Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) november-december • 251-298. szám

1924-11-30 / 275. szám

Békéscsaba, 1924. november30 Ara ÍOOO korona. Vasárnap Szombat V. évfolyam 274. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal; Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap. A szerkesztésért felel VIDOVSZKY KALMAN főszerkesztő Előfizetési árak: Negyedévre 75000 E Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Védjük meg a népet! Irta Kovács Károly. Sok helyen szokásban volt, rnég ma is vannak helyek, ahol szokásban van, hogy a falu lakosai házsorjában éjjeli strázsaként állanak ki, hogy a falu nyugalma és biztonsága felett őrködjenek. Estétől hajnalig ébren vannak, hogy ha valahol a vörös kakas felüti a fejét, legyen, aki elsőnek ott terem, a szerencsétlenség helyén, aki felkölti a nyugodtan alvókat Sok helyen e szolgálatot felváltották éjjeli őrök és hivatalos szolgálatot teljesítő rendőrök vigyáznak az élet és vagyonbiztonság fölött. Hmig Jazonban az államhatalom a maga hivatalos apparátusával vigyáz, hogy a gyújtogatok, tolvajok, rablók megfigyeltessenek, hogy az állampolgárok anyagi javai kárt ne szenvedjenek, aááig az erkölcsi javak, ujabban evvel együtt az állam nyugalma, biztonsága, nem védekezik megelőző intézkedésekkel. Mert amig egyrészt az iskola nagy áldozatok árán megadja a becsületes élethez szükséges útmutatásokat, az elfajult társadalmi és politikai élet rablólovagjai utonállanak és elrabolnak minden értékes kincset. 7\ vörös oldalon a Bécsbe szökött nemzetgyalázók, hazavesztők most megint kiadták a jelszót az itthoni cinkostársaknak, hogy „ki a faluba!« — Fel kell használni a rossz gazdasági viszonyok folytán előállott nyomort arra, hogy a falu'minden emberét megszervezve, ismét megnyerjék a szociáldemokrata — kommunizmus számára. Mert szerintük uj, nyers orosz mintájú forradalmat csak a falusi proletáriátus megnyerésével lehet csinálni. Eme felhívásra pedig felel a szökött kommunisták tagja azzal, hogy legyenek nyugodtan a patkányforradalom számüzöttei, ők tudják itthon a kötelességüket. figyelmeztetésük nélkül is folyik az aknamunka, a falusi földmives nép megnyerése és a többi vörös munka, mely egyengeti a rabló országvésztők hazatérését. Lehetetlen a budapesti és bécsi üvöltés mellett némán elhaladni, mert ezeknek már ismét megjött a hangjuk, a merészségük pedig egyenesen megdöbbentő. Éppen ezért szükséges figyelmeztető szóval fordulni a falu népéhez és felvilágosítani, egy-két már könynyen elfelejtett dologról. T\ táncra hívó szökevények és itthoni elvtársaik a magyar munkásságot és a falusi népet egyszer már falnak vitte. Sokan betörték a fejüket kommün alatti szervezésükkel, sokan kerültek börtönbe, mert a büntető törvénykönyvvel kerültek ] összeütközésbe. Ezek a tervkifőzők, értelmi szerzők, vezérek, amikor romlott a levegő, ellógtak. Ki autón, ki gyorsvonaton. H népet itthagyták, azonban bőröndjeik megtöméséről nem felejtkeztek meg. És most amikor már a rablott kincsek elfogytak, visszavágynak. Ide vissza ebbe az országba, amelyet gonosz munkájuk megcsonkított, melynek hadseregét lecsökkentették, háborúját el- j veszítették és dolgozó népét a legnagyobb nyomorba döntötték. Ezek üzentek az itthoni elvtársaknak, hogy ki a faluba 1 Csináljanak forradalmat, felfordulást, hogy ezek a drágalátos jómadarak egy uj felfordulás esetén ismét kirabolhassák az országot. Persze a pesti elvtársak még nem merészkedhettek ki mindenütt a vidékre, de küldik maguk helyett lázító iratukat. ózonban nem szabad abban bizakodni, hogy nem félünk. Ma jön a vörös, majd eldöngetjük a kapával és megmutatjuk a visszautat a vasvillával. Vagy ijedelem esetén kizsuppoltatjuk őket a rendőrökkel. Ez nem megoldás. Hz itt-ott szokás szociálpolitika, amely sokszor visszafelé szokott elsülni. Tény az, hogy a falu munkásnépe nagy bajban van. Myáron csak volt valahogy. De most itt a kegyetlen hideg. Ruha nincs, kenyér