Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1922-12-24 / 294. szám

Békéscsaba, 1922. december24. immisitaMSMBfKMmmw-**.*^ Ára 13 korona. Vasárnap OMJ&Kr. itam /II. évfolyam 294. szám zerscesztőséo és kiadóhivatal! aáfrescsaá»á», Szoett Istv&n-tór IS. ttz. * sxarkasxtiü&ég tolotnn *,zAm& i SO. ELŐFIZETÉSI ÁH&Xt fc'öJf hü na 180 K, ai&gyBtfévca 50 O K, félévre lOOO K. 5®.»es szám őtnt* 8 K. Mo szülefetf néktek a Megtartó... (vk.J Olyan jó volt ma az utcán jdrni! Olyan jó volt nézni a lázasan siető embereket, ahogy csomagokkal megterhelten jöttek-mentek boltról-boltra! Ugy megmelegedett a szivem, amikor láttam a bágyadt téli napsütésben tündöklő arcokon azt a karácsonyi örömet, amelyet az adakozó szeretet ragyogtatott oda . . . Hztán olyan jó volt elmenni az árvák karácsonyi ünnepére és hallgatni a szent éneket, a gyermekimádságot ... és látni a hitet az ártatlan csöppségek boldogságtól, csodálkozástól csillogó szemében ! Olyan jó volt hinni a kicsi árvákkal, könyező anyákkal a karácsonyi szent evangéliumban ! De az ünnep uián megfogott az élet. Láttam az emberek tülekedését, az önzés rabszolgajármában való kifáradását; olvastam az újságok kegyetlen betűit, a karácsonyi hitet sárbatapo-só bűnös cinizmust; hallottam durva, kemény szavakat rosszarcú emberek ajakáról.. . és olyan rossz volt felébredni a szép álmodozásból! Olyan rossz volt arra gondolni, hogy mindaz csak mese, szines legenda : az áldozó szeretet, a könyörülő sziv, a betlehemi pásztorok, az angyalok üzenete, a Megváltó születése . . . Haza menekültem. Itthon elővettem az ócska bibliát. És most itt van előttem, kinyitva ' az evangélium. Sokszor elolvasom az örökszép történetet a mennyei seregek énekét, az Ur angyalának kiáltását: „ma született néktek a Megtartó". El is mondogatom, hogy megragadja lelkemet a jó hir, hogy higyjek, mint régen, gyermekiélekkel az evangéliumnak. De az élet belevigyorog szobám áhítatot szomjúhozó csendjébe: „nem valóság, csak legenda a karácsonyi evangélium". Szeretném elhessegetni a kegyetlen gondolatokat, de nagyon erősek, nem birok velükr Itt kalapálnak szivem verésében, agyam lázas lüktetésében: „csak legenda, csak mese..." De hiszen az emberek nagy tömege a Jézus nevében ezer nemes cselekedetre készül, szeretetajándékokat osztogat Hirdetik az örömhírt, éneklik a szentesti zsolozsmát, ezrével sietnek majd a templomba Krisztus Urunknak áldott születésén. És mégis . . . csak legenda az evangélium. Nem született, nem nekünk született a Megtartó. Mert az [emberek irigykedve néznék arra, aki náluk több, szebb ajándékot visz haza, gyűlölik azt, akinek fényesebb karácsonyfára telik, részvétlenül mennek el a karácsony éjszakáján is didergők mellett, önzés uralkodik még akkor is rajtuk, amikor karácsonyi ajándékot osztogatnak. És a templomokba sietők szivében féltékenység, sőt ellenszenv- van azok iránt, akik más templomban, más szertartás szerint örülnek ugyanannak a szent csodának. Nem az egyetemes krisztusi szeretet uralkodik felettük, hanem a kicsinyes, az j eszményi magasságba felemelkedni nem tudó felekezetiség. j Pedig ameddig ez igy van, ; addig csak önámitás minden ünneplésünk, addig nem nekünk született a megtartó. Ha majd az emberek valóban a szeretetben kelnek versenyre egymással, ha a gyűlölség helyébe a könyörület, az önzés helyébe a lemondás és áldozatkészség lép, ha nem hatalmi vágy, hanem önfeláldozás lesz az uralkodó érzés a társadalmakban, ha a Krisztusban hivők nem kicsinyes, féltékeny indulatokkal, hanem igazi testvéri szeretettel tekintenek egymásra; akkor, . . . akkor nem lesz többé legenda a betlehemi csoda, akkor valóban nekünk fog megszületni a Megtartó. Hkkor nemcsak mondjuk, hanem meg is értjük s hitteljesen hallelujdzzuk az angyali szózatot: „Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség a jóakaratú embereknek !" Ilyen karácsonyra várunk Ilyen karácsonyt adjon az Ég e szegény magyar hazának! \ Csonka Magyarország Egész Magyarország Tiltakozzunk a jóvátétel ellen! Az antant a kálváriajárás utolsó jelenetéhez akar hurcolni bennünket: napirendre hozza a jóvátétel kérdését. Angolországi barátaink már készülnek rá: interpellációkban fognak foglalkozni a magyarság