Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám
1922-08-02 / 174. szám
2 Kőrésviríók Bcftcscsabd, 1922. augusztus 2. pedig a gazdák részvénytársasági malmába tárolják és onnan ossza ki a hatóság az arra rászorulóknak. Dr. Schriffert Ferenc volt nemzetgyűlési képviselő szól hozzá az elnöki előterjesztéséhez, amit helyesel. Fejtegeti, hogy nem arról van szó, hogy azok kapjanak, akik nem akartak munkát vállalni, hanem arról, hogy azok, akik nem jutottak önhibájukon kivül aratási munkához s igy télire való élelmiszer beszerzését maguknak biztosítani nem tudták, valamelyes segítségben részesüljenek. Gőg András kisgazda szólal fel, aki fájlalja a polgármester által kibocsájtott hirdetméyben foglalt azt a kitételt, hogy a gazdák aratógépekkel arattak és azért nem jutott sok arató megfelelő keresethez, továbbá azért, mert az aratást napszámosokkal végeztették. Szerinte az aratógépeknek egy tizedrésze sem dolgozott. Az pedig, hogy napszámosokat fogadtak, békeidőben is megtörtént. Ma a munkát kevesen is el tudták végezni, mert még az eső sem hátráltatta őket. Gyula város kisgazda társadalma szerinte nem osztja a Gazdasági Egyesületnek azt a megállapítását, hogy nincs inség. Igenis van inség. — Miután a szónok politikát is kever beszédébe, a hatósági kiküldött figyelmeztetésére elnök a szónokot inti, hogy ne politizáljon. Beleznay földmives áll fel szólásra. Csak ugy hajlandó az elnök által előterjesztett javaslatot elfogadni, ha előbb az uradalom ad gabonát. Miután ő is politizál, mint elődje, az elnöki figyelmeztetésre eláll a szótól. Steigerwald Ádám emelkedik szólásra, aki arra hivja fel a gazdákat, hogy mindenki tehetségéhez képest adjon, ne csak 5 kilót holdanként. Miután politikai témára megy át, az elnök a szót tőle is megvonja. A jelenlevők hangosan kezdenek beszélni, hogy egyáltalán nem hallik a beszéde senkinek s már ki akarnak vonulni a teremből, amikor az elnöki csengetésre dr. Schriffert Ferenc szólal fel. Hangoztatja, hogy nem akarnak senkit sem megajándékozni, hanem csak azokon akarnak segíteni, akik önhibájukon kivül nem jutottak aratási munkához. Mindenkinek a jószívűségére és belátására hivatkozik. Aki jót tesz, nem nézi azt, hogy a másik ad-e vagy nem. Csordás kisgazda bizottság alakítását látja kívánatosnak, amely öszSzeirná a segélyre szorulókat és összegyűjtené az adományokat. Ezt szükségesnek tartja azért, mert voltak esetek, amikor ilyen szétosztáskor nem azok részesültek ellátásban, akik rászorultak volna. A felajánlott mennyiséget a teljesen szegénysorsu egyéneknek óhajtja kiosztatni. Még azt is szeretné, ha az összeirt arra rászorulóknak a gazdák adnák át és nem kellene lazt összegyűjteni, hogy ez által több költséggel ne terhelődjék meg a gabona. Elnök a gyűjtést látja jónak, még pedig azért, mert nemcsak egyszeri szétosztásról lehet szó, hanem a későbbi időben is szükség van a gabonára, amikor egyáltalán nem lesz munka. Felhívjuk a gazdákat, hogy segítsenek az ínségbe jutottakon, hogy azok az utcán ne essenek össze. Ravai Gábor elfogadja Csordás indítványát, de szerinte a részvénytársasági malomban kel'ene tárolni. Ő kevesli az 5 kgr. gabonát, kéri a gazdákat, ne húzódjanak az adakozástól, n.ert lesz idő, amikor már nem lehet szó önkéntes adományról és akkor mégis kell adni. Csordás szerint addig kell adni, amig van miből. Szeretné, ha kötelezővé tennék az elnöki indítványt, rnert hallotta, hogy dobolják a munkaalkalmakat, de a munkás nem tud elmenni, mert nincs annyi pénze, hogy megvegye egy hétre való kenyerét, amit magával vigyen. Dr. Schriffert Ferenc a buzagyüjtés feletti ellenőrzés gyakorlását látja s/ükségesnek, hogy feljegyezzék, ki adott és mennyit, hogy mindenki leadta-e a holdankénti 5 kgr.-t. Indítványozza, hogy a tizedbeli bizottsági tagok vegyenek maguk mellé olyan nincsteleneket, akik ismerik a helyzetet és tudják, kik szorultak rá legjobban az adományra, illetve mérsékelt áru búzára. Hangoztatja, hogy az ügy nagyon sürgős, mert ha már együtt volna is ez a gabonamennyiség, akkor is késő vólna. Pfaff Ferenc a Gőg András által félbeszakított beszéaet próbálja elmondani. Hangsúlyozza, hogy a hirdetménynek az aratógépek használatára vonatkozó része nem felel meg a valóságnak, hiszen 25 aratógég közül alig dolgozott három. Amikor Lovics polgármester ezt foglalta hirdetménybe, csak annak adott kifejezést, hogy nem érti a dolgát. (Elnök figyelmezteti a szónokot, hogy a hatóság intézkedéseit ne bírálgassa.) Beleznay azt indítványozta, hogy a hirdetményben foglaltakért a képviselőtestületi tagok kérjenek elégtételt a polgármestertől. A kisgazdák által tartott előértekezlet határozatát és Beleznay indítványát elfogadja. A gyűlés Pfaff indítványát elfogadja és holdanként 5 kg. buza felajánlását határozza el. Egyben kimondja, hogy a Kisgazda Szövetség saját hatáskörében jelöljön ki bizottsági tagokat, akik közé az elnök iparos embereket is kíván bevenni. A munkáscsoporthoz is átiratot intéznek, hogy a bizottságba ajánljanak olyan tagokat, akik vagyontalanok és a kedvezményes ellátásra rászorultak. 9 strandfürdő megnyitása Az egész város lázas érdeklődéssel várta a keddi napot; amikorra a strandfürdő megnyitását hirdették. Már hetek óta napról-napra többen keresték fel az Árpád-liget mellett levő, épités alatt álló fürdőt ugy, hogy valósággal a nagyközönség szeme előtt bontakozott ki a liepehubás, füvestaiajból Magyarország egyik legszebb, épített strand-fürdője. Kár, hogy a gyakori sztrájk és egyéb technikai nehézség miatt nem nyílhatott meg a fürdő egy hónappal ezelőtt. A megnyitás napja fényesen igazolta, hogy igazi közszükségletet elégit ki a strandfürdő. Folyó hó 1-én, kedden délután 3 órakor hatalmas közönség sereglett egybe, hogy jelen legyen a fürdő megnyitásán. Nem volt szónoklat, nem volt külső ünnepség, de annál bensőségesebb öröm sugárzott mindazoknak arcáról, akik valóságos elragadtatással beszéltek a hatalmas medencéről, a kedves és ízléses buffetről s általában az egész csabai strandfürdőről. Három óra után néhány perccel már több száz ember élvezte a kellemes hőmérsékletű üditő vizet, részben a forró napsugártól tüzes homokfürdőt. Hogy a kedv még jobb legyen, Pepi is rázendített. Muzsikaszó mellett fürdött Csaba Mert minden társadalmi réteg képviselve volt a megnyitáson, élénken hirdetve, hogy a strand-fürdő az egész városé. A buffet és cukrázda is jól működött, pedig nagyon sokan ozsonáztak ma a strandfürdőben. Csak egy dolgot szeretnénk megemlíteni. Volt néhány férfi, aki nem tartotta az illemmel összeütközőnek azt, hogy rövid fürdői ruhában s nem az egész világon bevezetett „teljes" fürdőruhában jelenjen meg. Mint halljuk, az igazgatóság már intézkedett is, hogy ez többé meg ne történjen. Helyes is, mert a jóizlést meg kell őrizni mindenütt, a strandfürdőn is. * * * Végre van fürdője Békéscsabának. Igaz, hogy a város közönsége évek óta gőzfürdő után vágyott, de nagy haladás, hogy legalább a nyári hőségben fokozott mértékben nélkülözhetetlen szabad fürdő rendelke; zésére áll. És ezért kell, hogy hálás ; szívvel gondoljunk mindazokra, akiknek érdeme az, hogy a strandfürdő létrejött s ma megnyilt. van ma ? 1922. aug. 2., szerda R. k.: Alfonz. Prot.: Gusztáv. Nap kél 4 óra 37 perckor, nyugszik 19 óra 33 perckor (7'33). Hold kél 15 óra 24 perckor (d. u.), nyugszik 0 óra 02 perckor (éjjel). Délelőtt fél 10 órakor a volt cs. és kir. 101. gye. ünnepélyes összejövetele Este 8 és 9 órakor: Mozielőadás a Városi Mozgóban. Az államvasutak szegedi üzletvezetősége uj szélesvágányu motoros vasút n.eginditását határozta el Vészlő—Kisújszállás közötti vonalon, mely Szeghalom, Körősladány, Dévaványa és Ecsegpuszta állomásokon futna keresztül és belekapcsolná a sárréti községeket a budapesti fővonalba személy és teherforgalom szempontjából. Á tárgyalások már hetek óta folynak és a vármegye főispánja is támogatja az ügyet, azonban a közismert lakásínség miatt a vasutszemélyzet elhelyezése támasztott nehézségeket. Most fordulópontra jut ez a kérdés akképen, hogy az érdekeltek 10 vasutas lakásépítését tervezik Vésztőn egymillió korona költséggel. Jakabffy Jenő és Dezső nagybirtokosok 100.000—100.000 K összeget már megajánlottak s minPásztorok — Meseszerű történet — Irta: Dr. jabloncai PETHES BÉLA (3) A lány pedig első indulatában a vőlegényéhez sietett és mindent elmondott neki. Sőt még torzította is a dolgokat. A báró erre éktelen haragra lobbant s azonnal párbajra hivta a szobrászt. A párbajnak igen heves kimenetele lett, mert a szobrászt — aki a viadalban a támadás minden lehetőségét átengedte a tisznek — eszméletlenül, vérbefagyva vitték otthonába. A báró pedig még aznap megtartotta rég halogatott esküvőjét szép arájával, aki aznap ki tudja miért, igen sápadt és bánatos volt. A szép hölgy otthon titokban könynyeit ontotta s már igen fájt neki, hogy a halál torkába dobott egy embert, akinek minden bűne csak az volt, hogy őt kimondhatatlanul szerette s akit talán ő is szeretett. Igen szerette a férfit, ezt most már nagyon is tisztán érezte. Ettől kezdve sokat töprengett, álmatlanok voltak az éjjelei, nappal pedig a nénjétől hátramaradt ócska emlékek, levelek, irások szemlélgetésébe merült. Ezek között az emlékek között — nagy meglepetésére — egyszer egy levelet talált, mely neki volt címezve s amin az volt felirVa, hogy csak az esküvője után bontható fel; mivel pedig ez már megtörtént, a szép hölgy habozás nélkül feltépte a levelet s abból nagy meglepetésére egy kis drótból készült fekete karlánc hullott ki, a levél pedig eddig áltata nem ismert származásáról szólt. A levél elolvasása után a szép hölgy keserves könnyekre fakadt, mert eszébe jutott fennhéjázása és nagyúri gőgje, mely utóbb is oly véres áldozatot követelt. Hát ő volna a levélben emiitett örökbe fogadott kis libapásztorlány ? Hát a történet, mely eddig, mint legszebb és legkedveltebb gyermekmese élt lelkében, voltaképen az ő történetét zárná magában ? A levél e kérdésekre mindenre igennel felelt. A báró felesége e napnak késő délutánján — mikor senkisem látta — nehéz bánatával kiszökött a házból s maga sem tudva, hogy került oda, a szobrász lakásába osont . .. Ott azután lerogyott a nagybetegen fekvő szobrász ágya mellé s mikor fáradt tekintetét a műteremben végig hordozva, az egyik sarokban egy szoborcsoportozatot vett észre, mely egy csókolódzó pásztorfiut és pásztorleányt ábrázolt, tébolyult kacagásba fogott és felcsókolva lázálmából a férfit, ahhoz e szókat rebegte: — Nézd! Nézd azt a szobrot! Tudod-e, kiket ábrázol ? Én megsúgom neked : minket! minket érted ! Mert te is emlékszel ugy-e az Ördögsziklára s tán emlékszel még erre az emlékre is. E szóknál az asszony megmutatta a férfiúnak gömbölyű, fehér karját, melyen egy kis drótkarperec szerénykedett. S a férfi ekkor boldogan felnyögött s csak ennyit mondott: Aranka!... Majd később szaggatottan, töredezetten igy folytatta: lásd mi csaknem megöltük egymás szivét, amig lassan egészen egymásra találtunk!... Itt elhallgatott. Majd később nagyon halkan csak ennyit kérdett: — És most mi lesz ? Az asszony újból vadul csókolni kezdte a férfit s közben ezeket mondta : — Azt kérded, mi jön azután... ? Ne kérd ! Vagy ha mégis tudni akarod, hát ne fájjon neked, ha azt mondom, hogy: Semmi . . .! Mert én azt szeretném, ha ez a mese megmaradna annak, aminek született: örökszép mesének I Lásd, én azt hiszem, ha nagyon fáj is, még sem szabad a meséket valóságba mártani . . . A férfi anélkül, hogy csak egy csókkal is elbúcsúzott volna az aszszonytól, ekkorra ismét elvesztette az eszméletét. Az asszony pedig, mint négy fal közzé tévedt szárnyaszegett kis madár, kiosont a nyitva felejtett ajtón . . . Q/é ge.)