Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-08-15 / 184. szám

m Békéscsaba, 1925 augusztus 15. Ara ÍOOO korona. Szombat V

I. évfolyam 179

. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Teleion: 60. független keresztény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN | Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Egy bóra 25000 K. Negyedévre 75000 K Egyes szám ára 1000 K Benes magyarnyelvű lapja R csehek nemrég még agyondédelgetett külpolitikusa, Benes, ki diplomáciai leleményével sokáig tudta zsonglöri játékait űzni az eurrópai közvélemény előtt, mig csak megtévesztő mutatványainak üres és értéktelen voltára rá nem jöttek különösképpen a brit világpolitika képviselői s általában az angol nemzeti közvélemény, vesztett játszmáját azzal az utolsó erőfeszítéssel akarja helyrehozni, amely olyannyira jellemzi a kapkodó hazárd játékost. A Felvidék őslakosságának megbontása: egyfelől az elszakított északmagyarországi magyarság inficiálása bécsi, párisi bolsevista szökevények, nemzetgyalázó magyarországi bűnösök és 'világkalandorok ujságalapitásával, másfelől a tótság vallási téren való szétzüllesztése árulók áltsl, hogy kiparirozza Hlinka katholikus tótjainak s a velük összetartó, érzelmileg magyarhü tótságnak autonómiáért folytatott mozgalmát, mely felkeltette maga iránt a népszövetség és a nagyhatalmak figyelmét is, ez most a legújabb cél. Benes mecenási kézzel szórja az úgynevezett „emi gránsoknak" a magyar nemzet elleni gyülöltség szitására jutalmat szolgáló dugpénzeket s ugyancsak Benes rutinos furfangja vásárolta meg a husailizmus számára Koza Matejov pátert, ki huzamosabb ideig a tót néppárt hivatalos lapjának volt a felelősszerkesztője s igy általában a hivatott vezér, Hlinka jobbkezének tartották. Benesnek vesztegető lélekkufári működése ezekkel a megvásárolt kalandorokkal volna hivatva megingott pozícióját visszaszerezni, mely a Marmaggi botrány és a genfi kudarcok óta visszatarthatatlanul lejtőre került. Benest ma a csehszlovák köztársaság aktiv politikusai közül már mindenki utálja, nemcsak riválisai. Hodzsa Milán a földosztó, nemcsak Kramarz, ki szóba sem áll vele, hanem egyházpolitikájának tendenciái miatt a felvidéki katholikusság és nemzetiségre való tekintet nélkül mindenki tartozzék bár a különböző pártokhoz. Benes Magyarországról kikerült szökevény zsoldosai, a rosszemlékű kommün s a radikalizmus szökött katonái, nem fogják tudni bacilusaikat belé oltani a csth uralom alá vetett felvidéki magyarságba, mert annak életösztöne megvédi a lelkeket, hogy holmi Benes-féle „Egyetértéssel" s más szennyujságokkal eltérítsék becsületes magyar hitvallásától és kitartásától. A tótság pedig leszámol a maga árulóival s függetlenségi mozgalmát, mely a cseh járom alól való felszabadító eszméi révén a felvidéki többi őslakosság rokonszenvével találkozott, nem fogja Benes politikai macciavellizmusa kedvéért feladni. Le van leplezve ország-világ előtt Benes kétségbeesett erőlködése, amellyel cl akarja terelni a figyelmet a cseh államiság megszámlált perceiről és a maga visszasülyedéséről az örök ismeretlenségbe. Az uj szülemény, mely mellett a békehozó zöldasztalnál a győzelem mámorától bódult világhatalmak bábáskodtak, nem fogja kiállani a történelmi próbát, mert ott, ahol az államhatalom képviselői nem is nagyon titkolva szennyes multu fegyencek, politikai kitaszítottak, népüket eláruló demagógok és hitvány lelkiismeretű világcsavargók újságírói pennájával akarnak nemzeti közvéleményt és társadalmi egyetértést csinálni, ott megérett minden a teljes felbomlásra. Mussolini nem fogadta üvarescut Bukarest, augusztus 14. Avareszku tábornok, akit általában olaszbarátnak ismer a közvélemény s leendő kormányelnöksége tartamára hir szerint olasz orientációt akar követni, multévi tartózkodásához hasonlóan ezen a nyáron is Olaszországba utazott. Ott látogatást akart tenni Mussolini miniszterelnöknél, aki azonban beteget jelentett, hogy elkerülje ezt a találkozást. Vitézi telehbeihtatás Gyulaváriban Gyula, augusztus 14. József kir. herceg tábornagy, amint lapunk más helyén megírtuk, szeptember 6-ra Gyulára érkezik, ahol résztvesz a Vármegyei Vitézi Szék nagyszabású lóversenyén. Közben szeptember 7 én vármegyénk néhány kiváló vitézét ülteti birtokba azokon az uj vitézi telkeken, amelyeket ő adományozott legújabban a Redőszeg-pusztai birtokából. R 82 kat. holdas birtokból 52 k. holdra vitéz Molnár Mihály szds. csabai lakos, 15—15 k. holdra pedig vitéz Szeles Ferenc tiszthelyettes, gyulai és vitéz Bányai György v. t. őrmester, csabai lakosok települnek. R beiktatási ünnepély tábori istentisztelettel és díszközgyűléssel kezdődik Gyulaváriban. Londoni levél London, 1925. aug. 14. Mikor a British Museum Nereida termében leültem pihenni és fáradtan, kedvetlenül szedegettem össze a benyomásaimat, — egyszerre hirtelen és vakítóan egy gyönyörű Afrodité szoborra világított a nap. Ez azonban nem a jó Isten napja volt; ezt, — ha nagyritkán felhőtlen az ég — nem engedik be a gondosan elfüggönyözött menyezetablakok: emlékezetemben merült föl egy napfényes kép a budapesti Szépművészeti Muzeumból, valamelyik hires Afro* dité-szobor gipszmásolata, melynek márványos csiszolású, fehér teste vakítóan és igézetesen csillogott a nagy, kék verőfényt özönlő ablak alatt. És akkor egyszerre megértettem, hogy ez a sok eredeti remekmű, nagy márványtömbök, melyeken Feidiász hatalmas vésője csattogott, vagy a római korból való másolatok, melyek megtévesztő hiven visszaadják Lysipposz elegáns könnyedségét és Praxitelész elragadó báját, simaságát, merengő álmodozását miért oly hidegek, közönyösek, unalmasak itt, a ködös ég alatt, félhomályos földszinti termekbe összezsúfolva, a zajos, üzlethajhászás, rideg világváros közepén. Éltető levegőjük, a ragyogó helléni nap és az azúr égboltozat hiányzik nekik, csodás, örökszépségü istenéletük rejtőzködötten alszik a félhomályos teremsirboltokban és az archeológia hullaszaga árad belőlük, mint akármelyik más termében ez óriási tudománypanoptikumnak. Az első folyosón egymásután sorakoznak a római portrészobrászat darabjai. Jellegzetesen válnak el egymástól Marcus Aurelius, Hadrianus, Caesar, Tiberius, Agusztus képmásai. A fölirás megtekintése nélkül föl lehet ismerni őket; finom hideg arccal néz Caesar, az éles, tiszta ítélet és akarás genie-je, — talán épen ezen a helyen állott a sátra és igy nézett az itáliai égtől annyira elütő ködös, párás levegőbe, mielőtt naplóját diktálta, vagy a Rómából kapott leveleken gondolkozott. Csak két-hátom asszony-portré van a császároké között: unottan és semmitmondóan néz Faustine, ugy ahogy modellt ült az udvari képfaragónak — de Heliógebal feleségének arca érdekes, mintha valami titkos perverz mosoly rángatná a vonásait. Innen a keresztfolyosó hirtelen egész más világba visz. Óriási assyr emberbikák tornyosulnak a szögleteken, a falakat kezdetleges reliefek boritják tele sürü, ékírásos magyarázattal. Nagy telepátokon egy egy kolosszális gránit, vagy bazalt fej, egyiptomi fáraók mereven ülő szobJ rai, ajkukon a kezdetleges művészet erőtlen mosolyával. A fölirások is• meretlen nevekről, dinekciókról be? szélnek, egy fekete kőlapon kétnyelvű hierogliph és görög fordításának I betűi sorakoznak finom vésettel, j mintha csak nyomtatás gépmüve volna: de ez mind csak a felületes | kíváncsiságnak ad semmitmondó i választ, vagy a tudománynak ora| kulumi kijelentéseket. Az igazi Egyip| tomot a fölső termek régiségtani gyűjteményei képzeltetik el halványan a sok szelvénybe rakott papirusztöredék, fegyver, házieszközök, istenszobrocskák és tarkán festett mumiakoporsók halmaza között. Itt a szemlélőt valóban megkapja egy csodálatos, rejtelmes őskultura mosolya. Milyen volt ott az Ember, hol ez a tisztabetüs, sokrajzu irás készült ? 1 Ki volt az a fantasztikus, karvalyfejü Isten ? Miiyen félelem szorongatta meg a hiveit nevének kiejtésekor? Milyen volt az a táncosnő, aki ezt a zöldpatinás, csengő systrumot rázta és milyen könnyek hullottak a félméteres kicsiny sirládára, mikor a Cyssus pólyákba font gyermektestet beleteszik a szülei ? Nem ugyanaz volt mindie az öröm és a fájdalom ? 1 A három teremben sorakozó tarka mumiakoporsók nem adnak választ, hallgatnak és rejtelmesek, csak a két utolsó szól hozzám érthető, ismert nyelven. Ezekben görög asszonyok voltak eltemetve és a mesterember kezére valló festésen görög motívumok vegyülnek az egyiptomival. Az aranyozott arcból élénken ragyog ki két festett szempár, fölujjongva mint életükben a Dyonirok ünnepén : Evvé 1 örök a gyönyör és a fájdalom, a Szépség és az' Élet 1 A nagy görög márványok földszinti termeiben nagyon elhalkul ez a szó. Nyilvánvalóan igen rossz a megvilágitás és az elrendezés. Ezt épen az teszi érezhetővé, hogy milyen életteljes a Knidosi Demeter ülő szobra, aki véletlenül egy átjáró köz fülkéjét kapta. Az elveszett lányára gondoló anya merengő tekintetéből örök emberi érzés melege és hangulata sugárzik s ezúttal tisztán, mert egyedül van, kellő magasságban elhelyezve. A másik teremben a Nescida torzók drapériái már nem ; érvényesülnek ennyire. Az Elpin : gyűjteményben az athéni Perthenon | hatalmas márványai állnak, a fala\ kon fent e templom hires metopéi, i s alul a domborműves fríz húzódik f végig. A legnagyobb szobrásznak — az ókor.Michel Angelójának műtermében vagyunk. Az emberi test plasztikájának, mozgásának és vonalszépségének ugyanaz a gazdag szinfoniája csendül meg itt, mint a Six •