Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-07-07 / 152. szám

6ékéscsaba y 1922. julius 7. Péntek III. évfolyam 152. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma i 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAKi Egy hóra 85 K, negyedévre 250 K, félévre 500 K. Egyes szám 'ára 4 K. 9 házirend szigorítása A nemzetgyűlés szuverén joga, hogy saját házirendjét maga szabá­lyozza. Erre a kormányzatnak nem lehet befolyása, nem is tehet ez­irányban inditó lépést. Határozni és rendelkezni a parlamenti többség van hivatva; most tehát az egysé­ges kormányzópárt akarata lesz döntő, melyet Bethlen István gróf, mint a párt vezére fog a parlamentáris el­vek szerint irányítani. E pártban a hajlandóság észreve­hetőig a házszabályok szigorítása felé hajol. Örfy Imre nemzetgyűlési képviselő be is nyújtotta már az in­dítványt, hogy az 1908-i házszabály helyére tétessék ismét az 1912-i szigorúbb.ügyrend, mely Tisza István gróf fegyelmező^ erejére vall. Ma égetőbb szükség van törvény­hozásunk önfegyelmezettségére, mint bármikor volt. Mert ettől függ a nemzetgyűlés munkabírása, teljesítő­képessége s az ország boldogulása. Katasztrófális szerencsétlenség lenne most, ha ez uj parlamentre is rábi­zonyulna a meddőség, mint az erők féktelen voltának, a megállíthatatlan beszédáradatoknak, a céltalan időfe­csérlésnek s minden alkotó munka megakasztásának vészesen visszaható következménye. Eleget okulhattunk volna a ko­rábbi országgyűlések szomorú tanul­ságaiból. A zabolátlan ellenzékieske­dés, a mult század végén s a XX. század kezdetén Nagymagyarország lendületbe jöttét állította meg, sőt csaknem tönkretette a korábbi fel­virágzás gyümölcseit is. Az akkori szélső árnyalatoknak beteg mániájává lett a házszabályok adta jogokkal való visszaélés. Erőszakosan éltek vissza a szólási, inditványozási jog­gal s a névszerinti szavazás lehető­ségével, hogy a többséget terrorizál­ják, hatalmaskodjanak felelőtlenül obstrukcióval s a törvényhozás ha­tározatképességét bénítsák meg, ami a ' mentelmi jogba ütköző sérelmek legbrutálisabbja volt. Ez a nyavalya idegenből ragályozta meg igy a magyar ellenzéket: a bécsi Reichsrath az osztrák tartománygyülések botrá­nyait majmolták itthon a mieink. De hogy mily kétélű fegyver az a gya­korjati politikában, tapasztalhatták a saját koalíciós kormányzatuk alatt, mikor parlamentünk falai közt kitört ellenük a horvát obstrukció, mint előjátéka a jugoszlávok elszakadásá­nak. Szakasztott igy lett a magyar ellenzéki obstruálások szégyenletes korszaka a történeti Magyarország összeomlásának preludiumává. Tulszelid és tulmesszemenőleg ru­ganyos házszabályaink csak ugy biz­tosithatnák a parlament munkarend­jét, ha a képviselő urak mindegyike saját komolyságában, jóizlésében és hazafiúi lelkiismeretében elég fékező erőt talál minden excessziv hajlam­mal szemközt. De lehet-e ma re­mény, hogy nemzetgyűlésünk radi­kális szárnyain, a Rassayak és Peidlak csoportjában meglesz a komoly össz­fegyelem és hazafias törvényhozói kötelességérzet ? Hisz a radikális párttöredékek, a szocialisták tábor­kara, végletekbe menő offenzíva harc­kiáltásait harsogják máris. Magyarország konszolidálódása, államunk hitele, nemzetünk jó hire, pénzünk értéke mehet pocsékká, ha e katfhilárius áramlatnak a nemzet­gyűlés házirendjében nem vett hat­hatósan gátat. Meg kell ezért állapi­tanunk, hogy a házszabályreform ma szükségképen napirenden van. A nemzetgyűlés Budüpest, julius 6. Huszár Károly alelnök 10 órakor nyitotta meg a mai ülést. Bemutatja Peidl Gyula lemondása folytán Kétly Anna, Payer Károly lemondása foly­tán Sütő József és Miákits Ferenc lemondása folytán Várnai Dániel megbízólevelét. Jelenti, hogy a me­zőtúri kerületben megválasztott Rácz Lajos képviselő mandátuma ellen panaszt adtak be. Bemutatja a szé­kesfőváros törvényhatósági bizott-. ságána.K a feliratát a katonai intéz­mények részéről a főváros terhére felmerült költségek megtérítése tár­gyában. Megvizsgálják és jelentés­tétel végett kiadják a kérvényi bi­zottságnak. Az indemnitási vita foly­tatásában az első felszólaló Csiz­madia András. Egyetértésre hivja fel a nemzet­gyűlés figyelmét, elitéli qz egyenét­lenkedést, amely a pártok részéről mindjobban megnyilvánul. Kéri a kormányt, törölje el az őrlési adót, bocsássa a malmokat szabadver­senyre. Mentse fel állásuktól a fe­leslegessé vált malomellenőröket, az ellátatlanok természetbeni ellátá­sát változtassa át igazságos köz­élelmezési adó kivetésével pénzre, hasson a kormány oda, hogy a la­kásrendeletet módosítsák olyképen, hogy a háztulajdonos a saját házá­ban legalább két szobát választhas­son saját részére és léptessék életbe a házbérszerződéseket. Kéri a kul­tuszminisztert, nevezze ki azt a nyolc állami tanítót, akik képesíté­sük alapján gazdasági szaktanitást végeznek. A kormány iránt meg van a bizalma és igy a felhatalmazási törvényjavaslatot megszavazza. Propper Sándor: „A pénzügymi­niszter ur azt mondotta, hogy a szociáldemokrata párt bizonyos ke­serűséget hozott magával a nem­zetgyűlésre. Ez igy van. Ezt a ke­serűséget azonban el lehet oszlatni azzal a programmal, melyet Peyer képviselőtársam terjesztett be." A legnagyobb sajnálattal állapítja meg, hogy a bemutatkozásnál is súlyos csalódás érte a szociáldemokrata csütörtöki ülése pártot. Az a csalódás nem naivitás. Tisztában van azzal, hogy bizonyos ellentétek vannak köztünk gazda­sági kérdésekben. Azonban a szo­ciáldemokrata párt nem számított arra, hogy az ország újjáépítése érdekében ne lehessen közös platfor­mot találni, amelyen bizonyos ideig együtt haladhatnánk. „Az ország újjá­építése (mondja) a mi érdekünk is. Az az impressióm, hogy mig a mi részünkről meg van a komoly épí­tőmunka iránti szándék, addig a túloldalon nem találunk kellő meg­értésre, pedig az ország újjáépítése mindnyájunk érdeke. A miniszter­elnök ur azt mondotta, hogy min­dent tüskébe csomagolunk. Ha ez mind igaz, akkor is mi járunk rosz­szul. Amikor mi kijelentettük, hogy liquidáltuk a bolsevizmust és az el­lenforradalmat, kijelentéseink a túl­oldalon nagy visszatetszést szültek. Én azt hittem, hogy ez örömmel fogja a túloldalt eltölteni. Mi a jelenben két malomkő kőzött őrlődünk. Felülről ki vagyunk téve minden támadásnak, hogy bolsevikiek vagyunk és alulról azért támadnak, mert nem tudjuk a vá­dat eloszlatni. Deklarációnk megálla­pítja, honnan erednek a bajok. És amíg a köztünk kiélesedett kérdé­sekre nem tudnak megértéssel szol­gálni, addig igen nehéz helyzet vár reánk. Sokkal célszerűbb lenne, ha • a köztünk fennálló ellentéteket, ame­lyek a múltra vonatkoznak, elhomá­lyositanók s az országot érdeklő na­gyobb fontosságú gazdasági kérdé­seket intéznők el. Küzdöttünk a vá­lasztójogért. A munkásság szoc. de­mokrata alapon áll anélkül azonban, hogy bárkinek is ártana, csupán sa­ját érdekeit képviseli. Azt mondják, hogy mi internacionalisták vagyunk, ezt sohse tagadta senki se. Én a klérust, a nagybirtokokat nem rovom meg azért, hogy internacionalisták. VŰSS József: Van magyar katho­likus néppárt, van magyar katholikus egyház. Propper Sándor : Van magyar­országi szociáldemokratapárt. Vass József: Tehát nem magyar, hanem magyarországi szociáldemo­kratapárt. Propper: 'A magyar munkásság megtette kötelességét becsülettel a háborúban ép ugy, mint a gyárak­ban. A háború elvesztésében a mun­kásságnak semmi része sem volt, még kevésbé a szociáldemokrata­pártnak. Viselni fogjuk a háború terheit, de a háború elvesztéséért a felelősséget nem vagyunk hajlandók vállalni. Ha demagógiával lépnek fel ellenünk, akaratunk ellenére is kény­telenek leszünk a kérdést napirenden tartani és kérni a háború bűnöseinek kinyomozását és megbüntetését. A körülmények nagyban hozzájárultak ahoz, hogy nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is felmentve érez­ték magukat a reglama alól az ipari munkások és kirobbant köztük a keserűség. Közbekiáltás : „Ez nem igaz !" Pékár Gyula : A végállomásokon, amikor a katonák hazatértek, az ott levő izgatók készítették elő a for­radalmat. Propper Sándor: „Hogy kik vol­tak a forradalom előidézői, kik vol­tak a hibásak, annak megállapítását bizzuk az utókorra". Kívánja, hogy a miniszterelnök a gyorsított eljárás óta letartóztatottak részére is am­nesztiát eszközöljön ki. Az elnök 5 percre szünetet ren­del el. Szünet után Propper indítványt terjeszt elő, amelyben kéri, hogy a nemzetgyűlés tegye magáévá a mi­niszterelnöknek julius elsején mon­dott beszédében foglalt azt a meg­állapítást, hogy Magyarországnak mai szomorú helyzetében legelső­sorban békére van szüksége. Ezután a közszabadságok kérdésével fog­lalkozik. Ennek folyamán Kószö István közbeszól: „Proletár szabadságot akar?" Propper: „Nincs proletárszabad­ság, nincs polgári szabadság, csak szabadság van." Barla Szabó: „Miért nem mondta ezt 1919-ben elvtársainak?" Propper: Kijelenti, hogy a mun­kaszabadságnak nem ellensége. Kéri, hogy a szociáldemokratáknak adják meg az erkölcsi alapot arra, hogy belekapcsolódhassanak a világpoli­tikába, akkor szívesen fognak tilta­kozni az ország kifosztása és a békeszerződés igazságtalanságai el­len. Szóvá teszi a villamos társaság munkásainak ügyét és azt mondja, hogy nincs meg a szervezkedési szabadságuk. Felhívja a miniszter­elnököt a villamos alkalmazottak szervezkedési szabadságának meg­védésére. Ugyanígy van a vasuta­sokkal. Helyre kell állitant az egye­sülési", gyülekezési- és sajtószabad­ságot Követeli az elbocsátott tiszt­viselők ügyében az elbocsátás körül­ményeinek megvizsgálását. Követeli továbbá az emigránsok hazatérési lehetőségét. Itt azt mondja, hogy Magyarországnak sokkal inkább van

Next

/
Oldalképek
Tartalom