Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) szeptember-október • 200-250. szám

1924-09-16 / 211. szám

Békéscsaba, 1924, szept. 16. Ara ÍOOO korona. Kedd V. évfolyam 211. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal; Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap. A szerkesztésért felel VIDOVSZKY KÁLMÁN főszerkesztő Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Hymans, népszövetségi tanácselnök címére A genfi népszövetségi ülések le­folyásáról érkezett részletes jelenté­sekből ismerjük meg annak az apró incidensnek hátterét, amelyet gróf Apponyi Albert fődelegátusunk igen önérzetes és nyilt szemrehányasa váltott ki az igazság megnyilatko­zásától valósággal megdermedt hall­gatókból. A nemzeti kisebbségek igazság­talan kezeléséről felsorolt tények és jogos panaszunk annyira frappiroz­ták az érdekelt államokat szomszé­dainkat, a kisantant vezető kor­mányférfiak, hogy valósággal meg­némultak és védekező hang sem jött torkukra. Végre Hymans belga kül­ügyminiszter a népszövetségi tanács elnöki tisztét ellátó politikus reflek­tált Apponyi szavaira mintegy ki­védeni akarván a kisebbségi pana­szok és ügyek lanyha kezelésében hibáztatható alosztályt. Hymans el­lenezte Apponyi azon javaslatát, hogy a majdan megalkotandó nem­zetközi itélőszékre, a döntőbíróságra ruházzák át a kisebbségek védelmét, mivel a népszövetség tanácsa — épp azáltal, hogy a panaszokat fel­veszi, gyűjteményként elskatulyázza, megvizsgálja talán, de nem orvo­solja, szóval véleményt mond egy ideális fórum kétségbevonhatatlan tekintélyébe burkolódzva anélkül, hogy tenne, igazságot osztana és rendet teremtene ebben a kérdésben és — kellő garanciákat sem nyújt a kisebbségi védelem tekintetében. Hymans avval érvelt, hogy a nép­szövetségi tanács minden tőle tel­hetőt elkövet és a kisebbségi szekció valóban eredményes munkát végez. E pozotivumot nem tartalmazó s a tényeknek sajnosan ellentmondó védekezés, mint kiderült, az elnöklő ur részéről a népszövetség kisebb­ségi ügyekkel foglalkozó alosztályá­nak vezetőjére Colban Eric szemé­lyes ténykedéseire való utalással történt. Hymans tehát Colban Eric norvég népszövetségi osztályvezetőre támaszkodott, ami annál szerencsét­lenebb választás volt ebben az eset­ben, mivel nevezett úrról tudva van, hogy 1922. szeptemberében, midőn Murray Gilbert angol delegátusnak javaslatára a népszövetségi főtitkár­ság kisebbségi szakértői alosztályát, melynek élén épp az emiitett Colban ur állott akkor is, felruházták avval a feladattal, hogy helyszíni tapasz­talat utján győződjék meg az el­nyomott nemzeti kisebbségek hely­zetéről, ő bizony kiküldetésekor meg­elégedett a román főhatóságok ven­déglátásával, de korántsem vett fá­radtságot magának, hogy akár az erdélyi magyar, akár az ottani szász népkisebbsegek vezetőinek egyikével is érintkezést keressen. A román kormánynak természe­tesen volt rá gondja, hogy Colban urat izolálja ezektől, ami annál in­kább könnyűnek bizonyult, mivel a kisebbségi osztály vezetőjének lelki­ismerete, amint látjuk, minden kü­lönösebb aggályoskodás nélkül ké­pes volt elviselni felelős megbízatá­sának ilyetén értelmezését. Ezekután ne csodálkozzunk, ha Hymans nép­szövetségi elnök ur épen őreá hivat­kozott és autentikus szakvélemé­nyére támaszkodott, amikor a le­győzött, megcsonkított és elnyomott népek általános közfigyelme köze­pette hősies bátorsággal jelentette ki, hogy gróf Apponyi Albert kriti­kája — helyt nem álló. Efajta levegőbe lógó enunciációk­kal valóban nem lehet az elnyomott és szenvedő nemzeti kisebbségek világpolitikai jelentőségű ügyét meg­oldani. Ha félválról kezelik továbbra is ezt a kérdést, benthagyják Európa testében azt a gennyedő sebet, amelynek minduntalan való felfaka­dása a természet rendje. Ha azonban a nemzetek szövet­sége az egyetemes békesség meg­teremtését óhajtja, aligha zárkózhatik el e problémának a döntőbíróságok hatáskörébe való rendelésétől, amely amint reméljük él elvárhatjuk, talán sokkalta lelkiismeretesebb objektivi­tással nyul hozzá e kényes fel­adathoz. Magyarország fődelegátusa nem kért mást, mint a nemzetek és népek jogegyenlőségét hangoztató elv ér­vényrejuttatását és tiszteletbentar­tását, miniszterelnökünk pedig nem többet, mint végre a lelkek békéjé­nek megteremtését. Az Alföldi Lovas Egylet f. hó 12., 13. és 14-én tartotta az idei őszi versenyeit Békéscsabán a leg­teljesebb siker jegyében. A 12-diki versenyről már beszámoltunk az alábbiakban a két fő versenynap eseményeit adjuk. Szombaton délelőtt folyt le a ga­lamblövő verseny. Jóformán csak a vadászok érdeklődtek ez iránt, pe­dig annak tökéletes rendezése és sok érdekessége méltán érdemelt volna nagyobb közönséget. R szombat délutáni versenyt is Nyíregyháza évszázados ünnepe Nyíregyháza, szeptember 15. MTI. A nyíregyházai centennáriumnak második napján a gazdaszö­vetség 25 éves jubiláris díszközgyűlését tartotta meg d. e. 10 órakor. Rz ülésen dr. Simkó Endre, a gazdaszövetség titkára ismertette a szövetség történetet. Az ünnepi beszédet Pulus Márton diszelnök mondotta. Majd a gazdaifjak szövetségének zászlaját avatták fel. 11 órakor kezdődött meg a városok nagygyűlése. Sipőcz Jenő, a székesfőváros polgármeste­rének elnöklete mellett, ezen mintegy 500 polgármester és városi vezető tisztviselő jelent meg. R napirend előtt Rakovszktj belügyminiszter be­szélt a városok kulturmissziójáról, melynek betöltését annálinkább remél­hetni, mert magaskulturáju vezetők kezében látja városainkat. Ezután | Várhidy Lajos a kongresszus igazgatója a magyar városok hitelűgyeinek céljáról tartott előadást, majd dr. Ujváry Ede szombathelyi h. polgár­mester előterjesztést tett a törvényhatóságokká átalakulni kívánó rende­zettanácsu városok mozgalma ügyében. R legutolsó előadó Ábrahám Sándor főmérnök volt, aki a telek értékesítése, a telek adóztatása és a lakás politikáról tartott előadást. 9z alföldi Lovas Egylet galamblövő és lóversenyei 6yönyörü idő kedvezett a versenyeknek — Nagy tömeg a lóverseny pályán fiz egész környék Csabán volt vasárnap elég kevesen nézték végig. Inkább csak a környékbeli földbirtokosokat s a futó lovak tulajdonosait láttuk a versenytéren. Nem az érdeklődés hiányának kell ezt betudni, hanem annak az elfoglaltságnak, amely a munkanapokon leköti városunk kö­zönségének túlnyomó többségét. Hiába, ahhoz még nem vagyunk elég nagy város, hogy hétközna­pokon is tudjunk nagy nézőközön­séget adni bármely érdekes és szép atrakcióhoz. Békéscsaba és környékének lelkes érdeklődését fényesen igazolta az, hogy a vasárnapi versenyen gyönyörű közönség lepte el a pályát. Már 12 óra tájt lehetett látni, hogy teljes apparátussal készül a rendező­ség a nagy napra. Jóleső érzéssel ál­lapítottuk meg, hogy a rendezés te­rén óriási fejlődést mutatott az idei verseny a múltkorihoz képest. A futó­pálya gondozott, pompásan elkészí­tett volt. Meglátszott azon a több éves szakszerű munka. Az akadályok is praktikusabbak és ügyesebben fel­szereltek voltak. A versenytér egész képe imponáló volt. A technikai berendezés jó szem­ről, szakértelemről, figyelemről be­szélt. Hatalmas, részben fedett tribü­nök, könnyen hozzáférhető totaliza­tőr sátrak, dus és jó buffet várták a közönséget. Egy óra tájt már egymásután ro­bogtak a fogatok. Gyönyörű képet nyújtott a szebbnél-szebb kocsi, a sok pompás ló. Ezek között is ki­tűnt özv. Bíró Albertné pazar magyar négyesfogata, mely büszkén hirdette a régi magyar kocsidivat fölényes szépségét. A kocsikkal együtt robo­gott az a sok nagyszerű autó, amely feltűnő nagy számban vonult fel erre a versenyre. A közönség is egyre sűrűbb so­rokban jött. Ott láttuk a vármegye egész birtokosságát, sőt messze vi­dék földesurait is. Pompás toalettek, ragyogó szép hölgyek kápráztatták el a gyönyörködök tömegét. Két óra körül már a nagy világvárosi verse­nyek képét nyújtotta a tér. Szin, pompa, elegáncia, jókedv, vidám zsongás kacagott mindenütt. Megér­kezett a motor is, amely a város kö­zönségét hozta nagy tömegben, de rengetegen jöttek gyalogszerrel is. Feltűnt és igen jó benyomást tett a csabai és környéki kisgazdák impo­náló számban való felvonulása. Akadt bőven dolguk a rendezők­nek, akik minden pénztárnál — ez­úttal igen helyesen elegendő pénztár volt — ott buzgólkodtak az ügyes kis „Csaba" cserkészekkel együtt. Az egyre tóduló tömeget könnyedséggel helyezték el a tágas nézőtereken. Pattogóan játszott a katonazenekar. Felhangzott a startot vagy a finist jelző csengő, az izgalom moraja fu­tott végig sokszor a közönségen. Majd — a szünetekben — vidám beszélgetés, a bufettben jókedvű po­harazás zsivaja hirdette, hogy min­denki jól érzi magát. A néha kicsit hosszú szüneteket is megbocsájtotta a közönség, amely

Next

/
Oldalképek
Tartalom