Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-08-13 / 182. szám

Békéscsaba, 1925 augusztus 277. Mra 1000 k&ranm. Csütörtök VI. évfolyam 179. szám füffgotlon korossxtény politikai napilap. Szerkesztőség és kiadóhivatal j ' Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN I Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Keresztény és szociális alapelvek (F) A magyar keresztényszoclálista mozgalom lassan, de biztosan halad előre. Mindtöbben csoportosulnak körülötte olyanok, akik hittel, meggyőződéssel keresztényszocialis­ták és nemcsak kényszerűségből, ideig-óráig lettek azok. Alábbi so­raimat azok számára irom, akik szi­vük melegével, lelkük hevével ke­reszlénytényszocialisták és ezen hi­tükben még jobban meg akarnak erősödni. Miért nevezzük mi magunkat ke­resztényszocialistáknak? És miért fáj ez a mi ellenségeinknek? Nem másért haragusznak, mint azért, mert a mi munkánk eredmé­nyeképen az emberekben isriét fel­ébred a vallásos és az erkölcsi és nemzeti érzék s mert amig egyesek osztálygyülöletet hirdetnek, addig mi szembehelyezkedünk velük és dön­tögetjük az ő munkájukat. — Mert mi egységes keresztény alapot aka­runk teremteni. Amig az emberiség lélekben, szellemben, erkölcsben meg nem tisztul, meg nem javul, addig hiába beszélnek békéről, szeretetről, megértésről. Amig a kereszténység Európában meg nem győződik annyira, hogy maga fogja irányítani Európa életét és el nem tűnnek a romboló forra­dalmárok, istentelen, erkölcstelen cé­zárok és az őrjöngő antant imperi­alizmus helyébe nem lép a békét, igazságot hirdető keresztény szellem, — addig Európa nem várhat mást, mint háborút, forradalmakat és pusz­tulást. Ezért a népeknek előbb keresz­tényekké kell lenniök, keresztényé kell őket tenni.Nem külsőségekben, hanem lélekben, szívben. — Ez azonban csak ugy lehetséges, ha minden em­berünk meggyőződéses kereszténynyé válik s ha mindnyájunkat áthat a szociális érzés, a nemzeti összetar­tás, megértés, önfeláldozás érzése. Abban az erkölcstelenségben, zül­löttségben, amellett a sok igaztalan­ság mellett, amit ma látunk és lép­ten-nyomon tapasztalunk, nincs más segítség, mint megujhódni, megtisz­tulni a keresztényszocializmusban. Ha mi tehát a keresztényszocialista mozgalmat erősíteni és vele ered­ményt elérni akarunk, akkor mindenkinek először önma­gában kell a vallásos és nemzeti érzést ápolni, fejleszteni, józan, erkölcsös életet élnie, em­bertársain mindenütt, ahol csak lehetséges, segíteni, mindenkivel szemben igazságos­nak lenni hogy igy másokat is meg­nyerjünk eszméinknek és az összetartást szervezkedést ne­velni minden emberünkben. Áldozatkészség és kitartás nagy és hatalmas táborba fogja össze­hozni a világ kereszténységét s mi leszünk a képviselői a keresztény­ségnek és igazi szocializmusnak. Énnek a fárasztó és hosszú útnak a végén magyar népünk jóléte és nyugalma vár. Az uj eszme a keresztényszocializ­mus, amely a világot és nemzetün­ket megváltja a szenvedéstől. Országos Iparos tapMus ss MÜM Hódmezővásárhelyen Ezren felül van a kiállítok száma — Valkó és Mayer miniszterek Nagyatádi Szabó arcképleleplezési ünnepén Lapunk egyik közelmúlt számá­ban jeleztük, hogy Hódmezővásár­helyen augusztus 20-ától augusztus hó 26-ig mezőgazdasági, ipari, ker­tészeti és kulturális kiállítást ren­deznek. A nagy alföldi város tágas vásár­terén hatalmas pavilonok épülnek már hetek óta, ezekben helyezik el Hódmezővásárhely, Szeged, Szen­tes Orosháza, Csaba, Gyula, Makó, Mindszent iparosainak produtumait. Ugyancsak itt lesz a mezőgazda­sági kiállítás is, melyen nem csak a vásárhelyi, de a környékbeli vá­rosok és községek uradalmai és gazdái is résztvesznek. A kiállítás hatalmas méretét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már eddig ezren felül van a kiállítók száma, akik között ott ta­láljuk a legelőkelőbb budapesti gépgyárakat is. A vásárhelyi kiállítás a magyar Alföld egyrésze gazdáinak, iparosai­nak és kertészeinek találkozó helye lesz . ugusztus 20-án. Óriási töme­gekre van kilátás, mert ez alkalom* mai Hódmezővásárhelyen országos iparos kongresszust is tartanak melyre lejönnek Szávay Gyula, a budapesti kereskedelmi és iparkamara főtit­kára, Füredy Lajos, dr. Dobsa László és Lehner Jenő IPOSz igaz­gató, dr. Pálffy József kormányfő­tanácsos és igen sokan a magyar iparosság vezetői közül. Az iparos kongresszus foglalkozni fog az építkezések megindításával, a közszállitások és közmunkák válla­latba adásával kapcsolatos kérdé­sekkel, az adózással, a betegsegélyző és balesetbiztosítással