Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-06-09 / 128. szám

Ara ÍOOO korona,, Békéscsaba, 1925 junius 9. Kedd VI. évfolyam 128. szám független keresztény politikai napilap. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. Támadás az államrend ellen A szociáldemokrata párt Beniczkynek egy tanúvallomás nyilvánosságrahozatala által az államfői hatalom viselőjével szemben elkövetett példátlan támadását politikai botránykeltés céljaira kiaknázva, burkoltan bár, de annál átlátszóbb célzattal folytatja offenzíváját az államfői hatalom diskreditálása céljából a Kormányzó személye és az államrend ellen. Miután a parlament szinterén rendezett fülsiketítő tombolása a nemzeti közvéleményből a legnagyobb felháborodást váltotta ki és az országos sajtó állásfoglatásából, amelyet a szocialista szakszervezet terrorja 24 órás nyomdász-sztrájkkal próbált elnémítani, láthatta, hogy merénylete csúfos kudarccal végződött, taktikát változtat és törvényjavaslat formájában szeretné felforgató szándékait a törvényhozás házába és a nemzeti közhangulatba belevinni. A szocialisták indítványt fognak benyújtani a nemzetgyűlésen az államfői hatalom gyakorlásának rendezéséről szóló 1920. évi 1. t.-c, módosítása iránt. Az indítvány javasolja, hogy mondja ki a nemzetgyűlés egy háromtagú államtanács választását, mely Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K az államfői teendők ideiglenes ellátását gyakorolná a kormányzó helyett. Ez a tanács titkos szavazással választatnék és mandátuma két évre szólna. Legelsősorban is kötelességünknek tartjuk kijelenteni, hogy alkotmányos szempontból semmi kivetnivalót nem találunk ezen és egyedül a törvényjavaslat formájában való nemzetgyűlési inditványtevést tartjuk megengedhető módnak, mely által a meglevő alkotmány és törvények megváltoztatására törekedni lehet. A törvényes forma s a képviselői esküben is konkretizált ilyirányu kötelezettség azonban nem jogosít fel arra, sem pártot, sem képviselőt, hogy a nemzet legfőbb érdekével, az ország közhangulatával szembehelyezkedve időszerűtlen és a nemzet méltóságét is megalázó javaslattal forradalmi alkotmányrombolást próbáljon keresztülvinni és a sötét emlékű tanácsrendszer bukott eszméjét még egyszer becsempészhesse akár a köztudatba, akár a legfőbb szuverenitásu hatáskör elhomályositásával a nagyneheze.i kiépített parlamentizmus helyébe. Elitéljük és visszautasítjuk az államfői hatalom megreformálására irányuló szándékot, mint alig leplezkedő durva támadást, amely a jogfolytonosság fokozatos helyreál* .. litását vette ki újra medréből s mint aki nyitan elárulja szoknak állambontó és nemzetellenes szándékait, akiknek lelkében ilyen és hasonló irányú akciók fogamzanak. fiz ország nyugalma ellen elkövetett perfid és romboló szándék különben rámutat arra forrásra, amelyből eddig is mindig rendbontó akció fakadt s amelyből a Beniczky eset előzményei is táplálkoztak. Megnyugtathatjuk az ország népét, hogy lesz a törvényozás testületében kellő méltóság és erély, hogy az államfői tekintély és a nemzet érdekeinek megvédelmezésére megtalálják a legalkalmasabb formát a szovjetinditvány megvetéssel való visszadobását s az alkotmány megóvását a fennálló törvények erejével minden olyan törekvéssel szemben, amely Magyarország konszolidációját és belső békéjét akarja felforgatni. Lelkesen ünnepel a jubiláló olasz királyt Róma, junius 8. (Siefani) Tegnap este és az egész éjjel sokezer hatósági személy és küldöttség érkezett Rómába még a legtávolabb vidékekről is a király 25 éves uralkodói jubileumára. Az uccákon hihetetlen tömegeg forgataga hullámzott. .Az állandó gyönyörű időjárás is nagymértékben hozzájárult a tömeg lelkesedésének szabad megnyilvánulásához. A díszszemlén megjelent a király, a királyné, az anyakirályné, a trónörökös, királyi ház hercegnői és hercegei, Mussolini miniszterelnök, a kormány valamennyi tagja. Amikor a király a Stadionba megérkezett, a tömeg határtalan lelkesedéssel fogadta. Hazug IMet koholnak a szociáldemokraták Budapest, jun. 8. j (MOT) A szociáldemokraták látva i azt, hogy a Beniczky-ügyből nem \ lehet olyan tőkét kovácsolni, mint ] amilyenre számítottak és látva, hogy t a külföldi sajtót is hidegen hagyta | a kérdés, újból szenzációkat akarnak ' a közvéleménybe dobni, igyekeznek tőlük telhetőleg zavart okozni. Igy ma délelőtt a nemzetgyűlés folyosóján meg nem állapitható forrásból azt a hírt terjesztették el, hogy a kormányzó ellen merénylet történt. Ennek valótlansága percek alatt kiderült. A kormánypárti képviselők között a folyosói beszélgetések kapTJíban Lussingrande felé Irta: Varságh János. Szombaton délelő't még hivatalban ültem. Előttem teendők és elintéznivalók halmazc, a lehetetlenséggel határos végeznem. Várt rám még egy csomó bevásárlás is. Délután késő estig látogatóim voltak, vasárnap délelőtt szintén. El kell halasztanom az utizást, szó sincs róla, hogy még vasárnap kora délután vonatra üljek. És mégis vonatra ültem, fl trieszti gyors csak ugy nyelte az utasokat. — Pünkösd vasárnapján senki sem utazik — nyugtattam meg otthon a feleségemet. Ki gondolt volna a vasúti és hajózási klubra, amely épp erre a napra tűzte ki olaszországi társasutazását. Szerény számítás szerint is lehettek százhúszan. Kezdtem belenyugodni a gondolatba, hogy utipárnát hiába hoztam. Székesfehérvári kartársak megtudták, hogy városukon keresztül utazom. Kijöttek az állomáshoz. Fehérruhás lányok vártak virággal, fiatal emberek ünnepélyes arccal. Csak egy mély basszus hang hiányzott: „Éljen szrretett képviselőjelöltünk." Pedig a figyelem csak a poétának és a följebbvalónak szólt. Mintha rendeletre történt volna: a vonat fél óráig vesztegelt. Kellemes volt, de ezért is meg kellett fizetnünk, mint mindenért az életben. fl nap már lebukott, mire a Balatonhoz értünk. Hanem azért a színek megvártak még. Narancsszínű, bíborvörös és halványlila foltok lángoltak az égboltozaton. Kigyúltak, szétterültek, összeolvadtak, hogy azután önfeledten a balaton tükrére boruljanak, fl láthatár alján aranyszegélyű, fekete fellegek úsztak, mint a haldokló alkony gyászjelentései. Gyors egymásutánban hagytuk el Siófok, Balatonföldvár és Fonyód állomásait. Meglepetve láttuk Nagykanizsa hatalmas pályaudvarát. — Murakeresztur előtt raccsoló, monoklis fiatalember lépett be szakaszunkba. Háta mögött két-három .hivatalos közeg." Vámvizsgálat. Két „alkalmatlan idegen"|már előzőleg leszállott volt, csak négyen maradtunk a szakaszban. Egy jóképű magyar ur e sorok írója és két másik, idegen. — Foglalkozása ? — fordult hozzám a monoklis komolyan. — A Magyar Nemzeti Bank felügyelője Budapestről. — Köszönöm. És Önnek? — Városi tanácsnok Debrecenből. — Köszönöm. A csomagjainkat ki sem nyittatta. — Önnek ? — hangzott a kérdés harmadszor. — Gyáros Triesztből - felelte az idegen kissé keleties hanglejtéssel. (A negyedik utas a gyároshoz tartozott anyai, feleségi vagy nővéri minőségben.) — Sándor, a táskákat! — szólt hátra a monoklis. — Sándor — jó magyaros képű legény — nem kérette magát. Pár perc múlva két nagy táska tartalma olyan képet mutatott, mintha vasvillával hányták volna fel. Egy tömeg üzleti levél került elő ujságpapirosból. Sándor megnézte az újság címlapját, „Világ", összegyűrte a papirost és megvetéssel dobta ki az ablakon. Helyeseltünk befele, de mi-, kor még jobban feltúrták a táskákat és a levelek olvasását sem akarták abbahagyni, njegszólalt bennünk a jobb belátás. — Mégis csak sok, amit ezek elkövetnek. Ilyesfélét érezhetett a vámtiszt is, mert csakhamar kiadta a parancsot: Elég és táborkarával együtt kivonult. Volt még ezenkívül jugoszláv és olasz vámvizsgálat is. Azok már simán folytak le. A vámvizsgálatokat természetesen mind a három ízben útlevélvizsgálat előzte meg. Tehát hat, vagyis a megérkezéssel együtt hét vizsgálat összesen. Nem olyan egyszerű dolog most az utazás. Kivül besötétedvén, olvasni kezdtünk. A tavaszi föld azonban a nyitott ablakokon át beküldte hozzánk a mezők illatát. Frissen kaszált szénaillat áradt. Minduntalan kicsalt bennünket a folyosóra, — tele tüdővel, mély lélekzetvétellel élveztük. Régen elszoktunk hasonló gyönyörűségtől a fővárosban. Később aludni próbáltunk, de hajnali öt órakor már ismét kint álltunk a folyosón. A vonat Laibach körül járt. Felséges tájakon száguldott át. Magasan voltunk, alattunk mély völgyek terültek el. De még hajnali álmukat aludták — sürüszövésü hófehér ködtakarók alatt. Nem láthattunk belőlük semmit. Csak hét óra felé tűntek elő teljes szépségükben, a nap hívogató, meleg sugarainak hatása alatt. Már teljes fényben robogtunk, mikor egy vasúti alkalmazott a régen eloltott lámpákat újból meggyújtotta. — Na, ez megbolondult, — állapítottuk meg. Nem volt igazunk. A vonat pár perc múlva alagútba futott. Rövid időközökben még öthat ilyenen zugtunk keresztül. Közben viaduktok felett kanyarogtunk, folyton újra látva a már elhagyott tájakat. Trieszt előtt hirtelen előttünk a tenger. A régen nem látott, felejthetetlen víztükör, mely a végtelenség gondolatát leheli. Kék tükrén fehér lepkék: a vitorlás- bárkák százai.