Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-07-02 / 148. szám

Békéscsaba, 1922. julius 2. Vasárnap 111. évfolyam 148. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: hóra 85 K, negyedévre 2SO K, SOO K. Egyes szám ára 4 K. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma i 60. Független keresztény politikai üratás Ismét elmúlott tehát a várva-várt ünnep : Péter és Pál napja, az ara­tás és az ujkenyér elkövetkezésének jelentője. Befejeztük vele a kalász­érlelő juniust, a reménykedés és a várakozás utolsó hónapját. Ma már kézügyben vannak a kaszák és a lelkek mélyéből száll fel az ég felé a hálaadó fohászkodás : „Nagy Iste­nünk, áldott legyen a Te neved a mi mindennapi kenyerünkért!" Hálát adunk az Istennek, hogy egy esztendő verejtékes munkáját áldásával jutalmazta s valóra váltotta az őszi szántó-vetők reménykedését. Hálát adunk, amiért az oly sok vér­rel és könnyel áztatott magyar föld ismét megteremte a dolgos magyar nép kenyerét. Ez a nagy hálaadás talán soha sem volt annyira Cszinte, annyin­lelkünk mélyéből fakadó, mint ezek­ben a megpróbáltatásokkal telt bá­natos esztendőkben. Valamikor még olyan természe­tesnek találtuk, hogy a Kárpátok­övezte Bőség-országában duskáijunk minden jóban, minden áldásban. Természetesnek találtuk, hogy fát, sót, vadat és nemes érceket terem­jenek számunkra a magyar hegyek, hogy tej és méz buggyanjon völ­gyeinkben és hogy a nagy magyar rónaság pereméig mindenütt kövér aranykalászt simogasson a szellő. Amióta kiforgattak majdnem min­denünkből, amióta elvették kincses hegyeinket, kincses völgyeinket, nagy nyomorúságunkban, nélkülözéseink­ben egyetlen erőforrásunk az Alföld termése. A szegény, kifosztott Ma­gyarországnak ma aranya, ezüstje, minden gazdagsága a buza. Az Al­föld búzatermése ma ezerszerte fon­tosabb, mint valaha volt. Jelenti a magyar nép kenyerét, az ország nyu­galmát, a békességes termelő mun­kának egy ujabb esztendőre való biztosítását. Ma tehát a jó termés felér egy győzelmes csatával az or­szág felszabadításáért és újjáépíté­séért vivott küzdelmünkben. Ezt érez­zük át valamennyien a mai napon. Éledve-éledjen a magyarok Istenébe vetett bizodalmunk. Minden kövér kalászban lássuk az u buzdító sza­vát és azok a testvéreink, akik hol­nap pengő kaszával állanak a földre boruló rendeknek, viseljék szivükön ® verejtékes munkájuk fontosságát.Tud­ják, érezzék, hogy minden csapásuk, minden csepp földre hulló verejté­kük egy-egy lépéssel viszi közelebb a magyar népet a felszabaduláshoz, a boldoguláshoz. Tudják, érezzék azt is, hogy aki ma egyetlen kaszát is hevertet, aki ma nem becsüli meg a magyar föld áldását, aki nem a legjobb ereje szerint igyekszik biz­| tositani az ország kenyerét, az haza­j áruló és méltó a legkegyetlenebb | büntetésre ! (m. d.) • „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, 1 Hiszek egy isteni örök igazságban, ! Hiszek Magyarország feltámadásában I ! Ámen." Szeder Ferenc a csabai mandátumát tartja meg? A találgatások és az ellentétes hí­resztelések egész sorozata van for­galomban a békéscsabai mandátum sorsára vonatkozólag. A közönség egy része azt reméli, hogy lemond, a másik fele meg attól tart, hogy nem mond le Szeder a békéscsabai mandátumról. A Vásárhelyi Reggeli Újság legutóbb a következőket irja Szeder Ferenc ügyéről: „Mint teljesen megbizható forrás­ból értesülünk, a szociáldemokrata központi párt határozata értelmében Szeder Ferenc a csabai mandátumot tartja meg, a vásárhelyiről pedig le­mond s igy Vásárhely második ke­rületében uj választás lesz. Már meg is indultak a jelölések a központok részéről. Jelöltet állit Vásárhelyen a liberális ellenzék is gróf Batthyány Tivadart függetlenségi 48-as Kossuth­parti programrnai lépteti fel. Aliit je­löltet a független kisgazga, vagyis Rassay-párt is, melynek jelöltje Fé­nyes László lesz A szociáldemokrata párt, ha Bathyány marad jelölt, ak­kor őt, ellenkező esetben Fényes Lászlót támogatja, külön jelöltet nem állit. Az egységes párt központja dr. Szádeczky Lajos mellett akar újra állást foglalni. Vásárhelyen komoly tényezők Lázár Lajos gazdasági fő­tanácsost óhajtják felléptetni egysé­ges párti programmal." Bár nem tudjuk, mi lehet a Vá­sárhelyi Reggeli Újság „teljesen meg­bizható forrása", az általa írottak ellenére is reméljük, hogy bennün­ket örvendeztet meg Szeder Ferenc lemondásával. A szovjet csapatok megtámadták a román határőrséget Róma, julius 1. Hágai jelentések szerint szovjet csapatok megtámad­ták a román határőrséget és repülő­gépről kommunista röpiratot dobál­tak román területre. A román kor­mány Hágába erélyes tiltakozó jegy­zéket küldött az orosz eljárás ellen, bejelentvén, hogy az oroszok ilyen cselekményekkel megsértik a genuai értekezleten hozott határozatokat, mely szerint a nemzetek kötelezik magukat, hogy egymás irányában el­lenséges hangulattal ne viseltessenek. Halálra itélt gyilkos Pécs, julius 1. (MTI). Ma tár­gyalták Csontos Jenő, Borhauer József és Pollhammer Ernő bűn­perét, akik a szerb megszállás alatt a demarkációs vonal mentén három nőt, Szalaynét, Mittischnét és Stein Ellát megölték és kirabolták. Cson­tos Jenőt kötéláltali halálra, Bor­hauert életfogytiglani, Poilhammert pedig 15 évi fegyházra Ítélték. f | A trianoni béke monstruózus ostobaság Budapest, jul. 1. Carles Thissayre, budapesti francia megbízott tegnap délután visszaérkezett Budapestre. Impresszióiról a következőkben szá­molt be: Bethlen politikája közelebb hozta Magyarországot a nyugathoz és hovatovább barátságos viszonyt teremt Franciaország és Magyaror­szág között. A trianoni béke nézete szerint monstruózus ostobaság. A leg­nagyobb igazságtalanság pedig az, amit jóvátétel cimén követelnek Ma­gyarországtól. Franciaország, amely ezideig Németországon nem tudta behajtani követeléseit, nem fogja azo­kat Magyarországtól sem sürgetni. Apponyi-utcák ni. (5) Hát szabad-e kihagyni a dobozi menyecskéket ? Vétek volna, mert olyan nincs az egész országban. Álljon elő csak egy volt, vagy meglevő képviselő vagy jelölt, látott-e olyat valahol? Nem a korcsma, de még a községháza sem volt a találkozó hely, hanem a Kárnyáczky Mihályné asszony tisztes háza; oda várta ő a jelölt urat kíséretével és az igaz magyar, 48-as választókat . . . kedves nejeikkel. Nem is tudott olyan bürgepaprikást főzni, sem olyan tepertős pogácsát sem sütni egy asszony sem széles Magyarországon, mint Kárnyáczky Mi­hályné asszonyom. Megbecsülték a dobozi magyarok is, sőt — még a dobozi asszonyok is —, pedig az nagy szó, hogy az egyik asszony beösmerje, hogy a másik jobban tud sütni, főzni, mint ő; de annak a jele, hogy elösmerték, az, hogy mind el is jön áth a lakomára, aki csak igaz 48-as asszony. De nem ültek ám össze a férfiakkal. Külön asz­talt foglaltak el. Azután titokban kibujt a fehér kocka cukor a szoknyazsebekből s az asztal alatt becsúszott a boros palackba. Hej 1 de jól is ízlett a jó zsiros bürgepaprikásra, csúszott, hizlalt szép pirosságot a jóizü arcokra. A tószt után elkezdtek kiabálni: Velünk is koc­cintson ám a nagyságos ur! Ide gyüjjön! Éljen! éljen! Hát bizony a nagyságos urnák oda kellett menni, pedig elment ő magától is szívesen, különösen, ha szép asszonyokat vett észre köztük 1 Isten éltesse, képviselő ur 1 emeli fel a poharát Sarkadi Gáborné asszony, nagyot koccint — tisz­tességből — előbb ő maga iszik belőle, azután átadja poharát a jelölt urnák, hogy igya ki a többit. Hát mit tehetett ? — hálás szemekkel, mosolygó ajakkal elfogadta és Sarkadiné asszonyom egész­ségére! . . . kiürítette, természetesen, hogy meg ne sértse — fenékig. Isten éltesse nagyságos ur! folytatja a pártelnök élete párja, Kárnyáczky Istvánné asszonyom, meg­szopja cukros borocskáját s átnyújtja poharát a je­lölt urnák. Hát mit csináljon ? Itt ez a szép szokás — hát kiitta . . . félig. A fenét fenékig, hisz hátra van még vagy harminc asszony. Már pedig Baloghné, Baji Jánosné, E. Szabó Ferencné stb. se kisebb, mint a többi, ezzel minddel koccintani kell s a poharát kiinni kell, a kutya­fáját! — gondolja magában — mi lesz ennek a vége ? Hát bizony hun a torkán, hun az ingébe, hun a földre is csorgott a savanyu kerti lé, de végig kellett koccintani az asztalnál ülőkkel ... egytől­egyig­Melege is lett, de a menyecskéknek is, mert ők is mindannyiszor összeverték poharaikat, ugy, amint . . . illik. Egyszerre csak felugrálnak, ráripakodnak a re­zes bandára, hogy csárdást fujjék, hé 1 s nagyhir­telen egymással táncra perdülnek. Nem oda Buda! kiabálnak az itókás magyarok s kapkodnak az asszonyok körűh Csiba te! Kiabálnak vissza, most mi mulatunk és lökdösik tova, nem kell nekünk férfi. Forog a boros palack a fejük felett, oldalba ütik a férfit vele, ha hozzájuk közeledik s kurjongatnak éles asszonyi hangon: Éljen a képviselő ur 1 Éljen a haza! csak ugy reng belé a ház. Pedig akkor még a nőknek választójoguk sem volt. Lehet, hogy azért volt olyan jókedvük, mert sok volt köztük még fiatal, mert tudvalevőleg az általános és titkos választó jogért a nők leginkább csak akkor kezdenek hevülni, mikor ezzel a . . . Szerelemben már jóllaktak. így mulat a dobozi asszony, ha jó kedve van, vagy erősen kitör belőle a hazafias nagy érzés. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom