Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-04-07 / 80. szám

Péntek III. évfolyam 80. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tón 18. cz. A szerkesztőség telefon száma : GO. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy Héra 50 K, negyedévre ISO |K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3 K. Békességet A legnagyobb veszedelem, az ősi turáni átok, a széthúzás, visszavonás, amely a legválságosabb időkben sem engedi meg, hogy ez a barát nélkül, ellenségektől körülvett, agyon­nyomoritott, széttépett magyar nem­zet megtalálja önmagát és fiai össze­fogva dolgozzanak a nemzet jöven­dőjéért — talán most elmúlik. A remény sugara immár feltűnt és komoly jelek vannak, hogy a poli­tikai pártok között olyan igaz és őszinte béke jön létre, amely lehe­tővé teszi a teremtő munka folyto­nosságát. Mindenkor szükségünk volt s minden kormányzatnak szüksége van békére, de talán soha nem volt égetőbb módon sürgős a politikai béke, mint ma. Az egyes politikai pártok és frakciók immár olyan éles ellentétben állanak egymással szem­ben, hogy igy mindkét oldal két­ségtelen jóakarata meddő próbál­kozás marad csupán, aminek kárát viszont nemcsak egyesek, nem pár­tok, hanem a nemzet egyeteme érzi meg. Sokat hangoztattuk már ezeken a hasábokon azt a meggyőződésünket, hogy nem lehet és nincs olyan érdek, mely megelőzhetné a nemzet érde­két. Ki kell tehát becsületesen kap­csolni minden olyan kérdést, mely ütközőpont a pártok és politikusok között, mert hiszen ez esetben az azonos célokért küzdők, akiknél csak a küzdelem mikéntjében és formájá­ban van eltérés — egymásra talál­nak s vállvetve haladhatnak a közös cél, az ország megmentése, talpra­állitása felé azon az uton, amelyet közös megegyezéssel legjobbnak ta­lálnak. Ez kötelessége is volna min­denkinek s ennek a célnak alá kell rendelni a kisebb érdekeket, mert a béke sem egyéneken, sem jelszava­kon nem múlhat, de még csak el­veken sem ! Ha azonban előfordulhatna az a szo­morú eset, hogy az engesztelődés szellemében megindult tárgyalások még sem vezetnének a kivánt és várva várt eredményhez, akkor tisz­tességes fegyverszünetet kell kötni. Fegyverszünetet, hol nincs győző és nincs legyőzött sem, ahol nem ma­radhatnak egyik félnél sem hátsó gondolatok, hanem azt a munkát, amelyet az ország érdeke megköve­tel, becsületesen elvégzik s addig szünetel minden harc s pihennek a harc fegyverei, az elvek is. Mi a magunk részéről nemcsak óhajtjuk a békét, de bizunk is benne, hogy létre jön. Bizalmunkat erősiti az a meggyőződésünk, hogy mind magyarok, jó magyarok, a ma még küzdő, tárgyaló felek, akik bizonyára tudják, látják velünk együtt azt az óriási veszedelmet, hogy amig mi magyarok, keresztények egymást mar­juk, egymás erejét gyöngítjük, addig a közös ellenség erősödik, hango­sodik s amit még rövid ideje is ha csak lehetett letagadott, ma ismét büszke arra, hogy — zsidó. Császárpárti tüntetés Bécsben Gyászmise IV. Károly ért császárért „Gotterhaite" a Szent István székesegyház előtt Bécs, april 6. A Szent István székesegyházban rekviemet rendeztek Ausztria utolsó császárjáért. Pieffel bíboros hercegérsek fényes segédlettel celebrálta a gyászmisét, mely ^latt áhítatos hangulat ülte meg a lelkeket. Az isteni­tisztelet 11 óráig tartott és ekkor a gyászoló közönség kiözönlött a temp­lomból. Künn, a hatalmas térségen, ember-ember hátán megállott s adott jelre felhangzott a Gotterhaite. Mindenki levette a kalapját, a környék­beli házak ablakaiból feketesárga zászlókat és kendőket lobogtattak és szállt az ének a tavaszi napsütésben. A Gotterhaite után ezer, meg ezer torok­ból éltették a császárságot, a Habsburgházat és abcugolták a köztársa­ságot. A tömegben akadtak olyanok, akik „Hoch"-ot kiáltottak a köztár­saságra, de azokat hamar elnémították és kituszkolták a nagy sokada­lomból. Bécs, április 6. A Károly császárért ma a Szent István templomban megtartott rekviem után a résztvevők egyrésze a Parlament elé vonult. Küldöttségük felkereste Weiskirchner elnököt és azt az óhaját nyilvánította előtte, hogy a Parla­ment lobogóit félárbócra eresszék. Weiskirchner elnök ugy válaszolt, hogy ennek a kívánságnak az errevonatkozó párthatározatokra való tekintettel nem tehet eleget. A Parlament előtti gyülekezetet végül a rendőrség szét­oszlatta, miközben több letartóztatás történt. 9 kormányzópárt hivatalos jelöltjeinek ujabb listája Budapest, április 6. A keresztény, kisgazda, földmives és polgári párt intézőbizottságának határozatai alapján a következő hiva­talos jelöléseket hozzák ezúton nyil­vánosságra : Szikszó: Szaldnszky József, Siklós: Simon János, Hódmezővásárhely II.: Szddeczky­Kardos Lajos, Hercegfalva: Nyir György, Hatvan: Nikovényi Jenő, Heves: Máyer János, Jászapáti: K. Pethes László, Szolnok: Kenéz Béla, Komárom : Korányi Frigyes báró, Tata: Henczér István, Czegléd: Gombos Lajos, Kiskörös: Meskó Zoltán, Somorja: Takdts Géza, Szigetvár: Barla Szabó József, Géva: Veress Ferenc, Nyíregyháza: Kállay Tibor, Nagyszentmiklós: báróPapp Géza, Celdömölk: Gyömörey György, Nagyvázsony: Iklódi-Szabó János, Sárospatak: Besnyői Zénó, Sásd: Fili Tamás, Békéscsaba: Lipták Pál dr., Alberti : Szapáry Lajos gróf, Pécsvárad: Perlaki György, Székelyhíd: Fráter Pál, Dorog : Bötkéz Sándor, Adony: Csöngedi György, Mór: Széchenyi György gróf, Kápolna : Májer János, Jászladány : Nagy Emil, Mezőtúr: dr. Ráth János, Abádszalók: Gömbös Gyula, Nagyigmánd: Szij Bálint, Balassagyarmat: Sitovszky Béla, Törökbálint: Schwindt Ernő, Kalocsa: Szabdky Jenő, Nagykáta: Viczián István, Vácz: Kratker Kálmán, Kaposmérő: Tankovics János, Sopron: Klébelsberg Kunó gróf, Kemese: Kállay Tamás, Csenger: Szulányi Ferenc, Nagykapus: Szabó Zoltán, Devecser: jókai Ihász Miklós, Balatonfüred: Héjj Imre, Mohács: Prakatur Tamás, Pécsszentlőrinc: Patacsi Dénes, Dereczke: Kovács J. István, Pomáz : Almdssy László. . Leszállítják az oláh hadsereg létszámát Bukarest, ápr. 5. (MTI.) Az 1922. évi költségvetés takarékossági okok­ból a hadsereg létszámának 150 ezer főről 125 ezer főre való le­szállítását tervezi. Károly király végrendelete Magyarországon van Egy Funchalból érkezett eddig még meg nem erősített híradás szerint IV. Károly király a halotti szentségek felvétele előtt uj végrendeletet készí­tett. Csak kevesen tudnak arról, hogy IV. Károly királynak egy sajátkezü­leg irott végrendelete van Magyar­országon, amelyet az elhunyt király­nak bizalmas hivei Budapesten őriz­nek. A végrendelet keletkezésének időpontja az októberi királynapok idejére nyúlik vissza s arról csak a IV. Károly legszűkebb környezetéhez tartozó legitimista politikusok birnak tudomással. A királynak Budapesten levő végrendeletéről, hogy az hogyan került Magyarország területére. Gratz Gusztáv a következőket mondotta: Őfelsége 1921 októberében, mielőtt Hartensteinból repülőgépre szállott volna, végrendeletet készített. A vég­rendeletet — tekintettel az ügy ké­nyes voltára — Borovicény Aladár­néra bizta. Borovicény Aladárné ugyanabban az időben, amikor a ki­rály repülőgépre szállott, vasúton utazott Magyarország felé és Őfel­ségével egyidőben érkezett Szombat­helyre. Borovicényné megérkezése­kor Mikes püspöknek adta át a vég­rendeletet. Mikestől azután a vég­rendelet Andrássy grófhoz került, aki ezt a mai napon is őrzi. andrássy nyilatkozata Rároly király végrendeletéről Budapest, április 6. Gracz Gusztáv volt külügyminisz­ter ma olyan nyilatkozatot tett, hogy IV. Károly királynak egy végrende­lete van van Andrássy Gyula gróf­nál. Erre vonatkozólag megkérdeztük Andrássy Gyula grófot, aki a követ­kezőket mondotta : Valóban van ná­lam egy végrendelet Őfelsége akkor bízott rám, mikor legutóbb együtt voltunk. Ezt a végrendeletet Őfelsége Svájcban készítette, mielőtt Svájcban a repülőgépre szállt. Ugyanakkor még egy végrendeletet készített, ame­lyet tudomásom szerint Miksa fő­hercegnek adott át. Valószínű, hogy a két végrendelet azonos szövegű. A nálam levő végrendeletet azon­ban nem bonthatom fel addig, mig hiteles híreket nem kapunk arról, hogy valóban van-e Funchalban egy később készített végrendelet. Mert lehetsages, hogy amennyiben Őfel­sége Funchalban is végrendelkezett, ugy az utóbbi végrendelet esetleg hatályon kívül helyezi a nálam lévő végrendelet intézkedéseit. Nekem tehát kötelességem a végrendelet felbontásával várni mindaddig, mig Funchalból teljesen hiteles értesíté­seket nem kapunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom