Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1922-11-12 / 259. szám

t%ékiscs>üba. IÍ27 november 12. Nyílt Ml o bflzaikalmflzaítah béhéscsobii Vezet ossoéhez! Tárgyilagos akarok lenni, folyó hó 8-án délután beküldtem a köz­alkalmazottak boltjába kis cseléde­met, hogy november hóra járó ter­mészetbeni illetményeimet — a liszt kivételével — váltsa ki s hozza haza erzsébethelyi iakásomra. Az üzletben azzal utasították el, hogy mindent egyszerre kell kiváltani és elvinni, külön nem ^dnak ki semmit. Tekintve, hogy nevezett kis lány csak a tizenharmadik évben van s targoncán sem bir el 55—60 kilo­grammot — eltöltve az egész dél­utánt — kénytelen voit üres kézzel haza jönni. Másnap délelőtt felesé­gem ment be a lánykával, gondolva, hogy neki már csak elhiszik, hogy a kis lány nem vihet haza egy­szerre 55 kilogrammot. Nem hitték el. Sőt, miután szerényen megmerte kérdezni: Miért keli most egyszerre mindent kiváltani és elvinni, azt a türelmetlen választ kapta, hogy ez felsőbb rendeletre történik. Tehát másodszor is üres kézzel jöttek haza. Ennyi a tényállás. Kérdem: Mi a közalkalmazottak békéscsabai boltja, hivatal, vayy tényleg árukat kiszolgáló szövetke­zeti üzlet ? Magyarországon tudtommal a hivatalok vannak a közönségért, hasonlóképen a szövetkezetek és azok alkalmazottjai is előzékenyen, udvariasan szokták kiszolgálni a vevőket. Talán a békéscsabai csoportnál ez is fordítva van elrendelve ?! A?on kevés boidog köztisztvi­selő közé tartozom, aki a mai vi­szonyok mellett még tarthat cselé­det, igaz, hogy csak 12 és fél éveset, aki aztán — sajnos — nem képes teljesíteni a .felsőbb parancsot", níin birja megszabadítani egyszerre a tisztviselők üzletét a tehertől. Talán az a bizonyos „felsőbb ren­delet" azért iett kiadva, — ha ugyan kiadatott — hogy én, te, ő tiszt­viselőíársam ne légy kénytelen kis cselédet tartani, hanem az egyszerre való elvitel kedvéért 20 éves lányt fogadhass; avagy 300 koronás hor­dárra gondol a „feisőbb utasítás"?! Eleddig meg voit mindnyájunknak a sorszáma s a helyi lapokban mindig közölve lett a kiosztás sor­rendje, még pedig külön napon a liszt s más napon az egyéb járan­dóság. Ment is a kiosztás rendben. A tőmc'gkiosztással talán ezt a ne­mes célt is szolgálni akarják, hogy minél több munkanélküli kapjon munkát. Most hát a 20 éves lány sem elég ám. de a hordár egymaga sem ahhoz, hogy tömegkiosztás alkalmával egyszerre legyen a bolt­ban is, a raktárban is, meg az utcán is ügyeijen a targoncára. Miért keliett a régi rendet meg­változtatni? Talán azért, hogy ha­vonta kétszer se terheljük megje­lenésünkkel az üzletet. Vagy talán, hogy ieguen idő arra is, miszerint zsákjainkat mérés kösben ne té­vesszék össze a liszttel s még biz­tosabb, még pontosabb legyen az elosztás s a hiány miatt egy köz­tisztviselőnek se legyen oka a pa­naszra ? Tisztelettel: Péterfy Sándor, áll. tanító. te 53 na ffi ís a ; iDuaHiiinnüsgiasiüsaBaEiKKEii i M « 3 33 Si 3! 3 W H V ö £ Szociális' Misszió TMt téli iuáitae Beszélgetés dr. Serényi üníaiiiBval A Szociális Misszió Társulat bé­késcsabai szervezete évek óta tevé­kenykedik már városunkban a leg­áldásosabban s igazán megható az a szeretet, amellyel nyomorba jutott embertársaink s a nélkülöző, kop­laló és rongyoskodó szegény gyer­mekek ügyét felkarolja és kezeli. Sejtettük, hogy az az illusztris tes­tület a reánk következő telet sem fogja tétlenül tölteni, azért felkeres­tük dr. Herényi Antalné úrnőt, a helyi szervezet elnöknőjét, hogy munkatársunk előtt mondjon el egyetmást téli progrsmmjukból. Az elnöknő lekötelező szívesség­gel fogadott bennünket s lelkesedve mondotta el a Körösvidék számára, müyen terveket melengetnek. — A Szociális Misszió Társulat — mondotta — roppant gazdag és szerte elágazó tervek megvalósításá­val foglalkozik. Legközelebbi célja tevékenységünknek egy teaestély rendezése, amely által pénzhez jutva segíthessünk a rongyoskodó szegény gyermekek felruházását illetőleg. Fe­lekezeti különbség nélkül segíteni akarunk mindenkin s segítünk is akin csak tudunk. Ez a teaestély november 26-án délután lesz a Fiume nagytermében s a sikert illetőleg, már a jótékony célra való tekintettel is, nincsenek kétségeink. A gyűjtés más uton is folyik, min ­denféle adományt szívesen veszünk s különösen néttány riagy cég részé­ről megható adakozásokat kell már is köszönettel elkönyvelnem. Így a Grünwald tüzifakereskedő cég, mint más esztendőkben, ez idén is segít­ségünkre sietett nagyobb faado­mánnyal s kilátásba helyezett to­vábbi jótékonykodást is. A jövő vasárnap, november 19-én a katho­likus templomban rendezünk gyűj­tést, amitől megint sokat remélünk. Általán azt tapasztaljuk, hogy a hivő jó nép bizalommal van irántunk s tehetségükhöz mérten áldoznak a jó célra. Hisz az ő gyermekükről van szó. — Másik tervünk az Iparos,Ina­sok Patronázsának megteremtése. Vasárnap és más munkaszüneti na­pok délutánjain különösen vidéki szülők inasgyermekei ki vannak téve az utca és a rossz társak züllesztő hatásának. Éppen azért, vasárnap délutánonkint össze akarjuk őket gyűjteni valamelyik központi iskolá­ban ártatlan játékok, sakk, dominó, lóverseny, malom, stb. mellett el­szórakoznának. Kovács káplán ur szívesen tart nekik rövid erkölcsi •oktatást missziós hölgyeink fel­olvasnak erkölcsneiTiesitő elkészíté­seket, történeteket, gimnazista na­gyobb diákok szavalnának s ugyanők tanítanák meg őket sakkra, dominóra, s egyéb nemes szórakozásra. Jóielkek adományából a Felnőtt Leányok Mária Kongregációja kevéske uzson­nával, tésztával, mivel kedveskednék riekik. A gimnazisták szereplése kü­lönösen üdvös hatással lesz. Az inasok sohasem fogják elfeledni, hogy a leendő intelligencia tagjai törődtek velük s vasárnap déiután­Mozaikok Békés­megye múltjából Irta: BANNER JÁNOS dr. (2) 2. Aki soha sem volt hivatalban Különös emberről szól ez a pár sor. Ma bizony ebben a mindenféle jegyes világban nem igen kerül olyan embsr, aki soha se lett volna hiva­talban. Abba a sokszor visszasírt régi jó világban nem egy ilyen em­ber volt még. De azért a maga ko­rában se tartozott az unicumok közé. Ez az Ur — és itt igazán nagy be­tűvel kell irni az urat — csak azért érdekesebb a többinél, mert neki volt hivatala, de soha sem járt benne. Mikor az 1715. évi 92. t.-c. Békés­megyét visszakebelezte, azonnal ke­rült ember a főispáni székbe is. Természetesen izig-vérig való ma­gyar ember volt. Hívták pedig Lö­wenburg János Jakabnak. Illetékes­sége pedig Bécsben volt. S ez nagy előny volt abban az időben. Ha a különböző fertőző betegségek elleni védőoltások olyan biztosan immuni­zálnának a betegségek ellen, mint ahogy a bécsi születés immunizált a rebellió ellen, de sokkal több em­ber volna a világon. Hát ilyen im­múnis ember volt a mi Löwenbur­gunk is. De nem minden ellen. Mert például 1718-ban a megyei tisztújí­tás alkalmával a neki szolgáló 100 körmöci aranytól nem félt, hogy re­bellió val volna fertőzve. Hát ez volt az az ember, akinek egyik feljegyzés szerint 16, másik szerint 23 évig volt főispáni hiva­tala s még azt se tudta biztosan, hogy a megyéje az ország melyik részében van. Nem is kellett azt neki tudni, mert az évenként leköszönő tisztviselőket levéiben is meg lehe­tett erősíteni. Az ajándék meg kará­csony tájba pontosan megérkezett Bécsbe. S még abban is volt némi kis változatosság : hol két akó tokaji bor és néhány fácány, hol 100 arany, hol pedig hat szép tehén. De ezt már Tokay Islván főjegyző kisérte Bécsbe. 4) * 3. Akiket vajban fürösz töttek Két érdekes följegyzés kívánkozik egymás mellé. Egy kis időbeli kü­lönbség van ugyan a kettő között, de az csak még érdekesebbé teszi. Nagyon nyomhatta a vármegye gyom­rát a benne fekvő 73 katona; mert itt most megint azokról lesz szó. De ugy látszik az a már letárgyalt két hordó bor, meg az egy pár csizma nem volt elég az emberségesebb bá­násmód kieszközlésére. Az is lehet, hogy ugy jártak a megyében lévő katonákkal, mint az egyszeri gyerek a tanítójával, akinek nem voit tudo­; mása arról, hogy a gyerek disznó­| ölésért mulasztott, i Most nem a megyebeliekkel volt | baj; az csak később adódott elő, ugylátszik abban az időben, mikor uj embert küldtek. Ennek pedig iga­zán nem lehetett tudomása arról, hogy régen mi történt. 1731-ben a pesti és a debreceni katonai bizto­soknak kellett a szivét puhítani, 1765-ben pedig a vármegyei katonai fő- és albiztosnak. Mi lehetett volna alkalmasabb puhitószer, mint a köny­nyen kenhető vaj. Azért elrendelték, hogy ugy Pestre, mint Debrecenbe 2—2 akó vajat küldjenek, a megyei két biztosnak pedig 105 itcét. Ter­4) Haan : Regesták Békésvármegye köz­gyűlési jegyzőkönyvéből. Évk. IX. 79. mészetesen az előbbit a lakosságra osztottak szét. Az utóbbit azonban Mező-Berény községe állította elő s ezért a megye 26 frt 15 krt fize­tett ki. 3) Igaz, hogy ennyi pénzért két em­bert ma még egy lében se lehet | megfüröszteni. * j 4. Mikor a meghivót nem udvariasságból küldik Sokszor lehet kapni olyan báli meghivót, amelyikre rá van nyom­tatva, hogy: „A meghívó kívánatra előmutatandó." Ez természetesen leg­többször csak annyit jelent, mintha az volna rajta, hogy „aki meghívóra igényt tart, telefonon kérheti a ren­dezőséget." Egyiknek sincs semmi jelentősége s egész bátran azt is rá­nyomtathatnák : Opasno je van se nagnuti, vagy más eféle vasútról is­mert felirást. Van ennél veszedelme­sebb dolog is a meghívókon. S ez az a kitüntetés, mikor az ember a nevét a védnökök közt olvashatja. Itt már nem kell felmutatni a meg­hivót, nem kell telefonon beszélni a rendezőséggel, de oda keli fáradni a pénztárhoz, mert ennek az elmu­lasztása „je van se nagnuti." ilyen kellemetlen meghivót kapott a megye 1743-ban. A meghivót nem láttam, de körülbelől az lehetett benne az egyik oldalon, hogy Mária Terézia ugy is mint királynő s főleg mint anya boldogan tudatja kedvelt leányának, Anna, Mária főhercegnő­nek kedvelt rokonával, Károly, Sán­dor lotharingiai herceggel történő boldog egybekelését. A királynő ne­vében erre a lakodalomra a megye egész tisztikarát is meghívták. Iga­5) Haan : Regesták Békésvármegye köz­' gyűlési jegyzőkönyvéből. Évk. 80—81. zán szerencse, hogy rosszak voltak az utak, mert ha minden meghívott megye (pedig mindet meghívták, ne hogy a rendezőségnek telefonáljon) ott lett voirn, takaros kis lakodalmat csap'.iatt : volna. A megye urai hát otthon aradiak s ezzel be is lett volna fejezve a dolog. A lakodal­mat megtartották nélkülök; de a Cancelláriának még volt egy utó­szava az esküvő után s a zárszó jogán ráirt a megyére, hogy a iako­dalmi költségekre 250 drb. körmöci aranyat küldjön. Nem volt mit tenni, fizetni kellett. Pénze azonban nem volt a megyének s azért kérte a Can­celláriát fizesse ki helyette az össze­get s ő azt oecsülettel le fogja tör­leszteni. 6) Így eszelte ki Békésmegye azt, hogyan lehet lakodalmat tartani kényelmes részletfizetésre. Még egyszer kapott a feljegyzések szerint ilyen kellemetlen meghivót a megye. 1764-ben József főherceget római királynak koronázták Frank­furtban. Erre is meghívták a megyét, de már egyidejűleg megírtak, hogy „ugy hozván magával az illedelem, a koronázási költségekhez a megye is járuljon tehetsége szerint egy bi­zonyos összeggel." „Erre a megye azt feleli, hogy miután a megyében nem lakik egyetíen egy főúr sem, a tisztviselők pedig szegények s nem tehetik azt, hogy a maguk költségén oly hosszú utat megtehessenek, a megye képviselve nem lesz ugyan, de koronázási költségül küld 150 drb aranyat." 7) Valószínű, hogy ugyancsak ez a József a költségek kímélése végett sem koronáztatta magát magyar királlyá. 6) Haan: Regesták Békésvármegye köz­gyűlési jegyzökönyvéből. Évk. XI. 131. ") Haan: Regesták Békésvármegye köz­gyűlési jegyzőkönyvéből. Évk. IX. 81.

Next

/
Oldalképek
Tartalom