Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-07-02 / 146. szám

Békéscsaba, 1925. julius 2. Körösvidék 3 — A vagyonváltságbuza julius! ára< A pénzügyminiszter a mező­gazdasági ingatlanok vagyonváltsága fejében fizetendő buza árát julius hóra métermázsánkint 500 ezer ko­ronában állapította meg. — Záróértekezlet. A békéscsabai ág. h. ev. Rudolf-reálgimnázum ta­nárikara kedden tartotta iskolai évet­záró érteekzletét. Ezen az értekez­leten búcsúzott el a tanári kar Zva­ri'nyi Lajostól, ki 8z iskolai év vé­geztével nyugalomba vonul. Még ezen a héten beiratkozások lesznek a reálgimnáziumban, azután meg­kezdi vakációzását a tanári k r is. — A felsőmezőgazdasági is­kola maturabálján a következők fizettek felül Péter Jenő, Róna Gusz­táv, Titz József 100-100 ezer, Dr. Bartyik Mátyás, Igerth Antal, Horváth j enö, Dr. Révész Sándor, Újhelyi mre, Vida István, N. N., N. N., 50—50 ezer, Bagyinka János, Wein­berger Salamon 40—40 ezer, Kovács János 30 ezer, Banké Antal, Suhajda Tibor, G. Tar Gyula, Körmendy Zsiga 25—25 ezer, Zahorán Marika 15 ezer, N. N. 10 ezer koronát. A felülfizetésekért ezúton mond kö­szönetet a rendezőség. — Vasvári Pál emléktáblája. 1894 julius hó 6-án halt hősi halált a legelső magyar felsőbb leányiskola tanára, a Rákóczi szabad csapat 22 éves őrnagya, Vasvári Pál. A nagy idők e jelesének halála évfordulója julius hó 6-án lesz. Az OTEM Re­neszánsz szövetsége akciót indit, hogy emléktáblával jelöltessék meg Buda­pesten az a ház, melyben az első felsőbb leányiskola volt, s amelyben Vasvarin, az alapitó Teleky Blanka grófnőn kivül, Leőveg Klára, a jeles honleány s kitűnő pedagógus is mű­ködött. (KEK) * Cséplőgéptulajdonosok figyel­mébe. Felhívom a cséplőgéptulaj­donosok figyelmét a cséplési idényre való tekintettel azon körül­ményre, hogy mindennemű műszaki cikkeket, gépszíjakat, gép és hen­gerolajokat, gépzsirokat, golyós­csapágy wotattát, tömítéseket, Ewart láncot, dobsineket, mázsákat, F. S. gyártmányú golyóscsapágyakat stb. a legelőnyösebb árban és kedvező fizetési feltételek mellett a legjutá­nyosabban csakis Faragó Sándor gép és műszaki kereskedőnél, Békés­csaba Andrássy-ut 50. szerezhetik be. Mielőtt szüségleteit máshol szerezné be, kérjen saját érdeké­ben árajánlatot. Tőzsde iA MTI üákÓKOvahal flakjának JolBntéea alapjám) Zürichben a magyar koronát 0'0072'50-el jegyezték " Valuták i Napol. A. ft. 345000-847000 Dollár 70460-71390 Fr. fr. 3212 1 Márka 16980 Lira 2403-2425 100 o.S. 10000-10080 Leu 829-331 Szokol 2104-2124 Babom 76 kg. tiszavidéki 78 kg. tiszavidéki Rozs Tengeri Takarmányárpa Sörárpa Zab Korpa -505000 -515000 -415000 •282500 -300000 -420000 -495000 -257500 Ferencvárost sertésvdsar: fe!h. 708 marad. —, érk. 514, eladva 210, flrak: könny®, 17500—19000, nehéz 20000-21500 1 Sv. fr. 13800-13900 1 Dinár 1232-1254 L. m. Ezüst K. 6300 Ezüst 2 K. 12600 Ezüst for. 18000 Ezüst 5 K. 33000 Arany 10K. 145000 Arany 20 K 290000 liraJr § 500000­510000­410000­280000 ­290000­400000­480000­252500­— Leventehirek. E hó 5-én dél­után a leventeoktatók megbeszélésre gyűljenek össze a polgári fiúiskola tornatermében. — Leventeoktatás e hó 6 án. Pont 7 órakor gyülekezés (jó idő esetén a kerületek játszó­terein, rosszidő esetén a meghatá­rozott iskolákban.) * Herczeg Ferenc képes irodalmi hetilapjának az Uj Időknek 26. szá­mában folytatódik Csathó Kálmán érdekes reaénye. Közli a lap azon­kívül az Uj Idők uj, 120 milliós sorsjátékának tervezetét, Surányi Miklós, Terescsényi György, Vándor Iván, Bsrry Pain és Suzanne Duval elbeszéléseit, Rákosi Jenő cikkét, Karinthy Frigyes tréfáját, Gács De­meter versét, Kosztolányi Dezső versfordításét, számos művészi és időszerű képet és a lap rendkívül népszerű rovatait a szerkesztői üze­neteket és a szépségápolást. Rz Uj Idők előfizetési ára negyedévre 80000 korona. Mutatványszámot kívánatra ingyen küld a kiadóhiva­tal, Bndapest, VI, flndrassy-ut 16. — Nyugtázás. A Magyar Nem­zeti Szövetség helyi csoportja 1 mil­lió koronát adományozott a békés­csabai Iparos Dalkör soproni orszá­gos dalosverseny költségeinek fe­dezésére, melyért ezúton mond há­lás köszönetet az elnökség. Magyarok Braziliában RészletJ Migend Dezső sajtó alatt lévő hasonló cimü könyvéből (10) Ha már ezen is tul van a magyar­ha már átesett a klima betegségein, megtanulta a kávékapálást — és vé­gig öntözte már kétszer-háromszor könnyes verejtékével a brazil ura­ságtól felvállalt kávéfáit, még mindig nagy kérdés, hogy pénzt lát-e kime­rítő munkája fejében. Nem akarok itt sorozatokat lekö­zölni becsapott, kiuzsorázott magyar kávémunkásoknak Wawra riói kon­zulhoz, Némay alezredes védőirodá­jához, meg az Orbán Leo újságszer­kesztőségéhez írott szivettépően pa­naszos, azonnali segítséget kérő le­velei közül. Hiszen a lényege min­deniknek ugyanaz: .Dolgoztam lá­tástól vakulásig családommal együtt, pénzt nem kaptam, amit ígértek, arról hallani sem akartak, végül azt mondták, hogy még én tartozom annak az árával, amit megettem. Adósságom fejében elvették ruháimat és hazulról hozott pénzecskémet, azután kirúgtak az országútra." Ez minden panaszos levélben benne van. Mindig csak a keltezés és az aláiró neve változik. A fazendára vitt magyarok becsa­pása a közelmúlt időkben annyira általánossá vált, hogy a mindenéből kifosztott magyarság rémülten me­nekült be a város felé és megbor­zadt még a fazenda említésének hal­latára is. Persze az ügynökök dolgoztak tovább fáradhatatlanul és a még ta­pasztalatlan, újonnan léprecsalt ma­gyar családokkal egyre folytatták lel­ketlen üzérkedéseiket. Nem akarom itt felsorolni azoknak az ezerszer megátkozott „üzletembe­reknek" a nevét, akik vérdijat szed­tek minden fazendára eladott magyar család után. Legnagyobb részük már úgyis letűnt a szereplés szinteréről, a még működőket pedig van már, aki szemmeltartsa és van, aki az újonnan kicsalt s a már kint élő magyarokat felvilágosítsa. A „bisu" és társai Láthatja az olvasó a fennebb le­festett körülményekből, hogy a fa­zenda földje legtöbbnyire nem az a talaj, amelyiken a kivándorolt magyar akár csak annyira is összeszedhetné magát, hogy családjával együtt még­egyszer visszatérhessen hazájába, szülőföldjére. Végezetül még csak egy parányi féregről akarok megemlékezni írá­somnak ebben a fejezetében. Ez a férég: a „bisu", vagy amint a vele vesződő magyar mondja: „bizsu." Igen szapora fajtája ez a földi­bolhának, amely milliószámra lepi el a brazíliai kávégazdaságok föld­jét. Felugrik a gyanutlanul dolgozó kapás lábára és észrevétlenül hatol be a lábfej külömbőző részeibe. Legnagyobb szeretettel a lábujjak közé vagy a körmök széle a'á fúrja be magát. R munkás (férfi, asszony, vagy gyermek) csak napok múlva veszi észre, hogy szokatlan viszketés, sajgás kezdi sanyargatni lábait. Ekkorra már tüzes, gennye^ sedésnek induló sebek képződnek a bisu támadásainak pontjain. R fé­reg ugyanis attól kezdve, ahogy a bőr alá jutott, egyre mélyebbre eszi be magát és benn, a meleg hus rostjai között lerakja ezrekre menő, a gennyesedést okozó petéit. R megtámadott testrész egyetlen gyógyítási módja a sebek alapos ki­riyomkodásB, a peték nagy tömegé­nek eltávolítása és a kinyomott gennyes, ikraszerü peték helyén képződött jukaknak kreolinnal való alapos kimosása. Ez a gyógyítási mód nem olyan könnyű, mint amilyen egyszerű a leírása. R képződött sebeknek a pe­téktől való teljes megtakaritásafeiem mindig sikerül és ez a gennyedés kiujulását és rohamos terjedését je­lenti. Emellett a rovarok támadásai napról-napra egyformán megismét­lődnek. Nem egy szánalmas álla­potba jutott magyart láttam, akinek egész lábfeje kegyetlenül fájdalmas sebekkel és sebhelyekkel van tele. Ezek a szerencsétlenek persze lábra se tudnak álini, amíg orvos kezébe nem kerülnek s amíg a hosszas, lelkiismeretes kezelés be nem gyó­gyítja össze-vissza furkált lábaikat. Elég gyakori eset, hogy a bisu a munkás kezefejére jut, ahol ugyan­olyan veszedelmes, mint a lábujjak között. Nem ennyire szapora, de nem kevésbé fertelmes rovar Brazilia egyik légytipusa, amely nekirepül az ingujjban dolgozó munkás mez­telen karjának, vagy mellének és egy pillanat ailatt beleköpi petéjét a meztelen testrész bőre alá. Napok múlva a bekópés helye fájdalmas dagadásnak indu'ás a kép­ződő seb mélyében utálatos, szőrös kukacok kezdenek nyüzsögni. Ezek­nek az eltávolítása és irtása szintén kreolinnal történik. Harmadik gyakori képiselője Bra­zilia speciális féregvilágának a kul­lancs. Sok halálos kimenetelű fertőzést okoznak a leírhatatlanul nagy vá­lasztékban repdeső, mérgescsipésü legyek. Ezeknek a hatalmas Légió­ját még a lázbetegséget terjesztő szúnyogok milliárdjai egészítik ki. Csoda-e, ha ennyi ^ veszedelem közepette sokkal nagyobb az ember­halandóság Braziliában, mintnálunk ? Ha már megemlítettem a nagy emberhalandóságot, még egy kis szakaszt kell ideragasztanom, amely­ben a Braziliába vándoroltak két legveszedelmesebb lappangó^ ellen­ségét kell ismertetnem. Ezek egyike az elfehérvérüsödés. Braziliában keresve sem találtam szép, életpiros, egészséges arcszinü embereket azok között, akik ott születtek, vagy már legalább két­három hónapja szívják Brazilia ve­szedelmes levegőjét. „Franck" Ezt a szócskát mindig hozzá kell fűznie ak­kor, amikor Ön a valódi Franckká­vépótlékot kívánja ... Miért? ... Hogy mást ne kapjon! Ügyeljen bevásárlá­sainál gyári védje­gyünkre, a „kávé­darálóra". a i Rz európai ember egész szerve­zetének át kell alakulnia, alkalmaz­kodnia kell a brazíliai klima köve­teléseihez. Ennek az átalakulásnak a vér összetételében is meg kell történnie. A pirossas európai arcok elsáp­padnak, eltűnik róluk minden olyan árnyalat, amely a mi fogalmaink szerint az egészségnek külső ismer­tető jele. Az ajkak is megfakulnak, a bőr pergamenszint ölt és petyhüdtté válik. Az európai ember elveszti piros vérsejteinek nagy részét és a vér­eifehéredés gyakran olyan erős mér­tékben lép fel, hogy a legrövidebb időn belül halált is okoz. Wavra konzul hivatalában egy magyar szobafestővel találkoztam. Arca valósággal ijesztő volt. Orvosi bizonyítványt mutatott, amely szerint 2—3 hónapon belül elpusztul, ha nem menekül azonnal a kórokozó brazíliai klima régiójából. De hova menjen? Pénze nincs, amivel meg­válthatná az Európába való vissza­utazáshoz a hajójegyet. Enélkül pedig minden nappal közelebb rohan a biztos halálhoz. Ez ellen a betegség ellen Brazi­liában nincs orvosság. Áldozatait legtömegesebben a kivándorló csa­ládok gyermekei közül szedi. Szinte általánosságban lehet állítani, hogy az Európából kivitt gyermekek mind betegeivé, valósággal nyomorékjaivá lesznek a kivándorlásnak. A tiszta, egészséges európai vér második rettenetes, alattomos ellen­sége Braziliában a kétségbeejtő mó­don elterjedt és a benszülött köz­nép tudatlansága és tisztátalansága miatt most is feltartóztathatatlanul terjedő legfertelmesebb vérbaj A legismertebb brazil orvospro­fesszor szomorú statisztikája azt bi­zonyítja, hogy nincs a földnek még még egy darabja, amelyiken ennek az ocsmány betegségnek annyi áldo­zata lenne, mint Braziliában. > A brazilok 93 százaléka fertőzött vérü. Annak, aki hallott már a vérbaj terjedéséről, nem szükséges külön magyaráznom, hogy milyen folyto­nosan kisértő halálos, családirtó veszedelmet jelent a kivándorolt európaiakra nézve a nyilt sebekkel telt testű benszülöttekkel együtt dol­gozni, együtt étkezni és egy fedél alatt aludni. Óriási mértékben fo­kozza a fertőzés veszedelmét, hogy ezeknek az iskolázatlan, az állati sorból rendszerint alig egy-két arasz­nyira kinőtt embereknek halvány fogainuk sincs higiéniáról. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom