Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1922-12-24 / 294. szám

8 Körösvidék Békéscsaba, 1922 december 24. Ha az ország legmegbízhatóbb elemeit, a kisgazdatársadalmat bele lehetett kényszeríteni a földmüvelésügyi minisztérium felügyelete alatt álló, kormány által kinevezett igazgatók által vezetett mezőgazdasági kamarákba—mint törvénnyel megalkotott érdekképviseleti tervezetbe, — igazán nem érhető, miért ne lehetne elrendelni hasonló feltételek mellett munkáskamarák felállítását is, hogy azok azután ne eszközül használják fel a munkásságot államellenes, világuralmi törekvések előmozdítására, hanem valósággal munkásérdekeket is szolgáljanak. A munkásbiztositó pénztáraknak egész országra kiterjedő szervezete csekély kiegészítéssel alapját képezhetné a munkáskamaráknak, miután ott ugy is nyilván van tartva az egész ipari munkásság és a kamarai dijak a munkásbiztositás járulékaival együtt volnának számot nem tevő költséggel kivethetők és behajthatók. A kormány által kinevezett kamarai igazgató és az állami ellenőrzés elegendő biztosítékot nyújtanának az iránt, hogy a kamarai dijak nem munkásvezérek és agitátorok zsebeinek megtöltésére, hanem munkás érdekek előmozdítására, munkásjóléti intézmények létesítésére fordíttatnának, anélkül, hogy a munkásság nagyobb mértékben terheltetnék, mint mcst a szakszervezeti tagdijakkal. A munkáskamara megfelelő hazafias szellemű sajtószervről is gondoskodhatna, amely nem szolgáltatna alkalmat arra. hogy a reá kirótt pénzbüntetéseket a munkássággal fizettessék meg és nem lázítaná folyton a munkásságot, izgatva Isten, vallás, Haza, tekintély és erkölcsök ellen. Munkabérharcok esetén a kamara venné kezébe a munkásság jogos követeléseinek képviseletét és kikapcsolva abból minden hatalmi kérdést, nem kiélezni, hanem elsimita-ni törekedne a munkás és munkaadó között felmerülő ellentéteket, A munkaközvetítés óriási fontosságú munkáját is a kamarának kellene kezébe vennie, amivei kicsavarná a szakszervezetek kezéből ezeknek legfélelmetesebb fegyverei. Ha a munkásság érdekeinek becsületes védelmére találna a munkáskamarak állami intézményében, nem kényszerülne a szociáldemokrata szakszervezetekbe, ahonnan édes kevés ellenertéket kap tagdijaiért, melyeket egy-egy tömeges munkabeszüntetés emészt fel, gyakran lelkiismeretlen vezetőinek hatalmi túltengése miatt. A munkásbiztositás kérdésének törvényes rendezése állandóan szőnyegen van. Vétek volna elmulasztani ezzel kapcsolatosan a munkásérdekképviseletek törvényes rendezését, hogy végre nyugvópontra jusson a munkáskurdés, ugy a munkásság, mint az állam érdekeinek legmegfelelőbb módon és biztosítva legyen, egyfelől a munka szabadsága, másfelől a termelés folytonossága, ami Magyarország visszaszerzésének legertékesebb záloga volt, lesz és marad mindenkor. A szülőház problémája. A világháború alatt Magyarország legegészségesebb férfiait elvesztette. Részint a harctéren, részint borzadalmas fogságban, jóformán csak a rokkantak maradtak meg és azok, akik a harcszintér mögött és a kórházakban bujkáltak. Ezen szomorú adatokból az következik, hogy kevesebb lesz a házasság és természetszerűleg kevesebb lesz a szülések száma is. Már most is észlelhető nálunk is, hogy a népiskolákban az iskolásgyermekek száma több mint felényire redukálódott és azt tapasztaljuk, hogy azelőtti iskolákban, hol túlzsúfoltan voltak, most 25, 30, 40 gyermek van. Ezen folyamat előreláthatólag generációkon keresztül fog tartani. Ezen szomorú állapot arra indított kiváló magyar hazafiakat és államférfiakat, hogy ezen bennünket végveszéllyel fenyegető bajon segítsenek. Ezen okból létesült a Stefánia Szövetség, melynek élén gróf Apponyi Albert és báró Szterényi áll, kik azon fáradoznak, hogy mindenkit megmentsenek a hazának, hogy a jövő nemzedéket megerősitsék. A Stefánia Szövetség már eddig is 58 dispensairí állitoit fel csecsemők és anyák védelmére, amely bámulatos eredménnyel dolgozik, s már is sok gyermeket megmentett a végpusztulástól a hazának. De ezzel nincsen kimerítve a Stefánia működése, mert célja az, hogy a terhes anyákat is védelembe vegye. Ezen fontos szempontok arra indította a Stefánia Szövetséget, hogy a már meglévő kevés szülőház mellé, még négy ily szülőházat állítson föl az amerikai Vöröskei esít bőkezű segélyezésével. Békéscsabát is földrajzi fekvése, nagyszámú lakossága, fejlett ipara és kereskedelme folytan az országos statisztikai adatok alapján kijelö ték, mint olyan helyet, mely egy szülőháznak I a prosperálását feltétlenül biztosítja és mert olyan alkalmatos épületet seholsem találtak, mint a békéscsabai szegényház, amely szegényháznak nagyon is luxuzíósus, de magasabb mérvű intézménynek a befogadására felette alkalmas (némi átalakítások mellett). Ezért minden magyar honpolgárnak hazafias érzelmére kell apellálnunk, hogy ezen intézménynek létesítését előmozdítsa. Egyesek téves információk alapjan a szülőház felállításának kérdését egvoldalulag világították meg Azt mondották, hogy a helybeli kórházban csak 25 szülés szokott lenni évenként. A szülőház nem kórház. A kórházba csak azok a szülőnök menekülnek az utolsó percben, akik másutt egyáltalán helyet nem kapnak, ezek többnyire cselédek stb. Más egy szülőház. Ez már egy hónappal előbb befogadja a szülőnőket, kik ott a legminuciósabb ápolásban részesülnek. Ha fekvő vagyonuk nincs, teljesen díjtalanul, mert az állam a szülés után járó dijakat fizeti. Meg vagyok győződve, hogy a szülőház csakhamar zsúfolt lesz, mert amikor egy lepedő 8000 koronába, egy pokróc 40 50,000 koronába kerül és a szülésznő csak egy mázsa buz;iért van segítségére a szülőanyának, már ezen körülmény is, mint más nagyvárosokban a szülőházak forgalmát biztosítja. A szülőházzal kapcsolatosan nőbetegek számára lesz szervezve egy osztály, amely beteg nők részére fog segélyt nyújtani. Azonkívül nőbetegek részére ambulatóriumot is fogunk fölállítani, mely szegénysorsu nőknek ingyen orvosságot és orvosi tanácsot, — ép ugy, mint a dispensairban a gyermekek részére — az országos betegapol-lsi alap terhére nyújt. Lehetetlen, hogy egy szülőház egy kórház keretébe beilleszkedjék, mert ott sok gennyes és fertőző beteg van ápolás alatt, a szülőnőket pedig esetleges fertőzéseknek nem lehet kitenni Azért ragaszkodnunk kell a szülőház teljesen önálló intézményéhez, mely a szülőnőket az esetleges fertőzésektől megóvja.*) *) Itt nem osztjuk teljesen a cikkiró véleményét, mert egy tisztán ártott korházban fertőzés nem történhetik. Szerk. A város csupán a fűtést és világítást fedezi, minden más kiadást az állam, illetve a Stefánia Szövetség fedezi; orvosok, szülésznők és egyéb fenntartási költségek nem a város terhére esnek. Ellenben a sok milliót érő berendezést a Stefánia Szövetség adja, mely már készen áll az elszállításra, azért nem szabad sokáig késnünk, mert ha a Stefánia ajánlatát nem fogadjuk el, rövid időn belül a nehezen beszerezhető drága, elsőrendű amerikai felszerelést máshova viszik és soha többet ilyen kincshez nem jutunk, tehát jól fontolják meg pzok, akik a Stefánia ajánlatát visszautasitjáK, pótolhatatlan kart okoznak a város kultúrájának, de főleg a szegény szülő anyáknak. Á városi tanács a polgármesterrel az élén, magasabb kultura érzékkel a közügyek iránt, önzetlen lelkesedéssel az ajánlat elfogadását a képviselőtestület elé viszi, mert semmi sem emeli annyira egy város művelődési fokát, mint a hasznos közegészségi intézményeknek a létesítése. Ebben a tekintetben a szülőház létesítése elsőrendű alkotás, tehát azt követeli tőlünk emberi és hazafias érzékünk, hogy ezzel is a népesedést emeljük és megtartsuk legdrágább kincsünket, a magyar csecsemőt, az élet számára. A szülőház felállítása a népszaporodási politikának egy fontos ágát képezi, mert csak okos, előrelátó egészségügyi politikával lehet kifejleszteni egy fejlődő, biztató magyar jövőt. Dr. Reisz Miksa Éjszakák. Végtelennek, tetsző éjszakák Kergetik bennem a vért. Szemem előtt száz változatban 7 ilzgolyó siklik s izekre pattan, Mint a napsütött, öles hullám, Ha partot ért. Azt hiszem, hogy sosem lesz reggel, Nem jön a hajnal elő, Vergődve és magamra hagyva Ej tömlöcének vagyok a rabja S ajtómnál a gond, e gyászruhás Hii szerető. Sötét haja jöldig eresztve, Bus szeme szánakozó, Tekintetét hosszan veti rám S szivem megindul szomorú szaván, Olyan mint a bünfeddő, csöndes Orgonaszó. — Virágos ág válladra hajlott, Sohse volt ennyi virág , . . Felvettem a legszebb ruhámat, Akkor is otthon voltam én nálad Csakhogy szemem mosolygó fenyít Hullatta rád. — Pedig nem voltam akkor semmi, Afféle céda leány . . . Csak messziről szerethettelek De hii voltam és követtelek Keresztül egy álomvilágon, Az éjszakán . . . — Itélidők szárnya verte Álmaid dus levelét Jöttek ködös, zimankós napok, Vergődések és ime itt vagyok, A gúnyolt a százszor megvetett, A semmiség . . ' — A szivek szilaj lüktetése, Sóhaja mind az enyém Megölellek s akit öleltem, Nem tud az többel elhagyni engem, Ott borongok a szemek minden Tekintetén , . . Hallgatak. Az éjszaka csendje Csak panasz és csupa vád . . . Könnyenhivő lelkemre törnek Vércséi a sok hazug örömnek S üli a gond titkolt szerelme Diadalát. DR. KATÓ JÓZSEF E. Kovác5 Gyula A már megkezdődött nagyarányú Petőfi-ünnepségek időszerűvé teszik a korábbi magyar szinjtászás egyik nagyhírű tragikus mesterének : E. Kovács Gyulának a nevét. Nemcsak rajongó, zengőszavu apostola Petőfinek, de ő maga is jónevü írója, sőt költője a kincses Kolozsvár hetvenes-nyolcvanas éveinek; számos szinészettörténeti munkáján kivül különösen a Kétszer nyilik az akácfa virága . . . cimü népdal verse ma is népszerű mindenüt, ahol még szeretik a magyar nótát. Szomorúan érdekes véletlen, hogy irigy sorsa éppan akkor terítette le E. Kovácsot, midőn megcsodált me tere" — Petőfi* Sándor — szobrának leleplezési ünnepélyén (1899 jul. 31-én) az ünnepi ódát szavalta: megölte a napsugár, amelyet imádott a lelke nagynevű pályatársa, a hasonlóan tragikusvégü Egressy Gábor lelke után költözött. Eletéből két derűs epizódot írunk le. A legnagyobb emberrel is történnek tréfák. Kolozsvári színész korában egy alkalommal parádés szerepében, Bánk bán-ban lépett fel. Délben Z. patikárusnál, akivel E. Kovács távolvégből atyafiságban állott, nagy ebéd volt a tiszteletére. Az ebédet követő kvaterkázás közben a művész elszavalta Petőfi Őrült-jét s óriási hatást keltett vele. Este aztán, mikor a színpadon a tragédia első fevonásának hires monológusába kezdett, a nézőtér áhítatos csöndjében a jámbor patikárius felszólalt a színpadra : — Ne ezt, Gyulus, az Őrültet! Nosza támadt legott olyan kacagás, aminőt a S'inház öreg falai nem hallottak fennállásuk óta 1 E. Kovács elképedve bámult a porfán atyafira, ám a jó kolozsváriak unisono dübörögték feléje : Az Őrültet 1 Halljuk az Őrüitet 1 A szerencsétlen művész, hogy jtovább játszhassa szerepét, Bánk tollas fövegében elszavalta az — Őrültet. A legenda arról is tud, hogy ez előadás után E. Kovács Gyula évek hosszú során átsietett az utca másik oldalára, ha patikárius uram körvonalai netán feltűntek a látnatáron . . . Más alkalommal, vidéki vendégszereplésén Don Caesar szerepét játszotta. A dráma második felvonásának börtönjelenetében három ajtó • látszik, ezek közül egyik a középen. E. Kovács, aki egyébként rendezte is a darabot, szigorúan meghagyta, hogy minden ajtóhoz álljon valaki, nehogy kinyíljék. A középajtóhoz az ügyelő a korcsmáros fiát dirigálta, kinek az udvarán volt felépítve a , . . színház. Következett az a jelenet, amidőn a börtönbe vetett Don Caesar szökni akarván, sorra próbálja az ajtókat, melyek mindegyikének zárva kell lennie és a kétségbeeséstől űzetve, suran a középajtóhoz, . mondván : — Zárva 1 . . Zárva ! . . Nincs szabadulás [ * Mi történik ekkor ? A korcsmáros fia végtelen udvariassággal kinyitja a középajtót: — 7essék, Kovács ur, itt kilehet jönni. Az előadásnak alkalmasint vége lett. K- H. L. Női és férfi KALAPOK formázását 4 nap alatt késziti SZÉLL ISTVÁN kalapos Békéscsaba, Baross-utca 14. sz. alatt.