Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) november-december • 251-298. szám

1924-11-07 / 255. szám

Ara WOO korona. Békéscsaba, 1924. november 7. Péntek V. évfolyam 255. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal; Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap. A szerkesztésért felel VIDOVSZKY KÁLMÁN főszerkesztő Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 Temetés után Nagyatádi Szabó Istvánt, a magyar nép agrártörekvéscinek tiszteletreméltó vezérharcosát eltemették, si rja felett elmon­dották politikai barátai és tiszte­lői emlékbeszédükct, nagy egyé­niségének emléke előtt meg­hajtották még ellenfelei is az elismerés néma lobogóját, de a gyászszertartással csak az ö fölái pályafutása ért véget. Hz iáeál, amelyért életében küzdött és amelynek szolgála­tában sok vihart állt ki, hatal­mas és rcnáithctetlen tölgyfa­ként, tovább él és várja gya­korlati eredményekké váló me­tamorfózisát. Megkapó volt a halotti bú­csúztatók során a magyar kor­mány képviselőjének az a ko­moly fogadalma, amellyel nagy­atádi Szabó élete munkájának folytatására s az ő célkitűzé­seinek beváltására tett Ígéretet. Ez a fogadalom visszatük­rözi azt az egyetemes felfogást, hogy a kisgazdatársadalom immár végleg és megmásitha­tatlanul integráns politikai része a célokban és érzelemben egy­ségessé forrott magyar nemzeti törekvéseknek. Szabó Istvánt egy nagy ál­talános emberi gondolat ihlette meg: szűkebb társadalmának a szociális igazságok értelmé­ben való felemelése és beié­kapcsolása a nemzet egész testébe, méltó szereppel, érte­lemmel és példát adó tisztes­ségtudással. H magyar föld éltető erejéből s népének ahoz fűződő mély szeretetéből hivta életre nagy reformmüvet, amely jóformán a szemünk előtt, a megoldandó nemzeti problémák egyik legsúlyosabb kérdésévé vált. A hdyes birtokmegoszlásért való elvi harc győzelemmel járt, mert e harcot önmérsék­lettel és belátással vivta s mert e küzdelem hevében sohasem vakult el, hanem princípiumként tűzte maga elé, hogy a ma­gyar kisgazdatársadalomnak együtt kell haladnia a magyar történelmi intelligenciával, hogy sokat szenvedett hazánk el­kerülje azokat a botlásokat, amelyeket más nemzetek el­követtek. H minden demagó­giától mentes tárgyilagos cl­gonáolás tette őt a kormányok értékes tagjává s emelte fel a legegyszerűbb sorsból a leg­magasabb hivatali méltóságra. Hívei akkor fognak emlékének örökre maradandó szobrot állí­tani, ha megtanulják az egye­temes nemzeti érdekkel szem­ben az alsóbbrendű osztály­szempontok bölcs alárendelését s a testvéri és megértő egyuton­halaáást a magyarság többi nemzetfentartó rétegével. Horthy Miklós kormányzó Debrecenben Budapest, november 6. A Debreceni M. Kir. Tisza István Tudományegyetem ma csütörtökön avatja fel orvosi fakultásának gyer­mekgyógyászati klinikáját. Debrecen város közönsége együtt ünnepel ezen a napon az egyetemmel és az ünnep fényét emeli az a körülmény, hogy vitéz Horthy Miklós, Magyarország kormányzója személyesen jött Deb­recenbe, hogy a klinikát átadja uj hivatásának. A Túrán különvonat reggel fél 9 órakor futott be a fel­díszített pályaudvarra. Hadházy Zsig­mond, Debrecen város és Hajduvar­megye főispánja üdvözölte elsőnek a két törvényhatóság nevében. Ez­után dr. Magoss György debreceni polgármester üdvözölte az államfőt. Végül Pákozdy Sándor Hajduvár­megye alispánja, a vármegye közön­sége nevében fejezte ki hódolatát és örömét afelett, hogy a kormányzó látogatásával Debrecen városát meg­tisztelte. Örömömre szolgál, - válaszolt a kormányzó — hogy idejöhettem vá­rosukba, amelyhez engem gyermek­kori szép emlékek fűznek. Azóta persze nagyott nőtt Debrecen vá­rosa és sokat fejlődött, örülök, hogy ma egy olyan intézmény felavatá­sára jöhettem, amelynek működé­sétől sokat várok. Köszönet a me­leg ünneplésért. Ldkes éljenzés fo­gadta a kormányzó szavait. Ezután Hadházy Zsigmond dr. bemutatta az államfőnek az egyetem tanácsét, dr. Papp Károly rektort és a déká­nokat. R pálmákkal díszített clsőosztá­lyu várótermen át az egyetemi ifjú­ság sorfala között a kormányzó a főispán társaságában Debrecen vá­ros ötös fogatába szállott és kísé­retével együtt a vármegyeházára hajtatott, ahol tiszteletére a főispán villásreggelit adott. A bevonulásnál a város közönsége sorfalat állott és lelkesen éljenezte az államfőt. A nomzotgyüiés csütörtöki üiéso Budapest, nov. 6. A nemzetgyűlés mai ülését tizen­egy órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Bejelenti, hogy Szabó József a tisztviselők kérdésében sür­gős interpellációra kért engedélyt. Az engedélyt megadták. } Ezután Eörffy személyes kérdés­ben szólal fel. A házszabályrevizió kapcsán az ellenzék őt és a ház­szabályreviziós bizottság tagjait köz­j okirathamisitás és csalás, vádjával illette. Hangoztatja, hogy épen ö volt az, aki az ellenzék iránt való loyalitásból azt indítványozta, hogy nemcsak az ő házszabályrevizió in­dítványát tárgyalja hanem azt, hogy az egész házszabályreviziós anyagot utasítsák a bizottság elé. Ö volt az, aki figyelmeztette a bizottság tagjait, | hogy az egész anyaghoz joguk van | felszólalni, nem csupán az ő indít­ványához. Nem szólalt volna fel most, ha nem illetik ilyen súlyos vádakkal, de elvárja Rupperttól, aki hangot adott ennek a vádnak, hogy helyrehozza sérelmes kitételét. Ezután Baross János szólal fel az általános demokrata szövetség meg­bízásából. A házszabály kezeléséről akar néhány szót mondani. Létay Ernő a múltkori felszólalásában ada­tokkal bizonyítja, hogy két és fél év óta 300 interpellációra nem válaszolt a kormány. Nagy zaj az ellenzék részéről. Azzal vádolja a kormányt, hogy ezzel az eljárással valósággal fitymálja a nemzetgyűlés jelentőségét. Támadja az elnököt, hogy Létay sú­lyos vádait szóra sem méltatja és hogy sem ő, sem a miniszterelnök nem látszottak tudomásul venni a félsz óllalást. Baross: Felolvassa a házszabá­lyoknak az interpellációkra vonat­kozó szakaszát, amely kimondja, hogy az interpellációkra a minisz­ter azonnal válaszolhat, de ha nem válaszol azonnal, az interpellációk elmondásától számított 30 nap alatt nyilatkozni köteles. Ujabban sokan ugy magyarázzák ezt a szöveget, mintha a miniszter nem lenne kö­teles felelni az interpellációkra. Til­takozik ez ellen az értelmezés el­len. R kormány és a házelnök á szöveget még sem akarnák a köte­lező, válaszadás értelmében elfo­gadni, az ellenzék az 1848. évi 3 t. c. alapján módot fog találni arr8, hogy az interpellációkra valló vá­laszadásra kényszerítse a miniszte­reket. Hasonló panaszaik vannak az ellenzéknek az indítványok ke­zelése tekintetében, flz indítvány­könyvben több mint 50 indítvány »van, amelyekre vonatkozólag még nem intézkedett az ,glnök. Felol­vassa a házszabályoknak az indít­ványok kezelésére vonatkozó sza­kaszát. Kérdi az elnököt, vájjon megtartotta-e a házszabályoknak ezen rendelkezéseit. Szakács Andor indítványozta pl., hogy küldjön ki a nemzetgyűlés egy bizottságot a Nemzeti Muzeumba a Kossuth-iratok felbontására és nyil­vánosságrahozatalára, de a hazafias cél ellenére sem történt semmi. Ki­fogásolja továbbá, hogy Ruppert Rezsőnek az általános titkos válasz­tójog megalkotására vonatkozó indít­ványa is elintézetlen. Az egész nem­zet a választójogot követeli. Követeli az elnökség részéről, hogy adjon felszólalására konkrét és megnyug­tató választ, végül arra kéri az elnököt, hogy ne szolgáljon párt­érdeket, hanem konzerválja személyét egy jobb időre. Szcitovszky elnök erélyes hangon, nyomatékosan válaszol a szocialisták közbeszólásai között Baross fejtege­téseire, megjegyzi, hogy az elnökség mindig házszabály szerint járt el. A házszabályokat mindenkor ugy értel­mezték, hogy a miniszterek 30 napon belül kötelesek válaszolni az inter­pellációkra. A házszabályok azonban nem nyújtanak módot arra, hogy az elnökség kényszerítse a minisztere­ket arra, hogy az interpellációkra válaszoljanak. Az elnökség az indít­ványokat minden hónap 1-én bemu­tatta és a nemzetgyűlés a bejelentést tudomásul is vette. Végül kijelenti, hogy ó személyeg nem konzerválja magát semmi téren, hanem minden körülmények között saját lelkiisme­rete szerint fogja kötelességét telje­síteni. Majd Vass József népj. miniszter beszél; Kijelenti, hogy a minisz­terelnöknek tudomása van a mai felszólalásról, azonban az angol kö­vetséggel való tárgyalásai miatt nem jelenhetett meg a Házban. Az inter­pellációkat illetőleg kijelenti, hogy azok közül sok száz idejét multa, sok a rokontartalmú és nagyon sok a konkrét sérelmet tartalmazó inter-

Next

/
Oldalképek
Tartalom