Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) szeptember-október • 200-250. szám

1924-09-16 / 211. szám

Békéscsaba, 1924, szept. 16. Ara ÍOOO korona. Kedd V. évfolyam 211. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal; Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap. A szerkesztésért felel VIDOVSZKY KÁLMÁN főszerkesztő Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Hymans, népszövetségi tanácselnök címére A genfi népszövetségi ülések lefolyásáról érkezett részletes jelentésekből ismerjük meg annak az apró incidensnek hátterét, amelyet gróf Apponyi Albert fődelegátusunk igen önérzetes és nyilt szemrehányasa váltott ki az igazság megnyilatkozásától valósággal megdermedt hallgatókból. A nemzeti kisebbségek igazságtalan kezeléséről felsorolt tények és jogos panaszunk annyira frappirozták az érdekelt államokat szomszédainkat, a kisantant vezető kormányférfiak, hogy valósággal megnémultak és védekező hang sem jött torkukra. Végre Hymans belga külügyminiszter a népszövetségi tanács elnöki tisztét ellátó politikus reflektált Apponyi szavaira mintegy kivédeni akarván a kisebbségi panaszok és ügyek lanyha kezelésében hibáztatható alosztályt. Hymans ellenezte Apponyi azon javaslatát, hogy a majdan megalkotandó nemzetközi itélőszékre, a döntőbíróságra ruházzák át a kisebbségek védelmét, mivel a népszövetség tanácsa — épp azáltal, hogy a panaszokat felveszi, gyűjteményként elskatulyázza, megvizsgálja talán, de nem orvosolja, szóval véleményt mond egy ideális fórum kétségbevonhatatlan tekintélyébe burkolódzva anélkül, hogy tenne, igazságot osztana és rendet teremtene ebben a kérdésben és — kellő garanciákat sem nyújt a kisebbségi védelem tekintetében. Hymans avval érvelt, hogy a népszövetségi tanács minden tőle telhetőt elkövet és a kisebbségi szekció valóban eredményes munkát végez. E pozotivumot nem tartalmazó s a tényeknek sajnosan ellentmondó védekezés, mint kiderült, az elnöklő ur részéről a népszövetség kisebbségi ügyekkel foglalkozó alosztályának vezetőjére Colban Eric személyes ténykedéseire való utalással történt. Hymans tehát Colban Eric norvég népszövetségi osztályvezetőre támaszkodott, ami annál szerencsétlenebb választás volt ebben az esetben, mivel nevezett úrról tudva van, hogy 1922. szeptemberében, midőn Murray Gilbert angol delegátusnak javaslatára a népszövetségi főtitkárság kisebbségi szakértői alosztályát, melynek élén épp az emiitett Colban ur állott akkor is, felruházták avval a feladattal, hogy helyszíni tapasztalat utján győződjék meg az elnyomott nemzeti kisebbségek helyzetéről, ő bizony kiküldetésekor megelégedett a román főhatóságok vendéglátásával, de korántsem vett fáradtságot magának, hogy akár az erdélyi magyar, akár az ottani szász népkisebbsegek vezetőinek egyikével is érintkezést keressen. A román kormánynak természetesen volt rá gondja, hogy Colban urat izolálja ezektől, ami annál inkább könnyűnek bizonyult, mivel a kisebbségi osztály vezetőjének lelkiismerete, amint látjuk, minden különösebb aggályoskodás nélkül képes volt elviselni felelős megbízatásának ilyetén értelmezését. Ezekután ne csodálkozzunk, ha Hymans népszövetségi elnök ur épen őreá hivatkozott és autentikus szakvéleményére támaszkodott, amikor a legyőzött, megcsonkított és elnyomott népek általános közfigyelme közepette hősies bátorsággal jelentette ki, hogy gróf Apponyi Albert kritikája — helyt nem álló. Efajta levegőbe lógó enunciációkkal valóban nem lehet az elnyomott és szenvedő nemzeti kisebbségek világpolitikai jelentőségű ügyét megoldani. Ha félválról kezelik továbbra is ezt a kérdést, benthagyják Európa testében azt a gennyedő sebet, amelynek minduntalan való felfakadása a természet rendje. Ha azonban a nemzetek szövetsége az egyetemes békesség megteremtését óhajtja, aligha zárkózhatik el e problémának a döntőbíróságok hatáskörébe való rendelésétől, amely amint reméljük él elvárhatjuk, talán sokkalta lelkiismeretesebb objektivitással nyul hozzá e kényes feladathoz. Magyarország fődelegátusa nem kért mást, mint a nemzetek és népek jogegyenlőségét hangoztató elv érvényrejuttatását és tiszteletbentartását, miniszterelnökünk pedig nem többet, mint végre a lelkek békéjének megteremtését. Az Alföldi Lovas Egylet f. hó 12., 13. és 14-én tartotta az idei őszi versenyeit Békéscsabán a legteljesebb siker jegyében. A 12-diki versenyről már beszámoltunk az alábbiakban a két fő versenynap eseményeit adjuk. Szombaton délelőtt folyt le a galamblövő verseny. Jóformán csak a vadászok érdeklődtek ez iránt, pedig annak tökéletes rendezése és sok érdekessége méltán érdemelt volna nagyobb közönséget. R szombat délutáni versenyt is Nyíregyháza évszázados ünnepe Nyíregyháza, szeptember 15. MTI. A nyíregyházai centennáriumnak második napján a gazdaszövetség 25 éves jubiláris díszközgyűlését tartotta meg d. e. 10 órakor. Rz ülésen dr. Simkó Endre, a gazdaszövetség titkára ismertette a szövetség történetet. Az ünnepi beszédet Pulus Márton diszelnök mondotta. Majd a gazdaifjak szövetségének zászlaját avatták fel. 11 órakor kezdődött meg a városok nagygyűlése. Sipőcz Jenő, a székesfőváros polgármesterének elnöklete mellett, ezen mintegy 500 polgármester és városi vezető tisztviselő jelent meg. R napirend előtt Rakovszktj belügyminiszter beszélt a városok kulturmissziójáról, melynek betöltését annálinkább remélhetni, mert magaskulturáju vezetők kezében látja városainkat. Ezután | Várhidy Lajos a kongresszus igazgatója a magyar városok hitelűgyeinek céljáról tartott előadást, majd dr. Ujváry Ede szombathelyi h. polgármester előterjesztést tett a törvényhatóságokká átalakulni kívánó rendezettanácsu városok mozgalma ügyében. R legutolsó előadó Ábrahám Sándor főmérnök volt, aki a telek értékesítése, a telek adóztatása és a lakás politikáról tartott előadást. 9z alföldi Lovas Egylet galamblövő és lóversenyei 6yönyörü idő kedvezett a versenyeknek — Nagy tömeg a lóverseny pályán fiz egész környék Csabán volt vasárnap elég kevesen nézték végig. Inkább csak a környékbeli földbirtokosokat s a futó lovak tulajdonosait láttuk a versenytéren. Nem az érdeklődés hiányának kell ezt betudni, hanem annak az elfoglaltságnak, amely a munkanapokon leköti városunk közönségének túlnyomó többségét. Hiába, ahhoz még nem vagyunk elég nagy város, hogy hétköznapokon is tudjunk nagy nézőközönséget adni bármely érdekes és szép atrakcióhoz. Békéscsaba és környékének lelkes érdeklődését fényesen igazolta az, hogy a vasárnapi versenyen gyönyörű közönség lepte el a pályát. Már 12 óra tájt lehetett látni, hogy teljes apparátussal készül a rendezőség a nagy napra. Jóleső érzéssel állapítottuk meg, hogy a rendezés terén óriási fejlődést mutatott az idei verseny a múltkorihoz képest. A futópálya gondozott, pompásan elkészített volt. Meglátszott azon a több éves szakszerű munka. Az akadályok is praktikusabbak és ügyesebben felszereltek voltak. A versenytér egész képe imponáló volt. A technikai berendezés jó szemről, szakértelemről, figyelemről beszélt. Hatalmas, részben fedett tribünök, könnyen hozzáférhető totalizatőr sátrak, dus és jó buffet várták a közönséget. Egy óra tájt már egymásután robogtak a fogatok. Gyönyörű képet nyújtott a szebbnél-szebb kocsi, a sok pompás ló. Ezek között is kitűnt özv. Bíró Albertné pazar magyar négyesfogata, mely büszkén hirdette a régi magyar kocsidivat fölényes szépségét. A kocsikkal együtt robogott az a sok nagyszerű autó, amely feltűnő nagy számban vonult fel erre a versenyre. A közönség is egyre sűrűbb sorokban jött. Ott láttuk a vármegye egész birtokosságát, sőt messze vidék földesurait is. Pompás toalettek, ragyogó szép hölgyek kápráztatták el a gyönyörködök tömegét. Két óra körül már a nagy világvárosi versenyek képét nyújtotta a tér. Szin, pompa, elegáncia, jókedv, vidám zsongás kacagott mindenütt. Megérkezett a motor is, amely a város közönségét hozta nagy tömegben, de rengetegen jöttek gyalogszerrel is. Feltűnt és igen jó benyomást tett a csabai és környéki kisgazdák imponáló számban való felvonulása. Akadt bőven dolguk a rendezőknek, akik minden pénztárnál — ezúttal igen helyesen elegendő pénztár volt — ott buzgólkodtak az ügyes kis „Csaba" cserkészekkel együtt. Az egyre tóduló tömeget könnyedséggel helyezték el a tágas nézőtereken. Pattogóan játszott a katonazenekar. Felhangzott a startot vagy a finist jelző csengő, az izgalom moraja futott végig sokszor a közönségen. Majd — a szünetekben — vidám beszélgetés, a bufettben jókedvű poharazás zsivaja hirdette, hogy mindenki jól érzi magát. A néha kicsit hosszú szüneteket is megbocsájtotta a közönség, amely