Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-08-01 / 173. szám

Békéscsaba, 1922. augusztus 1. Kedd ///. évfolyam 173 szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tór 18. sz. A szerkesztőség telefon száma i 60. Fii^geiien keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 85 K, negyedévre 250 X, félévre 5QO K. Egyes szám ára 4 K. Meddő acsiÉodos I Gróf Bethlen miniszterelnök válaszol a felszólalásokra Az országnak roppant nagy anyagi érdekei fűződnek ahoz is, hogy az indemnitás mentől hamarabb tető alá jusson, de ahoz is, hogy a drá­gaság letörésére minél hamarabb megtehesse a szükséges intézke­déseket. Ezért is vonta el a kormány a nemzetgyűlés plénumától ad hoc­bizottság elé a drágaság ügyét, hogy a két sürgős elintézni való dolog közül egyik se hátráltassa a másikat. És amikor már benne voltunk leg­főbb gazdasági ügyeink tárgyalásá­nak kellős közepén, akkor váratlanul beledobtak a kútba a múltból egy nagy követ, hogy: kihozta be a románokat ? E kérdés körül természetesen újra felizgulnak a kedélyek. Vádak és vádaskodások, a gyűlölet és gyanú­sítás szavai pattogtak szanaszét, mint megannyi gránátszilánk. A nemzetgyűlésen az indemnitási vita egyszerre belefuladt a legáldat­lanabb kavarodásba. Gyanusitók és gyanúsítottak egymás után jelentkez­tek szólásra, egyik vád, a másik paríroz és visszavág. Az indemnitási vitát megint el­öntik a személyeknek személyekre való acsarkodásának huliámai, ame­lyek elnyelik a Ház tárgyalási idejét s az indemnitási javaslathoz fűződő nagy gazdasági érdekeinket gazdát­lan csónak módjára dobálják ide­oda a bizonytalan vizeken. A korona zuhan lefelé, az embe­rek szintén napról-napra lejebb zu­hannak és amikor az országnak indemnitás kell és drákói rend­szabályok a drágaság letörésére, akkor a nemzetgyűlés csapott-papot, áruuzsorát és nyomort felejtve haj­bakap egymáson egy gyűlöletes kérdésen, hogy: ki hozta be a ro­mánokat? S miközben civódnak, elfelejtik, hogy a legnagyobb gazdasági bajo­kat hozzák a nép nyakára. A képviselőház költség vetése Budapest, sug. 1. A nemzetgyű­lés gazdasági bizottsága ma ülést tartott, amelyen az előadó ismer­tette a folyó ügyeket és a képvi­selőháznak az 1922—23. számadasi évre vonatkozó költségvetéséi. Az 1922—23. évi rendes kiadások 58 millió 41 ezer 578 koronára rúg­nak, mig a rendkívüliekkel össze­sen 75 millió koronát tesznek ki. nemzetgyűlés hétfői ülése Budapest, julius 31. Huszár Károly alelnök egynegyed 12 órakor nyitotta meg a mai ülést. Daruváry Géza igazságügy minisz­ter szólal fel: „Kötelességemnek tartom reflektálni néhány dologra, amely a vita ' folyamán felmerült. Mindenekelőtt válaszolni kívánok Hébelt képviselő urnák, aki rendkí­vül heves támadást intézett a bíró­ság ellen. Ez parlamenti életünkben teljesen szokatlan jelenség. Bármi­lyen hevesek voltak is eddig a vi­ták, azokból a bíróságot mindig ki­hagyták. Ez felelt meg alkotmányos életünknek. A képvistlö ur részé­ről a támadás teljesen igazságtalan, mert a biróság teljesen elfogulatla­nul és pártatlanul intézi az ügye­ket. Igaz ugyan, hogy a bíróságot a kormány előterjesztésére nevezték ki, de ez a körülmény nem érinti a biróság felügyeletét. A képviselő ur állítása tehát minden alapot nél­küiöz. Igen fontos a nemzet érde­kében, hogy érinletlen maradjon a biróság tekintélye. Lehetetlen, hogy ily