Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám
1925-06-20 / 137. szám
Békéscsaba, 1925. junius 20. nwf lf* rlMBH — Építőipari világkongresszus. A Nemzetközi Építkezési és Közmunkaügyi Szövetség, amelyhez a világ összes államainak építőipari érdekeltsége tartozik, folyó évi IV. kongresszusát junius hó 14—19. napjai között tartják meg Párisban. A kongresszuson — melyen Európa összes á'lamai, az Egyesült Államok, sőt Kina és Japán is képviseltetik magukat, — az aktuális építőipari kérdések, különösen az általános lakáskrizis proplémája van napirenden. A magyar kormányt Petrichevich Horváth Emil báró népjóléti és K. Virágh Andor kereskedelemügyi államtitkárok képviselik. — Győr képviseltetése a városok párisi kongresszusán. Győr városa elhatározta, hogy a városok nemzetközi szövetségének szeptember hó 18-tól kezdődően Párisban tartandó nemzetközi kongresszusán résztvesz és arra egyhangú határozattal polgármesterét, Farkas Mátyást küldte ki. Farkas Mátyás győri polgármester részvételének igen örülünk, mert ő nemcsak otthon van a városoknak a kongresszuson tárgyalás alá kerülő problémáinak a bonyolult anyagában, hanem amellett úgyszólván minden európai müveit nemzetnek a nyelvén is beszél (német, francia, angol, olasz, spanyol) s igy kiválóan hivatott arra, hogy a magyar városok álláspontját kifejezésre juttassa. Itt jegyezzük meg, hogy főtisztviselők több városból készülnek, részint mint kiküldöttek, részint saját költségükön a párisi kongresszusra. — Jugoszlávia súlyosan megvámolja a tűzifát. A Romániához tartozó bánsági faipari vállalatok körében nagy megütközést keltett az a hir, hogy a jugoszláv kormány junius hó 15 tői kezdve 700 lei bevételi vámot állapított meg a tűzifára. A romániai fatermelők részére, akik a magyarországi exportot az utóbbi időben majdnem teljesen beszüntették, ez a rendelkezés súlyos hátrányt jelent, mert a romániai tűzifa részére már csak Jugoszlávia jelentett értékesítési piacot. * Hogyan kiméljük a fehérneműt a mosásnál? A gyakori mosás a drága és úgyszólván pótolhatatlan fehérneműnek nagyon ártalmára van, ha maga a mosás nem történik ésszel, gondosan. A fehérnemünk szövött rostokból áll. A szövedék lyukas lesz, ha a mosáshoz káros alkatrészekből előállított szappant használunk; törékeny lesz, ha a mosónők csontkemény, nem habzó szappannal dörzsölik a fehérneműt, minthogyha ezen dörzsöléssel akarnák a szennyet belőle eltávolítani. Nem a dörzsölés tisztítja a fehérneműt, hanem annak beáztatása tiszta szappanoldatba és jó szinszappannal való mosása, mely szinszappan káros alkatrészeket nem tartalmaz. Ha a drá®a fehérneműt este „Asszonydicséret"-be áztatjuk, akkor a munka felét már elvégeztük. A mosás napján a fehérneműt csak egyszer-kétszer kell a kiváló Schicht „szarvasaszappannal átsimítani. Ez a szappan oly erős habot ad, annyira erős és átható tisztító ereje van, hogy a fehérneműt minden erő kifejtése nélkül, vele könnyedén tisztára moshatjuk. Vigyázzunk ezenfelül múlhatatlanul a mosószerek bevásárlásánál a „Szarvas" védjegyre, mert csak igy tudjuk a drága fehérneműt nemcsak tisztítani, hanem kímélni is. — Köszönetnyilvánítás. Az 1925 junius 13-án a békési reálgimn áital rendezett juniálison felülfizettek: Benedicky Gyula 95000 K, László Sándorné 52000, Csippék Gyula, dr. Bleuer Lajos 50—50 ezer, dr. Fodor József, dr. Szegedi Kálmán, Tiba András, Banner Miklós és NN. 45-45 ezer, NN. 37 ezer, NN. 35 ezer, dr. Hajnal József, Svorik István, Kocsor Jenőné, dr, Borbéiy János, dr. Borbély László, Benedicty József, 3 szor NN. 30—30 ezer, Domokos Vilmos 25 ezer, NN. 20 ezer, Varga István dr. és NN. 1515 ezer, NN. 14 ezer, dr. Emperl Gyuláné, Kiss B. Mihály, Szikszay Sándor, Osváth Gyula, Schwarc Jánosné és NN. 10—10 ezer, Gyökössy Lajos, ifj. Morvay Mihály, Benedicty József, Henc Antal, Durkó Imre, Kovács Erzsébet, Sárossy Győző, Megyery Gergelyné, Farkas Gyula, 2-szer NN. 5—5 ezer, NN. 4500, NN. 3 ezer, Nagy Pál, Szabó Mihály, 2-szer NN. 2—2 ezer, Hurta Dániel 1000, László Mátyás 600, Jánosi Márton, Tóth Zsigmond 300, Turmeier Gusztáv 100, Balogh Imre jegyző 50 ezer, Szűcs Gábor műegyetemi hallgató 25 ezer K. — Az ifjúság ozsonnájára és jutalomdijra adakoztak: Faragó Láseló, dr. Sebők Elek és NN 100—100 ezer K. (Folyt, köv.) — Veszprém vármegye nem vesz autót az alispánnak. Veszprém vármegye legutóbbi törvényhatósági közgyűlésén hosszú vita volt arról, hogy vegyenek-e az alispánnak autót. A főjegyző ismertette a javaslatot, amely szerint egy hatüléses Minerva gépkocsi bevásárlása volna a legcé:ravezetőbb, amelyet 328 millió koronáért lehetne megvenni. A javaslatról éles vita indult meg és különösen a kisgazdák ellenezték élesen az indítványt, mert ettől a kisgazdák terheinek további növelését várják. Volt olyan közvetítő indítvány is, hogy 140—150 milliónál drágább ne lehessen az autó, a mihez az alispán is hozzájárult. Végül névszerinti szavazással 45 szóval 25 ellenében nem fogadták el az autóvásárlási indítványt és igy a veszprémi alispánnak nem lesz módja havonkint egyezer körülautózni a vármegyét és a rossz utakat ellenőrizni. Tőzsde (A MTI békéscsabai tlókjánmk Jolentéao alapján i) Valuták i Napol. A. ft, 3450(10-347000 Dollár 70490-71270 Fr. fr.; 3366 1 Márka 16905 Lira 2659-2683 100 o. S (10000-10070 Len 331-333 Szokol 2096-2118 1 Sv. fr. 13785-13869 1 Dinár 1216-1238 L. m. Ezüst K. Ezüst 2 K. Ezüst for. Ezüst 5 K. Aranyi OK. Arany 20 K 6200 ! 12000 16500 i 32000 140500 286000 Gabonaárak# 76 kg. tiszavidéki 52500078 kg. tiszavidéki 535000-527500 -537500 Rozs Tengeri Takarmányárpa Sörárpa Zab Korpa 400000305000 320000380000465000245000 -40500Ü 310000 -330000 -420000 -485000 247500 i Ferencvárosi sertésvásár: feli ajtás 269 —, eladva 247, Arak : köni.gf, 18000, nehéz 19000-20000 * FOTÓ' CIKKEK Wenich Lajos drogériában, Békéscsaba. •Cséplőgéptulajdonosok figyel mébe. Felhívom a cséplőgéptulajdonosok figyelmét a cséplési idényre való tekintettel azon körülményre, hogy mindennemű műszaki cikkeket, gépszíjakat, gép és hengerolajoKat, gépzsirokat, golyóscsapágy wotat'át, tömítéseket, Ewart láncot, dobsineket, mázsákat, F. S. gyártmányú aolyóscsapágyakat stb. a legelőnyösebb árban és kedvező fizetési feltételek mellett a legjutánuosabban csakis Faragó Sándor gép és műszaki kereskedőnél, Békéscsaba Andrássy-ut 50. szerezhetik be. Mielőtt szüségleteit máshol szerezné be, kérjen saját érdekében árajánlatot. Magyarok Braziliában Részlet Migend Dezső sajtó alatt lévő hasonló cimii könyvéből (2) Testileg és lelkileg kimerülten érkeznek vándoraink a szinte elképzelhetetlen messzeségben elterülő „uj haza" földjére. Bizony nem nagyon jut eszűke gyönyörködni a pálmás, őserdős partokban, a szeszélyes láncolatu sziklasorokban, nem bámulják meg a lépten-nyomon előbukkanó négereket és csokoládé barna bennszülött brazilokat. Nem veszik észre a rengeteg menynyiségü gyöngykávét, amelynek elhullott szemei valósággal belepik a kikötő kövezetét. Semmi uj, semmi rendkívüli nem érdekli őket, csak végre valami bizonyosat szeretnének tudni jövendő sorsuk felől. Pedig a bizonytalanság még elég sokáig kínozza a parton is az uj vendégeket. A kivándorlásra csábító mesék aiapján azt hiszi minden magyar, hogy odakint legálábbis lobogóinges, bőgatyás diszbandérium várja az érkezőket. Pedig dehogy I Ha rokonai, vagy ismerősei nincsenek kint és nem jöttek el a hajohoz, bizony nem talál egy teremtett lelket se, akitől megkérdezhetné, hogy hová merre induljon. Csomagjait le sem szabad vinnie a hajóról. Arra már a brazíliai vámhivatal emberei teszi* rá a kezüket. Waggonba rakják és elviszik egy jó messzire eső raktárépületbe, ahol teljes félnapot, sót nem ritkán egész napot is várhat az ember, amíg sorra kerül. A vámvizsgálat nagyon szigorú és lelkiismeretes. Az egyenruhás tisztviselők feltúrják a csomagokat tel- , jesen s csak azután adják vissza ; tulajdonosuknak. Itt már nincs kényelem, nincs kiszolgálás, nincs gondos útbaigazítás, sőt nincs senki, akitől anyanyelvén megkérdezhetné a magyar kivándorló, hogy mihez kezdjen. Ez a giámoltalanság igazán kétségbeejtő ott, a messze idegenben. Nappal még csak elüldögél az árvalélek a kikötőben batyuja tetején és könnyeivel sózza meg az utolsó falat hizai szalonnát, amit itt költ el vacsorára, de éjszakára már nincs hová lehajtania fejét, ha véletlenül meg nem tudja valakitől, hogy honnan és mikor indul vonat Santosból Sáó-Paulóba és merre találhatja meg azt az állomást, ahonnan ez a vonat indul. Amikor én kiszálltam Santosban, öt temesmegyei magyar családot találtam a kikötőben. Férfiak, aszszonyok és gyermekek apraja-nagyja ott kuporqott a szegényes batyuk között. Ruhájuk rongyos volt, arcuk színtelen és szomorú hangon feleltek, amikor megszólitottam őket. — Hová, merre készülődnek ? — kérdeztem egyiküket, akit legközelebb találtam. — Buenos-Airesbe, Argentínába — feleli a magyar. Miért ? Itt nem jó ? — Ez itt a pokol jó uram és maga az eleven ördög az, aki bennünket idehozott. Száradjon a lelkén! Két szép apró cselédemet temettem el itt hat hónap alatt, ott meg a feleségem sínyli már Bra?iliát. Hátrább mutatott, ahol összetörődött, sárgaarcu asszony nyögdécselt egy bála szárított marhabörön. — Mióta vannak idekinn? — faggatom őket tovább. — Ez év április óta. Mindeccere jöttünk trancporttal. Az állam fizette a hsjókőtséget. Aszonta otthon az ügynök, hogy csak jöjjünk egész bátran, mert itt kap minden család egy kész házat, fődet annyit, amenynyit meg tud munkálni, tehenet, kecskét, tyúkot, libát, rucát és a jóságos Isten tudja, még mi mindent nem. Amikor aztán ideérkeztünk, összeszedtek, bevittek Sao Paulóba, beraktak az eir igrációba, ott se nem láttunk, se nem hallottunk. Be nem eresztettek senkit, műnket meg kifelé nem eresztettek. Hajnalba vonatra pakoltak és bevittek egészen az ország gyomrába. Ott tudtuk meg, hogy mi az a fazend. Mer hát fazendre vittek, mint minden magyart, aki államkőtségen jő ki. De vótak kérem közöttünk olyan családok is, akik a maguk pénzükön jöttek ki, oszt mégis a fazendre mentek, mer aszonták nékijek itt az emigrációban, hogy visszakapják a hajójegy árát, ha fazendre mennek. — És visszakapták? — Fenéket I Már ne tessen haragunnyi, de csak igy jön a számra. Hogy az a mindent szemmeltartó jóságos Atya tegye akárhová a sok csaló gazemberit! — Még azt a kicsit is elvették tőlünk, amivel odamentünk. Van olyan, aki a ruháját se tudta magával hozni. Ott fogták zálogba. Merhogy mindenki tartozik a fazendérosnak a feketepaszulyért, meg a rizskásáért, amit mindennap megett. Kereset meg sehun semmi. Pedig teccik tudni dógoztunk ám mi, ahányan vótunk azzal a kapával a kávéfődeken egy nap, mint másnap látástól vakulásig. — És még a végén maguk fizettek, hogy eljöhessenek? — Ugy ám bizony jó uram! — De hisz ez lehetetlen! — No mennyik csak be kérem Sao Paulóba a Moócára, a Lapára, vagy az Jpirangára. Ott találja meg a fazendről elszabadult éhező, rongyos magyarokat. Majd mondanak azok még cifrábbakat is. Vagy menynyik el Czézárovics főtisztelendő úrhoz, vagy Némay alezredes úrhoz. Ök is megmondhassák, hogy mi az igazság. Elbúcsúztam a szomorú magyaroktól, megköszöntem útbaigazításaikat, aztán rohantam a villamosmegállóhoz, hogy még elérjem az esteli vonatot Sao Pauló felé. (Folyt, köv.) Váltó és folyószámlái Valutákat és devizákat vesz. « Békéscsabai Leszámi- M kölcsönöket Takarékbetétet és folyószám- to l° e* Pénzváltó Bank rt. J folyósít. lai betétet előnyösen kamatoztat Békéscsaba, Szent István~tér 3. sz.
