Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) november-december • 251-298. szám

1924-12-25 / 295. szám

Békéscsaba, 1924. december 28. Körősvldék 7 Jókai. Mintha szózat szállna felénk az esztendő derengő homályából: Id meg sarudat, mikor a Költő lékezetének uj lángba boruló pkekokrához közeledsz. . . Dicső a hely: teremtés helye, mely egy világrészt varázsolt elő az Örök­íp g'óbuszán. .. Magasabbra nem Jülhet a teremtő képzelet szárnya, gy egy nemzet hőseit, vértanúit áriával árassza el, mint az övé; ivösebben nem folyat emberi szó, int az ö ajkarói. . . Oldd mrg ca­dat, mikor a Költő e lékezeté :ek ö csipnebokrához közeledsz 1 Isten, akitől áldást esd a honfi |d lom a mu't század elején, igaz­ik taálta a Vátesz sóhaját: M_-g­ünhöd'e már e n p a multat s jö­íi dőt. És kitána áldástosztó kezét magyar nemzet fölött: mennyi ngeszoen virul ki a magvarság koó génusza. Min ha a Hadak íján az őst szellemi erő halhatat­injai száguldanának az ébredő ma­y«r nemzet senithégére ragyogó te­ets'gü államférfiak, szón0.\0k, írók öltOK és tudósok nemes fegyver­eiéin. É-> ott látjuk köztük a sze­iden mosolygó kék szempárt: a öliő-ónásét. Jókai költészete valóban a ma­;yar alkotó szellem tüneményes ne gnyi y nulása. Képzelete, ez a neresz szárnyú, m;sebe illő m .dár, szinte tulcsop a tér és az idő em jeri korlaiain, de legszívesebben négis a magyar fö det szereti át­neg átrepülni s mesés kincsekkel lér vissza egy egy útjáról. És ami­kor az ih et pillanatában ragyogó kf pbe illeszti színeit, a feltáruló cso­dás vi ág ellenállhatatlan sugalló erővel hat lelkü nkre. Mei nyt lele­ményt, változatosságot, bájt tud < n­teni regényeinek meséjébe! Szinte kimeríthetetlennek látszik ez az ezer káprázatos színben hullámzó tenger: költészetének világa Teremtő ereje azonban nem me­ürl ki a me^eanyag mesteri lelemé­nyében : mennyi kedves, örökké élő alakot tudott alkotni Van e magyar ifjú akinek szivn mtg ne do^og tatta volna hőseinek szines ábtánd­világa, magasba szárnyalása; van-e magyar f^ffi, akinek keblét ne feszi­tette volna az az olykor az emberi mértéket meghaladó energia, alkotni vágyás, amely a Jókai-hősök egész sorát nagy tettekre hevíti S melyi­künk ne hódolna ama hószín lelkű, ábrándos leánykák, nemesen büszke anyák, bátorszivü magyar hölgyek előtt, akinek alakját ő véste — nem márványba, hanem nemzete köztu­datába . . Főúr es neme--, katona és p ilgár, tisz es kereskedő és ipa­ros, diak és deli bojtár csodálatos ponteunja az ö regényei. . . Aki átengedi magát előadása, me­semonáása, leírásai bajának: sejti, ér/i, hogy mindez több egyéni ado­mánynál, h"gy a költő örökölte is azt az elóadó és leirő készséget, amely ott élt egykor a magyar sá­mánok, igricek utódaban ; lelke mint a borostyánkő az ősvilág virágait, magában őrzi kifinomodva e párat lan s ma már kiveszőfélben lévő ősi készség lenyomatat. Így lett ő a magyarság nagy mesemondójává, aki nem okoskodik, n?m boncolgat, csak e m sél — lebi incselóen, ér­dekfeszítően, páratlan megjel; nitő erővel s előad sát épen ez okból valami megvesztegetően kedves na­ivság és humor aranyszálai szövik át. . . S amikor mesélni kezd, micsoda szines a kifejezések ezer árnyalata­bán gazdag, költői s mégis min­denki számára érthető nyelven teszi e/t. Ismerte az egész ország nyel­vét s e roppant gazdag anyagból hatalmas stiluskészségének teremtő ertjével valami ujat, különálló, ere­deti nye.vet alkotott, amelyen ott érzik a népnyelv