ez aggasztó ügyével. E nemes férfiak, akiknek a szive irtózattal dobban meg a szörnyű igazságíalanság láttára, megszólaltatják a világ első népének lelkiismeretét; rajtunk, magyarokon áll, hogy az angol közvélemény elé tárt igazságot ne engedjük többé elaltatni a nagyvilág élőit. Minden isteni és emberi igazságot arcul ütő igazságtalanság e jóvátétel követelése. A győztes antant, mely feltolta magát a világháborúba merült .nemzetek itélő birájául, mir egyszer megsuhintotta felettünk a gyilkos pallost, mikor szétdarabolta ezeréves hazánkat, ezeréves műveltség e gyönyörű oltárát; mikor megkérdezésük nélkül elszakította testvéreink millióit s bennünket oly határok közé szorított, amelyek szinte .'ehetetlenné teszik a védekezést s amikor ráadásul ránk szabadította Balkán vadjait, hogy végigrabolva a csonka országot, elszedjék szájunk elől a falatot. A szenvedések poharát azonban még nem találja elég keserűnek, hiszen még bírunk lélekzeni s Alföldünk rónája még bőven adja a világ legjobb búzáját: meg kell tehát még egyszer forgatni bennünk a gyilkot: gazdaságilag megsemmisíteni a bölcs államfő biztos keze alatt talpra álló országot. Ha célt ér, akkor az agyonnyomoritott Magyarország 50 évig rabszolgája lesz a „győzőknek". Nem családja, nemzete jobb jövőjéért fogja verítékét törölni a földmives, a munkás s fog görnyedni a tisztviselő, hanem azért, hogy még nagyobbra hizlalja a Balkán ezópusi békáit. Hogy a magyar nemzet megmutassa békés hajlandóságát s elősegítse a lázas Közép-Európa meghiggadását: sok olyat elfogadott, sok olyanba beléegyezett, amitől szive-esze egyaránt irtózott. De minden békés hajlandóságunknak van határa. A jóvátétel fölvetésére az egész országnak egyetlen kiáltástól kell visszhangzania : Nem adunk ! Ne válasszon szét bennünket e válságos időkben semmi más kérdés, semmiféle érdek vagy különbség: Lapunk mai száma 12 oldal. egy emberként kell kiállanunk a világ elé s oda dörögnünk süketnek látszó fülébe: Nem, nem, soha! A Magyar Nemzeti Szövetség, mely őrt áll minden magyar igazság mellett, elsőnek kiáltja ki a tiltakozó szót, hatalmas táborba akarja tömöríteni az egész nemzetet s felkér mindenkit, nem: követeli minden magyartól, hogy ott legyen a tiltakozó gyűléseken. Aki nem akarja, hogy rongyokban j .rjanak gyermekei, hogy egy gőgös parancs még nagyobb nyomorba taszítsa a betevő falatért küzködő honfitársait, akinek lelkét irtózatos fájdalommal tölti el az a gondolat, hogy ártatlan, életerős nemzetet készül megfojtani az irigység és gyűlölet sziszegő kígyója : az nem maradhat tétlen! Most már nem lehet szó megalkuvásról, engedékenységről. A mérték betelt: Magyarország sorsának jobbra kell fordulnia. E hittel menjünk a tiltakozó gyűlésekre s e hitben győzni fogunk 1 asiatunuiniiifiBQDaniiíüSBiiigNBDBiH Nagy hangulatváltozás a török delegátusok körében Lausanne, dec. 23. Izmed basa a tegnapi nap folyamán uj utasításokat kapott Angorából, amelyekben felszólítja őt a kormány, hogy a nemzeti paktum elveitől ne térjen el. Az utasítások következtében a török delegátusok körében nagy hangulatváltozás észlelhető, ami abban jut kifejezésre, hogy az albizottságok tárgyalásai egyáltalán nem haladnak előre. A szövetséges delegátusok érveit a törökök teljes határozottsággal visszautasították. Mussolini nem beszélt Magyarország ellen a londoni konferencián Budapest, dec. 23. MTI jelenti: Mussolininak, Olaszország miniszterelnökének a londoni előzetes konferencián tett nyilatkozatáról Eckhardt Tibor nemzetgyűlési képviselő munkatársunknak a következőket mondotta : Mussolininak a londoni előzetes konferencián tett nyilatkozata, mint hitelesen megallapittatott, a Németország által adandó szénkötelezményeknek a szövetségesek között való elszámolására vonatkozik. Mussolini többek között utalt arra is, hogy a Magyarország által átengedett, illetőleg a jóvátétel/ számla javára irott azon államjavak értéke, melyek a Magyarországtól elszakított területeken maradtak, a szénkötelezvények elszámolásánál vétessék figyelembe. Mussolini e szerint arra tett javaslatot, hógy a Magyarország által már teljesített fizetések miként számoltassanak el, de nem beszélt arról, hogy mi történjék a jövőben. /