Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-08-30 / 195. szám

Ara 1000 korona. Békéscsaba, 1925 augusztus 30 Vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap• Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIOEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K VI. évfolyam 195. szám Megegyezés Franciaországgal Nemrégiben sikerült a magyar­randa kereskedelmi szerződés meg­lötése érdekeink gondos tekintetbe­rételével. A legelső megállapításunk :nnek nyomán az, hogy nem igaz íz a rosszakaratú híresztelés, amit u osztrák kormány rólunk állit, íogy velünk nem lehet szerződést cötni. Ez a vád csak folytatása izoknak a folytonos vádaskodások­iak, amelyeket az osztrákok nem­:sak az 1867. kiegyezés tartama, ha­íem úgyszólván ősidőktől származó összeköttetéseink ideje alatt mindig :élzatosan és perfidiával hangoz­atnak ellenünk. Oka és magyarázata ezeknek a /ádaknak az volt, hogy abból a gyar­nati helyzetből, amelyben Ausztria Magyarországot örökidőkig tartani szerette volna, egyenletes fejlődés­sel emelkedtünk odáig, hogy vele :gyenlő gazdasági tényezőkké le­gyünk. Végeszakadt a hosszú időn it folytatott kizsarolási politikának is ez rettentően fáj Ausztria zse­lének. A Franciaországgal kötött szerző­lésünk ugy mezőgazdasági, mint pari érdekeink szempontjából igen íedvező és igy remélhetőleg a kö­zeljövőben erősen fokozódni fog az a kereskedelmi összeköttetés, ami a háború folyama alatt megszakadt. Különösen lisztkivitelünk érdekeit elégíti ki a szerződés, de ép ugy kedvez a vetőmagvak, hüvelyesek, gyógynövények és ásványvizek ki­vitelének is. Egy igen nevezetes po­litikai előnye a szerződésnek az, hogy azzal az országgal sikerült megegyezésre jutni, amelyik a béke­szerződés megkötéséig, sőt azután is a legellenségesebb hangulattal volt Magyarország iránt. A kereskedelmi kapcsolatokból igen sokszor szoktak politikai össze­köttetések is létesülni, erre pedig nekünk igen nagy szükségünk van, tekintettel arra, hogy tudvalevőleg Franciaország ma igen jelentős po­zícióval bir az európai koncert­ben. A megegyezésen kivül azt is vállalta Franciaország, hogy erkölcsi súlyával közre fog hatni abban az irányban, miszerint a szomszéd ál­lamokkal folyamatban levő tárgya­lásokat támogatni fogja s e tekin­tetben igyekezni fog közeledést létrehozni. Az angol „Times" legutóbbi száma beszámol a magyer—francia keres­kedelmi egyezmény megkötéséről és a megegyezés létesítését Ma­gyarországra nézve kedvezőnek tartja, és abból a körülményből, hogy a megegyezés gyorsan tőrtént meg, továbbá, hogy Lengyelország­gal, Görögországgal és Spanyolor­szággal már van megegyezésünk, megállapítja, hogy az utódállamok­kal való rárgyalások közben kons­j tatálható huza-vonaért nem felelős ; Magyarország. Románia ellen döntött az oláh-német döntőbíróság Bukarest, augusztus 29. Az oláh-német döntőbíróság semmiseknek mondta ki az összes háboruelőtli német olth szerződéseket. A versaillesi szerződés szerint Romá­niának joga lelt volna ugyanezeknek a szerződéseknek a végrehajtását követelni, csakhogy elkésett igénybejelentésével. Amig ugyanis Anglia, Belgium, Franciaország, Olaszország és Szerbia a versaillesi békeszerződés ratifikálását követőleg egy éven belül, vagy 1920 julius 10-igy benyújtotta igényeit, addig Románia csak 1921 március 12-én lépett fel igényével. Épen ezért Németország alaki okokból kérte az igény visszautasítását és ezen az alapon a szerződések megsemmisítését. A döntőbíróság ezt az álláspontot tette magáévá, avval az oláh állásponttal szemben, hogy Románia csak elkésve ratifikálta a versaillesi szerződést, tehát az igénybejelentéssel a maga szempontjából nem késett el. A kisantant közös memo­randuma a határok bizto­sítása ügyében Bécs, augusztus 29. A paktum kérdésével kapcsolatban a prágai, belgrádi és bukaresti kormányok közös memorandumot akarnak in­tézni a nemzetek szövetségéhez, melyben ama kívánságuknak adnak kifejezést, hogy a határok biztosí­tása az összes európai országokra terjesztessék ki. Paoha Ágost püspök lesz Temesvár, Pacha Ágost temesvári püspöki adminisztrátor fölszentelt püspökké lesz. Nevezett a csanádi egyházmegye oláh részét kormá­nyozza, mióta Glattfelder püspök az oláh kiutasítás következtében Sze­gedre tette át székhelyét Megakadt a franciák offenzívája London, augusztus 28. A „Times" jelenti Tangerből: Néhány nappal ezelőtt ugy látszott, hogy a franciák támadásé az ellenségnél csak igen kis ellenállásra fog találni. A hely­zetjelentésekből azonban kiderült, hogy Abd el Krim összevonta csa­patait és a legvégső védelemre ha­tározta el magát. A franciák