üd' lehellete s amelyet senKi sem k pes utánozni, de annál inkább mindenki élvezni. Jókai azonban nemcsak mese­moi d íja, — hanem mint az igazi költő* — bölcs oktatója is a ma gyarságnak K iltészete föleleveníti a maxyar mait ragyogó jelene'eit, de különös szeretettel a közeimül tét, a XIX. szazadét a 60-70-es évekig s alig van nagy emberünk, akit ihletének g'onfikáló varazsával ne vonna be. S ez a költészet min­dig magasztos eszmék, nemes ér­zelmek kultuszának szolgálatában áll s fölötte le nem nyugvó napként ragyog a magyar hazaszeretet és hősiség ezer sugára. Akiben van sziv, kit ne hevítene az a tudat, hogy ő is magyar, n int a Jókai hősei ? 1 Szerencsés az az ifjúság, melynek lelke az ő müveinek olvasásán iz­mosodik fel; abból Istent, hazát, nemzeti multat, remes erkölcsöt meg­tagadó nemzedék nem válik soha. .. Vethet a kritika a köliő szemére egyet mást; találhat fogyatkozást tör­téneti hűségében, regényeinek szer­kezetében, jellemzésében, nyelvében: tudom, megengedem. De akit el nem von egy méltóságos erdőben való gyönyörködéstől az hogy egy­két faja nem nőtt szabályosan, né­hány meg csonkán maradt: azt e ragyogó művészet élvezésében sem fogjak megzavarni a költö fogyat­kozásai. S nemcsak magyar rajon­gói, az irodalmi remekmüvekben oly gazdag Nyugat is itélkezeit: meg­nyitotta panteonját előtte, akinek lánglelke uj értékekkel gazdagította a világirodalmat s ttszteitté tette a magyar nevet. . . És száll a szózat az uj esztendő derengő homályából: oldd meg sa­rudat, ki az ő emlékezetének égő csipkebokrához közeledsz. Oldd meg sarudat, Csonka Magyarország sze­gény magyarja: hiszen a Mester, aki átélte az elnyomatás bo zaimat, kinját, kétségbeesését, miként akkor magát, téged is ki fog emelni a reménytelenségből ragyogó tehetsé­f ének reményt sugalló varázsával. !s az a láthatatlan b vös szál, ameiy az elszakított rés/ek magyarságát szenvedésein, sebein is át velünk egyheforrasztjr, érzem, tudom, még erősenbé válik az ő emlékezete csip­kebokrának uj erővel fölcsapódó lángjában. Dr Rell Lajos. Négy középiskolát végzett fiút gépmester tanulónak fol vesz a Körösvidék Rt. S'i nyomdája. s-s Életre-halálra ! (Kaland a braxiliai őserdőkben) Elmondja: MIGEND DÉZSÖ. Harmadik napja bolyongtam már a német piktorral úttalan-utakon a majmok és a rikácsoló papagályok birodalmában, a vadon őserdők ren­getegében. A S. Ca'harina ültetvényt ak rta n elérni, ahova hazai üdvöz­letet vittem volna több magyar csa­ládnak. A nemet, aki el még a hajón barátkoztam össze hűséges tarsam maradt minden utamon, ami mind­kettőnknek több bátorságot adott mereszebb vállalkozások keresztül­vitelére. Mert bizony (nem a ma­gunk dicserttére mondom,) nem kis bátorság keli ahoz, hogy két idegen európai nekivágjon egy ötnapos ki­rándulásnak az alig járható ősvado­non keresztül. Bi/tunk magunkban és fegyvere­inkben. Amint emiitettem, három napot át is tornásztunk már szerencsesen, amikor komoly akadályra bukkan­tunk. Ot zúgott, ott hömpölygött feketésvörös sziklamedrében a Tieté kristálytiszta, langyos, zöldes­kék vize. — Semmi teketória, — mondom a németnek, — csolnak nincs, hát ituszunk. Egyéb választás hijján tényleg nekivetkeztünk, ruháinkból ket ba­tyut kötöttünk s egyikbe az élelmet, másikoa pedig piszio yainkat és a német gyönyörüszép acélgolyós is­nptiőpusKaját göngyölgettük. Én az egyik batyut (ruhámat és a mozgókonyhát) nyakamba erősítet­tem s csakhamar — szerencsésen használva ki a viz sodrását — egy jó hajitásnyival lejjebb kikötöt em a túlsó p uton. A nemet feltette drága fegyverét a víztől s ezért kis p *d­gyászát balkezében a puska nyaká­nál fogva magasra emelte, amig fél karral úszva lassúbb tempóban kö­vetett Fövenyes peremű öblöcskébe sodródott és még nem ért feneket a laba, amikor közvetlenül előtte, alig két met rnyire az orra hegyétől gő­zölgő bugyborekok csaptak fel ha­ragos szortyogással. — Uhh I Jessus Maria 1 — kiál­tott fel e pi.lanatban velőig ható kéiségbeeséscel s balkeze terhét vil­lámgyors lendületlel a bugyborékok nyomaban elszélesedő vizgyürük i közé csapva, mindkét tenyerével meg­j ragadta a viz f ilé csüngő lyánókat, amelyeken majomnak is ritkán si­kerülő gyorsasaggd kapaskodott fel egy terebélyes, hatalmas fa bozon­tos koronajába. | Azt hittem, hogy legalább is va­lami strandoló krokodilussal került szembe és az ilyenkor életbevágóan fontos óvatosság okáért magam is földhöz teremtettem a kis motyót és uccu neki I felkerekedtem a sűrűbe a sógor mellé, j Mondhatom, legalább egy pilla­1 natra kiveszett ekkor hangosan do­Tartós, szép harisnyák kötését (vékonyat is), valamint fe­jelését és talpalását a leg­jutányosabb árért vállalja (hozott anyagból is) Nagy Mária harisnya kötődéje, Békéscsaba, I, Egressy-u. 5. Saját készítésű lábbelik legolcsóbb beszerzési forrása PáPF IMRE cipészmesternél Tótkomlós Buzapiactér. 4857 Karácsonyi írógép Vásár ! Kis látható irásu írógép 800,000 K Remington Sehol. Vll-es 1.600,000 K Látható irásu írógép 2.510,000 K Triumph írógépek délmagyarországi ve­zérképviselete. — Kívánságra díjtalan és minden vételkötelezettség nélküli bemuta­tás. — Részletre is beszerezhető. Egyesült Keresk. és írógép R.-T. • Szeged, Széchenyi tér 8. ÚJÉV! bogó szivünkből minden művészi an b ció. Elfoj'ott lélekzettel kuporogtunk egy csabai járdához hasonió széles­ségű keresztagon és óvatosan húz­tuk széjjel a folyondárok dus füg­gönyt. Az igy tám dt nyíláson ke­resztül kimeresztett szemekkel k m­leliük a kis öböl tükrét, amelyen szabályos időközinként m gjelen­tek a baljóslitu bujyborékok. — Ugyan mi lehet ott ? Bizo­nyára valami titokzatos viziszfrnye­teg alussza ebédutáni álmát kedé­lyes horkolással. — Egy lövést kellene leadni oda 1 Ez jobb ötlet volt Az ám, lövést, de mivel ? A fegyver ott pihent pisz­tolyainkkal egyetemben az ismeret­len veszedelmeket rejtő vizfenék n. Percekig tanú mányoztuk guggon­ülve a magasban előrenyujlot nyak- í kai az egyr<a szoryogó, gőzölgő bugyborékokat és a vi/gyüiüket, amig rájöttünk, hogy a kis tövényes öböl, amelynek p-rija az egész tájék min­d n más részénél sokkal bujább nö­vényzetű, nem lehet más, mint va­lami meleg forrás, amelynek vize egyenesen a folvóba ömiik. Ez a mgállapitás teljesen meg­nyugtatott voin ha nem láttuk vol­m meg ebben a pi lanatban, mint bontogatja, teregeti a sebeden ro­hanó ar a német vászonkabátját, nadrágját és fehérneműit. Meztelen bőrünkről egészen fel­szá adt a viz, amire lemásztunk. Egy egész órába telt, amig a nagy AJÁNDÉKNAK Nyakken ő ­harisnyák, kezSL^i^^í RÓKAYLAJOS divats rövidárusnál B.-CsabaBerényi-u.l ••I ft Moldoványi István" szíjgyártó ^Békéscsaba, Berényi-ut I. szám. ^ IÁ Kész>t: ÁÁ Luxusé iiásló \\ ff szers ámokat, * leg- ff ÁÁ egyszerübbt la egfinomabb ÁÁ \\ kivitelig. Állandó nagy raktár ! \\ ff Javítások ff éf gyorsan és pontosan készülnek! ^f IHIIII ••Hlll——•IIIIB—— • • Sodorjon 39HIH9 papírt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom