Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) január-május • 1-122. szám

1925-05-08 / 103. szám

Békéscsaba, 1925 május 8. VI. évfolyam 103. szám Arm 1000 korossá. Péntek HUKasaMeéittaaHüuuvititósiss Szerkesztőség és kiadóhivatal | Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. fiiggotlan koro&xtény politikai nsapitefs. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egv hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000IK 3 gyermek A mai és a holnapi nap a magyar gyermekeké, Az országos Gyermekvédő Liga ezen a két napon erőteljes munkára hivja fel mindazokat, akik a nemzet jövő reménysége, a gyermek érdekében hajlandók egy kis lelkes fáradságra. Két napon át urnák és gyüjtósátrak lepik el a főváros forgalmasabb helyeit s az ország legelőkelőbb aszszonyainak vezetése alatt a magyar anyák és ^lányok sokasága hivja szives adakozásra az embereket, hogy segítsenek a náluk szegényebbeken. fiz uccai gyűjtés nem nagyon rokonszenves dolog. Az emberek mér haragszanak az urnákra épp ugy, mint azok bájos felügyelőire. De ez esetben mégsem gondolnám, hogy sokan lesznek, akik bosszankodva fordulnak el az adományokat kérő hölgyektől. Hiszen most a legdrágábbról, a magyar gyermek megmentéséről van szó. És ki ne áldozna még erején felül is, hogy a magyar jövendő boldogabb, erösebb, életvidámabb legyen. R Ggyermekvédő Liga akciójáról még egy nagyon fontos mozzanatot is figyelembe kell venni: Nincs talán egyetlen társadalmi egyesülés sem, amely működésében olyan jelentős eredményekre tudna rámutatni, mint a liga. Gondoljunk csak a külföldi nyaraitatásokra s általában a külföldi gyermekskciókra. Évek óta ezrivel mennek a szegény rosszultápláit magyar gyermekek Sveicba, Hollandiába, ahol valóságos csodákét mivelnek velük. Aki látott már egy elinduló és egy megérkező gyermekcsoportot s megfigyelte a két gyermekcsoport közötti különbséget, csak az tudja megítélni, hogy mit jelent a Ligának ez az egyetlen akciója. De nemcsak ezen a téren működik áldásosán a Liga, hanem napközi otthonokat, gyermekmenhelyeket, csecsemőgondozókat, belföldi nyaraltató telepeket tart fenn, amelyek mind egyetlen cél szolgálatában állanak: megmenteni a magyar gyermeket. Nem természetes e, ha mindenki őszinte lelkesedéssel és örömmel vesz részt ebben a munkában? Legyen is ott ma és holnap mindenki, ahol a gyermek magasztos ügyéről van szó. Itt a mi környékünkön nincs urnagyüjtés. A gyermeknapot csak az jelzi, hogy piros-pozsgás kis apróságok boldogan, vigan mennek ki ezeken a napokon — amelyeket kirándulási napnak szántak az iskolákban — a szabadba örülni, kacagni, játszani. Ha látunk egy-egy ilyen gyermekcsoportot, jusson eszünkbe, hogy sokan vannak e kicsinyek, de nem mind ilyen egészségesek, hanem nagyon sokan betegek, soványak, roszszul tápláltak. Ezeknek kedvéért, ezeknek megmentésére állították fel az urnákat. És most az urnák tartalmától függ, hogy mennyien lesznek a sápadtak közül pirosak, egészségesek, boldogok. Ha mindenki csak valamit dobna az urnába, ha az urnáktól messze levők csak valamit gyüjtenének e célra, bizony nagy volna az őröm a kicsinyek táborában, biztatóbb lenne | a magyar jövendő. Üiisztriáta ÉHÉ íewikenpeget fejtenek ki s kontöiunisfÉk ünpzlávia sürgős óuintéz&sdéseliet höDetel a bécsi Kormánytól Bécs, május 6. Mint a „Neue Freie Presse"-nek jelentik Belgrádból, dr. Markovics a jugoszláv külügyminisztérium képviseletében közölte Hoffinger osztrák ügyvivővel, hogy a jugoszláv kormány több oldalról azt a jelentést kapta, hogy a kommunisták Bécsben élénk tevékenységet fejtenek ki, amely kiterjed a szomszédos államokra is. A szerb-horvát-szlovén állam kormányának nevében felhívja az osztrák kormány figyelmét a kommunista üzelmekre azzal a kérelememel, hogy az osztrák kormány vessen ezeknek végett, mert különben a Jugoszlávia és Ausztria közti jóviszony megzavartatnék. Hoffinger ügyvivő erre kijelentette, hogy a bécsi kommunisták tevékenységéről szóló hirek túlzottak. Ausztria bolsevista ügynökeinek működését illetően csak mint átmeneti állomás jöhet számításba. Végül megígérte, hogy mindenesetre értesíteni fogja a bécsi kormányt a Belgrádból kapott közlésekről. Daiesíély Városszerte igen élénk érdeklődés előzi meg a Békéscsabai Iparos Dalárda legközelebbi szereplését, mely május 23 án este a. Pxófétavendéglő éttermében lesz. Érthető a nagy érdeklődés, mert a kiváló dalárdát dalestély keretében a tél óta nem hallottuk, csupán rtéhány alkalmi szereplésekor, mikor is mindig örvendetesen fokozatos fejlődéséről győződtünk meg. Ennek a fejlődésnek a nagyközönség előtt való bemutatására rendezik meg a dalestélyt, mely minden tekintetben most igen nagyAhogy „régen" volt... Irta: HERKE MIHÁLY. ördöngös, csúf decemberi éjszaka volt. A száraz, hideg szél fütyölve, üvöltve tombolt keresztül a csupasz tarlón, a fonnyadt avarokon, meg a zörgő harasztokon. Megrázta a fák kopasz üstökét, belemarkolt az országút meg a puszte homokjába, s ugy szórta, vágta azí a?, ember arcába, hogy csak ugy mert", csípte a bőrt, mintha éles homokkal köszörülte volna. Elbujt a rnfcdár, rejtekét kereste az eredei vad, az emberek meg pihentek, álmodtak a melegre fűtött szobákban, a gazda a kemence mögötti ágyon, a gyerekek a kuckóban; a béres, meg a kocsisember kint az istállóban. Mert az meleg télen-nyáron, fűtetlen is. Bemelegítik azt a jószágok: a lovak, a tehenek, az elevenvérü, ficánkoló borjak meg a vidám bárányfalkák. Még a házőrző tanyai komondorok is félre húzódtak a házaikba, lyukaikba. Nem izlet nekik a kóborlás, bitangolás; jobb volt nekik is gubasztani bent az enyhelyen. Sötét puszta volt a határ mindenfelé. Csak a pusztai csendbiztos lakásanak ablakaiból verődött ki halovány, szürke világosság. „ Éppen készülődött, öltözködött. Ő sokszor így szokta. Mikor legcsunyább. legzimankósabb volt az éjszaba, ö akkor kelt életre. Ő akkor állt talpra, mikor más emberek ágyaikba bújtak, félve s kerülve az időt is meg az éjszakát is. Neki harminc négyzetkilométer területen kellett őrködnie, vigyáznia. Vigyázni pedig nem a jóidőben kell legfőképen, hanem a rossz időben. Akkor mozdulnak meg, akkor mozognak a rossz emberek is, tudván hogy olyankor elbújik, behúzódik j az idő elől az ember is, meg a — I kutya is, egyik a meleg szobába a puha ágyba, a másik meg a lyukába. Mikor készen volt öltözködésével a csendbiztos, oldalára akasztotta két hatlövetű forgópisztolyát, egy S kétcsövű karabélyt, meg a vállára vetett; aztán elfújta lámpáját s kiment az udvar hátsó részében álló pandurlakásokhoz. Ott négy embere már készenlétben várta. Elővezették lovaikat, meg a biztos ur lovát is, nyeregbe kaptak, aztán néhány perc múlva már kint poroszkáltak a dülőutakon, egyik tanya irányából a másik tanya irányába. Némelyik tanyánál megálltak, körülnéztek, aztán tovább mentek . . . A másiknál már tovább maradtak . . . Benéztek az udvarra is. S ! csöndesen, nesztelenül az istállóba • is. A biztos ur meg odament a- alaí csony szük tanyai ablakhoz, odatar! totta fülét az ablak üvegére s ugy | hallgatódzott. Nem vett észre sem\ mit... 1 Mikor a harmadik tanyához ért a • a csendbiztos, amelyik V. Sándor tanyája volt, — a nem épen ióhirben álló Sándoré — előre küldötte legényeit, ő maga meg megzörgette halkan az ablakot, majd meg erősebben, mig végre kiszólt onnan valaki : — Ki az ? — Én vagyok a csendbiztos. Itthon vagy Sándor ? — Itthon biztos ur! — felelte amaz — parancsol valamit? — Csak azt akartam tudni itthon vagy-e ? — Ilyen időben, biztos ur — felelt ki a hang — a rossz kutyát se ereszti ki az embör. — Szamár vagy — mondta a biztos — éppen ilyen időben van a helye kint minden kutyának. Jól tennéd, ha te is széjjelnéznél idekint. Mikor a jó kutya is elbújik, akkor járnak kint a rossz emberek. — Értem biztos ur — felelt ki a hang. A biztos ur bosszankodva, haragosan tovább ügetett. Egy negyed óra múlva már V. Sándor is kint járt csak hogy ő más irányba tért el nem arra, amerre a biztos. S mire elsőt kukorékolt a kakas, Sárkány uramnak két lakattal biztosított istállójából el volt mákötve a két angol telivér, a Sárkány gazda büszkesége. Meg másik kettő máshonnan . . . Félóra múlva a biztos újra meg állt egy másik tányánál. Ott csodálkozására — még gyertya világított. Bement hát a tanya udvarra. Az öreg O—nyi tanyája volt az, gazdag hatalmas emberé. A tanyája lábjában háromszáz hold legjobb minőségű fekete szántóföld húzódott el délre, amelyre ő tartott számot. Az ő ekéi hasogatták, túrták, az ő boronái simogatták. Beszólt a csendbiztos az ablakon: — Adjon Isten gazduram! Miaz, hogy ilyen későn föntvirrasztunk? A fiastyuk felül már az égre, a göncölszekéreknek meg lefelé áll a rúdja ilyenkor! . .. A hangra kinyilik az ajtó s kilép a gazda, haragos, mérges arccal. — Adjon Isten biztos ur! — Aztán kezét nyújtja neki. — Isten hozta! . . . Hol jár, hol kél erre ilyenkor?