Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-04-23 / 92. szám

Békéscsaba, 1922, április 23

. Vasárnap III. évfolyam 92. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 6Q. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 70 K, negyedévre 200 K, félévre 400 K. Egyes szám ára 3 K. ü mi köyeíunh (vk) Tegnap e helyen arról irtunk, hogy milyennek tartjuk és milyennek szeretnénk mi látni a választási küzdelmet, meiy ma teljes erővel megindul az egész országban. Komoly mérlegelést, becsületes, nyilt, de minden szenvedélytől ment harcot hirdettünk, olyan harcot, amelyben nem elleneégek, hanem ellenfelek állnak egymással szemben, akik mindnyájan egyet akarnak, bár különböző uton: az ország és a kerület boldogulását. Ma pedig hadd szóljunk a képviselő személyéről. Milyen legyen a mi követünk? Sokszor hangoztatják, hogy a képviselőnek első és legfontosabb tulajdonsága legyen a politikai iskolázottság. Ez alatt természetesen azt értik, hogy a követ maga is izigvérig politikus legyen. Én azt hiszem, hogy ez nagy tévedés. A politikai iskolázottságtól én csak azt várnám, hogy egy képviselőnek legyen bizonyos politikai és társadalmi meggyőződése s elég éleslátása ahhoz, hogy meg tudja itélni azt, melyik párt vagy vezér az, aki e politikához legközelebb áll. Teljesen felesleges az, hogy minden képviselő önálló politikus akarjon lenni. Hiszen azért olyan áldatlan a mi politikai életünk, mert nálunk minden ember azt hiszi, hogy ért a politikához s ha módja van hozzá, mindjárt vezéri ambíciói vannak. Ha meg valaki képviselő akar lenni, akkor meg éppén pártvezéri ambíciók fűtik. Ezért van ebben a szerencsétlen országban majdnem több párt, mint ahány választó. Kétségtelen, hogy sok kerület jobban szolgálná az ország ügyét, ha nem „politikusokat", hanem csak közkatonákat küldene be a parlamentbe azok mellé a vezérek mellé, akiket politikai ideáljainak vall. A magas politikát úgyis csak egy-két ahhoz értő ember csinálja és ez igy is van jól. A képviselők nagyobb részének e téren csak hü és meggyőződéses párttagoknak kell lenniük,. akik egyrészt támogatják a vezéreket, másrészt élő lelkiismeretként állnak mellette s ügyelnek rá, hogy ki ne térjen a kijelölt útról. Mint politikusnak, csak annak a képviselőnek kell egyéni munkát végeznie, aki valóban politikus, aki ért ehez a nagyon komoly és fontos mesterséghez, aki politikai atmosférában nőtt fel s becsületesen készült, sok tanulással a politikai pályára. Egyébként a képviselők kötelessége az, hogy támogassák hűségesen azt a pártot, melynek szolgálatára mandátumot kaptak, egyéni munkát pedig ott fejtsenek ki, ahol speciális tudásuk feljogosítja őket arra, hogy résztvegyenek egy-egy törvény megalkotásában. Ha ez a gondolat lebegne ugy a választópolgárok, mint a jelöltek előtt, akkor nagyon magasszinvonalu országgyűlésünk lehetne. Ha a parlamentbe nem felfedezett politikusokat, hanem szakembereket küldenénk, milyen más volna a tanácskozás képe. Mi azért arra törekedjünk, hogy dolgozó és dolgozni tudó követünk legyen, aki nem padot verni, nagyhangon kiabálni megy az ország házába, hanem azért, hogy tudását és munkaerejét teljes odaadással felajánlja e szegény nemzetnek. A másik elv pedig legyen ez: olyan követet válasszunk, aki a mi, a kerület érdekeit szivén viseli s egész lelkével azon van," hogy fellendítse városát. Mert az ország érdekét mindenkor összhangba kell hoznia kerülete érdekével. Hiszen ha egy város fejlődik, épül, azzal csak az ország ügye halad előbbre egy lépéssel. Itt azonban sohasem szabad a hangos Ígéretek után menni. Ezen a téren sok kerületnek — nekünk kiváltképen — van szomorú tapasztalata. A szavak elhangzanak s a zsebredugott mandátum után sokszor egészen kirepülnek az emlékezetből. Csak attól várhatjuk egy város ügyeinek hü szolgálatát, aki odanőtt ahoz a városhoz, amelynek választóit képviselni akarja. És attól, aki már eddig is mutatott érzéket a közügyek iránt, aki megmutatta, hogy nemcsak akarata, hanem tehetsége is van a közérdekű munkához. Ezeket a szempontokat kell mérlegelni komolyan, higgadtan minden választópolgárnak s ezek szerint kell gyakorolnia politikai jogait. Ha minden kerület igy választana, ha nem a harc, nem a gyűlölködés és durva korteskedés, hanem a meggondolt lelkiismeretesség vezetné a küzdelmet — akkor lenne Csonkamagyarországnak is értékes, kifelé is tekintélyt teremtő parlamentje. Halasztást adott az ántánt az állatok kiszolgáltatására Badapest, április 22. Mint ismeretes, a jóvátétel céljaira előlegül szolgáló 28COO drb élőállatot április 24-én kellene az ántántnak átadni. A szerbek már nagy előkészületeket tettek arra, hogy ezen a napon Baján átvehessék a nekik juttatott állatokat. Gróf Bethlen István miniszterelnök Génuában tárgyalásokat kezdett a jóvátételben érdekelt államok képviselőivel és sikerült is neki az állatok kiszolgáltatására rövid halasztást kapni. Apponyi-utcák ii. Irta: Fábry Károly (11) Abban az időben, mikor az „uj városháza" építését elhatározták, a köznépnek vörös posztó volt a r. tanács gondolata. Már minthogy az uraknak adják át az uralmat ? Olyan nincs! Pedig nem gyűlölték az urakat, hisz — tulajdonképen — nem is volt uri osztály itt soha sem volt gentry. Csak egy néhány jóravaló ur volt — az is idegenből ideszakadva — kiknek jó tanácsait szívesen követték. Érdekes egy pillantást vetni abba a kis füzetkébe, amit néh. Haan Lajos csabai evang. lelkész „Békés-Csaba mezővárosa hajdanáról s mostani állapotiárol" 1866-ban (második bővített kiadásként) bocsátott közre. Ma már ritka füzet (alig fedezhető fel egy-egy példány), ennek befejező soraiban írja: „Az egyházi személyzeten s egy pár uradalmi, városi és megyei hivatalnokon kivül három évtized előtt más nadrágos ember itt nem lakott; most már annyian vagyunk, hogy alig ösmerjiik egymást" stb. „Gyermekkoromban Csabán csak 4 csekély bolt volt: most a boltok száma 60 (!) Iskola volt 6, ugyan annyi tanítóval: most van 23, huszonhat tanítóval Ezeket irta 50 évvel ezelőtt s dicsekedőleg említi, hogy van egy gyógyszertár, 7 orvos, egy cs, kir. postahivatal, egy katonai és egy városi kórház 12 ágygyal 8682 frt 60 kr. alaptőkével. Van továbbá 2 halotti gyámegylet, egy tüzoltóegvlet, gőzfürdő, szeszgyár, sörház, egy gőz-, két szél- és ötven szárazmalom. Céh 6 ; u. m.: asztalos, szabó, tímár, csizmadia, szűcs és kovács. Az iparosok összes száma a kontárokkal együtt: 394. Nevezetesen: csizmadia 127, asztalos, molnár, ács és pintér: 100; kovács, lakatos : 78 ; timár és szíjgyártó : 30; szűcs 61 ; szabó 59. Hát az intelligencia, vagy kérdjük az „uri osztály" hol volt? Említi ugyan Haan is, hogy 1866-ra a község már e téren is erősen gyarapodott, mert felemlíti, hogy az : /S42. esztendőben létrejött Casino jelenleg 150 részvényesből áll és csaknem 1000 kötetből álló könyvtárral bír". Ha ezt egyszerűen igy fogadnók el, akkor ebből arra kellene következtetni, hogy 1866-ban az intelligencia legalább 150 tagból állott már, hanem ezzel szemben feltétlenül le kell szegeznünk azt a tényt, hogy az uri casinónak sok jómódú, közügyekben szereplő iparos tagja is volt; igy lehet magyarázni, hogy mikor 1858-ban, sőt egyszer előbb is rendezett tanácsú városról volt szó, akkor bizony olyan „uri osztály" még nem volt, melynek döntő vezetésétől tartani lehetett volna. Nem 1 Az izgalmat nem az uri osztálytól való elnyomás, hanem inkább a féltékenység s a „közköltő" emelkedésétől való idegenkedés okozta. A féltékenység közhivatalaikra, melyeket — a jegyzőkön kivül — egészben a jobbmódu gazdák töltöttek be. * Hogy a birói pálcát és a város vezetését és a megtisztelő elöljárói tisztségeiket kezeikből kiadják ? arról ugyan akkor még szó sem lehetett. A községi tanács már csak annak a hírére is, hogy a cs. kir. megyefőnök „rendezett tanácsúvá" akarta tenni a községet, 1858 julius 17-én erősen tiltakozott: „mert a városi kiadások tetemesen szaporittatni fognak" s egy küldöttséget menesztett : Omazta Zsigmond elnök, Kiss Péter, Szucsu Mózes, Lepény Mihály, id. Kiiment János, Zelenyánszky György, Such Sándor és Bohus M. János tagokból Gyulára, mely „megkérje a tekintetes megyei hatóságot, miszerint a község tanácsáhak rendezésétől a címzett hatóság elállvan, akkorára halassza azt el, amikor a község tartozásaitol menekülvén, inkább lesz képes nagyobb terheket elviselni". A nép görcsösen ragaszkodott az ősi tradícióhoz, az elüljárói tisztségekhez való előjogához s ha a következő dalt olvassuk, azt az érdekes megfigyelést is tehetjük, hogy a demonstráló küldöttségbe — talán éppen ellensulyozáskép — azokat a községi életben szereplőket is beválasztották, akikről az volt a feltevés, vagy vélemény, hogy talán szívesen vennék a rendezett városi formát? de azután e versben nem kímélték őket. Hogy volt ? Mint volt ? Ki tudja ? Mindenesetre megérdemli e vers, hogy mint az-* akkori hangulatot jellemző, közöltessék, hisz ma már nem sért senkit, sőt még érdekesebb volna azt is tudni, kinek a tollából került ki ? (Folytatása következik.) Lapunk mai száma 8 oidai.