Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-07-12 / 156. szám

Békéscsaba, 1922. julius 12. Szerda III. évfolyam 156. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 85 K, negyedévre 250 K, félévre 500 K. Egyes szám ára 4 K. 9 Békésvármegyei általános Tanító Egyesület ma tartja rendes évi közgyűlését Orosházán, ahova erre az alkalomra összegyülekeznek a vármegye minden községéböl, városából az állami és a felekezeti tanítók, az ifjú magyar nemzedékek lélekkertészei, ezek a kopott, rosszul fizetett, de annál lelkesebb napszámosai a lesújtott Magyarország újjáépítésének. Egy sereg lelkes hazafit, egy sereg igaz magyar férfit lát ma vendégül Orosháza. Olyan férfiakat és olyan hazafiakat, akik nem nyelvükön hordozzák hazafiságukat s akiknek tettereje nem frázisok hangoztatásában merül ki, hanem akik az országokat pusztító háború idején szuronytszegezve jártak kifeszített mellel a gránátos fergetegekben a hazát védő sáncokon és akik azóta is a nélkülözések végtelensége közepette egyszerű életüket, minden vagyonukat áldozzák egész izzó, tántoríthatatlan magyar lelkükkel a magyar nemzet feltámadásáért. Soha ki nem merülő, soha meg nem rettenő, önfeláldozó katonák ők ma is. Katonái a keresztény nemzeti eszmének. Ott küzdenek a legelső sorokban, ahol legnehezebb és legfontosabb a küzdelem. Ők, a magyar tanítók az őrizői és gyarapítói annak a nagy kincsünknek, amit Trianon átkozott ördögei sem vitathatnak el : a magyar nemzet kultúrfölényének, amely előtt szégyenkezniük kell az elszakított magyar területek bitorlóinak s az álkultura cifraságaiban páváskodó nyugati diktátoroknak. Az ő kezükben van az az egyetlen, leghatalmasabb fegyver, amelyet az élősködő ántántbizottságok egész falkája sem vehet el: a magyar kultura, amelyet ők palántálnak a nyiladozó gyermeklelkekbe s ők ápolgatnak, ők fejlesztenek, gyarapitanak terebélyessé. Az ő kezük hinti el az ifjú lelkekbe a minden szépet, minden nemeset magába foglaló keresztény és nemzeti eszme magvát, hogy megizmosodjék és feszítse le az ország testéről a gyalázatos bilincseket. A nemzetmentésben, a honmentésben az oroszlánrész az övék. És vájjon hogyan rójjuk le hálánkat mi az ország felszabadulására, a szebb jövőre, a jobb időkre, a boldog, békességes Magyarországra vágyók az ő munkájokért ? Meg tudjuk-e eléggé becsülni őket? Hiszen az ő érdemeiket nem lehet serpenyőbe vetni, az ő munkájuk gyümölcse nem kézzel fogható, — hanem a jobb magyar jövendő bizonyos elkövetkezése! ... Bizony látjuk őket, amint gondlakta otthonukból gondokkal barázdált homlokkal indulnak el. Látjuk őket, amint szürkén, lerongyolódottan gyülekeznek. Az ő seregük a nélkülözők serege és — ha volna lelkük hozzá — keserűen panaszolhatnák fel kenyéradójuknak szegénységüket, nyomorúságukat. Pedig lám, a magyar tanító munkáját pénzen nem lehet megfizetni. Nélkülöz és — dolgozik. Nélkülöz és nem kér, nem követel, nem panaszkodik. Szólunk hát mi érettük. Szólunk az összes hazájukat és nemzetüket szerető magyarok nevében: Kívánjuk, hogy ne csökkentse, hanem emelje a tanítók és iskolák számát, hogy a magyar kormány emelje fel a magyar tanítóságot méltó helyére. Gondoskodjék róla érdeme szerint, hogy ne anyagi j gondok súlya alatt támolyogjon, ha- j nem teljes kedvvel, teljes erővel él- ! hessen magasztos hivatásának. Hogy 1 ne a betevő falat bizonytalansága ; háborgassa, hanem jusson ideje arra is, hogy magát is képezze, hogy mentől több tudást gyűjthessen, amit elosztogathasson és a termékeny lelkek ezreiben gyümölcsöztethessen. Egészítsék ki a tanítók létszámát akkorára, hogy mindenhova jusson belőlük s egy szemernyi se maradjon megmüveietlenül, nemesitetlenül a magyar csemetékből. Emeljék fel a magyar tanítót, hogy értékénél, tudásánál és hasznos munkájánál fogva mindenki előtt is első helyen legyen azon az őrhelyen, ahova állitják és minden szavával, gondolatainak minden megnyilvánitásával tanítója lehessen ne csak az ifjaknak, hanem az iskotán kivül, az életben, a felnőtteknek is. Igy erősödhetnek, igy épülhetnek megdönthetetlenekké a magyar nemzet szebb jövendőjének bástyái: a magyar iskolák. Értekezletre hívják össze az európai államok pénzügyminisztereit London, julius 11. MTI. magánjelentése. Az angol kormány azt javasolta, hogy hívják össze értekezletre valamennyi európai állam pénzügyminiszterét és az Egyesült-Államok képviselőjét. Az értekezletnek haladéktalanul össze kell ülnie. Londoni pénzügyi körökben kijelentik, hogy a márka zuhanása nemcsak a szövetségeseket, ha világ valamennyi piacát is érinti. A nemzetgyűlés kedd! ülése Budapest, julius 11. A nemzetgyűlés mai ülését Gaál Gaszton elnök 10 órakor nyitotta meg. Bemutatja Kállay Tibor pénzügyminiszternek a nyíregyházai mandátumáról szóló lemondó levelét. Felhatalmazást kér a nemzetgyűléstől, hogy a megürült választókerületben a szükséges intézkedéseket megtegye. Bemutatja Hegyeshalmy Lajos levelét, melyben a megrongált egészségére való hivatkozással 8 heti szabadságot kér. Jelenti a Háznak, hogy a drágaság és lakásrendelet kérdésének tárgyalására kiküldött külön bizottság megalakult. Elnöke Heinrich Ferencz, helyettes elnöke Platthy György, előadója Neubauer Ferenc, jegyzője Dréhr Imre lett. Következik az indemnitás tárgyalása. Nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter jelenti, hogy az indemnitási javaslat 6. §-ának egyik bekezdése szerint hatályban fenntartott, valamint annak alapján kibocsátott rendeletekről azonnal jelentést tesz a nemzetgyűlésnek. Miután a minisztérium a földmivelésügyi miniszter előterjesztésére három rendeletet adott ki, kötelességének tartja ezt a nemzetgyűlésnek bejelenteni. A három rendelet a következő: 1. Rendelet a mezőgazdasági haszonbérletekkel kapcsolatos rendelkezésekről, 2. a mezőgazdasági kishaszonbérletekről és 3. a rézgálicra vonatkozó rendelet. Miután a nemzetgyűlés külön bizottságot választott a drágaság és a lakáskérdés megtárgyalására s minthogy e három rendeletet a kivételes hatalom alapján adták ki, ugy véli, hogy ezeket a rendeleteket a drágaság és a lakásrendelet megtárgyalására kiküldött külön bizottság elé utasítsa a nemzetgyűlés. A Házehez is hozzájárul. Farkas István szociálista szólott ezután az indemnitási javaslathoz. Beszéde elején az emigrációról beszél és kéri a kormányt, hogy tegye lehetővé az emigránsok hazatérését. Eszközöljön ki a kormány amnesztiát. R kormány politikáját teszi szóvá ezután és rátér a drágaság kérdésére. Ezzel kapcsolatosan a lakásrendeletet is bírálja s határozati javaslatot terjeszt be, amely szerint a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy a lakásrendeletet vonja vissza és a lakbérek viszonyainak rendezésére törvényjavaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé. Helyteleníti a kormány közélelmezési politikáját, mely szerint a munkásokat kizárja az ellátatlanok sorából, csupán a köztisztviselőket veszi oda fel. Ez súlyos bajokat eredményez. Nem szabad a kormánynak arra az álláspontra helyezkednie, hogy a munkásokat kivegye az ellátatlanok sorából. (Közbekiáltások a jobb oldalról: Lássák el a gyárosok a munkásokat !) Határozati javaslatot nyújt be, amely felöleli a szervezett munkásság követeléseit és igazságos közélelmezési politikát kér. Rz adózás eddigi rendszere helyett a nagybirtokra és tökére kell súlyt helyezni. R forgalmi adó eltörlését kéri. Az indemnitási javaslatot nem fogadja el. Bottlik István a drágasággal és a földbirtokreformmal kiván foglalkozni. Ha a drágaság tovább fokozódik, a gazdasági és szociális összeomlás elkerülhetetlen. A drágaság enyhítésének egyedüli módja, hogy azoknak, akik rászorulnak, a közszükségleti cikkeket hozzáférhetőkké, olcsóbbakká tegyük. Az ellátatlanok kategóriáját nem szűkíteni, hanem tágítani kellene. Közélelmezési politikát közélelmezési alap nélkül nem lehet csinálni. Elsősorban tehát anyagi eszközökről kell gondoskodni, nem bankjegy inflációval, vagy az állam ujabb megterhelésével, hanem közélelmezési pótadóval. A tisztviselőkérdés tárgyalása után rátér a földbirtokreform kérdésére. A földbirtokreformban a vezető elv az legyen, hogy a termelés érdekeit a szociális érdekkel egyensúlyba kell hozni. A földbirtokreformnak kétségtelenül vannak hiányosságai, amelyeket korrigálni kell. Az ideál az, hogy a földmunkásokat földhöz juttassuk. Ezt az ideált azonban nem értük el. Igaz, hogy a földmunkások földhöz juttatása nemcsak az ő érdekük, hanem a nagybirtokosságé is, mert a földmunkások igényeinek mérsékelt kielégítése is konsolidálja a falu szociális helyzetét. A földbirtokreformot, földbirtok politikai alap nélkül nem lehet végrehajtani. Amikor a kisemberek földigényeinek kielégítéséről gondoskodunk, a közép- és nagybirtok helyzetét is stabilizálni kell, mert anélkül, a termelés feltétlenül visszaesnék. Az indemnitási javaslatot elfogadja. Szünet után Andrássy Gyula gróf szólal fel. Visszapillantást vet a választásokra és rámutat azokra a nagy nehézségekre, amelyekkel a