szemben fel­merülő kívánságokkal, a munkaügyi bíráskodás reformjával, az ipartes­tületi reformmal, a kisipari hitel kér­désével és mindazokkal a dolgokkal, melyek ma a kisiparosok sérelmei­nek tárgyát képezik. Svájci levelek x. Két nap Luzernben Minden kedves, jó dolog hamar elmúlik. Igy multak el a berni na­pok is. Az utolsó estén a csabai cserkészleányok vendégei voltunk. Pompás turóscsusza volt a vacsora. Lehetett akárhányszor repetálni. Fe­lesleges mondanom, hogy ragyogó jó volt a hangulat. A jelen volt svájciak nem győzték dicsérni a ma­gyar konyhát s a magyar kedélyt. "Tizóra körül vettünk bucsut a vendéglátóktól, hogy szakadó eső­ben „haza" menjünk. A nagy tá­borhelyen már csak néhány sátor állt s kevés cserkész tartott őrsé­get. Ezek összeverődtek a mi őreink­kel: Kucsival és Berthóty Lacival s a mi szép nagy sátorunkban együtt — elaludtak. Szerencsére Svájcban teljesen felesleges [parádé az őrség. Igy az őrség elalvása nem vont maga után ezúttal várfogságot. Egész éjjel esett az eső, de reg­gelre kiderült. Vidáman csomagol­tunk be s aztán meleg bucsut véve berni barátainktól, elutaztunk Lu­cernbe. Luzern egyik legkedvesebb vá­rosa Svájcnak. Ahogy kilép az em­ber az állomásról, máris ott van a város kellő j közepén a Vierwald­sládti tó partján. Amig a csomag­jainkat elszállító autóra vártunk, ad­dig is gyönyörködtünk a remek fek­vésű városban. Aztán pedig a ha­talmas szállodákkal telt uccákon vig dalolással mentünk otthonunkba. Hatalmas kaszárnya teremben pompás íruganyos, ragyogó tiszta ágyak álltak rendelkezésünkre. A társaság kitörő örömmel fogadta az eddigieknél különb fekvőhelyeket. A kényelmes, nagy teremben lepak­kolóztunk s elhatározva, hogy ma nem főzünk, rögtön a városba in­dultunk. Mindenütt nagy feltűnést keltettek az árvalányhajas, daloló cserkészek. Az ittlevő rengeteg magyar ért­hető örömmel köszöntött bennünket. Mi pedig 'sorra megcsodáltuk a világhírű középkori fahidat, a csoda­szép tóparti korzót, a Löwen-Denk­malt, a hatalmas dómot s az itt töl­tött két nap alatt mindenki megfür­dött gőzfürdőben, sokan pedig usz­tunk egyet a Vierwaldstádti tóban is. Kedves, rövid kirándulásunk volt a hires három hársfához való fel­sétálás. Innen gyönyörűen lehet látni a tó nagy részét s az azt környező hegyeket. Legszebb átélésünk mégis a tavon való hajókirándulás volt. Szép nagy hajóra szálltunk, amely zsúfolva volt kirándulókkal. Sokan voltak köztünk, akik még nem ültek sohasem hajón. Képzelhető, ezek mennyire élveztek! Sok szépséget láttunk már Svájc-' ban, de ez az utazás megint tudott ujat nyújtani. Maga a tó is rendkí­vül festői magas sziklapartjával, mély öbleivel. De még szebbé teszi a partot a sok gyönyörű szálloda, gyógyhely, ami óriási tömegben épült ezen a tájon. Brunnen-ben kiszállunk. Innen a világhírű Axenstrassén tettünk vagy 8 km. utat. Autó autó után robogott el mellettünk, mindegyikből barátsá­gosan integettek felénk. De barát­ságosak voltak a gyalogosok százai is. Mi nagyrészt dalolva mentünk itt is. Alattunk mélyen a tó kéklett, va­lamivel feljebb a Gotthard-Bahn hi­res vaspályája, amelyen sürü egy­másutánban robogtak a villamos vonatok. Akármere néztünk, mindenütt festői táj, mely minden fordulónál változik. Néha egy-egy alagúton mentünk át, amelyben csak ugy harsogott a magyar nóta. Megilletődve állt meg a csapat a Tells-Kapelle-nál. Már a tegnapi táborozásnál elmesélte Dezső a Teli­mondát, igy mindenki tudja, mit je­lentenek a hatalmas freskók. Itt meg­pihentünk. Talán soha olyan jól nem esett a csabai paprikás szalonna, mint akkor. Ebédután Flücknig mentünk még gyalog s onnan újra hajón Luzernbe. Csoda szép volt az ut. Lassan men­tünk, gyakran kikötöttünk. Láttuk mégegyszer a Tells-Kapellet, a Sci­ritter-Steint, a hires Krisztus szobrot, a Hotel Hartensteint, ahol Károly király családjával lakott s gyönyör­ködtünk a tó színének gyakori ér­dekes változásában. Több a hajón utazó magyar ké­résére sokat énekeltünk, az egész utazó közönség nagy tetszésére. A hajóból kiszállva pedig olyan kato­nás sorakozást csináltunk, hogy min­denki csodálkozva és gyönyörködve nézte a csapatot. Csütörtökön nagy kirándulást ter­veztünk a Rigire, de a borongós idő miatt lefujtuk azt. Igaz, szép idő lett, de azért nem sajnáljuk a fáradságos ut elmaradását. Hiszen szebb kilá­tás már onnan sem lehet, mint ami­lyenekben eddig gyönyörködtünk. A fiuk a tóban való fürdésben kerestek és találtak kárpótlást. Luzernbői pénteken este jöttünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom