Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-04-09 / 82. szám

Békéscsaba, 1922. április 9. Vasárnap III. évfolyam 82. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér IS. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 50 K, negyedévre ISO \K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3 K. Lefokozott reménnyel indult Genuába a magyar delegáció. Nagyon jól teszi, hogy nem táplál vérmes reményeket, legalább kisebbet fog csalódni. Mert állandóan csalódunk mindenben mindenütt. Csalódtunk a békeszerződéskor. Azt hittük napnál világosabb igazságunk meghallgatásra talál. Nem ugy történt. Nem szerződtek velünk, de elitéltek, csak az itéletkihirdetés meghallgatására hivtak oda bennünket. Csalódtunk abban is, hogy a forradalmak lezajlása után visszatérnek a béke idők, mert azóta a háborúban meggyötört és lerongyolódott emberek a nélkülözésnek olyan fokáig sülyedtek, melynél mélyebbre már nem lehet menni. Csalódtunk az egymást követő kormányokban. Mind jót akart, mindnek kezét megfogta valami ránk szabadult pokoli hatalom. Csalódtunk a belső rend állandósulásában. Bármennyire akarjuk, mindig megzavarja valamilyen eszeveszett merénylet. Csalódtunk a széthúzó pártok összetalálkozásának lehetőségében. Meg megpróbálja egyegy magyar szivü ember, de jönnek az akarnokok, jön a fékezhetetlen gyűlölet s követ dob elébe. Tisza óta nem ült miniszteri székben olyan kiváló ember mint Bethlen. Egységgé kovácsolta az ország többségét. De lélek facsaró látni, hogy rágják ezt az egységet is. Aligha volt választás Magyarországon, mely a mesterkélten felszított gyűlöletnek olyan orkánjai közt indult s zajlott volna le, mint a minőnek ez a mostani ígérkezik. Hát abban is csalódni fogunk, hogy itt valamikor is, az utolsó órában is létrejöjjön az egység a hazafiak közt ? A túlzó legitimisták képtelen követelései, a kiadott gyűlölködő jnlszó: pusztuljon Bethlen és Gömbös, — a választási előcsatározások mintha itt is előkészitesének a csalódásra. A génuai csalódást, a külpolitika allandóan életünkre törő szorítását csak belsőleg egységes, a kitűzött cél felé nyílegyenesen törő, az elébe vagy közé dobott akadályok által fel nem tartóztatott nemzet képes elviselni. A szociális nyomorúságot csak az a társadalom hordozza nyugodtan, amelyik látja a kivezető utat is a bajokból. Maga Isten kifürkészhetetlen akarata kapcsolta ki, illetőleg odázta el a királykérdést a nemzet életéből, de a gyűlölettől vak szenvedély most még ádázabban követeli Bethlentől, hogy tegye ki országunkat ismét az októberi bonyodalmaknak, hogy hajoljon meg a többség a kisebbség előtt. Mintha nem volna égetőbb kérdés, mintha az örökös királyság elismerésével, vagy az ántánt által való elismertetésével meg volna oldva minden kérdés: drágaság, munkanélküliség, Ierongyolódás, munkásuralmi vágy, földalatti kommunista agitáció és társadalmunknak ezer egyéb sebe. Erős a reményünk, hogy a békét, nyugalmat akaró, minden zavaró és akadályozó kérdést kikapcsoló, egységre törekvő Bethien kormánynak ad igazat az ország s azokat küldi be az országházába, kik összefogott magyar erővel dolgozva adják vissza a munkásnak, a tisztviselőnek a megélhetést, az országnak a rendet s minden az állam rendjébe beleilleszkedő polgárnak a békét. Ezt a reményünket nem fokozzuk le, ebben nem csalódhatunk. Ü Mák gondoskodni akarnok az elhunyt király családjárói Paris, április 8. A MTI. tudósítójának jelentése: A kamara vita nélkül ratifikálta a Francia-Magyar egyezményt, majd áttért az osztrák hitel kérdésére. Ambroise képviselő kijelentette, hogy nem szavazza meg az osztrák hitelt, ha Ausztria nem biztosítja Zitának és gyermekeinek civillistáját, kik hasonlíthatatlanul rosszabb helyzetben vannak, mint Vilmos császár. Szavait a Ház minden oldalán megtapsolták. Heriotta, a radikálisok vezére a következőket fűzte hozzá : Köztársasági vagyok, mégis csatlakozom az előttem szóló kijelentéséhez, mert a köztársasági eszme együtt jár a nemeslelkü gondolkozásmóddal. Okkal és joggal történt, hogy a Habsburgokat megfosztották trónjuktól, de azt hiszem, az emberiesség érzése parancsolja nekünk, hogy az utolsó Hubsburg császár családjának eltartását biztosítsuk. Bécs, április 8. A Neues Wiener Journalnak jelentik Párisból: A kamarában a vita során a royalisták azt kívánták, hogy Ausztriának csak akkor szavazzák meg az 55 millió franknyi hitelt, ha Ausztria életjáradékot biztosit Zita királynénak. A köztársaságiak ezzel szemben azt indítványozták, hogy a szavazást csak akkor tartsák meg, amikor a génuai értekezlet véget ért. Ezt az indítványt végül 476 szavazattal 60 ellenében elvetették, mert a kormány kijelentette, hogy a hitel javaslatról most már véglegesen kell dönteni. Ostromállapot Athénben Bécs, április 8. (MTI. magánjelentése.) A Daily Express athéni jelentése szerint a görög kormány a tartós zavargások miatt ostromállapotot rendelt el Athénben. A radikális harcosok egyesületének vezetőit letartóztatták. A rend fenntartására Larissából csapatok érkeztek Pierusba. A kormány még ura a helyzetnek, de a zavargások már forradalmi jelleget öltöttek. Apponyi-utcdk ii. Irta: Fábry Károly (6) Gondoljatok arra, hogy az elkerülhetetlen vég folytán az az egy bizonyos, hogy ti is — előbbutóbb — a hint alá kerültök. És gondoljatok arra, hogy az emberi szivben van valami kiolthatlan, ösztönös vágyódás arra, hogy elmúlása után kihűlt hamvait szerető megemlékezés és kegyelet vegye körül. Figyeljétek meg azokat, kik a vég felé közelednek, miként vágynak és igyekeznek emléküket kedvezőbb szinbe mutatni. A legzordabb és mord természetű is, sőt a zsugori, fösvény is engedékenyebbé válik, hogy emlékét valami simogató kegyelet, sajnálat, lehetőleg még szeretet is övezze. Az ember — legyen bármilyen magas műveltségű és hangoztassa bármily cinikusan is — az emberi élet földi végességét, titkon mégis hisz és emél az élet folytatásában és ha egyebet nem, emberi gyarlóság és gyöngeséggel legalább azt óhajtja, hogy még halála után is szeressék és becsüljék azok, akiket ő szeretett és becsült. Valami lélekmegnyugtató és valami emelkedettebb érzés rejlik abban, ha a házastárs még életében tudja, érzi, hiszi vagy reméli, hogy hátrahagyandó házastársa és gyermeke nyugvó helyét bánatos szivvel és szerető könnyekkel fogja felkeresni és öntözni. Mi ez a beoltott, ösztönös élő érzés ? Bizonyára az, hogy: a szeretet erősebb, mint a halál. Mert a benső igaz, kölcsönös szeretet nem szakad szét, a halállal nem semmisül meg, hanem tovább is él! Ezt az ösztönös hitet ma már a tudósok, legelsőrendü psychiaterek is nemcsak hitnek, nemcsak a vallás által nyújtott ábrándnak, hanem valóságnak is elösmerik. Nemcsak a spiritisták, de Materlinck, a világhírű tudós és mások alkalmas médiumok által is többszöri kísérletekből megdöbbentő bizonyossággal állítják, hogy az elhunyt szellemeket idézni lehet, hogy a lélek — bizonyos ideig — körünkben tovább él és kapcsolatot keres a hátrahagyott élőkkel. A japán schinto vallás azzal tartja fen a családban a kegyelet, szeretet és tiszta erkölcsöt, mert azt hirdeti, hogy a halott lelke a család körében maradt és ott lebegve közöttük, látja tetteiket, még titkos gondolataikat is, tehát még gondolatban sem szabad tisztátalannak, erkölcstelennek, szeretetlennek lenni. A keresztény vallás sem áll ettől távol. Gondoljatok tehát arra — jó érzésű csabaiak — mikor szeretteitek sirját gondozzátok s kegyelettel őrzitek, hogy az nektek is ugy lesz viszonozva, ha gyermekeiteknek szép és jó példát mutattok. De ne csak azokra gondoljatok, kik közeletekben nyugszanak, hanem azokra a szerencsétlenekre is, kik hazájukért és ti érettetek szenvedtek dicső hősi halált áldatlan bősz csatákban, messze, messze, távol, kietlen síkságokon, terméketlen, kopasz, vad sziklákon s gyűlölködő idegenben porladoznak jeltelenül, gondoljatok kegyelettel és szeretettel azokra is, (ha nem is lettetek közvetlenül érintve) és rendszeresen meghatározott időben és helyen szenteljetek az ő dicső emléküknek is perceket s ha temetőben vagy temető mellett jártök, sohase feledkezzetek meg e kötelességről, mert ők kiválóan megérdemlik, hisz ti értetek is haltaki Közös halottaink 1 Méltók, hogy mindnyájan mindnyáját gyászoljuk! Mély hatást tett az öregnek hallgatói szivét, lelkét megkapó kegyeletes előadása. Mindnyájan elhallgattak! Halotti némaságban önmagukba szállnak. A szeretet és az örök elválás nagy misteriuma hevesebben remegteti a sziveket, megüli az elméket s azok mindnyájában egy érzésben, egy gondolatban egyesülnek. Közben könnyek peregnek le Nagyapó fátyolos szeméből, soha nem múlható fájdalom vércseppjei. Mindenki érzi, tudja, hogy annak az átkos háborúnak gonosz szelleme, pusztítása, és utófájdalma suhan át a lelkeken, mely nem hagyott Magyarországon talán egy családot sem érintetlenül, sujtatlanul, s nem egy helyen kidöntötte a legfiatalabb csemetét — betölthetlen ürt és fájdalmat hagyva maga után. S a kezek önkénytelen imára kulcsolódtak össze! Ha a temetőre gondolunk, önkénytelen is szeretteink jutnak eszünkbe s a kegyelet akkor egymásba fonja kezeit — még a hitetlennek is. (Folytatása következik.) Lapunk mai száma 8 óidat.