Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-08-25 / 193 szám

Scfcéscsűöű, 1122 augusztus 25. il falu nyomora és o tobbtermelés Irta: Atmády Géza A sajtó már előre jelezte azt a magas felszólítást a társadalomhoz, hogy az az önsegélyezéssel igyekezzék a gazdasági nehézségeket leküzdeni, mert a társadalom nem várhat mindent a kormánytól. A sajtó híradása szerint azonban ugy látszik csak a gazdatársadalmat szándékoznak „kényszeradakozásra" szorítani, hogy bizonyos „népkategóriák " megélhetését biztosítsák. A napilapokban közölt egyik alispáni körrendelet utasítja is a főszolgabirákat, hogy a községekben személyes megjelenésükkel teljes erővel iparkodjanak a gazdáknál kellő menynyiségü gabonát gyűjtetni, hogy elejét vegyék azon kirobbanásoknak, amelyek máskülömben minden bizonnyal be fognak következni, mert az állam nem fogja teljes mértékben kiszolgáltatni azt a lisztmenynyiséget, amelyre az ellátatlanok jegyzékébe felveendők igénnyel birnak. Egyik községben már hivatalosan figyelmeztetik a birtokosokat, hogy sötét lelkű izgatók a földműves munkásságot sztrájkra, különböző rendellenességekre akarják venni, a birtokosok tehát figyeljék meg a cselédséget és gondoskodjanak megbízható kipróbált őrökről. A község képviselőtestülete pedig a „gabonát vagy életet" jelszavak hatása alatt elrendelte a kényszeradakozást, ugy, hogy a község határára nagyobb gabonakontingenst állapított meg, amelyet a községbeli birtokosokra progresszív kulcs alapján elosztva közadóként szedetnek be. Mint a közelmúlt is igazolja, a gazdatársadalom nem zárkózik el az igazi közjótékonyság gyakorlásától és készséggel adakozik mindazokra a közcélokra, amelyek az állam és a társadalom érdekei. Hiszen a vidéki birtokosok terményekben és pénzben segélyezik a község, járás és megye hivatalos és hivatalon kivül álló tényezőit, intézményeit, valamint a falvakat sűrűn látogató fővárosi alkalmi szervezetek gyűjtőit, de természetesen nem engedhetik meg, hogy a többi foglalkozási osztályok kímélésével adóként csak ők áldozzanak a közjótékonyság céljaira és ők viseljék a közterhek aránytalan nagy részét, amely alatt sok középbirtokos, különösen pedig azok roskadoznak, akiket a vörös uralom, meg a románok kifosztottak és kártalanítást nem kaptak. Az ujabban megindított közjótékonysági akciót minden esetre nagy tapintattal és körültekintéssel kell szervezni, nehogy parazitákat neveljen és nagyobb nyomort teremtsen. R munkabírót csak munkával szabad támogatni, mert az indokolatlan adomány sok embert a munkától elvon és munkakerülővé tesz. De a legtöbb faluban, amelyben a nép dolgozni akar és tényleg dolgozik, ott igazán semmi jele sincs a köznyomornak, a közinségnek. Ezeken a helyeken általánosságban csak olyan nyomorúságról beszélhetünk, mint amilyeneket más esztendőkben is tapasztalhattunk, azonban ma természetesen ezt a nyomorúságot is enyhíteni kell ugy, ahogy csak lehet. A segélyt igénylök nagyrésze is csak azért szűkölködik, mert nern becsüli meg a magáét, nem takarékoskodik, tékozol, nem akar dolgozni és nem gondolva a holnappal, könnyelműen él. A békésmegyei közigazgatási bizottság augusztusi ülésén az egyik felszólaló panaszolta is, hogy a gazdasági munkás elláncolja a gabonakeresményét abban bizva, hogy mint ellátatlan inajd ugy is fog kapni gabonát, lisztet. Az asszonyok lisztjüket pipereszappanokra és szagosolajokra cserélik el. Sok helyen inkább munkáshiányról, mint munkahiányról lehet panaszkodni. A többtermelés is tulajdonképen azon múlik, hogy nem igen lehet értelmes, becsületes, jó földművelő munkást kapni. Legi többje, ha be is áll a munkába, az valóságban amerikázik; lelkiismeretlenül pusztítja, rontja a termelő eszközöket; ellensége a gazdának, akit ott károsít meg, ahol lehet és dézsmálja a terményeit. De még a neki — a munkásnak — termő konvenciós földjét sem műveli ugy, amint azt kellene, hogy az neki minél többet teremjen. Az idén külömben a gabonabe^akaritással is baj volt, mert sok helyen az aratók — bár nekik is több jutott volna részül — nem aratták le és nem gereblyézték fel tökéletesen és tisztán a gabonát. Ily módon holdanként bizony nagy veszteség érte a gazdát és a közfogyasztást, mert a tarlón sok buza kallódott el. Fokozta a gazda veszteségét az is, hogy a saját aratói is meglopták, pedig már az aszály és a juliusi jégeső, meg a szélvész is rengeteg kárt okoztak. Mindezekkel szemben, mint a tapasztaltak igazolják, a legerélyesebb és a legintenzívebben gazdálkodóbirtokos is teljesen tehetetlen, mert szerződés, törvény, hatóság nem segít rajta. Ezt az említett alispáni körrendelet is igazolja. Ma fájdalom, a népesség körében megint olyan viselkedést lehet tapasztalni, amely a volt vörösuralom előszelét érezteti és amelyet ugy látszik, az illetékesek még nem éreznek meg. Nagyon lehet tartani attól, hogy a nemzetgyűlésen történtek és az ott elhangzott figyelmeztetések, az ipari munkások sztrájkjai és a hatóságok erélytelensége a termelést még jobban meg fogják nehezíteni, különösen az'esetben, ha a munkakerülőket is a gazdák adományaiból akarják liszttel ellátni. Olyan viszonyok között tehát, amikor azt sem lehet tisztán betakarítani, amit a jó Isten adott, igazán nem lehet intenzív termelésről, többtermelésről beszélni és a gazdát azért korholni, mert nem képes sokat termelni. A többtermelés csak konszolidált, békés viszonyok között lehetséges. Konszolidálódni pedig ma már csak az esetben lehet, ha mindenekelőtt a kellő eréllyel letörjük az anarkiát, az általános munkakötelezettséget törvénybe iktatjuk és azt meg is valósítjuk, mindenkit spártai takarékosságra és életmódra késztetünk, az erkölcsöket pedig ha kell, még a legdrasztikusabb eszközökkel is megjavítjuk, hogy a magyar ismét ura legyen országának, a hatalmas, szebb és édes Nagymagyarországnak, amelyben majd nem kell alamizsnát gyűjteni, mert mindenkinek mindenből bőven lesz és minden magyar boldog lesz. isssasiiaai r a « a 2 s Zárva tartják a bécsi üzleteket a kommunista tüntetés miatt Bécs, augusztus 24. Tegnap a bécsi munkanélküliek nagy tüntetést rendeztek. Hat-hétezer főnyi kommunista tömeg megostromolta a parlament épületét, amelyen nagy rombolást vittek véghez. Egy rabszállítmány! is ki akartak szabadítani. A rendőrség hosszas és nehéz kézitusa után széjjel verte a tüntetőket. A sebesültek száma igen nagy. A tüntetés óta a bécsi kereskedők zárva tartják üzleteiket. x A város ronűkivüii közgyűlése Békéscsaba város képviselőtestülete augusztus 29-én (kedden) d. e. 9 órakor a városháza termében rendkívüli közgyűlést tart. A rendkívüli közgyűlés tárgysorozatát az alábbiakban ismertetjük: 1. Indítvány a közsegélyre szorulók és munkanélküliek támogatására rendkívüli adó kivetése ügyében és ezzel kapcsolatban a városi alkalmazottak segélyezése. 2. Polgármester előterjesztése az adóhivatali főnöki állás megüresedésével valamint a kihágási bíráskodási teendők ellátásával kapcsolatban szükséges szervezeti változások ügyében. 3. Az üresedésben levő fogalmazói állásnak helyettesítés utján való betöltése. 4. A nyugdíj-bizottságban Laczó János lemondásával megüresedett tagsági hely betöttése. 5. Az országos vásároknak hétköznapra való áthelyezése. 6. Az erdőtelepitési kirendeltség részére terület használatának engedélyezése. 7. A Hősök Terretöjének a katonai kincstár tulajdonába való bocsátása iránti megkeresés. 8. Az általános forgalmi adó kivetési költségeinek megállapítása és a vigalmi adó beviteleinek hovaforditása. 9. Városi szülésznők járandóságainak felemelése. 10. Munkás szakszervezetek kérelme egyleti ház céljaira telek adományozása iránt. 11. Az átmeneti személyi pótlékban részesülő tisztviselők kérelme a vonatkozó rendelet végrehajtása ügyében. 12. Molnár János ajánlata terméskő eladására. 13. A Kossuth-szobor kerítésének terve. , 14. A Magyarországi Földmunkások Orsz. Szövetsége békéscsabai csoportjának kérelme a Munkásotthon nagytermének és egy szobájának egyleti helyiségül való átengedése iránt. 15. Alispáni leirat vitézi telek felajánlása ügyében. 16. Békés—Aradvármegyei vitézi szék megkeresése egy békésmegyei vitéz részére tanyaház építése iránt. 17. A kéményseprési dijak felemelésére vonatkozó vármegyei határozat végrehajtása. 18. Jelentés a városi bolgárkertészet 1921. évi gazdasági eredményéről. 19. A vármegyei közkórház gyógypedágogiai oktató és foglalkoztató telepének segélyezése iránti kérelem. 20. A Jegyzők Orsz. Árvaház Egyesületének ^kérelme alapítvány tétele iránt. 21. Miklós Rókus hajdú kérelme gyógykezelési segély iránt. 22. Illetőségi és települési ügyek. 23. Hunyadi Jánosné tűzoltó özvegye temetési segélye s nyugdijának megállapítása. A tárgysorozatnak leglényegesebb pontja a polgármesternek az a javaslata, mely szerint megszüntetnék a jelenlegi első jegyzői állást. Az első jegyző a katonaügyi dolgokat vezeti, de egyúttal az adóhivatal vezetését is ellátja. A katonaügyi dolgokat továbbra a főjegyző és felosztva a tanácsosok végeznék, mig az adóhivatal vezetését egy adóhivatali főnöki állás rendszeresítésével látnák el. Ezt az állást a jelenlegi ideiglenes vezető és katonaügyi jegyző, Horváth István töltené be. Rendszeresítenek azonkívül egy első osztályú és egy másodosztályú aljegyzői áliást. Az első osztályú aljegyző végezné a rendőrség államosításával megszűnt közrendészeti ügyosztály vezetését. Ilyen formán már a meglevő két fogalmazóval együtt mind a négy ügyosztály vezetője kapna égy helyettes minőségben levő fogalmazót, illetve aljegyzőt. A megüresedésben levő fogalmazói állást helyettesítés utján dr. Mahács Pál ügyvédjelölttel töltenék be. Az országos vásár ügyében még nincs végleges javaslat. Az egyes érdekelt egyesületektől és testületektől igen sokféle vélemény érkezett be