nincs, kereset, munka nincs. Hideg van, nyomor van és nagyfokú elégedetlenség. Ezt meg kell látni, addig kell tenni, amig nem késő. Már három télen keresztül nyomorakciókkal próbáltak a téli nyomorúságon enyhíteni. Sajnos, nem enyhül, hanem inkább egyre fokozódik és egyre nagyobb terjedelmű lesz. Intézkedni kell és védekezni és megoldani ezt a ma legnagyobb szociális kéráést, a falusi munkásnép végzetét. H kormány és egyéb állami intézkedések Magyarok Milanóban Olaszország! Megdobban a sziv, kigyullad az arc és — ha van, kinyilik a tömött pénztárca e tündérinek képzelt föld • darab említésére. Alig van ember Magyarországon, aki ne vágyakoznék az olaszok földjére, amelyről annyi szépet, annyi elbűvölőt tudnak mesélni régi idők óta mindazok, akik valaha is megfordultak benne. Róma, Génua, Milano, Nápoly, Velence, mind olyan fogalmak, amelyeket a gyönyörűségek kategóriájába soroznak az emberek s ha odaérkeznek e városok valamelyikébe, már csak divatból is illendőnek tartják, hogy áradozzanak róla. Hadd egye az irigység a konkurenst, a jóbarátot, a barátnőt, a rokont, vagy a kollégát, amiért ő nem juthat oda! En talán első leszek, ata nem ugy írok Olaszországról, mint valami misztikus ködökbe burkolt csillogó aranyalmáról. Nem a| muzeumokat, az építészeti ereklyéket, a műemlékeket és műremekeket, sőt nem is Olaszország történelmi nevezetességeit akarom a hetedik emeletről vett modoros stílusban megénekelni, hiszen ezeknek már egész irodalmuk van és szinte émelygős a sok ócska, elkoptatott frázis megismétlése. Amiről én irok, azt még nem nagyon vették észre Olaszországban járt tisztelt elődeim. Pedig ez is érdekes téma: Hogyan élnek a magyarok Olaszországban ? Mert bizony nemcsak üdülő és tanulmányozó magyarok vannak kint Olaszországban, hanem sokan telepedtek meg már ott állandó tartózkodásra is. Milanóban, ahova néhány pillanatfelvétel bemutatása céljából vezetem el az olvasót, majdnem kétezer tagja van a magyar kolóniának. Első milanói magyar ismerősöm egy banktisztviselő volt, ekinél pénzt cseréltem és jó szálloda után tudakozódtam. Persze nehezen beszéltem olaszul. Megkérdezte, hogy milyen nemzetiségű vagyok és felderült az arca. amikor megtudta, hogy én is magyar vagyok. Azonnal jobban megértettük egymást. Estére találkát adtunk, hogy bevezessen a Milanóban élő magyarok közé. Igy ismerkedtem meg egy magyar orvossal és több magyar mérnökkel akik közül kettő mint — motorszerelő dolgozik a Caproni gyárban. Ezen elcsodálkoztam. Hát már ez is Amerika? Megnyugtattak, hogy látok majd érdekesebbet is. Átvágtunk a „Galéria" vakitó pompával világított hatalmas kupolája alatt, amely Milánó elit korzója, piros karosszériás bérautók végtelen soraival eltorlaszolt nyüzsgő utcákon könyököltük, rugkapáltuk keresztül magunkat, azután megállunk a „Scala" előtt. Itt a pompás előadás után uj ismerősre találtam. Egy budai borkereskedő fiát mutatták be, aki zongorafenomén, nagy zenei talentum és Milánóban folytatja tanulmányait. Örömmel vállalkozott rá, hogy másnap délelőtt (vasárnap) elkalauzol a dómba. Vasárnap délelőtt ott találkoztunk a megjelölt villamosmegállónál. Ismét uj társ szegődött hozzánk. Szomorú arcú szép szál magyar fiatalember. Kopottas ruhája és gyenge felöltője volt. Otromba öltésekkel stoppolgatott keztyüit nagy sietséggel húzta fel, mielőtt kezetfogtunk. — G. Endre épületlakatos, — mondta a kis zongoraművész, különösen hangsúlyozva az „épületlakatos" szót. G. Endre szemrehányóan nézett reá. Keresztkérdések alá fogtam őket és hamarosan kitűnt, hogy G. Endre ur, aki meglehetősen zavarba jött és kényelmetlenül érezte magát, mindössze második hete épületlakatos. Azelőtt sofőr volt, még azelőtt pedig harmadéves műegyetemi hallgató Budapesten. - Ha már ennyire vagyunk mondta földresütött szemekkel — ezt is megmutathatom I Itt lehúzta az imént még nagy sietséggel felkapott keztyüit és elém tartolta össze-vissza ütött, kiveresedett, széjjeldagadt kezeit.