Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-06-28 / 144. szám

Ara 1000 korona. Békéscsaba, 1925 junius 28. Vasárnap VI. évfolyam 144. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN | Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési &rak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Megpcf tenteli a felelősségtől Mint ismeretes, a nemzetgyűlés legutóbbi ülésein az indemnitási javaslat volt szőnyegen, amellyel egybekapcsolták a közjóléti célokat szolgáló beruházásokra, a tisztviselői fizetésjavitásra és az adóterhek könnyítésének keresztülvitelére kért felhatalmazást, hogy a genfi tárgyalások eredményei néhány napon belül a megvalósulás stádiumába léphessenek. A vörös, radikális ellenzék teljes dühhel obstruálta meg az indemnitási javaslatot, csak azért, hogy igy exlexbe, ujabb válságos helyzetbe sodorja az országot. Ezzel jóvátehetetlen taktikai hibát követett el az ország társadalmával szemben, a melynek minden egyes rétegét közelről érinti a felhatalmazási javaslatnak emiitett gazdasági és szociális vonatkozású függeléke. Emiatt kénytelen volt a kormány az ellenzék iiyen állásfoglalása után a felhatalmazási javaslatot ketté választani és a költségvetési indemnitást külön tárgyaltatni. A közvélemény felzudulása, mely a szocialisták és radikálisok magatartását nyomon követte, nyilván megijesztette őket, mert érezték, hogy az életbevágó, közérdekű javaslatok érvényrejuttatásának késleltetésével a polgárságnak és a munkásságnak ártanak elsősorban. Az ország egész társadalmának a felzudulása arra kényszeritttle a radikális vörös blokkot, hogy rosszindulatú, az egész országra káros mesterkedésével végre is hagyjon fel és a lelkiismeretlen obstrukció helyett maga is mozdítsa elő az indemnitási javaslat érvényrejutását. Megrettenlek tehát a szocialista és radikális képviselők attól a felelősségérzettől, hogy viseljék a genfi eredmények megvalósítása elé gördített akadályok ódiumát, mert az ország minden vonalán azonnal jelentkezelt a jogos felháborodás és kinyílt az emberek szeme,'látván, hogy akik állandóan a munkanélküliség enyhítését követelik s az adózó polgárság érdekvédelmének tógáját öltik fel, parlamenti működésűkkel ép a társadalmi érdekek ellen lépnek akcióba. Tanulságul nagyon jó ez az ország választó közönségének, amely ilyen incidensekből jöhet rá arra» hogy milyen károkat okozhat az országnak a vörös radikálisok mindig kötekedő, mindig akadékoskodó, obstrukciós politikája, amelynek egyetlen célja hangzatos demagógiával zavarokat felidézni. Erős földrengés volt Nagykanizsán Ma délelőtt 9 óra 25 perckor a városban két hatalmas földlökést éreztek. A földrengés olyan erős volt, hogy a házak falai megrepedeztek, a kémények több helyen bedőltek. A lakosság egy részét nagy ijedelem fogta el és az emberek tömegestől menekültek az uccára. Egy asszonynak menekülés közben egy tégla a fejére esett ugy, hogy sérüléseivel a kórházba szállították. A földrengés észak-déli irányú volt. Ulain ellen eljárás indul hormánpsertés miatt Budapest, junius 27. Pesthy Pál igazságügyminiszter kijelenttette, hogy Ulain Ferenc elien kormányzósértés cimen indul meg az eljárás Ulaínnak ama kijelentései alapján, melyet a törvényszék előtt tett, mely a Kormányzó urnák Héjjasnál tett látogatásaira vonatkoznak. Ulain meneteimi jogának felfüggesztését fogják kérni. Kádár Lehel ellen nem tudnak ily módon eljárást indítani, mert nem nevezett meg senkit, akire kijelentéseit vonatj koztatta és igy nem állapitható meg olyan alap, amellyel bűnvádi eljárást lehetne indítani. Fogoly szállítmány érkezik Oroszországbél Pozsony, junius 27. A főkapitányság távirati értesítést kapott, hogy szombaton 11 órakor oroszországi hadifoglyok érkeztek Szobra. A tétok kiverik a kommunista emigránsokat Prága, junius 28. Hlinka András, a tót párt vezére kijelentette, hogy a tótok kiverik a felvidékről Vér Imrét, a hírhedt vörös kommunistavezért és szökevény társait. Rövidesen felépül a magyar pénzverde Budapest, junius 27. A magyar pénzverde felállítása eddig gróf Csáky Károly honv. miniszter kijelentése szerint azért húzódott, mert abban a laktanyában, amelyben a pénzverdét el akarják helyezni, 36 tiszti és altiszti család lakik, akiknek elhelyezése eddig még nem sikerült. A kereskedelemügyi minisztérium most lehetővé teszi, hogy 3 bérház kiürítésével a laktanya lakói lakáshoz jussanak. A miniszter reméli, hogy a laktanya átépítése még ez évben megtörténhetik. Vass József h. miniszterelnök kijelentette, hogy alaktanya lakóit már augusztusban elhelyezi és igy a pénzverde rövidesen munkába kerül. Magyarok Braziliában Részlet'. Migend Dezső sajtó alatt lévő hasonló cimü könyvéből (9) A sok káprázatos meséből mindössze annyi igaz, hogy többek között van Sao Paulo városban is egy úgynevezett emigrációs ház, amelynek tiszta, világos hálótermei és étkező helyiségei vannak. Amikor egy-egy előre bejelentett kivándorló transzport érkezik Santosba, az emigrációs ház tisztviselői, akik között magyarul beszélő is van, várják a legnagyobbrészt keserű csalódással partraszálló családokat, vonatra ültetik és elszállítják őket Sao Pauloba, egyenesen az emigrációs ház udvarára. Ott aztán mindenkinek kijelölik a hálóhelyét az emeletes ágyakkal telezsúfolt hatalmas termekben, majd reggel feketekávét és kenyeret, délben levest, hust és főzeléket, este pedig kétfogásos vacsorát adnak nekik. Időközben az emigrációs hivatal megbízottai tájékoztatják a lefittyent orrú családapákat a brazíliai munkaviszonyokról és az elhelyezkedési lehetőségek felől, végül pedig ajánlják nekik, hogy menjenek ki haladéktalanul erre, vagy arra a fazendára. Az elszállítás előtti napon még egy autókirándulásra is elviszik a pacienseket, akiknek az autóról megmutogatják a kávéfát, az őserdőt, a kígyót, a majmot és a papagályt. Hangsúlyozzák, hogy senkit sem szabad fazendára kényszeríteni, még azok közül sem, akik államköltségen jöttek ki, de ugyanakkor meggyőzik a teljesen tanácstalanul álló bámész vendégeket arról, hogy a városban óriási a munkanélküliség és még a mindennapi kenyeret sem lehet megkeresni. Ez az első nagyon keserves napja magyarjainknak az újhaza mennyországának küszöbén. Itt tudják meg, hogy nem földesgazdáknak, hanem éhbérrel fizetett, ezer betegségnek kiszolgáltatott, a vadak vadjai közé eldugott robosos kapásoknak hozták ki őket. Még azt is megteszi az emigrációs hivatal, hogy vasúton, autón kocsin (az utak minősége szerint) díjmentesen kiszállítja az újonnan érkezett családokat azokra a fazendákra, amelyeket választanak maguknak. Persze mindenki igyekszik olyan fazendát választani, amelyiken már van valaki ismetőse vagy rokona. Magyarok, a kávéfazendákon. Akik itthon boldog megelégedettségben szürcsölik a santosi kávét, nem is gondolják, mennyi magyar verejték és mennyi magyar könny áztatja a kávéfák kegyetlen, kőkemény földjét messzi Braziliában, a világ kávékanaánjának kellős közepén, amig a kávéfa vesszején virággá feslik a rügy és megterem az egész föld minden tájékán anynyira mindennapossá vált közönséges kis kávészemecske. Egész Brazília területén ma mintegy hatvanezer magyar él, akik a volt egész Magyarország területéről vándoroltak ki. Ebből Saö Pauló államra 40 ezer és magára Sao Pauló városra mintegy 8—10 ezer lélek esik. A messzi Brazília csalóka földjére szakadt magyarok legnagyobb része — mondhatjuk : 85—90 százaléka — megpróbálta a kávákapálást és körülbelül 60—70 százaléka kávét kapál ma is. Bármennyire is nehéz nunka ez, kénytelen ráfanyalodni a magáramaradt magyar, ha éhenveszni nem akar családjával együtt. Persze állandóan sok a panasz, sok a baj a fazendákon, ami még akkor is természetes volna, ha a fazendás, vagy ispánja a legnagyobb lelkiismeretességgel gondoskodna a magyar családokkal kötött szerződések pontos betartásáról. Hiszen ne felejtsük el, hogj a mi magyarjaink is azért vándrolnak ki, mert azt remélik, hogy Braziliában sokkal könnyebb megélhetést, sőt meggazdagodási lehetőséget is találnak. Elégedetlenségük és elkeseredésük legelső kútforrása tehát az a szomorú valóság, hogy Braziliában kevéspénzü ember csak a legritkább esetben, igazán csak véletlenül szerezhet valame yes kis vagyonkát, ha valami rendkívüli szerencse szállja meg. Általánosságban pedig elvitathatatlan tény, hogy ha egy család Braziliában nagyon szerény viszonyok között meg akar élni, sokkal nehezebb munkát és sokkal többet kell dolgoznia ezért, mint Magyarországon. Az elkeseredés második alapos oka a klima. Tegyük fel, hogy becsapott magyarunk már beletörődött abba a szomorú valóságba, hogy Braziliában minden erejének megfeszítésével kell dolgoznia, ha nem meggazdagodni, hanem csak megélni akar. El is szánja magát — más választás hijján — erre a munkára. De amikor kezébe veszi a kapát, akkor veszi észre, hogy teste elernyed, izmai lankadnak, ina reszket és mintha csak szemlátomást válna vizzé a vére. A kávé megművelése olyan dolog, amely egy munkabíró ember minden csepp erejét elkívánja. A magyar munkás pedig gyengül napról-napra, s amig a fekete brazil, vagy a már régebben bevándorolt akklimatízálódott munkások elvégzik rendesen napi porciójukat, addig ő kétségbe-