Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) április-augusztus • 96-199. szám

1924-07-18 / 163. szám

Kórőmvldék Békéscsaba, 1924 julius 18 litikai határokat jelent, hanem a ta­rifák falait is, amelyek megfojtják a kereskedelmet és elölik a fejlődést. A nyersanyagokat elvágták feldolgozó gyáraiktól, a gyárakat természetes piacuktól, a gazdag aratást nem en­gedik be az éhező városokba, sőt annyira féltékenyek egymásra az uj nemzetek, hogy inkább maguk is szegények maradnak, há ezzel meg­akadályozhatják, hogy szomszédjaik meggazdagodjanak. Ez igazán jó bal­káni doktrina. A cikkiró ezek után a kettős mo­narchia két főállamának háboruutáni sorsával foglalkozik. Ismerteti Ausztria összeomlásának körülményeit, majd rámutat, hogy Magyarorszagot a bol­sevista forradalom még kegyetlenebb tapasztalatokkal sújtotta. Megállapítja, hogy mig az ausztriai németség lel­kületét megtörték az események, a magyarok szelleme most is határo­zottan érintetlen. Ennek okát részint a faji különbözőségben látja, részint abban, hogy Ausztriának Magyaror­szággal szemben sohasem volt igazi nemzeti öntudata. Magyarország nemzeti élete ezer évre tekint vissza, népét erős nem­zeti érzés hatja át. A magyarok no­mád őseinek szilaj és harcias szel­leme még mindig verükben van. Nem szabad továbbá elfeledkezni arról, hogy a magyarság keserűségét állandóan fokozza az idegen uralom alá került fajtestvéreinek sorsa. Kö­zel 3 millió magyar, az egész ma­gyarságnak körülbelül egyharmada ma Csehország, Jugoszlavia, vagy Románia területén él, ahol nehéz a sorsuk. Csehországban ugy látszik, hogy kevésbé nyersen bánnak a ma­gyarokkal, azonban Jugoszláviában és Romániában a nemzeti kisebbsé­gek helyzete valószínűleg a legrosz­szabb Európában. Természetesen az igazságtalanságokról és a szenvedé­sekről szóló jajkiáltások átszivárog­nak a határokon — bármilyen szo­rosan őrzik is őket — és tovább izzítják a magyarok elhatározását faj­testvéreik megsegítésére. Mindezt jól tudják Magyarország szomszédai. A magyarok szilaj, har­cos természetétől való félelmében Csehország, Jugoszlávia és Románia ezért alkották meg szövetségüket, a kisántántot, amelynek főcélja, hogy fenntartsák a békeszerződéseket, megóvják az uj határokat és a föl­dön tartsák Magyarországot. Ebben a pillanatban könnyű ez a feladat, mert a békeszerződések megtiltják Magyarországnak, hogy egy hadse­regnek jóformán csak a vázát is fenn tartsák, mig a kisántánt hatalmai állig felfegyverkezhetnek, amit tény­leg meg is tettek. Az a gondolat azonban, hogy valami hirtelen for­dulat az európai politikában alkal­mat adhatna Magyarországnak a bosszúra, izgalomban tartja Magyar­ország szomszédjait és arra csábítja őket, hogy megelőző rendszabályok­kal foglalkozzanak. Azok a kivétele­sen higgadt fejű vezérek, akik Cseh­ország sorsát irányítják, szemmel láthatóan visszaborzadnak az ilyen javaslatoktól, azonban Jugoszláviában és Romániában e tekintetben kevésbé tartózkodó a közhangulat. E két utóbbi országban a közvélemény te­kintetélyes része hajlandó volna ösz­szetörni a magyarokat és a szószoros értelmében letörölni Magyarországot a térképről. A cikkiró befejezésül rámutat, hogy a kölcsönös gyűlöletnek ez a circu­lus vitiosus-a bármelyik pillanatban újból háborúba sodorhatja Közép­európát s azonkívül a Balkánon is egyetlen szikra előidézhet olyan rob­banást, amely Középeurópát is meg­rázza. Militarista politika helyett semleges politikára san szüksége Csehországnak Prága, julius 17. A prágai Vecsernyik arról ir, hogy a köztársaságnak semleges és nem militarista politikára van szüksége, A katonai előkészületek talán sehol sem hiába valóbbak, mint Csehországban. Az ország hosszú keskeny alakja bármelyik repülőnek lehetővé teszi, kogy az ország területét két óra alatt átrepülje. A politikai észszerüsét; egyetlen utja a kölcsönös semlegesség nyilvánítása a többi kisállammal együtt a nagyhatalmak védelme alatt. Ez­zel évente 160.000 katonát, 2.5 milliárd hadügyi kiadást és számos ve­szedelmet takarítanánk meg. Meg kell még itt jegyezni, hogy ez a 2.5 milliárd a köztársaság összes adósságának 16 százalékát teszi. Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország! A katasztrofális amerikai vihar magyar áldozatai Budapest, julius 17. Csak most érkeznek megbízható jelentések a rémes pusztulásról, amelyet a Tor­nádó végzett az amerikai földön, A legnagyobb vihar Loraán és kör­nyékén dult, ahol számos magyar családott tett földönfutóvá. Azoknak a magyaroknak a névsora, akik a rettenetes Tornádó áldozata lettek a következő: Csillag György és hasonnevű fia, Horváth Imréné, Dá­nyi János, Kopasz György, Rácz Lajos, Mihálszki József és Telez­ményi János A 30 sebesült nevét azonban nem sikerült összegyűjteni. Mi van ma? 1924. julius 18., péntek R. kath.: Kamill hv. Prot.: Frigyes. Napkelte: 4 óra 22 perckor, nyugta 19 óra 50 perckor 7 50). Holdkelte: 21 óra 13 perckor (d. u.) nyugta 6 óra 35 perckor (d. e.) Az oláhok a kolozsvári levéltárt bukarestbe akarják szállítani Budapest, julius 17. (MTI.) Bras­sói lapok értesülése szerint a ro­mán kormány elrendelte, hogy Ko­lozsvárról a városi levéltárból a régi okleveleket és könyveket a bu­karesti országos levéltárba küldjék be. A városi tanács a rendeletet nem teljesítette, hanem tiltakozó feliratot intézett a kományhoz. Visszaállították a megyei számvevóségeliet A belügyminiszter tegnap érke­zett és az összes vármegyék alis­pánjához intézett körrendeletében visszaállítja a körülbelül 2 évtized­del ezelőtt megszüntetett várme­gyei számvevőségeket. A belügymi­niszter a pénzügyminiszterrel egyet­• értóleg a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség létszámából sz eddigi minőségben és illetmények­kel állomáshelyükön való megha­; gyás mellett a következőket ne­j vezte ki a megyei számvevőséghez : j Horthy Béla szv. főtanácsos Gyula Papp Endre „ „ , Halmos János „ tanácsos „ Tóbiás Dénes számellenőr Horváthy Miklós számtiszt „ Olofson Miksa szv. tanácsos „ Vincze Andor számvizsgáló Gyoma Blaskó Sándor számellenőr Szarvas Borbély Gábor számvizsg. Szeghalom Frankó Flóra kezelő Gyula Szigeti Kálmán számtiszt „ A miniszter ugy rendelkezett, hogy a számvevőségi létszámban esetleg még hiányzó személyzet pótlása ügyében később fog intéz­kedni. Ez a békési és az orosházi járásra vonatkozik. A megyei számvevőség fogja in­tézni a gyámügyi és rokkantügyi teendőket is. fl számvevőség fő­nökét az alispán előterjesztésére a belügyminiszter fogja kinevezni, ad­dig azonban az átvett főnök végezi a hivatalvezetői teendőket. Coutths Mahler- és Heimburg újdonságok óriási választékban kaphatók a „KÖBÖSVIDÉK könyvkereske désben. « Levél a „Csaba" cserkésztáborból 184. sz. „Csaba" cserkésztábor Pápateszér, Veszprém m.) 1924. julius 14. Tábortűz Sorakozásra hivó kürtjel zug végig a táboron. Egy perc múlva már ott áll a csapat a zászló körül. A csen­des nyári estén mintha ércesebb volna a parancsnok ur hangja: „Vigyázz! .. . Tisztelegj! .. ." Aztán 38 magyar cserkész ajkán felzug a a krédó dacosan, büszkén, szent meggyőződéssel: .Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Ámen. A zászló meg lassan lesiklik a magas póznáról, hirdetvén, hogy egy fáradságban, munkában és kacagó, üdítő játékban gazdag napnak vége van. De még nem pihen el a tábor. Az „oszolj" után egy percre min­denki a sátorba szalad, hogy a zászlólevonáshoz felöltött „díszt" (a teljes cserkészruhát) levesse s kényel­mesebben jöjjön a tábortüzhöz. Egy­másután bújnak ki a sátrakból a fiuk. Mindegyik egy pokróczba, ta­karóba burkolódzva. A sötétben különös, kísérteties alakot mutatnak ezek az uszályos, formátlan cserkészek, amint egymás­után húzódnak a tábortűz kijelölt helye felé. Nagy körben szabályos árkot ás­tunk. Ez szolgál padul. Ide terit­getik le a pokrócokat s mire a pat­togó fenyőfa ott a kör közepén cso­dásan szép, messze világító lánggal fellobog, az imént még kísérteteknek látszó bebugyolált alakok, mint ra­gyogó arcú, villogó szemű cserké­szek a legderüsebb, a legkedvesebb képet adják. A tábortűz még piro­sabbra festi barna arcukat s ahogy belenéznek ezek a tiszta szemek a vigan lobogó lángba, mindegyikből mintha a jövőnek gazdag ígérete csillogna elő. Szép magyar nóta zendül fel a fiuk ajakán. Itt a fenyveserdők nagyszerű, illatos, éles levegőjében mintha még csengőbben szólna a dal. Sorba kerülnek a bus magyar nóták, a kurucok kesergései, a bizakodó, hivő irredenta dalok, pattogó csárdások s a cserkésznóták hosszú sorozata. A dalolást meg-megszakítja egy-egy hosszabb, rövidebb szünet. Most már régen nem szól a nóta. Komoly beszélgetésbe fogott a tábor. Arról diskurálnak, hogy mi értelme van a cserkészetnek? Nagyon ked­ves, sokszor valósággal megható a cserkészek megnyilatkozása. Van, aki akadozva, félve mondja el gondo­latát, talán nem is egészen a mpgáét, hanem azt, amelyet valamelyik téli összejövetelen hallott az otthonban. \ De milyen kedvesek, milyen szépek \ azok a gondolatok, amelyek itt ter­> mettek a tábortűz fényénél, ebben a jj meghitt, kedves, baráti körben s 5 most ugy buggyannak ki ezekből az \ ifjú telkekből, mint a kristálytiszta \ forrás az erdő szűz földjéből 1 • Itt megtudjuk, hogy az egyiket a I tábor varázsa hozta ide a cserkész­j táborba, a másikat az érdekes ruha, \ de ma már mindnyájan többnek í tekintik ezt a mozgalmat színes mu­i latságnál, mindnyájan látnak, vagy í legalább is sejtenek benne valami ! nagy szent célt, komoly gondolatot, s A beszélgetést Kálmán bácsi össze­j foglaló szavai fejezik be. A cserkész­; lelkek megnyilatkozásait, mint az ' erdő vadvirágait csokorba gyűjti. Az értékesebb, tündöklőbb virágokat a középre rakja, de nem dobja el a legkisebb, legjelentéktelenebb szir­mokat sem. Azokat is odaköti a tündöklő, kimagasló virágok közé és igy együtt egészen szép, kedves az a gondolatcsokor, amely szét­szórtan alig látszik egyébnek, mint elröppenő, nyomokat sehol sem hagyó szavaknak. Komolyság ül minden arcon. Lát­szik, hogy a cserkészek lelkét meg­fogta ez a kis bizalmas beszélgetés. És igy vagyunk akkor is, ha a családról, az iskoláról, csonka ha­zánkról, a vallás szent dolgairól esik szó. Már talán tul komorak is lennénk, ha Kálmán bácsi a beszélgetés vé­geztével nem kezdene bele egy derűs nótába, amely újra felvillanyoz, fel­vidít bennünket. Sokszor nincs kedvünk és hangu­latunk a komolyságra. Ilyenkor nem erőltetjük a beszédet, hanem mó­j kákba, tréfákbá kezdünk és kacag { a tábor, olyan szívből, olyan igazán, I ahogyan csak a fiatalság tud ka­f cagni. II Tíz óra felé jár az idő. Néhányan ? már alig énekelnek. Van, aki félre­Htít f?s Randevú a halállal kedden m m * m/ m ** m m" ** a japán Sessue Hayakawa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom