Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1922-12-21 / 291. szám

Békéscsaba, 1922. december 21, MH-HBBsaara^eaMiH^^ Csütörtök wantTMtixjmxtawi ///. évfolyam 291. szö'm * SZERKESZTŐSÉG ÉS SflAOÓHI WATAl c Sék&sossitsám, Saf®«»í í&ivásrs^fáe* SS, 4 sze**lk»ax1&aéff t&l&fais namnta t ELŐFIZETÉS* ÁRAS€i \\ Egy húna 180 ff, negyes1t$yr>& 50 O H, l fé/évro lOao K. Egyes szánt ii>s ff K. 1 mi MUÉ (T. B. dr.) Mussolini, az olasz fascisták vezére, aki kormányra lépése után nem mulasztotta el szegény Magyarországunk iránti szimpátiájának kifejezést aáni s politikája jóináulatunak Ígér­kezett, ma a magyar jóvátétel előestéjén már más hireket pen­get. Utolsó fillérig akarja be­vasalni rajtunk azt az összeget, melynek mináen csöppje az olasz számla javára esik. Mus­solini a nemzeti szabadságnak, a tiszta erkölcsű nemzeti állam­nak, a népek testvériségének nagy hirdetője s a magyar nem­zetnek nemes barátja megtépett ruháink után most vérző tes­tünkről a hust akarja leszak­gatni, meztelen tagjainkról a bőrt lenyúzni és a sájlokj gon­dolat modern megtestesítőjévé szegődik ebben az immár vég­nélküli drámában. S mindezt az évszázados együttes küz­delmek, a közös történelmi mult jegyében cselekszi a testvér olasz nép hivatalos reprezen­tánsa. Ugyanekkor, hogy a fájdal­mas csalódás teljes legyen, Tisseyre-xő\, a frank parlament magyarbarát csoportjának szó­szólójáról is hirt hoz a táviró. Tisseyre a jóvátételi összeg könyörtelen bevasalásáért az olaszokra háritja ugyan az ódiumot, de ő is fenntartja az uralkodó felfogással egyező vé­leményét, hogy fizetnünk kell, mert veszítettünk. Magyaror­szág hazardőr volt (?), tehát fizessen. Igy fest a mi másik bará­tunk Tisseyre ur, aki példátla­nul álló nemzeti tragédiánkat a hazárdjátékhoz hasonlítja s könnyed szavakkal siklik át azokon a kérdéseken, melyek számunkra a feltámadást, vagy a végső összeomlást jelentik­Lengyelország a közelmúlt­ban azzal fizette kétszázados barátságunkat, megpróbáltatása idejében lovagias segítségün­ket, hogy Benes Középeurópá­jának északi védbástyájává sze­gődött és tökéletessé tette azt a vaskapcsot, mely tagjainkon az ütereket szorítja le. Koszcziusko újjáéledt népe meg szorosabbra fonja a kötelet vergődő barát­jának nyaka körül, hogy a Párizsból szervírozott megfoj­tás annál biztosabban sike­rüljön. Hz újvilág, ha nem is törő­dik politikai létünkkel, de szo­ciális missziói által mégis meg­értő segitséget nyújt végelátha­tatlan nyomorúságunkban. Test­vére, a másik hatalmasság egy­szerűen tudomást sem vesz ró­lunk! Nagy magyar éjszakánk drá­mai filmsorozatában még ma is akadnak tudományosan kép­zett komoly emberek, akik „pró­báratétel "-nek minősitik szomo­ruságos helyzetünket s fana­tikus hittel bíznak a közelgő virradatban, minden testi-lelki kínjaink fordulatában. Tanul­junk tőlük, bízzunk mi is, a remény hatalmas erő, de sohase várjunk >deus ex machinákaU, sohase szaladjunk délibáb után. Csapás csapásra jön, majd minden nap hoz számunkra egy keserves csapást, egy fájó csaló­dást s a szenvedések tüzében megedzett magyar lelkünk arra a csalhatatlan igazságra ébred, hogy a magyarnak is van egy biztos jóbarátja, akire mindig számithat, aki jótanáccsal, jó­akarattal, minden szükséges se­gítséggel ellátja. T\ki megbíz­ható és nem hálátlan. Bajban, bánatban részvéttel van iránta. Megértő lélekkel osztozik szen­vedéseiben és nem csalja meg soha. És ez az egyetlen jóbarát, akire mindig, legbiztosabban s egyesegyedül számithatunk, az senki más széles e világon, — mint saját magunk. A nemzetgyűlés szerdal ülése Budapest, december 20. A nemzetgyűlés rnai ülését három­negyed 11 órakor Szczitovszky Béla j elnök nyitotta meg. Folytatják az ! indemnitás vitáját. ' Haller István szólal fel elsőnek, j Helyteiennek tartja Rupert fö'szóla­! lását. Arról nem beszélt Rupert, hogy keresztény volt az, amely a mai kuttura alapjait megvetette. Megfeledkezett arról, hogy az első ingyenes népoktatók a barátok vol­tak. Arról sem beszélt, hogy mi ma az egyedüli keresztény alaphoz aka­runk visszatérni és pedig nem erő­1 szakkal, hanem a keresztény erköl­• csőkhöz illő módon. Maga a mi­niszterelnök is azt mondotta hód­mezővásárhelyi beszédében, hogy j a keresztény ethikát akarjuk ér­; vényre jtittatni ugy a magán, mint a közéletben. Mi ellenzékiek, csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy ez csak jelszó volt-e, vagy csakugyan ez a programm. Olyan szervezetre van szükség, melynek birtokában az államhatalom kényszeríteni tudja a Hitelintézeteket, hogy ne csak a sa­ját érdekeiket vegyék figyelembe, hanem elsősorban a nemzet közös I érdekeit. A kormánynak minden ere­jével támogatni kell a községi taka­rékpénztárak kiépítését. A közgazda­sági életünk másik fontos tényezője a tőzsde. A keresztény közvélemény előtt a tőzsde ellenszenves, rejtel­met sejt benne a hozzá nem értő. Hasonló visszás állapotokat tapasz­talunk a vámpolitika terén is. A bőr­kartellek most is ahelyett, hogy ol­csóbbitanák, inkább még azzal biz­tatják a zúgolódó kisiparosokat, hogy majd ők, a kartellek megakadályoz­zák a kész cipő behozatalát kül­földről. Szóval mindenkiről gondos­kodnak, csak a szegény fogyasztó­ról nem. Gaál Gaszton : miért nem keresz­tény kurzus. Dénes István : Ez a szomorú. Haller : a vaskartell bírálatára ter át és megállapítja, hogy a vasipar is olyan fejlett, hogy védővámokkal védeni teijesen felesleges. Gaál Gászton: Én majd szolgálok az igazgatósági tagok névsorával. Haller: a szeszipar talán az em­lített iparok közül a legkiváltságo­sabb helyzetben és mégis válság­ban van. A szeszkartell ugyanis ugy állapította meg az árakat, hogy jóval felette vannak a világpiaci áraknak. Gaál Gaszton: Ugy kell annak, aki szeszt iszik. Haller István: A tanítók mai szo­morú helyzetét ecsetelve, ismételten felhívja a kormány figyelmét rájuk és kéri, hogy a tanítók helyzetén segítsenek, hiszen a keresztény és nemzetnevelés szempontjából talán legfontosabb tényezők a tanítók. Lehetetlennek tartja, hogy éppen ezeken ne segítsenek a mai.válsá­gos időben. Az indemnitást nem fogadja el. Alföldi Bé'a a következő szónok. A fajvédelmi politikáról beszél. Benedek János közbeszól egész fajvédelmi politika humbuk. Alföldi folytatja beszédét: Lehetet­len fajvédelmi politikát csinálni, mert a gazdasági erők a cél megvalósí­tására hiányzanak. Az egészség terén kell elsősorban a fajvédelmi politikát megkezdeni, erélyes, gyors népjóléti intézményekkel. Beszél azután a tuberkulózis nagy vesze­delméről. Kötelezővé kell tenni a vérvizsgálatot az iskolákban is. Házasságot pedig csakis előzetes hatósági orvosi vizsgálat mellett volna szabad kötni. Erre vonat­kozólag határozati javaslatot nyújt be. Örömmel hallja, hogy a kultusz­miniszter msg akarja reformálni a középiskolák tankönyvét, kéri, hogy 3z egészségtan a VlI-ik osztály helyett a VlII-ik osztályban tanit­tassék. Foglalkozik a tiltott mű­tétekkel. Ezek veszedelmesebbek, mint a pestisjárvány, mert még a pestis járvány csak átmeneti, addig a tiltott műtétek munkája akna­munka, amely lassan, de biztosan pusztulásra vezet. Az indemnitást elfogadja. Gieswein Sándor: Helyesli az előtte szóló képviselő beszédét, de fél, hogy nem talál meghallgatásra. Az az igazi fajvédelem, amely a dolgozó emberekért mindent meg­tesz. Ehez még csak demokrácia keli, akkor a mi jó népünket meg lehetne menteni. A népnek önmagá­ról kell gondoskodnia. Ennek az or­szágnak nagy szüksége van szociá­lis reformokra, ezeket csak szeretet­tel és megértéssel lehet megcsinálni. Szabó József: Nagyon helyes. Gieswein: Az igazi demokrácia a városi bürokrácia miatt nem tud boldogulni. A szociális reformok megkezdését el sem lehet képzelni a mai lakásügy rendszertelensége miatt. A lakásügy rendezését kellene a kormánynak első feladatául tekin­teni, a vidéken már megkezdett épít­kezést, annak fokozását, a kormány­nak a legmesszebbmenőin kell tá­mogatnia. Az elnök az ülést 4 óráig felfüggeszti. Délután 4 órakor Huszár Károly alelnök újból megnyitja az ülést. Giesswein Sándor beszél: Az alko­holizmus veszedelmére hivja fel a kormány figyelmét. Határozati javas­latot nyújt be, utasítsa a nemzet­gyűlés a kormányt, hogy a szeszki­mérés vasárnapi tilalmára vonatko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom