Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) november-december • 251-298. szám

1924-11-23 / 269. szám

2 Körös vidék Békéscsaba, 1924 november 18 Karácsonyi ajándék Egy hivatalos kommüniké, me'y a közalmazottak illetményeinek ominózus rendezéséről beszél, tagadó formában emlegetvén a jóhiszeműek által kilátásba helyezett előleget, utolsó passzusában azt mondja, hogy a kormánynak súlyos gondokat okoz a közalkalmazottaknak adandó szokásos karácsonyi ajándék. Aki magyarul tud, ezt csak ugy értheti, hogy a közalkalmazottak karácsonyjárói gondoskodni szoktak törvényesen megállapított illetményeken felül is. Ez pedig egyszerűen nemigaz. Tudomása van igenis a közalkalmazottaknak arról, hogy favorizált kategóriák — nagyobbara azok, melyekről a tisztviselői dologkerülés a köztudatba belopódzott — szoktak karácsonyi és egyéb ajándékokat kapni; bizonyára megérdemlik semmi kétség benne. Azok, akik ki szoktak maradni ezekből az ajándékokból, pusztán az egyenlő elbánás elvére hivatkozva tiltakoznak az ellen, de nem irigységből. A leghatározottabban tiltakoznak azonban az általánosítás ellen, mert az a valóságnak meg nem felelő és csak arra alkalmas, hogy az örökké panaszkodó tisztviselők a társadalom nagyon gyenge lábon álló szimpátiáját elveszítsék egészen. Ha a kormányzat lelkiismetével megegyezőnek tartja, hogy egyes kategóriákat megjutalmazzon, semmi akadálya nem lehet annak, hogy ezen cselekedetét kategóriák megnevezésével hozza nyilvánosságra. Az általánosítás semmit sem használ azoknak akiket eltakar, de igen kellemetlen azoknak, akikre oknélkül vizes lepedőként ráterül. Van a közalkalmazottaknak épen elég baja — ha oknélkül, hivatalosan nem is szaporítják azt. (S. B.) 9 magyar igazságszolgáltatás nagySnnepe Kétszázeves a magyar bíróság Buáapest, november 21. MTI. A magyarigazságszolgáltatásnak a folyó évben nagy ünnepe van. 200 éve annak, hogy 1722 1723. évi pozsonyi országgyűlésen alkotott III. Károly királytól 1723. junius 19-én szentesitett törvényeknek a magyar bíróság szervezetét ujjáalkitó nagyfontosságú rendelkezései végrehajtásra kerültek. Az 1724. ev folyamán kezdte meg az ország központjában Pesten állandó müködésését az átszervezett hétszemélues tá^ia a kir. kúria jogelcdie, továbbá a kir. ítélőtábla, melyet 1790. évi XXV. t. c. decentralizált. E nagyjelentőségű reform hatálybalépésnek 100 évfordulóját 1824. dec. 20 an a kir. hétszemélyes tábla és ítélőtábla ünnepélyes együttes üleselés hálaadó istentisztelettel ünnepelte meg. Az igazsJgügyminiszter rendeletet bocsátott ki mely szerint f. év dec. 20 án szombaton a táblák az évforduló napján bíróságaink méltatására ünnepélyes teljes ülést tartanak. Ezen a napon a felső bíróságoknál a tárgyalások szünetelnek. Ndgybrittaniát kivéve nincs a világon egyetlen állam, melynek legfőbb birói testülete csak megközelítő ősi eredeire lennének visszavezethetők. A mi felső bíróságaink mindig kiváltak a határozatok magas színvonala, finom jogi konstrukcíóji és klasszikus megszövegezése által. Felső bíráink mindig vezető részt vettek a törvények előkészítésében, megszövegezésében és úttörői voltak a magyar jogtudománynak. A kétszázéves évforduló nem csupán a magvar igazságszolgáltatás ünnepe, de egyúttal kulturfölényünk hatalmas bizonyítéka. A magyar nemzet tehát nem mehet el észrevétlenül az évforduló mellett. üz iparostanonciskola túlzsúfoltsága Hevés helyiség van az épületben — Dr. Korniss tanácsnok megnyugtató - Több mint 700 tanonc van Gránátot találtak a Zitakórházban Budapest, november 22. Tegnap a Zita-kórház termében a dolgozó munkások egy kézigránátot találtak. A vizsgálat megindult. Csak a jövő hónapban kapnak a tisztviselők előleget Budapest, november 22. Tegnap d. u. fél 6-kor minisztertanácsot tartottak a kormány tagjai. A minisztertanácson csak folyó ügyek kerültek szőnyegre. Értesülésünk szerint Bud pénzügyminiszter a tegnapi minisztertanácson referált azokról a számításokról, amelyek a minisztériumban már hetek óta folynak a köztisztviselői decemberi előlegének fedezéséről. Beavatott forrásból megtudtuk, hogy a tisztviselők megkapják egy havi fizetésüket elölegképen még karácsony előtt. Jutalmat kapnak a államvasúti alkalmazottak Budapest, novemben 22. Az Államvasutak alkalmazottai külön jutalomban részesülnek. Fizetésük 10—12 százalékát kapják a vasutasok, mint üzemi jutalékot. Erre vonatkozólag a döntés tudtunkkal egy-két napon belül megtörténik. A bombamerónylők bünperónek tárgyalása Budapest, november 22. A bombamerényletügynek mai tárgyalásán áttértek a Rassay és Miklós Andor féle bombaügyre, melyre vonatkozólag a vádlottakon kivül akik tagad ák bünrészességüket több tanút hallgattak ki. Az Esküit ügy tárgyalása j Budapest, november 22. Az Eskütt per mai tárgyalásai kihallgatott tanuk vallomásaiból is minojobban ; tűnik ki Eskütt bűnössége és pa- j namái. Megemlékeztünk szombati számunkban, hogy az ipartestület csütürtöki ülésén oly értelmű határozatot hoztak, hogy az iparostanonciskola túlzsúfoltságának megszüntetész érdekében átirattal fordulnak a városhoz. Az ipartestület határozatától függetlenül pénteken délelőtt felkereste dr. Korniss Qéza városi kulturtanácsiokot Fekete Sándor kereskedő és Uhrin Károly igazgató az iparostanonc iskola felügyelőbizottságának képviseletében és átnyújtottak egy Írásbeli beadványt a város képviselőtestületéhez, amelyet szóbeli indokaikkal is erősen támogattak. A beadványban arra kérik a képviselőtestületet, hogy a községi polgári leányiskola épületét, mely jelenleg az iparostanoncoknak is oktató helye, sürgősen bővítsék ki. Legelsősorban is múlhatatlanul szükség volna legalább két tanteremre, egy tornateremre és egy igazgatósági szobára. Legjobban igazolja a fenti kérelmea sürgős keresztülvitelét az a körülmény, hogy jelenleg az iparostanonciskolának több mint hétszáz tanulója van és a meglevő hat tanterem semmi körülmények között sem elegendő a tanulók befogadására. Nem is beszélve arró', hogy a polgári leányiskola növendékeinek hasonló a helyzete. Dr. Korniss Qéza kulturtanácsnok válaszolva a kiküldöttek elhangzott szavaira, azonnal megnyugtatta őket. Kifejtette válaszában a kiküldöttek előtt, hogy az intézkedések már folyamatban vannak. A városi panaszkodnom, mint a szenvedő betegnek. — Vigasztalja hát meg a mindenség kegyelmes királya. Ugy hallgatom, mintha egy a nyájamból öntené ki előttem a szive keserűségét. — Hát akkor történt a dolog, mikor a vörösök uralma a végét járta Csitában. Szerencsének két tisztje belopódzott a városba, mely vörös volt még egészen. Minket berendeltek papi pyülésre, hiszen tudja, hogy Csita a burjátok Rómája. Más papokat nem tűrtek volna rneg a vörösök, de tőlünk nem féltek, tudták, hogy mi szerteszét élünk s a magunk dolgán kivül nem foglalkozunk egyébbel. A két tiszt is eljött. — Álruhában ? — Persze. Papi ruhában és ott állapítottuk meg, hogy mit kell tennünk. Egyik pap társam eszelte ki és ki gondolta volna, hogy napok mulvé már sor is kerül reá. Azt ajánlotta, hogy mint a vörösök kihúzzák a lábukat Csitából, el kell lepni az arany Buddha szobrot a főtemplomból. Akkor ki kell hirdetni a szent háborút a tolvaj vörösök ellen, akik meggyalázták az egyházat. — Es? — És negyednapra Hemenov kiszorította a vörösöket Csitából; reggelre virradólag pedig az aranyszobor eltűnt a feltört ajtajú templomból. — Nagy szobor? — Nem. Kilenc pud volt az egész (egy mázsa és 44 kilogramm). Mint a futó tüz, terjedt el a lopás hire és alig nár nap múlva a csitai főpap parancsára kihirdettük a szent háborút. Csakhogy senki sem tudta, hogy ez mit jelent... Egyszerre mozdu t meg minden burját férfi. Öreg, fiatal, gondolkozás nélkül hagyta ott családját, vagyonát, nyugalmát, mindenét és vitte, vitte a reászakadó súlyos népet a maga utján a bajba, romlásba ... Már egy éve elmúlt és még a legbölcsebb sem látja a végét... A férfi nélkül maradt családok szemmel láthatólag rohannak a romlásba. Pusztul a vagyon, a szép gulyáknak csak az árnyéka lézeng körülöttünk, hogy könnyes szemmel, tehetetlenül nézütik a pusztulását. Az izmos, sajátszerű fellendült háziiparunk a halál fia. A hazaszállingozók bomlasztó erkölcstelen erkölcsökkel, apáról fiúra szálló, soha sem ismert szörnyű betegségekkel egy boldog és tiszta népnek megássák a sírját... És a fősirásók mi vagyunk, akik meggondolatlanul felidéztük a bajt. Hazudtunk, elámítottuk a saját fiainkat és most a hatalmas odafent ezzel a gyötrelemmel sújtja a mi bűnös fejünket. Pedig minden hiába volt, hiszen látja, hogy megint jönnek a vörösök. Visszacsinálni nem lehet semmit, aztán a jövőben a burjátok is szenvedni fognak tőlük... és ki tudja meddig ... és azt is mi csináltuk. — Szegény, szegény kollegám ... — Nem ne sajnáljon, én bűnös vagyok s ha a lelkem gyö rődése csak egy lépássel közelebb hozza népemet az eltűnt boldogsághoz, szenvedek akár meddig, csak ne vigasztaljon, jól esik a szenvedést De most már alkonyodik; megyek. Felvette a bundáját, a sajátságos lapos sárga selyemmel díszített szőrmesapkáját és korát megszégyenítő fürgeséggel elhagyta a szobát szertartásos bólongatások közben. A sütőteremben még megalltak egy szóra. Most meg kell erőltetnem a fülemet, hogy halljak valamit a beszélgetésből. Az öreg vékony hangja azonban tisztán behallik. — Jöjjön el hozzám most is. Ilt Mogzon mellett a téli szálláson nem sokat lát az életünkből, de elbeszélgetünk a rokonságunkról. Hiszen mi is turániak vagyunk. Ezt itt maguk is „baltá"-nak hívják (és megrúgott egy baltát, ami nagyot zörrenve fordult a másik oldalára), maga talál bizonyosan más közös szót is, mert rokonok vagyunk, tudja. Ha nem majd a nyáron, ha felmegyünk északra 2—300 versztre; oda jöjjön hozzánk, ott látja a burját életet. Aztán valami dörmögést hallok, meg a külső ajtó csapódását, aztán Sz. zászlós nehéz csizmáinak kopogását a sütő terem betonján. Mire beteszi magamögött az ajtót, én belemélyedek az egyiptológiába és csak ebből az írásból fogja megtudni, hogy milyen indiskrétül kihallgattam egy beszélgetését az alvás leple alatt.