Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) január-május • 1-122. szám

1925-05-15 / 109. szám

Afca WOO korona. Békéscsaba, 1925 májas 15. Péntek VI. évfolyam 109. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. fOggotlon karoKztóny politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Fel el ősszerkesztő MIOEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K 6 non választójoga (vk) Megindult a választójogi vita a Házban. Az alakuló törvénynek különösen két fontos kérdése van: a nők választójogának s a titkosságnak a kérdése. Szóljunk az előbbiről, A nők választójoga vita tárgya. Tagadhatatlan, hogy ha demokratikus alapra helyezkedünk, akkor a nök választójoga mellett kell szólanunk, mert a demokratikus elvek szerint a nőt mindenképen egyenlő jogúnak kell tekinteni a férfivel. Igen, de az elméletekkel szemben áll a gyakorlati élet, amely sokszor megcsúfolja a legragyogóbb kigondolásokat, elméleteket is. Egy állam életében pedig a gyakorlat a fontos, a való élet s csak annak az elmétetnek van létjogosultsága, amely a gyakorlatban is beválik. Ha azonban Milyen szempontból fogjuk fel a nők választójogának kérdését, akkor nem lehet más az ítéletünk, mint az, hogy a nőknek szavazati jogot nem szabad adni. Nem pedig elsősorban az ország, másodsorban maguknak a nőknek érdekében. Állami szempontból veszedelmes a nők választójoga azért, mert a női lélek ugy van teremtve, hogy sokkal fogékonyabb a legújabb eszmeáramlatokkal szemben, mint a konzervatív férfiak. Viszont az Ítélete nem olyan gyors s főként nem biztos. A nőlélek inkább ösztönös, mint elméleti. Megérzi a kor lelke lüktetését s azt mohon visszaadja önéletében, a legtöbbször minden kritika nélkül. Amikor egy uj eszme felett a férfiak még csak meditáinak, töprengenek, akkor már a nök fanatikusan lelkesednek azért. Ez a női tulajdonság sem nem erény, sem nem bün, hanem egyszerű valóság, adott tény, amelyen változtatni nem igen lehet. Sokszor áldás a nőknek ez a gyors átvevőképessége, de sokszor veszedelem a megfontoltság hiánya. De sohasem biztositéka egy állam zavartalan életének. Gondoljunk csak a letört viharos időkre. Vájjon a kommunizmus idején nem a nők tömege lelkesedett-e legjobban az uj eszméért s viszont, amikor jött a keresztény fellángolás, csaknem ugyanaz a nőtömeg vitte diadalra a maga utólérhetetlen fanatizmusával a keresztes lobogót. És igy volt ez mindig a történet folyamán. A nők mindig gyorsabban gondolkoztak és cselekedtek, mint a férfiak. De épp e gyorsaság szülte meggondolatlanság miatt sok felfordulást okoztak volna, ha ők kormányozhatják a világot. Ezért veszedelmes az ő politikai szereplésök. S nemcsak az államra, hanem magára a nőre is veszedelmes volna a rendszeres politizálás. A nőtermészet nem olyan nyugodt, mint a férfié. Lobbanékonyabb, lelkesebb, fanatikusabb. Ha a nő politizál, akkor egész lelkével csak azt csinálja. Az ilyen politikai élet elvonja őt a legszentebb, az anyai, a hitvesi, az asszonyi hivaffisától, mert a nő nem tud félig politikus, félig anya lenni. Már pedig ki merné azt állítani, hogy a politikai szereplés felér a családi tűzhely melegével, hogy a szavazati jog hoz annyi örömet, mint a gyermeknevelés s a jólvezetett háztartás gyönyörűsége. Bizony a politika, amely nagy megfontoltságot, tapasztalatot és soksok drága időt igényel, ellopná a nőt a társadalomból s egy-egy szavazószámmá alacsonyítaná le azokat, akik az ő asszonyi hivatásukban mindannyian vezérei, fejei, jószelIemei egy-egy kis közösségnek, amelyiknek szépségétől, jóságától függ az egész haza üdv« vagy gyalázata. A nő a maga szent hivatását tökéletesen csak a család életében töltheti be. Az itt való működés pedig annál áldottabb, mennél messzebb van a politikától. Ujabb hitel a mezőgazdaság támogatására A Nemzeti Bank külön hitellel siet a mezőgazdaság támogatására. A pénzügyminiszter által rendelkezésre bocsájtott 90 milliárdon felül a jegybank tegnap további 30 milliárd rövidlejáratú hitelt engedélyezett a gazdáknak. A hitelt a jegybank fiókjai folyósítják a szövetkezetek utján és a kiosztandó 90 milliárdot tegnap átutalták a szövetkezeteknek, amelyeknél már lehet mezőgazdasági hitelt kapni. Május 31-én leszerel az újonnan behívott bolgár erőket üavul a helyzet Bulgáriában Paris, május 14. R „Petite Parisienne" munkatársa beszélgetést folytatott Kalkov bolgár miniszterelnökkel, aki kijelentette, hogy Bulgáriában fokozatosan helyre áll a béke és hogy az ország már teljesen átesett a válságos időszakon. Az ostromállapotot nyomban megszüntetik, mihelyt arra lehetőség nyílik. Közvetlenül ezután leszerelik azokat a kiegészítő erőket, amelyeknek fegyverbeállitását a szövetségesek megengedték. R bolgár kormány nem fogja kérni annak a határidőnek meghosszabbítását, amelyet a szövetségesek kitűztek és amely május 31-én jár le. R miniszter ugy véli, hogy a ieszerelést már ennél is korábban végre tudják hajtani. Ahogy „régen" volt... \ Irta: HERKE MIHÁLY. Ágnes asszonyt meg a Panni jj lányát odaállította egy emberével az ) egyik sarokba. Ö meg másodmagával* végigjárta a csárda minden zugát. Fölhányt szekrényt, ágyat, kemencét, kamrát, pajtát, csűrt, istállót, padlást, de egy lelket sem talált sehol. Nem talált sem egy gyanús tárgyat, sem egy gyanús dolgot... — Ördög és pokol — szólt dühösen a biztos — hová lett hát az a másik ? A föld nyelte el ? — Világosan láttam, hogy ketten jöttek be: egy nő, meg egy férfi. Kétszáz lépésnyiről nem a hó fényénél, de a legsötétebb éjszakában sem téved az én két szemem. Macskaszemek ezek 1. .. Itt kell neki lenni, de hol ? Visszament hát újra a biztos a csárda ivójába. Bántotta a kudarc, meg hogy hiába jött vissza és leskelődött órahosszat abban a kutya, förgeteges időben a csárda tájékán. — Kellett itt valaminek lenni, kellett itt történni valaminek. Csak talán ő érkezett vissza egy kicsit későn, — gondolta magában mérgét, haragját fojtogatva ... ~ De hiszen megtudna mondani mindent a Panni, csak egy kicsit faggatni, megsimogatni kellene ... j De hogy tegye ezt? Kézzelfogható j okai nincsenek rá .. . Aztán kezet emelni Pannira, ^korbácsot vágni ; formás, gömbölyű testére; vagy szo- \ ritóvasat tétetni márványnál fehérebb, bársonynál puhább két karjára, két kezére — ehez nem volna szive ... < Hát csak annyit mondott Panni- I nak, mikor bement az ivóba: — Panni készülj, eljössz velem, j vissza a városba : Ráday nagy úrhoz; j ha itt nem mondod meg az igazat, j majd megmondod ott... Csalódott azonban a biztos, ha ! azt hitte, hogy ráijeszt Pannira. Fogta az szó nélkül téli csurakját, j nagy kendőjét, egy másik kendőt meg a fejére csavart, aztán odaállt mosolyogva a biztos elé ... — Möhetünk biztos ur, ha ugy akarja — mondta csengő, durcás hangon. S ugy nézett annak az arcába, a két csillogó 'szemébe, hogy ha sivaiag oroszlánja lett volna is, akkor is megjuhádzott volna . . . Hát nem is vitte el... Csak mikor nem birta már annak a boszorkányos két szemnek a nézásét, oda lépett hozzá, puha gömbölyű vállára emelte a jobb kezét, megveregette azt szelíden lágyan s csak annyit mondott neki: — Panni, most nem viszlek el. De találkozni fogunk még. De akkor már nem vezetsz félre. S akkor nem magadat viszlek el; de elviszem azt a másikat is. Ne legyek én csendbiztos, ha nem ugy lesz 1 S Panni csak nézett ismét mosolyogva a biztosra. Majd meg felvillant a szeme arra a „másikra" s mintha tűz, láng sugárzott volna ki belőlük. Aztán mintha harag, dac ült volna a helyükbe; majd hideg, gúnyos mosolygás . . De ezt már a biztos nem vette észre. Sarkonfordult és legényeivel együtt elhagyta a „Rongyos"-t szégyennel, kudarccal. De mikor elmentek, a csárda belső végében, ott hátul a negyedik szoba mellett, az éléskamrában, az egyik sarokban mintha a padló mozogni kezdett volna . . . Olt forgolódott már akkor Panni is, meg Ágnes asszony is ,.. És ott a sarokban a padló csakugyan felnyílt s a sötétből, a mélyből egy délceg, delitermetü legény lépett ki: Jóska. Akiért hiába forgatta föl az egész házat a csendbiztos. Mert akkor csakugyan a föld nyelte el... Sokat elnyelt már ott akkor a föld, amiről ssm a csendbiztosok, sem Ráday nagy ur nem tudott még. Mert a föld csöndes, hallgatag, nem beszél, nem kiált ki se rejteket, se titkot. Amit magába temet, el van az temetve, hosszú időre vagy örökre. De nemcsak rejtély, titok meg betyár volt akkor sok; voltak szemfüles, ravasz csendbiztosok is, akik tudtak dolgozni nem egy, de — két kulacsra is . . . S akik előtt nem maradt rejtély, meg titok semmi, ha ugy akarták, meg utánavetették magukat. Ezt gondolta a pusztai csendbistos is, mikor hetedmagával hazafelé ügetett. Csókolta már a felhőktől árnyalt keleti ég alját a bíborszínű hajnal, mikor fázva, fáradtan és dideregve érkezett haza kedvetlenül, haragosan az egyébként mindig kedélyes, jóhu moru csendbiztos, hogy immáron pihenőre hajtsa fejét embereivel együtt. De nem várt meglepetés érte otthon ! Amit ő két határban kutatott, hajszolt hiába: a betyár nyomát odahaza találta meg a saját portáján. Amig odajárt a csúf, förgeteges éjszakában, addig elkötötték odahaza a bezárt istállójából azt a két