támadások ép a Házban han­gozzanak el. Remélem, hogy a szo­ciáldemokraiapárt nem követi a kép­viselő urat ezen az uton, mert ez­zel csak azoknak a számát szapo­rítaná, akik cizí állítják, hogy a szociáldemokraták távol állanak a nemzeti érzés világától. A mai ne­héz időben törhetetlen szorgalom­mal és pártatlansággal teljesiti kö­telességét a n.i bíróságunk. Nekünk, a kormánynak és a nemzetgyűlés­nek kötelessége a bírói kar nehéz helyzetét míeiőbb enyhíteni. Hébelt képviselő ur a trianoni békeszerző­désre hivatkozik, amelynek egy szakasza amnesztiát ad bűncselek­ményekre. Propper pedig a-t állí­totta, hogy az amnesztiát nem haj­tották végre. Ezzel szemben kije­lentem, hogy eddig 26.800 ember kapott amnesztiát, tehát a vád nem állhat fenn. Propper képviselő ur támadási intézett a volt igazságügyminiszter és az ígazságügyminiszlerium né­hány tisztviselője ellen. Azt állítja róluk, hogy rabok-készitette tárgya­kat vásároltak. A büntető törvény­könyv értelmében a rabok igyen­munkát teljesítenek és ha kapnak is érte valamit, az csak jutalomdíj. Különben is a tárgyaknak csak 9 százaléka jutott közalkalmazottak birtokába, 91 százalékát állami szük­ségletekre fordítottuk. Jelezni aka­rom a kidolgozás alatt álló törvény­javaslatokat. Sürgős feladatunk uj törvényjavaslatot készíteni, amely hivatva lesz pótolni a kivételes ha­talom alapján kiadott rendelkezése­ket. Ezek a rendelkezések az állami élet minden terére kiterjednek. Ál­landó alkotásokat célzó törvényja­vaslataink a váltó törvényjavaslat, a főrendiházról szóló törvényjavaslat, a magyar polgári törvénykönyv. Az utóbbinak elkészítésével az a célunk, hogy áttekinthető, a nép széles ré­tegei számára is olvasható és ért­hető törvénykönyvet alkossunk. A jogrend alapföltétele először az, hogy a nemzet zöme a fennálló jogrendet a magáénak érezze és vallja. Ez az alapfeltétel megvan. A másik alap­feltétel az, hogy a kormányhatalom kezelőinek meglegyen a hatalmuk azokkal szemben, akik a jogrend ellen támadást intéznek. A kormány már megmutatta, hogy van ereje és hatalma a jogrendet veszélyeztetők­kel szembeszállni. Ezeket volta'm bátor a nemzetgyűlés tudomására hozni. Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedik szólásra. Az indemnitási vita sokáig tartott. Bizonyára ennek az az oka, hogy a képviselők tekin­télyes száma vagy nem képes, vagy nem akar a megfelelő keretekhez alkalmazkodni. A háaazabályok tel­jesen elavultak és nem képesek biz­tosítani a tárgyalásokat. Az indem­nitás vitája egy hónapig tartott. Ennek egyetlen mentsége az, hogy a válasz­tások után a pártok szükségét érez­ték annak, hogy politikailag elhe­lyezkedjenek. Az egyes pártok bizo­nyos frontváltoztatásokat eszközöltek. Bizonyos átcsoportosulás tapasztal­ható. Ennek oka az, hogy a válasz­tások rendjén mélyreható eltolódások keletkeztek. Uj emberek kerültek be a Házba, aminek oka a súlyos gaz­dasági helyzet és az, hogy ebből minden módon kiutat akarnak ta­lálni. A kormány uj helyzettel áll szemben. A régi nemzetgyűlésen egy­séges ellenzéki tábor volt. Bár bizo­nyos elvi kérdések alapján frakciókra oszlott, de taktikailag egy volt. Ma az ellenzék három nagy csoportra oszlik, szemben állunk a keresztény ellenzéki, a liberális ellenzéki és a szocialista párttal. Ezen három tábor között takiikailag összefogás lehetséges ugyan, de nem hiszem, hogy ez bármelyik tábornak hasz­nára válnék. A kormánytól távol áll az, hogy az ellenzéknek ezt a gyen­geségét felhasználja. Kész arra, hogy formális tárgyalásoknak vesse meg az alapját és politikai békét készít­sen elő. Szükségesnek tartja a szo­ciáldemokratapárt előnyomulásával szemben a polgári pártok közötti ellentét kiküszöbölését, hogy lehet­séges legyen az együttműködés. A kormány ezen szempontból ki­indulva, kitart azon felfogása mellett, hogy amennyiben lehetséges, a nor­mális tárgyalások menetét és a po­litikai békét megőrizze. Ennek már visszhangját adta és az ellenzék már válaszolt is rá. Az ellenzék különböző feltételekhez fűzte támo­gatását. Nagyjából öt szempontot domborított ki. Első az, hogy a kormány szüntesse meg a választá­sok után a politikai üldözést. Azt hiszem, annak a feltételnek betar­tása a mi részünkről semmi nehéz­ségbe nem ütközik. Mi senkit nem üldözünk. Nincs szándékunk, hogy valakit politikai magatartása miatt üldözzünk. Amennyiben az ellenzék egyik vagy másik tagja, azt a be­nyomást nyerné, hogy bárkit poli­tikai hovatartozása miatt üldöznének, az forduljon bizalommal a kormány­hoz, amely gondoskodik arról, nogy ennek véget vessen. A második kér­dés a reparáció kérdése. A vissza­élések megtorlására három lehetőség van: a büntető biróság, a panasz peticium és a fegyelmi. A kormány csak addig maradhat helyén, amig meggyőződése diktálta politikáját követheti. Mióta ebben az országban miniszterelnök, mellékkormányokat nem tapasztalt, csak egy esetben, amikor a túloldalról történt kísérlet arra, hogy mellékkormány vegye kezébe a hatalmat. Az utolsó fel­tétel az volt, hogy a kormány olyan pénzügyi és gazdasági prog­rammot adjon, amely lehetőleg ki­segíti az országot jelenlegi súlyos gazdasági helyzetéből. A resortmi­niszterek részletes programmot csak a szükségvita keretében adhatnak. Az imdemnitás vitájának befejezése eiőit Peidl Gyula deklarációt ol­vasott fel, amely a szoc. dem. párt programmszerü hitvallását tartal­mazza. Ez a programm nagyjából az októberi programm. Azt követel­jük, nyilatkozzanak a szociáldemok­raták, hogy miképpen magyatázzák programmjukat. Payer Károly és mások az összes emigránsok haza­jövetelét követelik. Kérdi, hogy a szociáldemokratáknak mi közük van az emigránsokhoz, akiknek 99 szá­zaléka kommunista volt és jó része bűncselekményeket követett el. Na­gyon jól tudja, hogy Garamit akar­ják haza hozni. Ámde Garami kül­földre távozott, ott lapot alapított és abban különféle dolgokat irt és Íra­tott meg Magyarországról. Ebből az országból nincs szám­űzve senki és nines akadálya an­nak, hogy hazajöhesen bárki is. — S?abadságlevel,:t azonban ellenünk irányuló külföldi propagandáért sen­kinek sem adunk. Kérdi, miért fáj a szociáldemokratáknak, hogy a kommunisták be vannak zárva, hi­szen nem vállalnak közösséget a kommunistákkal. Az igazságügymi­niszter most olvasott fel adatokat, amelyek szerint 27,000 kommunista amnesztiában részesült. Semmi sem áll távolabb a kor­mánytól, mint ok nélkül meghosz­szaübitani a kivételes hatalmat. Gyakran szeretik ezt magyar spe­cialitásként feltüntetni, holott egész Középeurópában él még a kivéte­les hatalom. Bizonyítja, hogy a választási küz­delemben az ellenzék volt az, amely a legdurvább eszközökkel doigo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom