Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-06-19 / 136. szám

Ara ÍOOO korona. Békéscsaba, 1925 junius 19. Péntek VI évfolyam 136. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal t Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai n ap/ lap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN | Felelősszerkesztő MIOEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára ÍOOO^K GONDOLATOK * * * A rovottmultuak szavazati joga. A nemzetgyűlés mai ülésének megnyitása előtt sok szó esett a fo­lyosókon arról, Hogy a választójogi javaslat részletes vitája példátlan las­súsággal haladt. Ennek a szinte ob­strukciós jellegű tünetnek oka egy­felől az, hogy a leglényegesebb rendelkezéseket tartalmazó paragra­fusok a javaslat elején vannak, más­felől az, hogy a baloldali ellenzék jóformán minden egyes bekezdésnél teljes számban felszólal. Különösen a tegnapi ülésen ve­tették a szociáldemokraták látható­lag minden erejüket latba, hogy a javaslatnak egyik, a forradalmak után természetszerűen felmerült sza­kaszát, a büntetett előéletű egyének­nek a választójogtól való megfosz­tásáról szóló pontját megváltoztas­sák. Ez az igyekezet nemcsak politikai körökben, hanem a közvéleményben is megütközést keltett, mert nyilván­való, hogy a szoc. demokraták egy­részt a forradalmi elemeknek, más­részt a társadalom értéktelenebb ré­szének, külömböző bűncselekmények miatt elitelt egyéneknek szavazati jogáért szállottak sikra. — Teljesen átértjük a szociáldemokraták elke­seredett harcát ezen a ponton, hi­szen az ő javukra minden tisztázat­lan multu egyén választójoga egy­egy biztos szavazatot jelent. * Tetteket lássunk! A szociál­demokratapártot a legutóbbi kudar­cok annyira lehangolták, hogy teg­nap már a Beniczky-ügy eiöhozá­sára is polgári képviselőt, Szilágyi Lajost [kérték fel. A kudarc lep­lezésére és a visszavonulás fedezé­sére minden jogcímet igyekeznek felhasználni és ma már olyan hírek látnak napvilágot, hogy ha a válasz­tójogi javaslatban nem sikerül enged­ményeket elérniök, akkor nemcsak hogy újból passzivitásba vonulnak, hanem mandátumukról is lemonda­nak. Politikai körökben természete­sen a legnagyobb kétkedéssel fogad­ják ezeket a hireket. Hiszen már sokszor fenyegetőztek ezzel a szo­cialisták. Már unalmas is ez a köny­nyelmü szófecsérlés. Tetteket lás­sunk tisztelt Főszocialista Urak ! Azt hisszük, hogy — például — Békés­csaba választóközönsége is tudná már, mit csináljon, ha egyszer arra virradna, hogy Szeder Ferenc le­mondott mandátumáról. Csak előre tisztelt vörösszegfüs urak I ígéret szép szó — ha megtartják ugy jó! mondja a példabeszéd. Tábla jóváhagyta Beniczliy letartóztatását Buáapesi, junius 18. A Tábla most zártülésben foglalkozott Beniczky Ödön felfolyamodásával és helybenhagyta a vádtanácsnak a letertóztatásra vonatkozó döntését. Buáapesi, junius 18. A keresztény gazdasági párt tegnapi értekezletén a leghatározottabban elitélte Beniczky Ödön eljárását és azt a politikai manővert, amely az igaz­ság kiderítése helyett zavarkeltés^ és botrányhajhászásra irányult. Szádeczky professzor a lengyel tudományos akadémia kültagja Varsó, junius 18. A Krakkóban székelő lengyel tudományos aka­démia ez évi közggülésén egyhan­gúlag választotta meg kültagjának Szádeczky Lajos dr. szegedi egye­temi tanár, történettudóst ama tudo­mányos munkálkodásáért, amelyet a lengyel-magyar történeti kapcsola­tok kutatása terén tett. Kovacsics főispán Kondoros község díszpolgára Kondoros község képviselőtestü­lete f. hó 17-én díszközgyűlést majd utána rendkívüli közgyűlést tartott. A díszközgyűlés tárgya Békésvárme­gye főispánjának, dr. Kovacsics De­zsőnek Kondoros község díszpolgá­rává való választása volt. Az elöljáróság indítványára a kép­viselőtestület szem előtt tartva a fő­ispánnak a vármegye előhaladása és virágzása érdekébén tett munkássá­gát, ismerve önzetlen hazafiasságát, a haladni vágyó Kondoros község­nek tett sokoldalú tevékenységéért, de különösen legutóbbi személyes megjelenésekor a község polgáraihoz intézett buzdító, meleg szavai után magát megszerettetve egyhangú lel­kesedéssel választja meg a község díszpolgárává. Ezek után bizottságot választ, mely a főszolgabíró veze­tése alatt személyesen adja át az erről szóló díszoklevelet a főispánnak. A rendkívüli közgyűlésen tár­gyaltak a hősök szobrának elhe­lyezéséről is. Határozat szerint a szobrot a füutcán, a községháza előtt helyzezik el. A szobor talpa­zatára bevésik a község hősi ha­lottainak a nevét, ami maga 11 millió koronába kerül, de lelkesedve áldoz a község, hogy a hősök iránti háláját ezzel is tanúsítsa. Ugyancsak a rendkívüli közgyű­lésen tárgyalták a községi biró fizetésemelésiránti kérelmét, mely szerint az eddigi havi 40 aranyko­rona helyett 60 aranykoronát kér. A kérelmet egyhangúlag elutasítot­ták, mire a biró bejelentette lemon­dását. A belügyminiszter a községnek községi pótadó emelése iránti ké­relmét elutasította, ezért a községi iskola építését későbbi időre ha­lasztották el. Melyik a betyár? Irta: HERKE MIHÁLY. A zsandárok hátra mentek . . . Néhány perc se telt még el, már jöttek is vissza, négy lovat vezetve kötőféken, négy hollófeketét . . . Még gőzölögtek. A fehér tajték nyoma még ott volt a marjuk alatt, meg a hátukon, a govina két olda­lén, meg a két hátulsó lábaik közt. Kondorosi Pista szürke, meg fakó lett a lovak láttára, mint az éppen fakadó hajnal a felhósávos keleti ég alján . . . Sugár, jegenye alakja összeroppant, ajkai remegtek, rán­gatództak, majd felindulástól resz­kető hangon mondta : — Nem tudom, hogy kerültek oda . . . A csendőrőrsvezetö aztán előhú­zott a köpönyege alól egy kétcsövű pisztolyt s odatartotta a gazda szeme elé . . . — Ezt a pisztolyt meg ott talál­tuk az uraság udvarán, az istálló előtt. . . Kondorosi Pista neve van belevésve . . . Kondorosi Pista nézte színtelen, bágyadt szemeivel az eléje tartott pisztolyt s csak annyit tudott mon­dani ; Az enyém ... De én csak két ( órával előbb értem haza Zombor­ból, a vásárról, nem lehettem akkor ott az uraság udvarán . . . Hiába beszélt Kondorosi Pista, a csendőrök, minden ellenkezése da­cára magukkal vitték. A négy ló, meg a pisztoly ellene bizonyítottak. Harmadnap hajnalban, mikor még puha derekalján, rámás nyoszolyá­jában, patyolatfehér fodros párnán pihent Kondoros Pista szép asz­szonya, akkor vitték a zsandárok Kondorosi Pistát megvasalva a háza előtt, befelé a zombori fogházba... Mikor odaértek Kondorosi Pista háza elé, megálltak a zsandárok .., Kondorosi Pista nem tudóit ugy el­menni, hogy ne váltson még egy szót szép asszonyával . . . Oda ment a két zsandár közt a háza elé, megzörgette ágyas szobájának ablakát, s bekiáltott: Piros, én lelköm alszol ? Kelj fel, nézz ki egy percre ... Itt viszik a te rosz uradat. .. Kondorosi Pistát — vasba — tolvajként. Piros, lel­kem ... én szép virágom .. nyisd ki ablakodat, szólj ki egy szót a te rosz uradnak . . . Hajits le egy csókot . . . egy bucsucsókot ... Ki tudja, látjuk e még egymást ? De az ablak nem nyilt meg . . . Kondorosi Pista hát, a falu első gazdája ment tovább, a két zsandár között vasba , . . Lassan lecsuklott fejjel, befelé a betyárok börtönébe. De az eperajku szép asszonynak nem sokáig volt maradása a szerető karjai kőzött. Égette a csók . . . Szive elkezdett zakatolni, tombolni, Kitépte magát a betyár karjai közül, odaugrott az abjakhoz, a fejét a rámába vágta, hogy följajdult bele, de csak kinézett az ablakon, elme­rengve hosszan. Majd kivágta az ablakszárnyakat sarkukig, hogy az üvegek csörömpölve hultak ki, az­tán kidugta fejét, ugy nézett tovább. Ott vitték az urát, a hires Kondo­rosi Pistát, láncon, vasba . . . Arca elfehéredett, a rózsák eltűntek róla, a szemei elhomályosodtak, félig le­csukódtak ... A szivét tűz, me­legség járta át, az agya, feje forró lett mint a fűtött kazán. Ajka elszederjesedett, remegni mozogni kezdett s fötsikolyto t hangosan, tele torokkal. — Kondorosi Pista! Pistám ... az én uram vasba! ... Aztán a szivéhez kapott s hátra dőlt.. . Már csak rángó, vonagló testét emelte karjaiba szeretője, Deli Pista. Mikor odatette vissza patyolat­fehér, fodros párnái közé, megszűnt dobogni a szép asszony fékevesztett, megbolondult szive . .. A betyár egy hosszú, utolsó csó­kot nyomott a halványuló, immár hidegülő csókos ajkakra. Aztán meg­tört szívvel, megszaggatott lélekkel futva hagyta el a hajnali szürkület­ben a virágos Kondorosi-portát, a csöndes, halottaságyas szobát... Odakint lovára kapott s futott a zsandárok után, a vasbavert Kon­dorosi Pista után .. . Még a faluból sem értek ki... Ott érte utói őket az utolsó háznál. Oda ugratott a zsandárok elébe az útra s elkiáltotta magát. — Álljatok mec zsandárok 1... Eresszétek ki a vasból Kondorosi Pistát"... Nem tolvaj, nem betyár az, becsületes ember, a falu első gazdája ... Én kötöttem el a négy lovat, én vittem az istállójába, én hagytam az uraság r udvarán az ő elorzott pisztolyát. Én, Deli Pista, az újvidéki siralomház rabja. Eresz­szétek el Kondorosi Pistát, tegyétek nehéz vasait az én kél karomra. Deli Pista, a hires betyár: én leszek a ti rabotok ! ... — Te meg — fordult oda Kon­dorosi Pistához — eregy, siess haza, ágyas szobádban vár rád szép, szilajölelésü, csókosajku feleséged... — Vigyél neki koporsót is ... — Megölte a szive — utánad... — Vége —

Next

/
Oldalképek
Tartalom