Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) április-augusztus • 96-199. szám
1924-06-24 / 142. szám
2 Kőrősvidék Békéscsaba, 1924 junius 24 Nagy érdeklődéssel fogja kisérni a társadalmi élet minden megnyilvánulását. Ajtaja mindenki előtt nyitva van, aki egyenes szándékkal keresi fel. A földbirtokreform végrehajtását a törvény szellemében sürgetni fogja. A nemzeti hadsereget mélyen tiszteli s annak tekintélyét mindenütt megvédi s e hadsereggel szemben való kötelezettséget mindenkinek lelkére köti. A keresztény felekezetek békéjét féltve őrzi, mert csak mély vallásos alap teremthet megújhodást, fi vallásosság a legjobb fegyver minden veszedelmes „izmus" ellen. fi békésvármegyei vitézeknek sok meleg üdvözletet tolmácsol. Nagyon méltányolja ezt a nemes intézményt. Rajta lesz, hogy minél több vitézi telek legyen a vármegyében. A munkásságot szereti, szeretne velük együtt működni, csak a nemzeti alapról el ne tántorodjon a föld dolgos népe. A vármegyei közigazgatásban ahol lehet a legmesszebbmenő méltányosság és engedékenység, ahol kell, a legszigorúbb erély fogja vezetni. A takarékósság elvét valja. Legjobb takarékosság a jó és helyes munkabeosztás. Különös gondot óhajt fordítani a megye két nagy városára, Gyulára és Csabára. Az ifjúság iskolai és iskolánkivüli nevelését nagy, szerető gonddal figyeli. Minden nemes ifjúsági mozgalmat támogat. E programmja végrehajtásában kéri a tisztikar támogatását. Gyönyörűen fejtegetvén a nép és a hatóság közti helyes viszonyt s a tisztviselők feladatait] hatalmas beszédét azzal fejezi be, hogy mindig a vármegye érdeke s annak rajongó szeretete fogja vezetni. A mindvégig feszült figyelemmel hallgatott igen tartalmas szónokiiag is nagyszerűen felépített, nagy szónoki készségről tanúskodó^' székfoglalót élénk tetszéssel fogadta a közgyűlés. Üdvözlések Majd Berthöty Károly ur emelkedett szólásra. Gyönyörű nagy élettapasztalatokról tanúskodó, költői lendületü beszédben kérte a főispánt, a törvényhatóság nevében legyen hü gondozója a vármegye kertjének. Gyűjtögesse a jó magot, de könyörtelenül irtsa a gyomot. Munkájára Isten áldását kéri. (Hosszú lelkes taps.) Harsányi Pál indítványára elhatározták. hogy az elhangzott sok szép beszédet kinyomatják. Végül Ferenczy Károly volt temesi alispán köszöntette Kovácsis Dezsőt, akit ifjúkora ismer, szereti és becsül. Az elszakadt temesmegyének üdvözletét tolmácsolta. Ezzel a mindvégig emelkedett, ünnepi hangulatu közgyűlés véget ért. Tisztelgés és közebéd Az installáló közgyűlés után több mint 30 küldöttséget jogadott a főispán, akikre igen jó benyomást gyakorolt dr. Kovacsics Dezső közvetlen modora, nagy tudása s előkelő modora. Délben 1 órakor több száz terítékű közebéd volt a Polgári Körben, ahol sok igen tartalmas felköszöntő hangzott el. il V-ss honvédek dicsőséges harcainak emlékünnepe Emléket állítanak a 4-es Hratuc&will altábornagy koszorút Békéscsaba, jun. 23. Őrley Arthur honvédőrnagynak és buzgó segítőtársainak bámulatra méltó kitartással folytatott rendezői munkája minden várakozást meghaladó és mindnyájunk számára felejthetetlenül szép eredményre vezetett. A halhatatlan nevű 4-es honvédek ragyogó dicsőségének emlékét nemcsak Békéscsaba, hanem az egész vármegye, sőt a megcsonkított ország legmesszibb eső vidékeinek közönsége is a legbensőbb együttérzéssel ünnepelte meg. Ezrivel gyülekezett a volt 4-esek élő serege minden világtáj felől Békéscsabára, ahol az egész város hivatalos vezetőtényezői a közönség megszámlálhatatlan tömegeivel vették körül és ölelték őket magukhoz a legőszintébben megnyilatkozott szeretettel és a legforróbb lelkesedéssel. A szomorú, a lefegyverzett ország egyik „határvárosában" megelevenedtek a dicsőséges harcok emlékei, megsuhogtak a babérkoszorus győzelmi zászlók golyótépte szárnyai, előkerültek a régi dolmányok, amelyeknek egykor büszkén csillogó aranyát olyan hosszú, olyan szomorú évek óta moly kezdte ki, por fakította meg. A régi dolmányok alatt újra megdobbant a honvédsziv, a mellek ismét kifeszültek és amikor ott álltak együtt, bajtárs a bajtárs mellett, mintha ismét rohamra harsantak volna meg a horpadozott kürtök, mintha Volhynia, Doberdó, San Gabriele csatatereinek ekrazitfüstös, vérgőzös levegője ereszkedett volna a térre, mintha a rég elnémult pokoli pergőtüzek halálfergeteges bömbölése morajlott volna keresztül a békés házsorok között — ismét szikrákat szórt a szemük, őkölbeszorult a kezük, arcukon ott égett az elszánt bátorság tüze, honvédek voltak megint, feltámadt bennük a megtörhetetlen, a ki nem ölhető, el nem némítható honvédlélek, amely követeli, égetve, mardosva szomjazza az erőszakkal félbevágott ragyogó pálya folytatását! Egyetlen hívó szóra sorbaállott megint a tiszt és a közlegény, a földmives, az iparos, a kereskedő, a tanító, a hivatalnok és egyetlen család volt megint, amelyet annyi közösen átélt szenvedés és annyi közösen kivívott dicsőség emléke forrasztott össze. Kratochwill altábornagy megérkezése — Fogadtatás az állomáson Az emlékünnepélyt megelőző napon, szombaton este a budapesti gyorssal érkezett meg Békéscsabára Kratochwill Károly altábornagy, vitéz Gombos bajtái helyezett a lOl-eseh emlékoszlopára Zoltán és vitéz Dömötör Bélaezredesek valamint több dunántuli és budapesti volt 4-es honvéd. Az érkező vendégek elé mintegy 25 fogaton és autón mentek ki az állomásra az ünnepélyes fogadás résztvevői, vitéz Rátvay Imre ezredes ezredparancsnok, dr. Berthóty polgármester, Jánossy Gyula rendőrfőtanácsos, Panwitz nyug. ezredes, Őrley Arthur őrnagy, az ünnepség rendezője, Csapó Barna őrnagy, Machalek Pál százados, vitéz Marék Endre, egy díszruhás legénységi vitézzel a csabai vitézi szakasz képviseletében, továbbá a helybeli egyesületek, a kisgazdák, az iparosok és a kereskedők volt 4-es honvéd képviselői. A szeretettel várt vendégeket vitéz Rátvay ezredes, majd dr. Berthóty polgármester a város közönsége nevében üdvözölte, azután,ismét elrobogott a hosszú kocsisor a város felé, amelynek fő utvonalai ünnepi zászlódiszt öltöttek. Megszámlálhatatlan tömeg ünnepelte a 4 es honvédeket Vasárnap a reggeli vonatokkal minden irányból valósággal özönlöttek Békéscsabára az ünnepség résztvevői, akik délelőtt 10 órára tömör sorfalakkal kerítették körül az ünnepségnek cserkészek és rendőrök által szabadon tartott színhelyét. Mögöttük utcatorkolattól utcatorkolatig tolongott a békéscsabai közönség, mig a városháza felöli oldalon a hatóságok, iskolák, az összes társadalmi egyesületek, intézetek, testületek stb. népes küldöttségei helyezkedtek el, a FerencJózsef-tér felőli oldalon pedig festői látványt nyújtott a vármegyei vitézek díszruhás csoportja. „Hiszek Magyarország feltámadásában 1..." Pont 10 órakor lépett kíséretével az ünnepély színhelyére Kratochwill altábornagy és a vitéz Bertly János parancsnoksága alatt kivonult díszszázad megszemlélése után megismerkedett a helyi társadalom vezetőivel s a városháza közelében felállított oltárral szemben helyezkedett el. Az ünnepélyt az Iparos Dalárda a magyar Hiszekegy imádságos hangjaival nyitotta meg. A táborimisét Bartyik Mátyás lelkész, a 4-es honvéd gyalogezred volt tartalékos hadnagya celebrálta, majd dörgő hangon, igazi bajtársi megilletődéssel mondott lélekbemarkoló ünnepi beszédet, mely felrázta, magával ragadta és a legőszintébb lelkesedés hangjával tüzelte az ünnepelt ezred volt tagjait és az ünneplő közönség apraját-nagyját egyaránt, akik mind-mind együtt imádkozták, együtt vallották vele beszéde végeztével, hogy: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen." Vtdovszky Kálmán imája szállott el ezután a magyarok Istenéhez az áhítatos nagy gyülekezet lélekbőlfakadó fohászával. A 4-es honvédek koszorúja a 101-es bajtársaknak. Az Iparos Dalárda a Himnuszt énekelte, majd az ünneplők a 101-es emlékoszlophoz vonultak, akol Kratochwill altábornagy gyönyörű koszorút helyezett el a 4-es honvédek nevében. Az elesett 101-es hősökröl való kegyeletes megemlékezés után a következőket mondotta: „ Mi, akik a 4-es honvédek emlékét ünnepeljük, irigy szemmel nézzük a 101-es bajtársak emlékmüvét. A mi hőseinknek is vannak emlékoszlopaik, de csak San Martino del'Tarsonál, a Mte San Michelén és a San Gábrielén, itthon semmi emlékeztetőnk sincs. Ezt a hiányt pótolnunk kell. Most pedig hódolattal és tisztelettel teszem le ezt a koszorút a hős 101-es bajtársak emlékoszlopához." Diszíüz dördült el és a katonazene a Himnuszt játszotta. Elvonulás fiz ünnepély egyik legszebb részlete következett ezután. Kratochwil altábornagy előtt elvonult diszmenetben a díszszázad, a helyőrség kivonult tisztjei, a díszruhás vitézek, Palkovics József tart. főhadnagy orosházai iskolaigazgató vezetésével a volt 4-es honvédek, akik között féllábú, menkós rokkantak is voltak, végül pedig élükön vitéz Marék Endre parancsnokkal a cserkészek. A közönség visszhangzó, harsogó éljenzése kísérte a kitüntetésekkel feldíszített, legnagyobbrészt egyszerű polgári ruhás volt honvédeket. Hazai rögök az elesett 4 es honvédek emlékére. Katonazenével vonult át az ünneplő tömeg a Széchenyi-ligetbe, ahol a bejárattal szemközt kiásott jelképes sírgödör kerül heiyezkedtek el a volt 4-es honvédek. Örley őrnagy felszólítására a volt 4-es honvédezred kiegészítő területének községeiből jött küldöttségek (Orosháza, Sarkad, Mezőberény, Árpád község, Gyoma, Pusztaföldvár, Békés és Gádoros) egymásután helyezték el az elesettekről való kegyeletes megemlékezés közepette a magukkal hozott hazai rögöket. A Széchenyi-liget pavillonjában Kratochwill altábornagy a felállítandó 4-es honvéd emlékmű és muzeum ügyében mondott óriási lelkesedéssel fogadott beszédet, amely után díszebéd volt a ligeti vendéglőben. Kratochwill altábornagy, úgyszintén a többi vendégek legnagyobb része is hétfőn délelőtt utazott el a lélekemelő ünnepély kedves, szép emlékével Békéscsabáról, (m. d.)