Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-08-02 / 174. szám

2 Kőrésviríók Bcftcscsabd, 1922. augusztus 2. pedig a gazdák részvénytársasági malmába tárolják és onnan ossza ki a hatóság az arra rászorulóknak. Dr. Schriffert Ferenc volt nem­zetgyűlési képviselő szól hozzá az elnöki előterjesztéséhez, amit he­lyesel. Fejtegeti, hogy nem arról van szó, hogy azok kapjanak, akik nem akartak munkát vállalni, ha­nem arról, hogy azok, akik nem jutottak önhibájukon kivül aratási munkához s igy télire való élelmi­szer beszerzését maguknak biztosí­tani nem tudták, valamelyes segít­ségben részesüljenek. Gőg András kisgazda szólal fel, aki fájlalja a polgármester által ki­bocsájtott hirdetméyben foglalt azt a kitételt, hogy a gazdák aratógé­pekkel arattak és azért nem jutott sok arató megfelelő keresethez, to­vábbá azért, mert az aratást nap­számosokkal végeztették. Szerinte az aratógépeknek egy tizedrésze sem dolgozott. Az pedig, hogy nap­számosokat fogadtak, békeidőben is megtörtént. Ma a munkát keve­sen is el tudták végezni, mert még az eső sem hátráltatta őket. Gyula város kisgazda társadalma szerinte nem osztja a Gazdasági Egyesület­nek azt a megállapítását, hogy nincs inség. Igenis van inség. — Miután a szónok politikát is kever beszé­débe, a hatósági kiküldött figyel­meztetésére elnök a szónokot inti, hogy ne politizáljon. Beleznay földmives áll fel szólásra. Csak ugy hajlandó az elnök által előterjesztett javaslatot elfogadni, ha előbb az uradalom ad gabonát. Miután ő is politizál, mint elődje, az elnöki figyelmeztetésre eláll a szótól. Steigerwald Ádám emelkedik szó­lásra, aki arra hivja fel a gazdákat, hogy mindenki tehetségéhez képest adjon, ne csak 5 kilót holdanként. Miután politikai témára megy át, az elnök a szót tőle is megvonja. A jelenlevők hangosan kezdenek beszélni, hogy egyáltalán nem hallik a beszéde senkinek s már ki akar­nak vonulni a teremből, amikor az elnöki csengetésre dr. Schriffert Ferenc szólal fel. Hangoztatja, hogy nem akarnak senkit sem megaján­dékozni, hanem csak azokon akar­nak segíteni, akik önhibájukon kivül nem jutottak aratási munkához. Min­denkinek a jószívűségére és belátá­sára hivatkozik. Aki jót tesz, nem nézi azt, hogy a másik ad-e vagy nem. Csordás kisgazda bizottság alakí­tását látja kívánatosnak, amely ösz­Szeirná a segélyre szorulókat és összegyűjtené az adományokat. Ezt szükségesnek tartja azért, mert vol­tak esetek, amikor ilyen szétosztás­kor nem azok részesültek ellátásban, akik rászorultak volna. A felajánlott mennyiséget a teljesen szegénysorsu egyéneknek óhajtja kiosztatni. Még azt is szeretné, ha az összeirt arra rászorulóknak a gazdák adnák át és nem kellene lazt összegyűjteni, hogy ez által több költséggel ne terhelődjék meg a gabona. Elnök a gyűjtést látja jónak, még pedig azért, mert nemcsak egyszeri szétosztásról lehet szó, hanem a későbbi időben is szükség van a gabonára, amikor egyáltalán nem lesz munka. Felhívjuk a gazdákat, hogy segítsenek az ínségbe jutotta­kon, hogy azok az utcán ne essenek össze. Ravai Gábor elfogadja Csordás indítványát, de szerinte a részvény­társasági malomban kel'ene tárolni. Ő kevesli az 5 kgr. gabonát, kéri a gazdákat, ne húzódjanak az ada­kozástól, n.ert lesz idő, amikor már nem lehet szó önkéntes adomány­ról és akkor mégis kell adni. Csordás szerint addig kell adni, amig van miből. Szeretné, ha kö­telezővé tennék az elnöki indít­ványt, rnert hallotta, hogy dobolják a munkaalkalmakat, de a munkás nem tud elmenni, mert nincs annyi pénze, hogy megvegye egy hétre való kenyerét, amit magával vigyen. Dr. Schriffert Ferenc a buzagyüj­tés feletti ellenőrzés gyakorlását látja s/ükségesnek, hogy feljegyez­zék, ki adott és mennyit, hogy min­denki leadta-e a holdankénti 5 kgr.-t. Indítványozza, hogy a tized­beli bizottsági tagok vegyenek ma­guk mellé olyan nincsteleneket, akik ismerik a helyzetet és tudják, kik szorultak rá legjobban az ado­mányra, illetve mérsékelt áru bú­zára. Hangoztatja, hogy az ügy na­gyon sürgős, mert ha már együtt volna is ez a gabonamennyiség, akkor is késő vólna. Pfaff Ferenc a Gőg András által félbeszakított beszéaet próbálja el­mondani. Hangsúlyozza, hogy a hir­detménynek az aratógépek haszná­latára vonatkozó része nem felel meg a valóságnak, hiszen 25 arató­gég közül alig dolgozott három. Amikor Lovics polgármester ezt fog­lalta hirdetménybe, csak annak adott kifejezést, hogy nem érti a dolgát. (Elnök figyelmezteti a szó­nokot, hogy a hatóság intézkedéseit ne bírálgassa.) Beleznay azt indít­ványozta, hogy a hirdetményben foglaltakért a képviselőtestületi tagok kérjenek elégtételt a polgármestertől. A kisgazdák által tartott előértekez­let határozatát és Beleznay indítvá­nyát elfogadja. A gyűlés Pfaff indítványát elfo­gadja és holdanként 5 kg. buza fel­ajánlását határozza el. Egyben kimondja, hogy a Kis­gazda Szövetség saját hatáskörében jelöljön ki bizottsági tagokat, akik közé az elnök iparos embereket is kíván bevenni. A munkáscsoporthoz is átiratot intéznek, hogy a bizott­ságba ajánljanak olyan tagokat, akik vagyontalanok és a kedvezményes ellátásra rászorultak. 9 strandfürdő megnyitása Az egész város lázas érdeklődés­sel várta a keddi napot; amikorra a strandfürdő megnyitását hirdették. Már hetek óta napról-napra többen keresték fel az Árpád-liget mellett levő, épités alatt álló fürdőt ugy, hogy valósággal a nagyközönség szeme előtt bontakozott ki a liepe­hubás, füvestaiajból Magyarország egyik legszebb, épített strand-fürdője. Kár, hogy a gyakori sztrájk és egyéb technikai nehézség miatt nem nyíl­hatott meg a fürdő egy hónappal ezelőtt. A megnyitás napja fényesen iga­zolta, hogy igazi közszükségletet elégit ki a strandfürdő. Folyó hó 1-én, kedden délután 3 órakor ha­talmas közönség sereglett egybe, hogy jelen legyen a fürdő meg­nyitásán. Nem volt szónoklat, nem volt külső ünnepség, de annál benső­ségesebb öröm sugárzott mindazok­nak arcáról, akik valóságos elragad­tatással beszéltek a hatalmas meden­céről, a kedves és ízléses buffetről s általában az egész csabai strand­fürdőről. Három óra után néhány perccel már több száz ember élvezte a kel­lemes hőmérsékletű üditő vizet, részben a forró napsugártól tüzes homokfürdőt. Hogy a kedv még jobb legyen, Pepi is rázendített. Muzsikaszó mel­lett fürdött Csaba Mert minden társadalmi réteg képviselve volt a megnyitáson, élénken hirdetve, hogy a strand-fürdő az egész városé. A buffet és cukrázda is jól mű­ködött, pedig nagyon sokan ozso­náztak ma a strandfürdőben. Csak egy dolgot szeretnénk meg­említeni. Volt néhány férfi, aki nem tartotta az illemmel összeütközőnek azt, hogy rövid fürdői ruhában s nem az egész világon bevezetett „teljes" fürdőruhában jelenjen meg. Mint halljuk, az igazgatóság már intézkedett is, hogy ez többé meg ne történjen. Helyes is, mert a jó­izlést meg kell őrizni mindenütt, a strandfürdőn is. * * * Végre van fürdője Békéscsabának. Igaz, hogy a város közönsége évek óta gőzfürdő után vágyott, de nagy haladás, hogy legalább a nyári hő­ségben fokozott mértékben nélkü­lözhetetlen szabad fürdő rendelke­; zésére áll. És ezért kell, hogy hálás ; szívvel gondoljunk mindazokra, akik­nek érdeme az, hogy a strandfürdő létrejött s ma megnyilt. van ma ? 1922. aug. 2., szerda R. k.: Alfonz. Prot.: Gusztáv. Nap kél 4 óra 37 perckor, nyugszik 19 óra 33 perckor (7'33). Hold kél 15 óra 24 perckor (d. u.), nyugszik 0 óra 02 perckor (éjjel). Délelőtt fél 10 órakor a volt cs. és kir. 101. gye. ünnepélyes összejövetele Este 8 és 9 órakor: Mozielőadás a Városi Mozgóban. Az államvasutak szegedi üzlet­vezetősége uj szélesvágányu moto­ros vasút n.eginditását határozta el Vészlő—Kisújszállás közötti vona­lon, mely Szeghalom, Körősladány, Dévaványa és Ecsegpuszta állomá­sokon futna keresztül és belekap­csolná a sárréti községeket a bu­dapesti fővonalba személy és teher­forgalom szempontjából. Á tárgyalások már hetek óta foly­nak és a vármegye főispánja is tá­mogatja az ügyet, azonban a köz­ismert lakásínség miatt a vasut­személyzet elhelyezése támasztott nehézségeket. Most fordulópontra jut ez a kérdés akképen, hogy az érdekeltek 10 vasutas lakásépítését tervezik Vésztőn egymillió korona költséggel. Jakabffy Jenő és Dezső nagybirtokosok 100.000—100.000 K összeget már megajánlottak s min­Pásztorok — Meseszerű történet — Irta: Dr. jabloncai PETHES BÉLA (3) A lány pedig első indulatában a vőlegényéhez sietett és mindent el­mondott neki. Sőt még torzította is a dolgokat. A báró erre éktelen haragra lob­bant s azonnal párbajra hivta a szobrászt. A párbajnak igen heves kimenetele lett, mert a szobrászt — aki a viadalban a támadás minden lehetőségét átengedte a tisznek — eszméletlenül, vérbefagyva vitték ott­honába. A báró pedig még aznap megtar­totta rég halogatott esküvőjét szép arájával, aki aznap ki tudja miért, igen sápadt és bánatos volt. A szép hölgy otthon titokban köny­nyeit ontotta s már igen fájt neki, hogy a halál torkába dobott egy embert, akinek minden bűne csak az volt, hogy őt kimondhatatlanul sze­rette s akit talán ő is szeretett. Igen szerette a férfit, ezt most már na­gyon is tisztán érezte. Ettől kezdve sokat töprengett, álmatlanok voltak az éjjelei, nappal pedig a nénjétől hátramaradt ócska emlékek, levelek, irások szemlélgetésébe merült. Ezek között az emlékek között — nagy meglepetésére — egyszer egy levelet talált, mely neki volt címezve s amin az volt felirVa, hogy csak az eskü­vője után bontható fel; mivel pedig ez már megtörtént, a szép hölgy ha­bozás nélkül feltépte a levelet s ab­ból nagy meglepetésére egy kis drót­ból készült fekete karlánc hullott ki, a levél pedig eddig áltata nem is­mert származásáról szólt. A levél elolvasása után a szép hölgy keserves könnyekre fakadt, mert eszébe jutott fennhéjázása és nagyúri gőgje, mely utóbb is oly véres áldozatot követelt. Hát ő volna a levélben emiitett örökbe fogadott kis libapásztorlány ? Hát a történet, mely eddig, mint leg­szebb és legkedveltebb gyermekmese élt lelkében, voltaképen az ő törté­netét zárná magában ? A levél e kér­désekre mindenre igennel felelt. A báró felesége e napnak késő délutánján — mikor senkisem látta — nehéz bánatával kiszökött a ház­ból s maga sem tudva, hogy került oda, a szobrász lakásába osont . .. Ott azután lerogyott a nagybetegen fekvő szobrász ágya mellé s mikor fáradt tekintetét a műteremben végig hordozva, az egyik sarokban egy szoborcsoportozatot vett észre, mely egy csókolódzó pásztorfiut és pász­torleányt ábrázolt, tébolyult kaca­gásba fogott és felcsókolva lázálmá­ból a férfit, ahhoz e szókat rebegte: — Nézd! Nézd azt a szobrot! Tudod-e, kiket ábrázol ? Én megsú­gom neked : minket! minket érted ! Mert te is emlékszel ugy-e az Ör­dögsziklára s tán emlékszel még erre az emlékre is. E szóknál az asszony megmutatta a férfiúnak gömbölyű, fehér karját, melyen egy kis drót­karperec szerénykedett. S a férfi ekkor boldogan felnyö­gött s csak ennyit mondott: Aranka!... Majd később szaggatottan, törede­zetten igy folytatta: lásd mi csak­nem megöltük egymás szivét, amig lassan egészen egymásra találtunk!... Itt elhallgatott. Majd később na­gyon halkan csak ennyit kérdett: — És most mi lesz ? Az asszony újból vadul csókolni kezdte a férfit s közben ezeket mondta : — Azt kérded, mi jön azután... ? Ne kérd ! Vagy ha mégis tudni aka­rod, hát ne fájjon neked, ha azt mon­dom, hogy: Semmi . . .! Mert én azt szeretném, ha ez a mese meg­maradna annak, aminek született: örökszép mesének I Lásd, én azt hi­szem, ha nagyon fáj is, még sem szabad a meséket valóságba már­tani . . . A férfi anélkül, hogy csak egy csókkal is elbúcsúzott volna az asz­szonytól, ekkorra ismét elvesztette az eszméletét. Az asszony pedig, mint négy fal közzé tévedt szárnya­szegett kis madár, kiosont a nyitva felejtett ajtón . . . Q/é ge.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom