Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-08-04 / 174. szám

Békéscsaba, 1925 augusztus 4. Ara WOO korona. Kedd VI évfolyam 174. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. függotlon kerasztóny politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN | Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K vörös emigpánsoh R baloldali ellenzék követelései között ott szerepel egy igen fontos kérdés : a forradalom liquidálása. Kívánják, hogy a külföldre menekült emigránsok, akik a vörös uralom alatt elkövetett bűneik következményei elől szöktek ki az országból, minden büntetőjogi következmény nélkül térhessenek viszsza Magyarországba. R belügyminiszternek egy nyilatkozatából kitűnik, hogy a kormány nem hajlandó a büntetőbiróság ítélete alól elmenekíteni azokat, akik idehaza még számadással tartoznak cselekedeteikért, csupán azt engedi meg, hogy védekezésüket szabadlábon tehessék meg. R nemzetgyalázásban bűnösökre nézve azonban ezt az előnyt nem hajlandó megadni s ezért az úgynevezett emigránsokkal rokonszenvező lapok éles támadásban részesítik ugy a kormányt, mint a belügyminisztert. Támadásuk gondolatmenete az, hogy az illetők nem a magyar nemzetet, hanem csak a most uralmon levő politikai rendszert támadták és igy semmiben sem különböznek Kossuth és Rákóczi alakjaitól. Ez az összehasonlítás a legnagyobb kegyeletsértés, amit történelmünk e nagy alakjai ellen elkövetni lehet. Emlékük sokkal mal gasztosabb, hogysem védelmünkbe kellene vennünk, elég, ha tiltakozunk e nevetséges, sőt badar párhuzambahozatal ellen, csak azt jegyezzük meg, hogy ha valamiképen Rákóczi vagy Kossuth annakidején számkivetésükböl hazajöhettek voina, a magyar nemzet minden rétege, öregje, fiatalja határt nem ismerő lelkesedéssel fogadta volna a hirt és a visszajövőket. Mig ellenben, ha az emigránsok visszakerülnének, az első teendő a kormány részéről rendőri intézkedés keltene, hogy legyen, amellyel megvédjék őket a felizgatott és még nevük hallatára is dühbe jövő nép inzultusaitól. Tízmillió magyarral szemben egy pár szájas ellenzéki képviselő és vagy százezer főből álló munkásság nem képviselik a nemzeti közvéleményt. Az a további állításuk az ellenzékieknek, hogy nem az országot gyalázták külföldön élő elvtársaik, hanem csak egy pártot, épp olyan rabulisztikus, mint az imént vázolt történelmi analógia. Gyalázták és rágalmazták az államfőt, a haderőt, a parlamentet, a bíróságot, a közigazgatás minden szervét, a nemzeti és társadalmi élet minden megnyilatkozását és egy alkalmat sem mulasztottak el arra, hogy ezzel az ország hitelét rontsák. Hozzá oly időben, amikor erre a hitelrontásra majdnem ráment az egész nemzet gazdasági élete és jövője. Kicsinyelték, pellengérre igyekeztek állítani nemzeti vágyainkat, ambícióinkat, épen akkor, amikor országcsonkitó ellenségeink legerősebben dolgoztak ; egykori hazájuk megrontásán. Épp kapóra jött ezeknek a törekvéseknek az a sok gálád rágalom, amit ezek az „emigránsok" bécsi és külföldi lapokban ellenünk vigyorogva és kárörömmel elhelyeztek és az utódállamok képviselőinek nem kellett mást tenniök, mint a trianoni béke megalkotói elé letegyék a rágalmazó újságokat, melyet magyarok irtak Magyarországról. Hátha ez nem rágalmazás, nem a nemzet gyalázása, akkor nem tudjuk, hogy mi az. De tudjuk, Magyarország egész népe is tudja, hogy ez az és számon is tartja. Szeptemberben tép vissza hivatalába a miniszterelnök Budapest, augusztus 3. Gróf Bethlen István miniszterelnök, aki jelenleg Inke-pusztán tartózkodik, szeptember első hetében veszi át hivatala vezetését Vass József h miniszterelnöktől, aki szeptember 1-től október közepéig szabadságra megy. „Szent az a perc, melyben még egyszer kirepül a kard hüvelyéből és megindul az ágyuk bömbSlése" a volt 101. gy. e. ezredünnepe. — Opróc nőit főhadnagy hatalmas beszéde, „fléres ziuatart és félemletes óriást jelent a 101-es szám" főtanácsos vezetésével, a békéscsabai m. kir. államrendőrség képviselőit, a Vitézi Szék békéscsabai vitézeit, a csendőrparancsnokságot, a postafőnökséget, a Magyar Nemzeti Szövetség, az Ipartestület és az Iparos Dalárda elnökségeit. Kivonult a 10. honvéd gy. e. díszszázada is Pongrdcz István főhadnagy parancsnoksága alatt. Az ünnepség misével kezdődött, melyet a felállított sátorban Tóth István róm. kath. lelkész, többszöSzép, megható ünnepséa keretében hódoltak vasárnap délelőtt a volt cs. és kir. 101. gy. e. katonái elesett Hőseik emlékének a Ferencz József-téren levő emlékmű előtt. Az ezred emlékünnepélyén ott láttuk a 10. honvéd gy. e. tisztikarát, élükön vitéz Rátvay Imre ezredes, ezredparancsnokkal, Békéscsaba város képviseletében dr. Berthóty István polgármester vezetése alatt a városi tanács tagjait, volt nagyváradi 4-es honv deket Jánossy Gyula rendőrSvájci levelek v. A tábor népe Eddigi leveleimből is sejthetik kedves olvasóink, hogy nem egyedül vagyunk a nemzetközi cserkészházban. E házban ugyanis joggal kérhet szállást minden cserkészcsapat, amety tagja a nemzetközi cserkészszövetségnek. Igy erthető, hogy most is elég tarka a lakók serege. Van itt rajtunk kivül egy holland csapat, két angol, egy nemet svájci s két napig most itt táborozik a ház előtti térségen 300 francia svájci cserkész. Eleven zsibongó élet van itt, különösen reggelenkint mert később a legtöbb csapat kirándulni megy. Amint már emiitettem, a hollandokkal vagyunk legjobb barátságban. Ezeknek a mecenásuk egy nagyon rokonszenves fiatalember, aki nagyon szereti a magyarokat. Folytonosan azon sopánkodik, hogy miért nincsenek neki olyan cserkészei, mint a magyarok, akik mindig vígak, kedvesek, megelégedettek. Pe- j dig a holland fiuk is igen derék ! gyerekek. Jóban vannak a mieink- j kel. Különösen „Apuka" a kedven- ; cük, aki minden bolondságra kap- 1 ható s mindenféle akrobata mutatvánnyal mulattatja őket. Csak a jszakácsoknak volt sok panaszuk a „hollenderek" ellen. Tudniillik ezek a drága gyermekek rákaptak a mi edényeinkre. Szó nélkül vitték el lábasainkat, merő és fakanalainkat, tejeskannáinkat — csak a nagy bográcsot respektálták. Igy aztan főzés alkalmával mindig hiányzott valami. Egy darabig csak tűrtük a dolgot, de amikor a Kálmán bá' büszkeségébe, a most vásárolt gyönyörű zománcos tejeslábasba ugy belesütőtték a margarinos hust, hogy a szolgálatos őrs egy fél napig alig birta lesúrolni, amikor kicsorbitották két drága késünket, amikor egy külső ciszternában találtuk meg a nagy merőkanalat ; akkor azt mondtuk: elég. Azóta gondosan zárunk mindent. Igaz, ez sem sokat ér, mert a franciák képesek arra, hogy a tűzről leveszik a lábosunkat, ha nem figyelünk oda. Általában a francia svájciak a legrakoncátlanabbak. Sok egészen kicsi fiu van köztük. De azért nagyon kedvesek. Buzgón tanul egyik-másik magyarul. Próbálják dalolni nótáinkat s egy-egy kis fiút gyakran látni magyar cserkész nyakában. Természetesen a fiuk nem értik meg egymást s ebből sok mulatság ered. Igy mikor a minap finom tejbefőtt rizzsel kínálgattuk a kis franciakat, egész odavoltak, hogy a magyarok nem szeretik ezt a finom ételt. Mert azt ők el sem tudják képzelni, hogy olyasmivel kínáljuk őket, amit mi is szeretünk. Ezek a kis franciák nagyon lármásak. A minap, amikor ebédünknél zajongtak, rájuk is szól Krizsán Béla bá'. Jókedvűen vették tudomásul a rendreutasitást. Még azért sem haragudtak meg, hogy Szathmáry Laci kipenderitett a szobából két kis fekete gyereket, akik erősen dézsmálták valamelyik fiu cukroscso magját. A német svájciak már fegyelmezettebbek. Velük is szívesen barátkoznak a fiuk, a legimponálóbbak j mégis az angolok. Igaz, ezek csupa nagyobb fiuk, de meglátszik rajtuk, ! hogy reprezentálni akarják Angliát. ? A felszerelésük a legjobb az egész táborban. Inkább csendesek, mint lármásak. Egészen más képet mu- ) tatnak, mint a koppenhágai Jambo- f reen. Nagyon udvariasak, előzéke- , nyek, de egy kicsit mintha büszkék i volnának. Lehet ugyan, hogy ezt csak azért gondoljuk, mert nem tu- \ dunk egymással beszélni. Érdekes, hogy az angolok egészen későn, nyo'c óra után kelnek fel s nagyon kis kirándulásokat tesznek. Általában olyan nagy utakat egy csapat sem tesz, mint mi. (A hollandok tettek csak egy nagyobb utat, de azt is csak azért, mert eltévedtek ugy, hogy egész más faluban jukadtak ki, ahonnan aztán másnap vonaton jöttek haza). Még a ház vezetőségéről kell megemlékeznem. A cserkészház parancsnoka egy nagyon rokonszenves svájci cserkész. Erik Herweg. Most elment a svájci Jamboree rendezésére. Igy most a házfőnök Várady Karcsi. A legnagyobb ur a házban Schmiedt bácsi, a szolga. Eredeti svájci alak. Szereti a borocskát. Emiatt néha nem is lehet használni semmire. Minket szeret, mert finom magyar pipadohányt hoztunk neki. Hiába I Még itt is le lehet kenyerezni az embereket egy kis jó magyar dohánnyal 1 Ha még azt megírom, hogy naponként rengeteg idegen fordul meg itt, akik megbámulnak bennünket — meg is irtam mindent a „tábor népei"-ről. Részletesebben nem irhatok a „vendégeinkről", mert már készen all a csapat egy része. Megyünk — akik nem fáradtak ki tegnap túlságosan — a hollandokkal a GemmiPass ra.