elha­tározták, hogy a francia protektorá­tus területéről az utolsó szál ellensé­get is ki fogják kergetni. Látogatás a „Krajiná"~ban boszniai útirajz a világháború előtti időkből Irta; Dr. ZSILINSZKY LAJOS. Hangos dalolással fogadtak Cza­zinban, mikor először voltam e vig kis városkában, amely Bosznia észak­nyugati sarkábin, kerekded dombok között s azokon terül el. Utam célja nem volt egyéb, minthogy egynehány kellemes órát töltsek el itt a Kraji­tiában, Lika-Krbava megye határán. A kaszinó nagy termében, mely a községi vendégfogadó emeleti részé­nek majdnem felét foglalja el, napi­iijasokból alakult tamburászenekar játszott, amelyet csak nemrég alapí­tottak, összeadván nagysebtében né­hány száz koronát, (1900 at irtunk akkor) hangszerek beszerzésére. És íme néhány heti gyakorlat alatt any­nyira belejöttek a zenélésbe a bos­nyák firkászok, hogy — amint a lisztvisesőktől hallottam — több am­bícióval verték a tamburát, mint másoltak a fogalmazványokat. Zenéjüknek élvezése a kaszinói tagok, hozzátartozóik és vendégeik részéről ingyenes volt, ami termé­szetesnek tünt fel, mert hisz ők vol­tak a mecenások. De ebben az in­gyenes élvezetben csupán szombaton esténként volt részük, ilyenkor ösz­szejött a városka egész intelligen­ciája. amelyhez a tisztviselői karon kivül a polgármester (mohamedán), a jegyző (keresztény), valamint a községtanács összes tagjai, (köztük zsidók is) továbbá papok, tanítók és kereskedők, akik kilenctized részben mohamedánok voltak, számítottak és olyan kitűnő mulatságot rögtönöztek, aminő még a legsneigabb huszát­tisztikarnak is becsületére vált volna. Engem a társaság és a zene egy­aránt érdekelt és mulatság folyamán I nem egyszer időzödtek fel lelkemben a jogiszkorombeli „tanyázások" fe­lejthetetlen emlékei. Rendeztek kör­táncot, (koló a nove), körivást, kör­éneket, körsétát, körjátékot és mit tudom én még miféle más körséget közmegelégedésre. De ami közcso­dálatot keltett, az a tamburásoknak egy tizenhárom nyelven előadott s zenével kisért dala volt, a „paplá­nyáról." Ezt a dalt bosnyákul, magyarul, németül, cseh, lengyel, latin, görög, francia, olasz, angol, orosz, török és héber nyelven adták elő. Szövege nem valami költői. Dallama azon­ban igen kedves és fülbemászó volt. Ma is fülemben cseng. Ez volt á társaság „Rákóczi in­duló"-ja. Mert e nóta végigprodu­kálása után szétoszlottunk, miként egykor a Janszki hecc tartama alatt a budapesti jogászok tevék a rend őseinek nem éppen tiszteletteljes fel­szólítására. Minthogy már fentebb megemlé­keztem Rakóciról, megjegyzem, hogy Czazinban sem ezt a nevet, sem az ily cimü indulót nem ismerték (már t. i. a tamburások) Szerajevóban, j Bjelinán, Tuzlán és általában azon városokban, ahol magyar cigány és katonazenekar is volt, a „Rákóczi" épp ugy befejezésül szolgált a ma­gyarok által is látogatott mulatságok­nak, mint Magyarországon minden bálnak. Természetes, hogy Bosznia azon városaiban, amelyekben a .Rákóczit" játszani szokták, magya­rokban, különösen pedig katonatisz­tekben nem volt hiány. Czazinban azonban csak egy magyart találtam. Ez trencséni Csák Máténak valami oldalrokonától, bizonyára Mártontól származó lehet — gondolám mikor bemutatkozott — mert ismertem őseink azon szokását, hogy a leg­öregebb fiút szerették az apja nevére kereszteltetni. Mivel pedig az az ur magu bevallotta elöltem, hogy ő az apjának előszülött fia s hogy az ősapja is Márton volt. S minthogy Boszniában többet beszéltünk német nyelven, mint magyarul (a recipro­litás ebben is hátrányunkra nyilvá­nult meg) és ez az ur Martin Csák­nak mutatta be magát, azt hittem, hogy csakugyan Csák Márton a neve. Következetesen igy is neveztem őt magyar beszélgetésünk során. Csak később tünt ki, hogy a családi neve voit Martincsák, a keresztneve pedig Kornél. Selmecbányái erdészeti aka­démiát végzett, Gömörmegyébő! való. A tizenhárom nytlvü „takarodó" után, mely éjfél utáni két órakor harsogott el, amikoráig mohamedán vendégtársaim kilenc-tiz feketekávét s nem kevesebb adag málnaszörpöt, limonádét és ehez hasonló ártatlan és szeszmentes folyadékot csúsztat­tak le torkukon, mig mi magyarok bort, mégpedig mosztári zsilavkát ittunk, a csehek és lengyelek viszont söröztek, — általános jójészakát kívántunk egymásnak és nyugovóra tértünk. Én egy zárai születésü föld­mérőnél (geometer) kaptam szállást. Nagyon őszinték lehettek a „jó­éjszakát" mondó kívánságok, mert déltájban, amikor friss sörcsagolás­kor ismét összeverődött társaságunk java a Kaszinóban, mindenki azzal dicsekedett, hogy pompásan aludt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom