Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) április-augusztus • 96-199. szám

1924-06-24 / 142. szám

Békéscsaba, 1924, junius 24. Ara 800 korona. Kedd V. évfolyam 142. szű/w Szerkesztőség és kiadóhivatal; Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap. Főszerkesztő : VIDOVSZKY KÁLMÁN I Felelős szerkesztő : MIGEND DEZSŐ Beiktatták Békésmegye főispánját Fényes installáció Gyulán — Brandt Vilmos búcsúja — Dr. Kovacsics Dezső nagyszabású székfoglaló beszéde — „A keresztény szellemtől áthatott nemzeti alapon állok" Több mint harminc küldöttség tisztelgett a főispánnál Előfizetési árak: Negyedévre 55000 K Egy hóra 18000 K. Egyes szám ára 800 K Hétfőn, f. hó 23-án iktatták be hivatalába dr. Kovácsiss Dezsőt, Bé­késvármegye uj főispánját. A beikta­tás ünnepélyes lefolyásáról az alábbi­akban számolunk be részletesen: Az uj főispán foga­dása Békéscsabán Dr. Kovácsics Dezső főispán a vasárnap esti gyorssal érkezett meg Budapestről. A vármegye főszolga­birái Mezőtúrra utaztak elébe. Békéscsabán, ahol a gyulai vonat indulásáig tartózkodott, ünnepélyes fogadtatásban részesítették. A fogad­tatásnál jelen voltak Békéscsaba tár­sadalmának összes vezető tényezői. A város közönsége nevében dr. Berthóty polgármester üdvözölte, amire Kovácsics főispán szép köszö­nő szavakkal válaszolt. Este 8 órakor folytatta útját szék­helyére. Az installáció közönsége Már a kora reggeli órákban meg­látszott Gyulán, hogy ünnepnapja van. Szokatlanul élénk volt a forgalom. Fogatok és autók érkezése, fekete­ruhás férfiak jövése-menése jelezte, hogy ünnepet ül a vármegye szék­városa. A reggeli vonatok is ontot­ták az ünneplő közönséget. A vidéki vendégek sorában ott láttuk a következőket: Almássy Sán­dor főispán Szolnok, Arnold Sándor árvaszéki ülnök Baja, Ferency Sán­dor alispán Budapest, dr. Lukács György v. b. t. t. nemzetgyűlési képviselő, br. Perényi Zsigmond, Sménfalvy Tihamér ezredes, vitézi törzskapitány, Temesváry Imre, Zeöke Antal és Borgulya nemzetgyűlési kép­viselő. A vármegyének minden községe képviseltette magát. A főúri osztály­ból ott voltak Blankenstein Pál gróf, Almásy Alajos, Wenckheim László, Wenckheim Károly és Wenckheim Sándor. Jelen volt rengeteg magyei képviselő és vendég. Egyszóval nagyon fényes és ha­talmas közönség előtt folyt le az installáció. Istentiszteletek A nagy és diszes közönség reg­gel 9 órakor a róm. kath. temp­lomba vonult. R menetet a békés­vármegyei s a szolnokvármegyei hajdúk sora nyitotta meg. Majd a főispán jött pompás diszmagyarban. ] Kíséretében volt több diszmagyar­ruhás ur, a vármegye tisztikara sa ! törvényhatósági bizottság tagjainak ; nagy száma.Impozáns volta honvéd,a | csendőr s az államrendőrség tiszti­| karának csoportja s szivet lelket gyönyörködtetett a vármegyei vité­zek gárdája, amely törzskapitánya vezetésével vett részt az ünnepen. R róm. kath. templomban Apor Vilmos báró plébános tartott hála­adó istentiszteletet. Kilenc órakor a református temp­lomba vonult az ünneplő tömeg, ahol Harsányi Pál békés-bánáti esperes mondott hatalmas imát. A közgyűlés megnyitása. Fél 10 órára zsúfolásig megtelt a vármegyeháza nagyterme ünneplőru­hás férfiakkal, a karzatot pedig a höl­gyek töltötték meg, akik Kovacsics Dezsőné kíséretében jelentek meg az installáción. Daimel Sándor alispán nyitotta meg a közgyűlést, bejelentvén, hogy ennek egyetlen tárgya a kinevezett főispán ősi szokás szerint való be­iktatása. Szeretettel és elismeréssel emlékezett meg Brandt Vilmos volt főispánról. Komoly szavakkal ecse­telte azt a nehéz helyzetet, amely előtt a vármegye a legközelebbi jö­vőben állani fog. Most a vármegyei közigazgatás nehéz napok előtt áll. Az uj főispán súlyos időben veszi át tisztjét, de hiszi, hogy az ő nagy tudása, közigazgatási gyakorlata meg fog küzdeni az akadályokkal. Minden nemes törekvésében hűséges támo­gatót talál a főispán a törvényható­sági bizottságban, amelynek törvény­tisztelete, nobilitása közismert. Ha a főispán a békésvármegyei törvény­hatóság munkás, nemes szellemébe belekapcsolódik, bizonyosan áldásos, a vármegye javára való lesz mun­kája. Az alispán nagy tetszéssel fogadott szavai után Konkoly Tihamér főjegyző felolvasta a dr. Kovacsics Dezső ki­nevezéséről szóló belügyminiszteri leiratot s a távozó főispán búcsú­levelét. Brandt Vilmos búcsúja Brandt Vilmos búcsúlevelében há­lás köszönetet mond a törvényható­sági bizottságnak, amely törhetetlenül kitartott mellette akkor is, amikor néhányan rosszakarattal aknamunkát folytattak ellene s ki akarták őt mél­tóságából túrni. Az áskálódás elvette kedvét a munkától. Lemondott, de nyugodtan állapithatja meg, hogy amit beiktatásakor igért, azt meg is tartotta. Igyekezett mindenütt dol­gozni, Gyulán helyreállította a rendet, megnyugtatta a mélységesen felka­vart indulatokat. Kéri a törvényha­tóságot, tartsák meg őt jó emléke­zetükben. Melegen köszöni a tisztikar támogatását s ugy őket, mint az egész vármegyét kéri: fogadják sze­retettel Kovacsics Dezsőt az ő utódját. Rz éljenzéssel fogadott búcsúle­vél után az állandó választmány­nak két határozati javaslatát fo­gadta el a közgyűlés. Rz egyik kö­szönetét és elismerését fejez ki a távozó főispánnak s annak a re­ménynek ad kifejezést, hogy Brandt Vilmos továbbra is támogatni fogja a vármegyét, mint törvényhatósági bizottsági tag. R másik határozat üdvözli az uj főispánt s biztosítja öt a törvényhatóság törhetetlen tá­mogatásáról. Küldöttség a főispánért Ezután ősi szokás szerint küldöt­ség ment a főispánért, amelynek tagjai voltak Beliczey Géza vezetése alatt Blankenstein Pál gr., Harsá­nyi Pál, K .Schriffert József, Kraszkó Mihály, Haviár Gyula és Berényi Ármin dr. Dörgő éljenzés iogadta a terembe belépő Kovacsics Dezső dr. főis­pánt, akit Daimel Sándor alispán köszöntött, szerencsét kivánt neki munkájához s felajánlotta a törvény­hatóság támogatását. Konkoly Tihamér olvasta fel az eskü szövegét, melyet állva hallga­tott végig a közgyűlés. Az eskü után ősi szokáshoz hiven négy főszolga­bíró (Wangyel Endre, Kiss László, (orosházi) Moldoványi János és Schauer Gábor) háromszor felemelte elnöki székével az uj főispánt a közgyűlés harsány éljenzése köze­pette. Konkoly főjegyző beszéde Az ünnepélyes beiktatás után Konkoly Tihamér főjegyző emelke­dett szólásra, aki klasszikusan szép. beszédben szólott az uj főispánhoz A mai állapotot ahhoz hasonlitotta, amikor már egyszer pusztává és te­metővé tette a vármegyét az ellenség. Most is kétségbeejtő a helyzetünk. De a történelem megismétlődik. Most is újra fel fog épülni az ezeréves magyar haza. E vármegye népe már hozzá is fogott az épitő munkához. Legyen e munkában vezér a főispán. Bizalommal, tisztelettel és örömmel fogadja a törvényhatóság. Zugó éljenzés fogadta Konkoly tőjegyző szavait, mely után Kovacsis Dezső dr. főispán székfoglalója keltett feszült figyelmet a közgyűlés minden zugában. Első szava — úgy­mond — a htfdolat, ma nagyurunkat, a Kormányzó Urat4|jeti. Át van hatva a felelősségtudatától. Érzi a pillanat történeti erejét. Tudja, hogy nagy elődök nyomába lép, tudja, hogy közvetlen elődje is mily sokat dol­gozott s milyen általános szeretetnek örvendett. Nehéz munkára jön, de boldogan jön, mert támogatást, meg­értést lát. Politikája a Bethlen István politi­kája, akihez hűséggel és törhetetlen bizalommal ragaszkodik. Munkájában elsősorban a gazdaközönség s a szó igaz értelmében vett intelligenciára akar támaszkodni. Politikájának ge­rince és alapja a keresztény eszmétől áthatott nemzeti gondolat (Élénk taps és helyeslés). Ez az eszme most mindenkitől sok áldozatot kiván. A legszélesebb demokráciát kivánja szolgálni. Mindenkivel hajlandó együtt működni, aki becsületes és hü a nemzeti gondolathoz. A gazdasági kérdés van most a magyar közélet homlokterében. Itt a legmesszebbmenő áldozatkészségre van szükség. R viszonyok igen alkalmasak arra, hogy elégületlenséget szitsa­nak lelkiismeretlen emberek. De ezek ellen a demagogok ellen a legerélyesebben óhajt fellépni. Min­denkinek a politikai meggyőződését tiszteli, de lazítást nem tür. R vármegyei életben csak egy politikát ismer, azt amely minden pártérdekeken felülemelkedve a vár­megye érdekét szolgálja. Elsősorban az agrár érdekeket tartja szem előtt, de ez nem jelenti a más foglalkozásúak háttérbeszo­ritását. Figyelemmel kiséri ugy az intellektuális pályán, mint az ipar és kereskedelem terén dolgozókat is. R népet közvetlenül akarja meg­ismerni, ezért elakar látogatni min­den helységbe, hogy ott közvetle­nül beletekintve az ügyekbe, egy­részt támogassa a közigazgatási tisztviselőket, másrészt pedig meg­hallgassa az esetleges panaszokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom