Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1922-12-24 / 294. szám

Békéscsaba, 1922. december24. immisitaMSMBfKMmmw-**.*^ Ára 13 korona. Vasárnap OMJ&Kr. itam /II. évfolyam 294. szám zerscesztőséo és kiadóhivatal! aáfrescsaá»á», Szoett Istv&n-tór IS. ttz. * sxarkasxtiü&ég tolotnn *,zAm& i SO. ELŐFIZETÉSI ÁH&Xt fc'öJf hü na 180 K, ai&gyBtfévca 50 O K, félévre lOOO K. 5®.»es szám őtnt* 8 K. Mo szülefetf néktek a Megtartó... (vk.J Olyan jó volt ma az utcán jdrni! Olyan jó volt nézni a lázasan siető embereket, ahogy csomagokkal megterhel­ten jöttek-mentek boltról-boltra! Ugy megmelegedett a szivem, amikor láttam a bágyadt téli napsütésben tündöklő arcokon azt a karácsonyi örömet, ame­lyet az adakozó szeretet ra­gyogtatott oda . . . Hztán olyan jó volt elmenni az árvák kará­csonyi ünnepére és hallgatni a szent éneket, a gyermekimád­ságot ... és látni a hitet az ártatlan csöppségek boldogság­tól, csodálkozástól csillogó sze­mében ! Olyan jó volt hinni a kicsi árvákkal, könyező anyák­kal a karácsonyi szent evan­géliumban ! De az ünnep uián megfogott az élet. Láttam az emberek tü­lekedését, az önzés rabszolga­jármában való kifáradását; ol­vastam az újságok kegyetlen betűit, a karácsonyi hitet sárba­tapo-só bűnös cinizmust; hal­lottam durva, kemény szavakat rosszarcú emberek ajakáról.. . és olyan rossz volt felébredni a szép álmodozásból! Olyan rossz volt arra gondolni, hogy mindaz csak mese, szines le­genda : az áldozó szeretet, a könyörülő sziv, a betlehemi pásztorok, az angyalok üzenete, a Megváltó születése . . . Haza menekültem. Itthon elő­vettem az ócska bibliát. És most itt van előttem, kinyitva ' az evangélium. Sokszor elol­vasom az örökszép történetet a mennyei seregek énekét, az Ur angyalának kiáltását: „ma született néktek a Megtartó". El is mondogatom, hogy meg­ragadja lelkemet a jó hir, hogy higyjek, mint régen, gyermekié­lekkel az evangéliumnak. De az élet belevigyorog szobám áhítatot szomjúhozó csendjébe: „nem valóság, csak legenda a karácsonyi evangélium". Szeretném elhessegetni a ke­gyetlen gondolatokat, de na­gyon erősek, nem birok velük­r Itt kalapálnak szivem verésé­ben, agyam lázas lüktetésében: „csak legenda, csak mese..." De hiszen az emberek nagy tömege a Jézus nevében ezer nemes cselekedetre készül, sze­retetajándékokat osztogat Hir­detik az örömhírt, éneklik a szentesti zsolozsmát, ezrével sietnek majd a templomba Krisz­tus Urunknak áldott születésén. És mégis . . . csak legenda az evangélium. Nem született, nem nekünk született a Meg­tartó. Mert az [emberek irigy­kedve néznék arra, aki náluk több, szebb ajándékot visz haza, gyűlölik azt, akinek fényesebb karácsonyfára telik, részvétle­nül mennek el a karácsony éj­szakáján is didergők mellett, önzés uralkodik még akkor is rajtuk, amikor karácsonyi aján­dékot osztogatnak. És a tem­plomokba sietők szivében fél­tékenység, sőt ellenszenv- van azok iránt, akik más templom­ban, más szertartás szerint örülnek ugyanannak a szent csodának. Nem az egyetemes krisztusi szeretet uralkodik fe­lettük, hanem a kicsinyes, az j eszményi magasságba felemel­kedni nem tudó felekezetiség. j Pedig ameddig ez igy van, ; addig csak önámitás minden ünneplésünk, addig nem nekünk született a megtartó. Ha majd az emberek való­ban a szeretetben kelnek ver­senyre egymással, ha a gyűlöl­ség helyébe a könyörület, az önzés helyébe a lemondás és áldozatkészség lép, ha nem hatalmi vágy, hanem önfelál­dozás lesz az uralkodó érzés a társadalmakban, ha a Krisz­tusban hivők nem kicsinyes, féltékeny indulatokkal, hanem igazi testvéri szeretettel tekin­tenek egymásra; akkor, . . . ak­kor nem lesz többé legenda a betlehemi csoda, akkor valóban nekünk fog megszületni a Meg­tartó. Hkkor nemcsak mond­juk, hanem meg is értjük s hitteljesen hallelujdzzuk az an­gyali szózatot: „Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség a jóakaratú embe­reknek !" Ilyen karácsonyra várunk Ilyen karácsonyt adjon az Ég e szegény magyar hazának! \ Csonka Magyarország Egész Magyarország ­Tiltakozzunk a jóvátétel ellen! Az antant a kálváriajárás utolsó jelenetéhez akar hurcolni bennünket: napirendre hozza a jóvátétel kérdé­sét. Angolországi barátaink már ké­szülnek rá: interpellációkban fognak foglalkozni a magyarság ez aggasztó ügyével. E nemes férfiak, akiknek a szive irtózattal dobban meg a szörnyű igazságíalanság láttára, meg­szólaltatják a világ első népének lelkiismeretét; rajtunk, magyarokon áll, hogy az angol közvélemény elé tárt igazságot ne engedjük többé el­altatni a nagyvilág élőit. Minden isteni és emberi igazsá­got arcul ütő igazságtalanság e jóvá­tétel követelése. A győztes antant, mely feltolta magát a világháborúba merült .nemzetek itélő birájául, mir egyszer megsuhintotta felettünk a gyilkos pallost, mikor szétdarabolta ezeréves hazánkat, ezeréves művelt­ség e gyönyörű oltárát; mikor megkérdezésük nélkül elszakította testvéreink millióit s bennünket oly határok közé szorított, amelyek szinte .'ehetetlenné teszik a védekezést s amikor ráadásul ránk szabadította Balkán vadjait, hogy végigrabolva a csonka országot, elszedjék szájunk elől a falatot. A szenvedések poha­rát azonban még nem találja elég keserűnek, hiszen még bírunk lélek­zeni s Alföldünk rónája még bőven adja a világ legjobb búzáját: meg kell tehát még egyszer forgatni ben­nünk a gyilkot: gazdaságilag meg­semmisíteni a bölcs államfő biztos keze alatt talpra álló országot. Ha célt ér, akkor az agyonnyomoritott Magyarország 50 évig rabszolgája lesz a „győzőknek". Nem családja, nemzete jobb jövőjéért fogja veríté­két törölni a földmives, a munkás s fog görnyedni a tisztviselő, hanem azért, hogy még nagyobbra hizlalja a Balkán ezópusi békáit. Hogy a magyar nemzet megmu­tassa békés hajlandóságát s előse­gítse a lázas Közép-Európa meg­higgadását: sok olyat elfogadott, sok olyanba beléegyezett, amitől szive-esze egyaránt irtózott. De min­den békés hajlandóságunknak van határa. A jóvátétel fölvetésére az egész országnak egyetlen kiáltástól kell visszhangzania : Nem adunk ! Ne válasszon szét bennünket e válságos időkben semmi más kérdés, semmiféle érdek vagy különbség: Lapunk mai száma 12 oldal. egy emberként kell kiállanunk a vi­lág elé s oda dörögnünk süketnek látszó fülébe: Nem, nem, soha! A Magyar Nemzeti Szövetség, mely őrt áll minden magyar igazság mellett, elsőnek kiáltja ki a tiltakozó szót, hatalmas táborba akarja tö­möríteni az egész nemzetet s felkér mindenkit, nem: követeli minden magyartól, hogy ott legyen a tilta­kozó gyűléseken. Aki nem akarja, hogy rongyokban j .rjanak gyerme­kei, hogy egy gőgös parancs még nagyobb nyomorba taszítsa a betevő falatért küzködő honfitársait, akinek lelkét irtózatos fájdalommal tölti el az a gondolat, hogy ártatlan, élet­erős nemzetet készül megfojtani az irigység és gyűlölet sziszegő kí­gyója : az nem maradhat tétlen! Most már nem lehet szó megalku­vásról, engedékenységről. A mérték betelt: Magyarország sorsának jobbra kell fordulnia. E hittel menjünk a tiltakozó gyűlésekre s e hitben győzni fogunk 1 asiatunuiniiifiBQDaniiíüSBiiigNBDBiH Nagy hangulatváltozás a török delegátusok körében Lausanne, dec. 23. Izmed basa a teg­napi nap folyamán uj utasításokat kapott Angorából, amelyekben fel­szólítja őt a kormány, hogy a nem­zeti paktum elveitől ne térjen el. Az utasítások következtében a török de­legátusok körében nagy hangulat­változás észlelhető, ami abban jut kifejezésre, hogy az albizottságok tárgyalásai egyáltalán nem haladnak előre. A szövetséges delegátusok ér­veit a törökök teljes határozottság­gal visszautasították. Mussolini nem beszélt Magyarország ellen a londoni konferencián Budapest, dec. 23. MTI jelenti: Mussolininak, Olaszország minisz­terelnökének a londoni előzetes kon­ferencián tett nyilatkozatáról Eckhardt Tibor nemzetgyűlési képviselő mun­katársunknak a következőket mon­dotta : Mussolininak a londoni elő­zetes konferencián tett nyilatkozata, mint hitelesen megallapittatott, a Németország által adandó szénkö­telezményeknek a szövetségesek kö­zött való elszámolására vonatkozik. Mussolini többek között utalt arra is, hogy a Magyarország által áten­gedett, illetőleg a jóvátétel/ számla javára irott azon államjavak értéke, melyek a Magyarországtól elszakí­tott területeken maradtak, a szénkö­telezvények elszámolásánál vétessék figyelembe. Mussolini e szerint arra tett javaslatot, hógy a Magyarország által már teljesített fizetések miként számoltassanak el, de nem beszélt arról, hogy mi történjék a jövőben. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom