Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) április-augusztus • 96-199. szám

1924-06-24 / 142. szám

2 Kőrősvidék Békéscsaba, 1924 junius 24 Nagy érdeklődéssel fogja kisérni a társadalmi élet minden megnyilvá­nulását. Ajtaja mindenki előtt nyitva van, aki egyenes szándékkal ke­resi fel. A földbirtokreform végrehajtását a törvény szellemében sürgetni fogja. A nemzeti hadsereget mélyen tisz­teli s annak tekintélyét mindenütt megvédi s e hadsereggel szemben való kötelezettséget mindenkinek lelkére köti. A keresztény felekezetek békéjét féltve őrzi, mert csak mély vallásos alap teremthet megújhodást, fi val­lásosság a legjobb fegyver minden veszedelmes „izmus" ellen. fi békésvármegyei vitézeknek sok meleg üdvözletet tolmácsol. Nagyon méltányolja ezt a nemes intézményt. Rajta lesz, hogy minél több vitézi telek legyen a vármegyében. A munkásságot szereti, szeretne velük együtt működni, csak a nem­zeti alapról el ne tántorodjon a föld dolgos népe. A vármegyei közigazgatásban ahol lehet a legmesszebbmenő méltányos­ság és engedékenység, ahol kell, a legszigorúbb erély fogja vezetni. A takarékósság elvét valja. Leg­jobb takarékosság a jó és helyes munkabeosztás. Különös gondot óhajt fordítani a megye két nagy városára, Gyulára és Csabára. Az ifjúság iskolai és iskolánkivüli nevelését nagy, szerető gonddal fi­gyeli. Minden nemes ifjúsági moz­galmat támogat. E programmja végrehajtásában kéri a tisztikar támogatását. Gyönyörűen fejtegetvén a nép és a hatóság közti helyes viszonyt s a tisztviselők fel­adatait] hatalmas beszédét azzal fe­jezi be, hogy mindig a vármegye érdeke s annak rajongó szeretete fogja vezetni. A mindvégig feszült figyelemmel hallgatott igen tartalmas szónokiiag is nagyszerűen felépített, nagy szó­noki készségről tanúskodó^' székfog­lalót élénk tetszéssel fogadta a köz­gyűlés. Üdvözlések Majd Berthöty Károly ur emelke­dett szólásra. Gyönyörű nagy élet­tapasztalatokról tanúskodó, költői lendületü beszédben kérte a főispánt, a törvényhatóság nevében legyen hü gondozója a vármegye kertjének. Gyűjtögesse a jó magot, de könyör­telenül irtsa a gyomot. Munkájára Isten áldását kéri. (Hosszú lelkes taps.) Harsányi Pál indítványára elha­tározták. hogy az elhangzott sok szép beszédet kinyomatják. Végül Ferenczy Károly volt temesi alispán köszöntette Kovácsis Dezsőt, akit ifjúkora ismer, szereti és becsül. Az elszakadt temesmegyének üdvöz­letét tolmácsolta. Ezzel a mindvégig emelkedett, ün­nepi hangulatu közgyűlés véget ért. Tisztelgés és közebéd Az installáló közgyűlés után több mint 30 küldöttséget jogadott a fő­ispán, akikre igen jó benyomást gya­korolt dr. Kovacsics Dezső közvetlen modora, nagy tudása s előkelő mo­dora. Délben 1 órakor több száz te­rítékű közebéd volt a Polgári Kör­ben, ahol sok igen tartalmas felkö­szöntő hangzott el. il V-ss honvédek dicsőséges harcainak emlékünnepe Emléket állítanak a 4-es Hratuc&will altábornagy koszorút Békéscsaba, jun. 23. Őrley Arthur honvédőrnagynak és buzgó segítőtársainak bámulatra méltó kitartással folytatott rendezői munkája minden várakozást meg­haladó és mindnyájunk számára fe­lejthetetlenül szép eredményre veze­tett. A halhatatlan nevű 4-es hon­védek ragyogó dicsőségének emlé­két nemcsak Békéscsaba, hanem az egész vármegye, sőt a megcsonkí­tott ország legmesszibb eső vidékei­nek közönsége is a legbensőbb együttérzéssel ünnepelte meg. Ezri­vel gyülekezett a volt 4-esek élő serege minden világtáj felől Békés­csabára, ahol az egész város hiva­talos vezetőtényezői a közönség meg­számlálhatatlan tömegeivel vették kö­rül és ölelték őket magukhoz a leg­őszintébben megnyilatkozott szere­tettel és a legforróbb lelkesedéssel. A szomorú, a lefegyverzett ország egyik „határvárosában" megeleve­nedtek a dicsőséges harcok emlé­kei, megsuhogtak a babérkoszorus győzelmi zászlók golyótépte szár­nyai, előkerültek a régi dolmányok, amelyeknek egykor büszkén csillogó aranyát olyan hosszú, olyan szo­morú évek óta moly kezdte ki, por fakította meg. A régi dolmányok alatt újra megdobbant a honvédsziv, a mellek ismét kifeszültek és amikor ott álltak együtt, bajtárs a bajtárs mellett, mintha ismét rohamra har­santak volna meg a horpadozott kürtök, mintha Volhynia, Doberdó, San Gabriele csatatereinek ekrazit­füstös, vérgőzös levegője ereszkedett volna a térre, mintha a rég elné­mult pokoli pergőtüzek halálfergete­ges bömbölése morajlott volna ke­resztül a békés házsorok között — ismét szikrákat szórt a szemük, őköl­beszorult a kezük, arcukon ott égett az elszánt bátorság tüze, honvédek voltak megint, feltámadt bennük a megtörhetetlen, a ki nem ölhető, el nem némítható honvédlélek, amely követeli, égetve, mardosva szomjazza az erőszakkal félbevágott ragyogó pálya folytatását! Egyetlen hívó szóra sorbaállott megint a tiszt és a közlegény, a föld­mives, az iparos, a kereskedő, a ta­nító, a hivatalnok és egyetlen család volt megint, amelyet annyi közösen átélt szenvedés és annyi közösen ki­vívott dicsőség emléke forrasztott össze. Kratochwill altábornagy megérkezése — Fogadta­tás az állomáson Az emlékünnepélyt megelőző napon, szombaton este a budapesti gyorssal érkezett meg Békéscsabára Kratoch­will Károly altábornagy, vitéz Gombos bajtái helyezett a lOl-eseh emlékoszlopára Zoltán és vitéz Dömötör Bélaezredesek valamint több dunántuli és budapesti volt 4-es honvéd. Az érkező vendégek elé mintegy 25 fogaton és autón mentek ki az állomásra az ünnepélyes fogadás résztvevői, vitéz Rátvay Imre ezre­des ezredparancsnok, dr. Berthóty polgármester, Jánossy Gyula rendőr­főtanácsos, Panwitz nyug. ezredes, Őrley Arthur őrnagy, az ünnepség rendezője, Csapó Barna őrnagy, Ma­chalek Pál százados, vitéz Marék Endre, egy díszruhás legénységi vi­tézzel a csabai vitézi szakasz képvi­seletében, továbbá a helybeli egye­sületek, a kisgazdák, az iparosok és a kereskedők volt 4-es honvéd kép­viselői. A szeretettel várt vendégeket vitéz Rátvay ezredes, majd dr. Berthóty polgármester a város közönsége ne­vében üdvözölte, azután,ismét elrobo­gott a hosszú kocsisor a város felé, amelynek fő utvonalai ünnepi zászló­diszt öltöttek. Megszámlálhatatlan tömeg ünnepelte a 4 es honvédeket Vasárnap a reggeli vonatokkal minden irányból valósággal özön­löttek Békéscsabára az ünnepség résztvevői, akik délelőtt 10 órára tömör sorfalakkal kerítették körül az ünnepségnek cserkészek és rend­őrök által szabadon tartott színhe­lyét. Mögöttük utcatorkolattól utca­torkolatig tolongott a békéscsabai közönség, mig a városháza felöli oldalon a hatóságok, iskolák, az összes társadalmi egyesületek, inté­zetek, testületek stb. népes küldött­ségei helyezkedtek el, a Ferenc­József-tér felőli oldalon pedig festői látványt nyújtott a vármegyei vité­zek díszruhás csoportja. „Hiszek Magyarország feltámadásában 1..." Pont 10 órakor lépett kíséretével az ünnepély színhelyére Kratochwill altábornagy és a vitéz Bertly János pa­rancsnoksága alatt kivonult díszszá­zad megszemlélése után megismerke­dett a helyi társadalom vezetőivel s a városháza közelében felállított oltár­ral szemben helyezkedett el. Az ünnepélyt az Iparos Dalárda a magyar Hiszekegy imádságos hang­jaival nyitotta meg. A táborimisét Bartyik Mátyás lel­kész, a 4-es honvéd gyalogezred volt tartalékos hadnagya celebrálta, majd dörgő hangon, igazi bajtársi megilletődéssel mondott lélekbemar­koló ünnepi beszédet, mely felrázta, magával ragadta és a legőszintébb lelkesedés hangjával tüzelte az ün­nepelt ezred volt tagjait és az ün­neplő közönség apraját-nagyját egy­aránt, akik mind-mind együtt imád­kozták, együtt vallották vele beszéde végeztével, hogy: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen." Vtdovszky Kálmán imája szállott el ezután a magyarok Istenéhez az áhítatos nagy gyülekezet lélekből­fakadó fohászával. A 4-es honvédek ko­szorúja a 101-es baj­társaknak. Az Iparos Dalárda a Himnuszt éne­kelte, majd az ünneplők a 101-es emlékoszlophoz vonultak, akol Kra­tochwill altábornagy gyönyörű koszo­rút helyezett el a 4-es honvédek nevében. Az elesett 101-es hősökröl való kegyeletes megemlékezés után a kö­vetkezőket mondotta: „ Mi, akik a 4-es hon­védek emlékét ünnepeljük, irigy szem­mel nézzük a 101-es bajtársak em­lékmüvét. A mi hőseinknek is van­nak emlékoszlopaik, de csak San Martino del'Tarsonál, a Mte San Michelén és a San Gábrielén, itthon semmi emlékeztetőnk sincs. Ezt a hiányt pótolnunk kell. Most pedig hódolattal és tisztelettel teszem le ezt a koszorút a hős 101-es bajtár­sak emlékoszlopához." Diszíüz dördült el és a katona­zene a Himnuszt játszotta. Elvonulás fiz ünnepély egyik legszebb rész­lete következett ezután. Kratochwil altábornagy előtt elvonult diszme­netben a díszszázad, a helyőrség kivonult tisztjei, a díszruhás vitézek, Palkovics József tart. főhadnagy orosházai iskolaigazgató vezetésé­vel a volt 4-es honvédek, akik kö­zött féllábú, menkós rokkantak is voltak, végül pedig élükön vitéz Marék Endre parancsnokkal a cser­készek. A közönség visszhangzó, harsogó éljenzése kísérte a kitüntetésekkel feldíszített, legnagyobbrészt egyszerű polgári ruhás volt honvédeket. Hazai rögök az elesett 4 es honvédek emlékére. Katonazenével vonult át az ünneplő tömeg a Széchenyi-ligetbe, ahol a bejárattal szemközt kiásott jelképes sírgödör kerül heiyezkedtek el a volt 4-es honvédek. Örley őrnagy felszólítására a volt 4-es honvédezred kiegészítő terüle­tének községeiből jött küldöttségek (Orosháza, Sarkad, Mezőberény, Ár­pád község, Gyoma, Pusztaföldvár, Békés és Gádoros) egymásután he­lyezték el az elesettekről való kegye­letes megemlékezés közepette a ma­gukkal hozott hazai rögöket. A Széchenyi-liget pavillonjában Kratochwill altábornagy a felállítandó 4-es honvéd emlékmű és muzeum ügyében mondott óriási lelkesedéssel fogadott beszédet, amely után dísz­ebéd volt a ligeti vendéglőben. Kratochwill altábornagy, úgyszin­tén a többi vendégek legnagyobb része is hétfőn délelőtt utazott el a lélekemelő ünnepély kedves, szép emlékével Békéscsabáról, (m. d.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom