Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-04-16 / 87. szám

Békéscsaba, 1922. április 25. Kór ős vidék 3 EGY RÉGI HÁZRÓL ... És megveszik a régi házat, Megveszik azt a kis tanyát, Hol lelkem annyit elidőzött — Melyekhez annyi emlék fűzött Egy hosszú, hosszú élten át. Onnan indultam iskolába, — Hat éves, árva kis gyerek — Ott élt a kedves öreg asszony, Kit annyiszor kell megsiratnom, Mióta sírban szendereg. S ott az az áldott öreg ember, Aki térdére ültetett, Úgy tanított az ábécére Az első versre, első szépre, Mit a szívemben elvetett. A kertnek minden bokra emlék. Régi barátom minden út. Ők láttak egykor játszadozni, Csöndben elülni, álmodozni: Mesén merengő kis fiút. És a szobák mind, egytől-egyig! A folyosó a ház előtt! Ott hímezett egy szőke lányka, Ki vőlegényét várta, várta — Sok szép, elröppent év előtt. Ki költözik a régi házba ? Ki veszi meg a kis tanyát? Kinek lesz uj a régi otthon, IJol minden ajtón, minden bokron Ézernyi emlék suhan át? isten hozzád te kedves hajlék, Lelkem legrégibb ottliona! Siratom benned ami elmúlt, Virág, — amely kihamvadt, elhunyt — És nem jön vissza már soha . . . Varságh János. 3z abessziniaiak tpra*) Abesszíniai babonái* Irta: Gajdács Mátyás Addis Abeba, 1922. február hó. Mivel az evés, a legfontosabb a négereknél, azért, arról is van a Jegtöbb babona. A mohamedán például a világ minden kincseért sem enne olyan állat húsából, melyet keresztény vágott le, viszont a keresztény is inkább éhen pusztul, mintsem hogy izlam hust egyen. A pogányok kevébbé válogatósak, ők még a marhavészben elhullott állatokat is megeszik kenyér meg fűszer nélkül és kutyabajuk sem lesz tőle. Az ulamo törzsbeliek kedvenc csemegéje az egér meg a sáska, Az amharák legjobban kedvelik a bárányt, kecskét, ökröt meg a csirkét. A nyulat meg nem eszik, mert kutyához hasonló lába van. Csakis csülkös állatokat esznek, de azok közül is kivétel a disznó meg a medako (törpe antilop). Az utóbbit azért utálják, mert a papok megfigyelése szerint emberi hullát nyaldosott és dögöt is evett a kis antilop. A papok állítását nagyon valószínűnek tartom, mert az én medakom is kedveli a főtt, meg a nyers hust is. Az evés, mint mondám, a legfontosabb azért szerintük; az érzelmeknek nem a sziv, hanem a gyomor a székhelye. Ez a felfogásuk nem is olyan helytelen, mert őket legjobban a gyomron keresztül lehet megközelíteni. Lelki világukra meglehetősen jellemző a mondásuk: inkább enni, mint meghalni. Az evésnél mértéket nem ismernek, néha három kiló nyers hust is megeszik egy-egy alak egyszerre. Ha aztán véletlenül beteg lesz és meghal, *) E sorokat a Körösvidék számára irta Gajdos Mátyás békéscsabai Afrika-utazó, ki már csaknem egy évtizede él Afrika különböző részein. Jelenlen Abssszinia fővárosában Addis Abebában tartózkodik. az illető azt a „budá"-nak tulajdonítják. A buda (rossz szemű boszorkány), hiéna-szemet hord magánál, ami őt mindig olyan helyre vezeti, ahol esznek az emberek. Igen gyakran látni Addis-Ababa utcáin 3—4 négert, kik a budától való félelmükben takaró alá bújva fogyasztják el ennivalójukat. A buda nemcsak embereket, de állatokat is képes megölni a szemével. Többször előfordul, hogy egy szép öszvér vagy ló anélkül, hogy előzőleg beteg lett volna, mintha villám sújtaná le, élettelenül összerogyik, mert buda varázsszavakat mormolva rá nézett. A megrontásnak száz és száz módja van. Egy különös esetet beszélt el nekem Mr. C. S., melyet csak azért tartok érdemesnek elmondani, mert ez a szavahihető ur esküvel is hajlandó állítását megerősíteni. Még Menelik idejében történt — meséli Mr. C. S. — hogy egy olasz fogoly, kit Aduánál fogtak el az abessák, beleszeretett egy csodaszép szegény nőbe. Pár évig a legnagyobb boldogságban élt a kávé és tej, akarom mondani a négresse meg az olasz, de mint mindennek a világon, ugy e szerelemnek is vége szakadt. A menyecske sehogy sem akart sorsába belenyugodni, előbb szép szóval, könyörgéssel, később fenyegetéssel akarta maradásra birni férjét, de hiába. Az olasz hajthatatlan maradt s egy szép napon kitette az asszony szűrét az utcára, aztán mint aki jól végezte dolgát, fogta a kalapját és elment sétálni. Este, mikor hazajött, egy darab pergamentet talált az asztalán telerajzolva holmi fantasztikus figurákkal. Dühösen a földredobta, de az felszállt az asztalra. Többszöri hasztalan kísértét után silabizálni kezdte e furcsa levelet, de semmit sem tudott kivenni belőle, majd hogy szabadoljon tőle, zsebregyürte, de onnan is az asztalra került. Ekkor elfogta a félelem s hogy megszabaduljon e kellemetlen tárgytól, fogta és elment vele a papokhoz. Amint a papok meglátták kezében a pergamentet, kezüket összecsapva, elkiáltották magukat: szerencsétlen. Egy öreg pap elvette tőle, tűzbe dobta, de nem égett el. Egy ideig a tüz felett lebegett, aztán felszállt a füsttel és eltűnt a levegőben. Ugyanakkor tűnt el az olasz szemefénye is. Pár napra rá AddisAbababa hozták a szerencsétlent egy európai orvoshoz, de az sem birt segíteni rajta. És ami különös, hogy a szeme teljesen tiszta volt és az orvos csak a vakságot birta megállapítani, de nem a betegséget. Hogy ez igy történt — fejezi be beszédjét Mr. C. S. — arra Önnek a szavamat adom. Cserebogárirtás Akármilyen ékes rigmusokban éneklik is meg a költők a cserebogarat, s bármilyen epekedő sóhajtások között is kérnek a szerelmesek jóslatokat a cserebögártól, meg kell állapitanunk, hogy a cserebogár a legkártékonyabb férgek egyike. — Egyaránt kártékony a mező és szőlősgazdára, s az erdészre is éppen ugy, mint a kertészre. Sőt akinek semmije sincs, annak is kártékony, mert ha a ^cserebogarat nem pusztítjuk, ugy elpusztít mindent, ami az életünk fenntartásához szükséges. A földmivelésügyi kormány minden esztendőben idejekorán közreadja azokat az utmatásokat, amelyek betartása mellett ezek ellen a veszedelmes férgek ellen védekezni lehet, s mi is minden esztendőben idejekorán ismertetjük ezeket a rendelkezéseket azért, hogy a hasznos tanácsok a köztudatba minél jobban átmenjenek s ezáltal a védekezés sikere minél inkább biztositható legyen. A mezőrendőrségről szóló törvény kihágásnak minősiti a cserebogár irtásának elmulasztását s igy mindazoknak, akiknek kertjük, földjük, szőlőjük, erdejük van, már csak azért is érdekükben áll az irtás, mert ennek elmulasztása az érzékeny büntetésen felül azzal is jár, hogy az irtást a község (város) a mulasztó költségére végezteti el. A cserebogár rendszerint azokban az években jelentkezik nagy tömegekben, amely évek számjegyeinek összege hárommal maradék nélkül osztható; vagyis a legközelebbi ilyen esztendő az 1923. év lesz. Ez az általános tapasztalat. Azonban a közbeeső években is jelentkezik több vagy kevesebb cserebogár. Irtani természetesen minden esztendőben kell. Az irtás legegyszerűbb módja, a cserebogaraknak rajzásuk idejében való összeszedése és elpusztítása. A szedést mindjárt a bogarak első megjelenésekor kell megkezdeni. — Legjobb a reggeli órákban, vagy borús időben, amidőn a bogarak megvannak gémberedve s a fákról könnyen lerázhatók. Szedéskor nagy gond fordítandó a magányosan álló, vagy az ültetvények szélén levő fákra, amelyeket a bogár különösen szeret felkeresni. Az irtást végző munkásokat célszerű az összegyűjtött bogarak mennyisége szerint, tehát kiló, vagy liter számra (1 kg. 1300 db. cserebogár) fizetni. Az alacsonyabb fákról a cserebogarakat egyszerűen le keli rázni, a magasabb törzsű fáknál már hosszunyelű horgot alkalmazzunk, vagy még jobb, ha a szedők között fiatal legény is akad, aki felmászik a fára és ugy rázza meg a galyakat egyenként. A rázás hirtelen és erős legyen és rövid ideig tartson, hogy a bogár egyszerre essék !e. Rz elpusztítás módja többféle. Vagy kemény talajon (uton) kell összetiporni, (ösízcgyömöszölni) vagy kádba kell szedni a bogarakat és forró vizzel leforrázni, majd gödörbe önteni, amely gödröt azután be kell temetni. Ha nagyobb mennyiségben gyűlik össze a rovar, érdemes mesterséges trágya készítésére felhasználni oly módon, hogy a rovarokat földdel és oltatlan mésszel, tufahulladekkal összekeverjük. R lárvák (vagy népiesen pajor, csimasz, pata) irtása nem kevésbbé fontos. Erre legalkalmasabb a földforgatás, kapálás, szántás ideje. Rz ilyenkor szinre kerülő pajorokat agyon kell ütni, sőt, ha nagyon sok a pajor, érdemes e célra napszámost felfogadni. R pajorok szintén értékesíthetők. Ha kevés van, baromfieledelnek alkalmas, ha sok van trágyának dolgozható fel. Rz összeszedett és leforrázott cserebogarakat érdemes megszárítani és télire baromfieleségnek eltenni. Csak arra kell vigyázni, hogy meg ne büdösődjenek. Leghelyesebb vékony rétegekben akár napon, akár kemencében gyorsan szárítani s azután száraz, szellős helyen, de nem nagyon felhalmozva télire eltenni. Télen apródonkint hozzákeverhetjük a baromfi szemes takarmányához. Óvakodjunk attól, hogy friss, élő cserebogarat és élő pajort sertéssel etessünk meg, mert a cserebogárban és pajorban él az úgynevezett bélkaparó féreg, amely a bogárból belekerül a sertésbe, ott tovább él és belét, gyomrát bántva, a sertés elpusztulását okozhatja. R baromfinak azonban a megszárított cserebogár nem árt. AKAR ON SZÉP LENNI? Használjon Maklura-amémot szappant és p u d o nt I Szeplő, májfolt és mitteszer ellen a legjobb szer. Kapható: GALLY ÉS WÉHICH drogériájában Békéscsaba, SzentIstván-tér 16. sz. 10 Hölgyek figyelmébe! Értesítem a t. hölgyközönséget, hogy az eredeti bécsi tnodeljeim megérkeztek nagy választékban Elvállalok mindenféleselyemkalapokdiszitését és alakítását, valamint tagál,tagolin és lószőr kalapok átvarrását és bármilyen színre való festését. Divatos tavaszi női és férfikalapok raktáron. Gyászkalapok sürgős esetekben azonnal készülnek. A n. é. hölgyközönség pártfogását kéri: SZÉLL ISTVÁN kalapos Baross-utca 14. sz. 544 cipész, Baross-utca 19. sz. Orünwald Mór házában. Készit férfi, női- és gyermekcipőket ugy francia, mint amerikai formákban ! Ezenkívül javitások a leggyorsabban és legolcsóbban készülnek. 109 Húsvéti illatszerekben nagy választék kiilönféietréfásöntözök a legfinomabb és legolcsóbb árban kapható Török Ionos urifodrásznál Békéscsaba, Ferenc J.-tér 1. sz. Ha olcsón házat, üzletet akar venni, keresse fel Szegeden az Aranyhajó vendéglőt. Római-körut 2. 1059