását nyomon követte, nyilván megijesztette őket, mert érezték, hogy az életbevágó, közérdekű javaslatok érvényrejuttatásának késleltetésével a polgárságnak és a munkásságnak ártanak elsősorban. Az ország egész társadalmának a felzudulása arra kényszeritttle a radikális vörös blok­kot, hogy rosszindulatú, az egész országra káros mesterkedésével végre is hagyjon fel és a lelkiismeretlen obstrukció helyett maga is mozdítsa elő az indemnitási javaslat érvényre­jutását. Megrettenlek tehát a szocialista és radikális képviselők attól a felelős­ségérzettől, hogy viseljék a genfi eredmények megvalósítása elé gör­dített akadályok ódiumát, mert az ország minden vonalán azonnal je­lentkezelt a jogos felháborodás és ki­nyílt az emberek szeme,'látván, hogy akik állandóan a munkanélküliség enyhítését követelik s az adózó pol­gárság érdekvédelmének tógáját öl­tik fel, parlamenti működésűkkel ép a társadalmi érdekek ellen lépnek akcióba. Tanulságul nagyon jó ez az or­szág választó közönségének, amely ilyen incidensekből jöhet rá arra» hogy milyen károkat okozhat az or­szágnak a vörös radikálisok mindig kötekedő, mindig akadékoskodó, ob­strukciós politikája, amelynek egyet­len célja hangzatos demagógiával zavarokat felidézni. Erős földrengés volt Nagykanizsán Ma délelőtt 9 óra 25 perckor a városban két hatalmas földlökést éreztek. A földrengés olyan erős volt, hogy a házak falai megrepedeztek, a kémények több helyen bedőltek. A lakosság egy részét nagy ijedelem fogta el és az emberek tömegestől menekültek az uccára. Egy asszonynak menekülés közben egy tégla a fejére esett ugy, hogy sérüléseivel a kór­házba szállították. A földrengés észak-déli irányú volt. Ulain ellen eljárás indul hormánpsertés miatt Budapest, junius 27. Pesthy Pál igazságügyminiszter kijelenttette, hogy Ulain Ferenc elien kormányzósértés cimen indul meg az eljárás Ulaínnak ama kijelen­tései alapján, melyet a törvényszék előtt tett, mely a Kormányzó urnák Héjjasnál tett látogatásaira vonatkoznak. Ulain meneteimi jogának fel­függesztését fogják kérni. Kádár Lehel ellen nem tudnak ily módon el­járást indítani, mert nem nevezett meg senkit, akire kijelentéseit vonat­j koztatta és igy nem állapitható meg olyan alap, amellyel bűnvádi eljárást lehetne indítani. Fogoly szállítmány érkezik Oroszországbél Pozsony, junius 27. A főkapitány­ság távirati értesítést kapott, hogy szombaton 11 órakor oroszországi hadifoglyok érkeztek Szobra. A tétok kiverik a kommu­nista emigránsokat Prága, junius 28. Hlinka András, a tót párt vezére kijelentette, hogy a tótok kiverik a felvidékről Vér Imrét, a hírhedt vörös kommunista­vezért és szökevény társait. Rövidesen felépül a ma­gyar pénzverde Budapest, junius 27. A magyar pénzverde felállítása eddig gróf Csáky Károly honv. miniszter kijelentése szerint azért húzódott, mert abban a laktanyában, amelyben a pénzver­dét el akarják helyezni, 36 tiszti és altiszti család lakik, akiknek elhe­lyezése eddig még nem sikerült. A kereskedelemügyi minisztérium most lehetővé teszi, hogy 3 bérház kiürí­tésével a laktanya lakói lakáshoz jussanak. A miniszter reméli, hogy a laktanya átépítése még ez évben megtörténhetik. Vass József h. mi­niszterelnök kijelentette, hogy alak­tanya lakóit már augusztusban el­helyezi és igy a pénzverde rövide­sen munkába kerül. Magyarok Braziliában Részlet'. Migend Dezső sajtó alatt lévő hasonló cimü könyvéből (9) A sok káprázatos meséből mind­össze annyi igaz, hogy többek között van Sao Paulo városban is egy úgy­nevezett emigrációs ház, amelynek tiszta, világos hálótermei és étkező helyiségei vannak. Amikor egy-egy előre bejelentett kivándorló transzport érkezik San­tosba, az emigrációs ház tisztviselői, akik között magyarul beszélő is van, várják a legnagyobbrészt keserű csa­lódással partraszálló családokat, vonatra ültetik és elszállítják őket Sao Pauloba, egyenesen az emigrá­ciós ház udvarára. Ott aztán min­denkinek kijelölik a hálóhelyét az emeletes ágyakkal telezsúfolt hatal­mas termekben, majd reggel fekete­kávét és kenyeret, délben levest, hust és főzeléket, este pedig kétfogásos vacsorát adnak nekik. Időközben az emigrációs hivatal megbízottai tájékoztatják a lefittyent orrú családapákat a brazíliai mun­kaviszonyokról és az elhelyezkedési lehetőségek felől, végül pedig ajánl­ják nekik, hogy menjenek ki hala­déktalanul erre, vagy arra a fazen­dára. Az elszállítás előtti napon még egy autókirándulásra is elviszik a pacienseket, akiknek az autóról meg­mutogatják a kávéfát, az őserdőt, a kígyót, a majmot és a papagályt. Hangsúlyozzák, hogy senkit sem szabad fazendára kényszeríteni, még azok közül sem, akik államköltségen jöttek ki, de ugyanakkor meggyőzik a teljesen tanácstalanul álló bámész vendégeket arról, hogy a városban óriási a munkanélküliség és még a mindennapi kenyeret sem lehet meg­keresni. Ez az első nagyon keserves napja magyarjainknak az újhaza mennyor­szágának küszöbén. Itt tudják meg, hogy nem földesgazdáknak, hanem éhbérrel fizetett, ezer betegségnek kiszolgáltatott, a vadak vadjai közé eldugott robosos kapásoknak hozták ki őket. Még azt is megteszi az emigrá­ciós hivatal, hogy vasúton, autón kocsin (az utak minősége szerint) díjmentesen kiszállítja az újonnan érkezett családokat azokra a fazen­dákra, amelyeket választanak ma­guknak. Persze mindenki igyekszik olyan fazendát választani, amelyiken már van valaki ismetőse vagy rokona. Magyarok, a kávéfazendákon. Akik itthon boldog megelégedett­ségben szürcsölik a santosi kávét, nem is gondolják, mennyi magyar verejték és mennyi magyar könny áztatja a kávéfák kegyetlen, kőke­mény földjét messzi Braziliában, a világ kávékanaánjának kellős köze­pén, amig a kávéfa vesszején vi­rággá feslik a rügy és megterem az egész föld minden tájékán any­nyira mindennapossá vált közönsé­ges kis kávészemecske. Egész Brazília területén ma mint­egy hatvanezer magyar él, akik a volt egész Magyarország területéről vándoroltak ki. Ebből Saö Pauló államra 40 ezer és magára Sao Pauló városra mint­egy 8—10 ezer lélek esik. A messzi Brazília csalóka föld­jére szakadt magyarok legnagyobb része — mondhatjuk : 85—90 szá­zaléka — megpróbálta a káváka­pálást és körülbelül 60—70 száza­léka kávét kapál ma is. Bármennyire is nehéz nunka ez, kénytelen ráfanyalodni a magára­maradt magyar, ha éhenveszni nem akar családjával együtt. Persze állandóan sok a panasz, sok a baj a fazendákon, ami még akkor is természetes volna, ha a fazendás, vagy ispánja a legnagyobb lelkiismeretességgel gondoskodna a magyar családokkal kötött szerző­dések pontos betartásáról. Hiszen ne felejtsük el, hogj a mi magyarjaink is azért vándrolnak ki, mert azt remélik, hogy Brazili­ában sokkal könnyebb megélhetést, sőt meggazdagodási lehetőséget is találnak. Elégedetlenségük és elkeseredésük legelső kútforrása tehát az a szo­morú valóság, hogy Braziliában kevéspénzü ember csak a legritkább esetben, igazán csak véletlenül sze­rezhet valame yes kis vagyonkát, ha valami rendkívüli szerencse szállja meg. Általánosságban pedig elvitat­hatatlan tény, hogy ha egy család Braziliában nagyon szerény viszo­nyok között meg akar élni, sokkal nehezebb munkát és sokkal többet kell dolgoznia ezért, mint Magyar­országon. Az elkeseredés második alapos oka a klima. Tegyük fel, hogy be­csapott magyarunk már beletörődött abba a szomorú valóságba, hogy Braziliában minden erejének meg­feszítésével kell dolgoznia, ha nem meggazdagodni, hanem csak meg­élni akar. El is szánja magát — más választás hijján — erre a mun­kára. De amikor kezébe veszi a kapát, akkor veszi észre, hogy teste elernyed, izmai lankadnak, ina resz­ket és mintha csak szemlátomást válna vizzé a vére. A kávé megművelése olyan dolog, amely egy munkabíró ember minden csepp erejét elkívánja. A magyar munkás pedig gyengül napról-napra, s amig a fekete brazil, vagy a már régebben bevándorolt akklimatízáló­dott munkások elvégzik rendesen napi porciójukat, addig ő kétségbe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom