Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-07-30 / 170. szám

Békéscsaba, I£í julius 28. Ara lOOO korona. Csütörtök Kedd VI évfolyam 168

. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. fűggotlon karasztény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 X Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K ílnglia nem nyugszik Angolország ugy látszik a legkomolyabban programmjába vette mindazoknak a lehetetlen békéknek a re vizióját, amelyek arra lennének hivatva, hogy a háború utáni Európa határait és viszonyait szabályozzák, de amelyek ezt a célt el nem érik, hanem következményeik folytán mind nyomasztóbbá válnak most már nemcsak a legyőzöttekre, hanem a győztesekre is. Egyik angol politikus a másik után szólal fel s ez a mozgalom nem csak egy bizonyos pártra szorítkozik, mert az angol politika felszólaló jelesei között épen ugy látunk konzervativeket, mint liberálisokat és munkáspártiakat, Chamberlain, Lloyd George, Asquith neveihez most legutóbb Artúr Hendersoné a munkáspárt volt belügyminiszteréé kapcsolódik, aki a Neue Freie Presse egyik utóbbi szamában nagyjelentőségű cikket irt a békeszerződések revíziójának szükségéről. Henderson annak a felfogásának ad kifejezést, hogy a békeszerződések — legyenek azok bármilyen fajták is — idővel revíziójára szorulnak, még pedig vagy a szerződő felek egyetértésével, vagy pedig uj háború következményeképen. Természetes azonban, hogy ma a világ legfőbb törekvésének arra kell irányulni, hogy ujabb háborút elkerüljünk s igy 'a békeszerződések megváltoztatását békés uton érjük el. ;Egy rossz békeszerződést nem menthet meg az ha a kormányok biztonsági szerződéseket kötnek, mert biztonságot nem teremthetünk olyan szerződéssel, amely nemzetközi igaztalanságot és nemzelközi veszedelmeket akar őrök időkre érvényben tartani. Tehát Henderson is a többi angol politikus után, felismerte az uj Európa sorsát szabályozó békék alapvető hibáit s mivel a szerződések fonákságaiból származó súlyos helyzet Angliára is kihat, legjobban szeretné, ha ezek az igazságtalan békék okos revizió alá kerülnének. Valóban Európa mai helyzete teljesen ingatag talajra van helyezve s a különböző zavarok számtalan formában nyilvánulnak meg. A háborúban résztvett országok közül úgyszólván mindegyik pénzügyi bajokkal küzd, a munkanélkü iség pedig egyformán csapása a győzteseknek és legyőzötteknek. Oroszországban a bolsevizmus hatalmasodott el, a franciák Marokkóban verekednek Abd el Krimmel, Görögországot és Portugáliát forradalmak gyötrik, Olaszországban és Spanyolországban nemzeti diktatúra van, a kisantánt államai Rómával húznak ujat, Bulgáriában pedig csak nemrég vertek le egy véres kom| munista felkelést. Ha a háború és az azt követő békék tényleg meggyógyították volna e világot, ha a háború tényleg azért szükséges, mert a régi világ a maga „egészségtelen" összetételében tovább nem állhatott fenn, akkor mivel magyarázzuk meg ezeket a százszor súlyosabb tüneteket, amelyeket Európa minden lakója oly keservesen érez. Be kell vallanunk, hogy a háború nem javított az emberiség sorsán s a rossz békeszerződések csak betetőzték a romlási folyamatot, fíz angol politikusok jól látják Európa jövője felé gyülekező felhőket s helyes tapintattal ott keresik a bajok okát, ahol azokat meg is lehel gyógyítani. R. békeszerződéseknek valóban alapos, becsületes és okos revíziója Európa nemzetei között egészségesebb, megértőbb szellemnek a megteremtése lehetnek azok az egyedüli gyógyszerek, amelyek fejünk felől elháríthatják a közelgő uj világkatasztrófát. Most még csak teoretikus kijelentések hangzanak el Angliában a békék revíziójáról, de meggyőződésünk. hogy ha a helyzet már anynyira romlik, hogy gyors orvoslás múlhatatlanul szükséges lesz, akkor Anglia nem fog késni az elmélet teréről a gyakorlat teréra lépni s ez egyben Magyarország feltámadását is fogja jelenteni. Világforradalom a fehér faj ellen London, jul. 29. Lloyd George „A nagy világforradalom a fehér faj ellen" cimü cikkében a „Presse" vasárnapi számában arra utal, hogy Japánnak az oroszok feletti 1904-i győzelme megdöntötte az ázsiaiknak a nyugati fölénytől való félelmét. A háború alatt a sárga fajok hallgatva, de feszült tekintettel figyelték, hogy miképen fojtogatják holtra egymást a fehér bőrű népek és tájékozva vannak arról, hogy a nagy fehér nemzetek a harc után ki vannak merülve. Időközben megtanulták a nyugati módszereket és a nyugati haditechnikát. Abd el Krim ebben a tekintetben előjelet jelent. Repülőgépről bombázzák a riffeabiloh csapatait Paris, julius 29. Tegnap repültek elsőizben framcia repülőgépek a marokkói spanyol zóna felett. Viszont spanyol gépek bombázzák a francia területen levő rifkabil osztagokat. Svájci levelek II. Az első nap Svájcban A buchsi vámvizsgálat épp olyan enyhe, tiszta formalitás, mint az osztrák volt. Egy perc alatt meg is van s velünk újra száguld a gyorsvonat uj szépségek birodalmába. Két napi utazás minden fáradalma sem vett erőt a fiukon. On tolong mind az ablaknál. A festői WaltnSee sok csodálkozó kiállást vált ki az alföldi gyermekekből. Weesen kedves, erdős hegyei, bájos tava elragad, mig a zürichi tó mély kékszine bámulatba ejt. Alig vesszük észre, már bent zakatol vonatunk a zürichi pályaudvaron. Csak pár perc időnk van. Hamarosan átszállunk a luzerni gyorsvonatba. A le- és felpakolás szépen, rendben megy. Közvetlen szomszédunk egy svájci cserkészcsapat, amely táborozni megy. Csak természetes, hogy azonnal összebarátkozunk. Mi magyar nótákat dalolunk, ők svájci dalokat. És az egymással beszélni alig tudó fiuk néhány perc alatt ugy összebarátkoznak, mintha régi kedves ismerősök lennének. így jutunk dalolva a gyönyörű luzerni állomásra. Itt van két óra időnk. Az előzékeny svájci vasutasok jóvoltából végre alapos mosakodáshoz jutunk. A vasúti kisérőszemélyzet gyönyörű mosdótermében vetkőzünk neki a mosdásnak, amely a kétnapi ut után rendkívül jólesik. Megtisztulva a tö méntélén koromtól, felfrissülve a jó hideg víztől, óriási étvággyal kosztol a társaság a III. oszt. tágas, szép váróteremben. Itt is rendkívül hamar eltelik az idő. Alig fejezzük be a reggelizést, már kell beszállnunk a keskenyvágányu interlakeni vonatba. Ez személyvonat. Azért választottuk, hogy jobban lássuk a vidékét. Van is mit nézni! Luzern után legelőször a Pilátust s az odavivő rendkívül meredek fogaskerekű vasutat bámuljuk meg. Nemsokára előtárulnak a ragyogó napfényben az első havasok. Ujjongva köszöntik a fiuk. Aztán jön a szépségek végtelen láncolata. Most meredek lejtőn kapaszkodik fel a fogaskerekű vonat, melyet hátul is tol egy mozdony. Alattunk tökéletesen szabályozott, szük kőmederbe szorított patak. A völgyben kedves kis falvak, apró városok. Előttünk a legváltozatosabb hegyóriások lánco' o lata. Minden negyedórában egy-egy hatalmas vizesés. A hegyek oldalán pedig a tipikus kedves svájci házak. Nem lehet betelni a gyönyörűségekkel. Aki szereti a borzongós utazást, az is élvezhet. Néha félelmetes szakadékok mellett kattog a vonatunk. Szédülünk ha alátekintünk a mély. ségbe. Máskor meg egy-egy viadukí ton csörtetünk át. Alattunk patak zuhog, nagy messzeségben. És hogy minden még elragadóbb legyen, tündéri fénybe öltöztet a derűsen sütő nap mindent. Ez a ragyogó napfény csillogtatja a Jungfrau örökhóval fedett csúcsát, amely Interlakenból csodálatosan szépen látszik. Itt újra át kell szállnunk. De ez a vonat már elvisz egészen Kanderstegig. Különös mulatság a fiuk számára, hogy villamos mozdony húzza. Örültünk, mert már nagyon meguntuk a kőszénfüstöt. Hiszen állandóan kint van a fejünk az ablakon s folyton füstölődtünk. Már alig tudjuk befogadni az uj benyomásokat. Szinte kábulunk a sok — a mi szemünknek szokatlan — látványtól. Olyan jól esik, hogy a Brienzer See rendkívül szép zöld tükrén megnyugodhat a szemünk. Mert e mellett a gyönyörű tó mellett fut vonatunk. Még a Thuner See szépségében gyönyörködünk egy ideig, aztán újra irányt változtat vonatunk Spieznél s most már egyenasen délre megy Kanáersteg felé. Boldog izgalom fut végig a csapaton, amikor Karcsi kiáltja: Készülődés a leszálláshoz ! Alig lehet látni a csaknem teljes 48 órás ut fáradalmát a derék magyar cserkészeken, amikor felveszszük a hátizsákot és szép katonás rendben megindulunk a nemzetközi cserkészház felé. Karcsi — aki már járt itt — azt mondja, hogy körülbelül 500 métert kell menetelnünk. De csakhamar látjuk, hogy kitűnő vezetőnk „beugratta" a csapatot. Bizony kell itt menni vagy 1500 métert. De nem baj. Boldogan megyünk át a kedves kis falun s háromszoros „huj-huj-hujrával" köszöntjük a pompás cserkészházat, amely a Kander patak partján szeretettel hivogat. A házelnök nagyon kedvesen fogad. Kijelöli helyünket. S néhány perc múlva már folyik az elhelyezkedés kedves munkája. Itt fogunk lakni tiz napig, ebben a festői szép völgyben. »