Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) április-augusztus • 96-199. szám

1924-08-14 / 186. szám

Ara 1000 korona. Békéscsaba, 1924. aug. 14. Csütörtök V. évfolyam 186. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal; Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. fgggatfflH keresztény politikai napilap. Főszerkesztő : VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelős szerkesztő : MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Drága a pénz Senkinek se tant fel addig, amig a pénz hétről-hétre, (sőt mondhatnánk óráról-órára) rom­lott, a nagy kamatláb, mióta azonban a bankóprés megállt, a pénz romlása megszűnt, sőt a dollár olcsóbbodása is meg­indult, a heti 2—3 százalékos kamat érthetetlen jelenségnek tűnik fel a nagyközönség előtt. Pedig ez a jelenség nem egye­dülálló. Németországban a mult évi 4 százalékos kamattal szem­ben a márka szilárdulása óta a kamatláb havi 4 és fél, 6 százalékig növekedett. Lengyel­országban ez év februárjában állt meg a bankóprés és szü­letett meg a zloty, a lengyel aranyfrank s ennek ellenére a kamat 4—5 százalékos, sőt ennél is több. Ausztriában a pénz a frank-spekulació sze­rencsétlen hatása után — noha előzőleg olcsóbb volt mint ná­lunk — jelentékeny mértékben megdrágult és ma körülbelül a hazai viszonyoknak felel meg a pénz ára. Megállapíthatjuk ebből, hogy nem specifikus magyar saját­ságról, hanem a leromlott va­lutáju nemzetek gazdasági rendszerére általában kiterjedő általános pénzszűkéről van szó. De ugyanezt a jelenséget ta­pasztalhatjuk a többi európai hadviselő félnél is, ha nem is ebben a mértékben. Cgyedül Amerikában olcsó a pénz. A háború kitörése óta először olcsóbb, mint Angliá­ban. A szövetséges jegykibo­csátó bankok közül a három legnagyobb: a newyorki, a chicagói és a bostoni 3 és fél százalékra szállította le a hi­vatalos váltóleszámitolási évi kamatlábat, de a magánbankok 2 és fél 2 és háromnegyed százalékon szívesen helyezik ki pénzűket. A helyzet az, hogy olcsó pénz ma csak Amerikában van. A világ minden aranya ugy­látszik ott van és oda törek­szik. Oda vonzza az a körül­mény, hogy a tőkés bizalma mindig elsősorban azt a helyet keresi, ahol a legtöbb pénz fekszik. A Nationál City Bank utolsó jelentése több mint 600 millió dollár értékű kölcsönkötvényről számol be, amely elhelyezésre talált belföldön 3 és fél 4 szá­zalékos, mig a külföldön 7 százalékos hozadékkal. Az amerikai és angol bank­jelentések biztosra veszik, hogy a jóvátételi kérdés eltűnésével pár hét múlva megkezdődhetik az amerikai tőke európai elhe­lyezkedésének folyamata. Ott már nincsen senki, aki pénzt akarna a mai ottani olcsó ka­matláb mellett kölcsönvenni, mig nálunk a nagy tőkehiány a legnagyobb veszedelemmel fenyegeti egész gazdasági éle­tűnket. Nem valószínű azonban, hogy a kiegyenlítődés nagyon gyorsan és a háború előtti kamatláb színvonalán fog tör­ténni s az sem remélhető, hogy az amerikai tőke nálunk is meg fog elégedni kezdetben havi 1—1 és félszázalékos kamato­zással. A helyzet megjavulásá­ban a magyar gazdaságnak is részt kell vennie. Modern, gazdaságos terme­lési rendszer mellett a magyar pénzintézetek képesek lesznek teljesíteni hivatásukat és a hazai közgazdaságot bekapcsolni az európai pénzforgalomba. Talán már a jövő év folyamán el­érjük azt a helyzetet, hogy az angol és magyar bankkamat­láb között alig néhány száza­lék lesz a különbség és akkor múlik csak el igazán majd a vesztett háború és az infláció pusztítása. Dr. Sz. Gy. Ölést tartott a vármegye közigazgatási bizottsága Sok a panasz a pénzügyi intézkedéseit elien i A közigazgatási bizottság kedden ' délelőtt dr. Kovacsics Dezső főispán elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a bizottsági tagok úgyszólván teljes számban jelenvoltak. Az első tárgy az alispán mullhavi jelentése volt, melyet egyhangúlag tudomásul vett a bizottság. Nagyobb vitát provokált a pénz­ügyigazgatóság jelentése, melyet Má­téffy Domokos miniszteri tanácsos, i pénzügyigazgató terjesztett elő. j Dr. Török Gábor ügyvéd azt ki­fogásolja, hogy az adóellenőröket ! nem a község választja és nem a község határozza meg azoknak fize­i tését. Ugy látja, hogy ez az intézke­dés a pénzügyi kormány részéről illetéktelen beavatkozás az autonom testületek jogaiba. Felpanaszolja a keresetiadók kivetése körüli anomá­liákat, majd a legújabb pénzügyi intézkedéseket tette kritika tárgyává. Ilyen értelemben szólalt felt dr. Berthóty Károly orosházi ügyvéd is. A felszólalásokat bizonyos mérték­ben alátámasztotta Daimel Sándor alispán is, de kijelentette, hogy a szanálási törvénnyel kapcsolatban jönni fognak még szomorúbb kor­mányhatósági intézkedések is.Mdtéffy Domokos pénzügyigazgató minden felszólalásra kimerítő választ adott s biztosította a bizottságot, hogy a gyulai pénzügyigazgatóság minden esetben törvényszerűen jár el. A bi­zottság vágül elhatározta, hogy egyes sérelmes pénzügyi intézkedések meg­szüntetése végett feliratot intéz a pénzügyi kormányhoz. A közig, bi­zottság egyébként az összes előadók javaslatait tudomásul vette. 99 Nem akarunk többé háborút f á í Világbéke Jelszavával Játszó államellenes politika KI beszél háborúról ma ? | A helybeli rendőrfőkapitányi hiva­! talban Filippinyi János és társai be­jelentették, hogy 17-én, vasárnap dél­f után népgyűlést óhajt tartani a szo­: ciáldemokrata párt, melyen két nem­zetgyűlési képviselő ezt a kérdést venné tárgyalás alá: „Nem akarunk többé háborút". Ezt a bejelentést Jánossy rend­őrfőtanácsos nem vette tudomá­sul, a népgyűlés megtartását nem engedélyezte. A rendkívül érdekes és minden so­rában helytálló indokolásban azt mondja a főtanácsos, hogy ez a kér­dés 3 szempontból tárgyalható : 1. valláserkölcsi; 2. társadalomtudományi és 3. politikai nézőpontból. A valláserkölcsi szempontból való tárgyalás, már eleve ki van zárva, mert az 1903-ban elfogadott szocia­lista programm azt mondja: „gondo­latunkban egy talpalattnyi hely sincs már a vallás számára". A társada­lomtudományi szempontból való tár­gyalása a város nyugalmát zavaró és mételyező hatású lenne. Igaz ugyan, hogy nagy miveltségü, hazafias ér­zésű szónok nemzeti érzésű hallga­tóság előtt szociológiai alapon is fog­lalkozhatna ezzel a kérdéssel, de — mondja az indokolás — a népgyű­lések hallgatóságának 90 százaléka nem áll a nemzeti öntudat és kultura olyan fokán, hogy a hóditó célú há­borút, az oktalan emberölést meg­tudná különböztetni a minden állam­polgár legszentebb kötelességét ké­pezd honvédelemtől. A politikai szem­pontból való tárgyalása pedig egy­általán nem indokolt, mert sem a kormány, sem valamelyik politikai párt, sem a társadalom nem akar há­borút, nem is beszél róla senki, reá gondolni is képtelenség, tehát nálunk senkit sem kell a béke eszméjének megnyerni. Mindenben helyes ez az indokolás. A magunk részéről azt fűzzük hozzá, hogy egyetlen csabai szociáldemok­ratának nem jutott eszébe se nép­gyűlés tartása ilyen tárgygyal, ezt a központ .parancsára akarták össze­hívni a helybeli vezetők, akik maguk is nevetségesnek tartják vizet csé­! pelni. Éppen most olvassuk, hogy I a Felvidéken vérengzésbe fult egy ilyen programmu kommunista nép­gyűlés Szolyván, s ugy látszik a kommunisták adták ki világszerte a jelszót ilyen gyűlések tartására és a "szociáldemokrata párt megy utána. Különben, hogy milyen hangú lett volna a vasárnapi népgyűlés, abból egy kis izelitőt ad a debreceni párt­nak a polgármesterhez bemutatásra küldött plakáttervezete, mely ugyan­csak 17-ére hivja össze a népet sa többek közt szegény országunknak a háborúba való belekényszeritését s ottani derekas helytállását, a legbor­zalmasabb tömeggyilkosságnak ne­vezi, amelyet a kapitalizmus falánk imperializmusa, császárok és királyok, generálisok és hadvezérek őrjöngő, tobzódó büszke hóditóvágya zuditott ránk s a megerősödött reakció kelt életre belőle. flzt a hazugságot is megkockáz­tatja ismételten a debreceni plakát, hogy a szoc. dem. párt 10 évvel ezelőtt is felemelte tiltakozó sza­vát, holott történelmi tény, hogy ugy a német, mint a francia szo­cialisták is teljes erejükkel támo­gatták a háború gondolatát, a jól fizetett szocialista vezérek fészke­lődnek csupán, a társadalmi békét akarják kavarni, izgatni a demagó­giával. Nekik nem fáj azoknak az ! embereknek munkanélkülisége, akik­! nek filléreiből élnek, nem arról akar­| nak beszélni, nem azt akarják or­i vosolni. Ebben a kérdésben csak a ! miniszterekhez vezetnek deputációt, | de nyilvános népgyűlésen olyan té­| mát rántanak elő, amiről senki nem beszél, amit senki nem akar, amitől

Next

/
Oldalképek
Tartalom