Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-09-14 / 209 szám

üér-ás viti'fíifc Dcácsesúfra. ÍÍ22 szeptember 14. GONDOLATOK Mementó. A megalázott, letiport, szétdarabolt országú töröknemzet megrázkódott. Egy fiatal, bátor török hős kirántotta a kardját s az agyongyötört, éhező, több mint egy évtizede szinte szakadatlanul háborúskodó török nép tízezrei siettek lángoló lelkesedéssel a hős köré, hogy éhesen, rongyosan, kifosztottan is ott legyenek, ahol a hazáért, a régi határokért folyik a szent hátoru. És a megmozdulásnak félelmetes hatása leti. A lenézett, semmibe sem vett, hirtelen támadt török haderő mint a fergeteg száguldott végig az ellenségtől gyáván elrabolt régi török területeken. A gonosz szomszéd, a koncon osztozkodó ravasz görög rémülten menekül. Nem sokáig élvezte azt a hatalmat, amelyhez maga sem tudja, milyen uton jutott. Jóformán meg sem melegedett a földön, amelyet szomszédjától gazul elrabolt. Vájjon a török-görög eseményeket milyen érzelmekkel szemlélik a mi szomszédaink, akik szintén részesek egy irtóztató bűnben? Vájjon nem gondolnak-e arra, hogy itt is fordulnia kell a kockának? Mert az igazság mégis csak igazság és a rablók mégsem tobzódhatnak végtelenségig a rablott jószágok birtokában. * Ideálizmus-megélhetés. Most fejeződtek be az egyetemi beiratások. Ebből az alkalomból az egyik lap munkatársa felkereste Sziegesen bölcsészetkari dékánt s az iránt érdeklődött, hogy miért vettek fel csak 300 böicsészeítanhallgntót az első évfolyamra. R dékán egyszerűen, világosan megmondotta, hogy nem akarnak tanári proletaria'ust nevelni. Erőszakkal távolítják el az egyetemből a tanári pályára készülőket, mert a tanári pálya idealizmussal ugyan telitve van, de megélhetést bizony nem biztosit. Sok szomorúság van e rideg szavakban, de van valami biztató is. Szomorú, hogy odajutottunk, hogy a legtöbb tanulást, a legtöbb önzetlenséget s legtöbb idealizmust kívánó pályán még a kenyérrevalót sem lehet megkeresni s igy a teljes j odaadást és szeretetteljes önfeláldozó j munkát nélkülözéssel fizetik meg. ' De vigasztaló és biztató, hogy a • magyar fiatalság ennek ellenére is ; keresi azt a pályát, ahol nincs ugyan jutalom, de van tág tér az önzetlen, hazafias, a jövő nemzedéket gerincesekké nevelő munkára, a legmagasztosabb nemzeti feladatok teljesítésére. Az a nemzet, amelynek fiai ennyi nélkülözés és szenvedés után is tudnak lelkesedni ideális célokért, magasztos eszmékért — az a nemzet mégsem veszhet el. Dráma az Orosházi-uicán Titokzatos gyilkosság — A gyilkos megölte magát Tegnap este fél 7 órakor halálos kimenetelű dráma játszódott le Bűkéscsabán, az Orosházi (Horthy Miklós)-utcán. Milecz Zsófia 38 éves varrónő együtt jött a nevezett utcán Kvasz Zsófia, özv. Mázán Andrásné nevü barátnőjével. Egyszerre melléjük lépett Kucsera Nándor volt Máv. alkalmazott s kijelentette, hogy Milecz Zsófiával négyszemközt akar beszélni. A leány, ki mar régebben ismerte, de — eddig ki nem derített okból — nem állhatta Kucserát, szigorú szavakkal utasította el magától. Szóváltás keletkezett közöttük. Özv. Mázán Andrásné előre sietett, hogy ne legyen tanuja veszekedésüknek, de alig ment néhány lépést, egy hatalmas dörrenést hallott. Riadtan futott vissza baránőjéhez, aki vérbeborultan esett össze. Mir: bevitték Batthyány-utcai házukba, már nem volt benne élet. Haslövés érte. Súlyos sebébe rövid néhány perc alatt belehalt. A gyilkos elmenekült. De csakhamar jött a hir a rendőrséghez, hogy egy férfi öngyilkos lett a Petőfi-ligetben. A rendőrség megállapította, hogy az öngyilkos férfi Kucsera Nándor. Még élt, amikor reátaláltak, de a kórházba való szállítása közben a kórház lépcsőházában meghalt. A két áldozatot követelő dráma okát az esti órákban még nem sikerült megtudni. i K w « o mi ia i « íuí a a s « a i Magyar iskolák Bécsben Budapest, szept. 13. Mintegy háromszázezer magyar él Bécsben, de magyar szokás szerint mindezideig nem sikerült őket egységes táborba • tömöriteni, mint az sikerült például a cseheknek. Most azonban a bécsi magyarság egy dologban mégis összefogott és sikerült elérnie, hogy Bécs városában három magyar nyelvű iskolát állítanak fel. R három iskola már az ősszel megnyílik. Rz iskolák gyakorlati jellegű népiskolák, melyeknek felállításához az osztrák kultuszkormány nagy megértéssel járult hozzá és megfelelő helyiséget biztosított részükre. JJ p "íH'É 6: / nA> AH 14 1923, szept. 14-., csütörtök R. k.:Sz. ker. felm. Prot.: Szerénke. Nao kél 5 óra 35 perckor, nyugszik 18 óra 15 perckor (6" 15). Hold kél 22 óra 46 perckor (éjjel), nyugszik 13 óra 28 perckor (d. u.). D. u. 6 órakor az Építőiparosok értekezlete az Ipartestület helyiségében Este 7 és 9 órakor : Mozielőadás a Városi Mozgóban. A görög tartalékosokat ssa b atlságolják Athén, szept. 13. R görög hEdüauminiszter elrendelte a Kísáísiából visszatért tartalékosok szabadságolását. E csapatok most hazatérnek otthonukba. — Milyen idő várható ? Hazánkban ismét országos eső volt. Sok helyütt égiháboruval. Rz eső mennyiságe igen változó. Sok helyen, igy Sopronban, Debrecenben, Tarcalon, Győrön, Tokajban elérte, vagy meghaladta a 20 mm-t. Salgótarjánban 29, Móron 50 mm. volt a leesett mennyiség. R hőmérő helyenkint 20 fok fölé emelkedett. Prognózis: Változékony idő várható, helyenkint lényeges hóváltozással. — A Kormányzó ur köszönete a Békéscsabai Daloskörnek. A vármegye főispánja, dr. Brandt Vilmos értesítette a Békéscsabai Daloskör elnökségét, hogy a Kormányzó Ur Őfőméltósága köszönettel vette a harminc éves jubileum alkalmával tolmácsolt lelkes, hazafias hódolatot. — Dr. Brandt Vilmos főispán az ügyhöz méltó buzgalommal és odaadással látja el a vármegye területén a Horthy-akció vezetését. Fáradozását a vármegye közönségének áldozatkészsége szép sikerrel jutalmazza. Eddig az alábbi adományok folytak be a nemes célra: Gróf Wenckheim Frigyésné Ókigyós, gróf Atmásy Dénes Gyula egy-egy millió koronát, Reisner Béla, Arthur és Endre, Braun és Czinczér-cég Gyula 100—100,000 koronát, a vármegyei csendőrőrsparancsnokság 3,030 koronát, Weisz Mór és társa Gyula, dr. Major Simon ügyvéd 10—10000 koronát és egy asztaltársaság 1100 koronát adtak. -^Lapunk vezetöhilyén közöljük a főispán által kibocsájtott kérelmet, amely előreláthatólag meleg visszhangra talál a legszélesebb körökben. — Felebbezések a 200 százalékos pótadó ellen. A képviselőtestület által megszavazott 200 százalékos pótadó ellen ujabban a KANSz helyi csoportja, a Magántisztviselők, a Kereskedelmi alkalmazottak és magánosok részéről érkezett felebbezés. Megyei emlékek a nemzeti küzdelemből ív. Irta: Fábry Károly (14) Az emberi lélekben van valami hajlamosság arra, hogy mindig higyje a jobbat. A vezérlő bizottság is, különösen annak szivjóságos elnöke, Kossuth Ferenc s az ideális hitű Apponyi Albert is a legjobb hiszemüséggel bizakodhattak, dacára a sajnálatos jog- és alkotmánytipró előzményeknek. De egyébként is, mit tehettek mást? A nemzet is belefáradt már a harcba, a vezérek is a várakozásba. S mielőtt letelt a 15 perc, sorjában bejelentették, hogy elveik feladása nélkül a miniszterséget Wekerle elnöksége alatti kabinetben . . . elfogadják. Április 8-án már ki is volt nevezve: Wekerle Sándor, a közigazgatási biróság elnöke: magyar miniszterelnöknek, Andrássy Gyula belügy, Kossuth Ferenc kereskedelem, Apponyi Albert közoktatás, Zichy Aladár (á latere), Polónyi Géza igazságügy, Darányi Ignác földmivelés, Jekelfalussy Lajos honvédelmi, Josipovits Géza horvát miniszterekké. * * * A nemzet nagyot ujjongott. Valóságos örömmámorban úszott. Megszűnt a lidércnyomás. A tulipán kivirágzott, egy 48-as nemzeti kormány lett a virága. Hogy ez a nemzeti kormány hogyan és mit alkotott, mit nem tudott megteremteni? annak a vitatása és megállapítása a történelemre tartozik. Hogy sokat és nagy honmentőt nem tudott alkotni, annak minden akadálya Bécsben és a császárban volt, akik nem tudták eszmekörükből törölni a birodalmi egység gondolatát, igy nem érvényesülhetett semmi gazdasági önállóságra való törekvés sem; kik nem tudták kitörölni agyukból: a devide et impera görcsös rögeszméjét s igy több százados megrögzöttségge! hitték, hogy Magyarországot csak ugy tarthatják igában, ha saját nemzetiségei által megosztva és ellensúlyozva tartják hatalmukban; ezért nem tudta a magyar sovinista Apponyi — közoktatásügyi miniszter — sem ugy megalkothatni a népnevelési törvényt, hogy az rövid idővel majdan magyar egységes nyelvűvé kovácsolhatta volna össze a nemzetet; e miatt a több százados feltartó és feldaraboló habsburgi rettenetes rövidlátás és gonoszság miatt veszett el az ország 2/a-ada De hagyjuk ezt a történelemre, mi nem a szomorú jelent irjuk, hanem e vármegyét érdeklő közeli mult eseményeit irtuk meg. Leírtuk azért, mert szép, nemes és tanulságos figyelni a multat, mert aki ismeri a multat, a jelent is könnyebben képes megitélni és elviselni. A jelent? A jelent, mely ma kétségbeejtő I Erős „hit, remény és szeretet" kell hozzá, hogy a jelen szomorú időkben megtanuljunk még hinni, bizni és remélni. De a nagy angol iró: Carlye T. fenkölt szavai jussanak eszünkbe és buzdítsanak ebben: „Amely nemzet bizni, hinni tud, annak történelme dicső, gazdag, lélekemelő, gyümölcsöző. Amelyik elveszti hitét. . . koldussá, földönfutóvá lesz". A mi magasztos ihlettségü költőnk szavával zárjuk le a mi emlékeinket: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban! Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen! (Vóge !) Tankönyveket, Írószereket a Körösvidéknél vegyen!