Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-06-22 / 140. szám

KőrésvaeSék Békéscsaba, 1922. junius 22 GONDOLATOK * * * Rendnek muszáj lenni ! Ezt jól tudja minden derék polgár, s.őt amennyire tőle telik, maga is elő­mozdítja a, rendcsinálást a kiadott hivatalos rendelkezések pontos be­tartása és betartatása utján. Csabán is él ez a jelszó. És még mennyire él Annyi büntetőparancsot nem foganatosítanak talán más tiz vá­rosban sem, mint nálunk. Helyes is volna ez, ha tényleg a rend szilárdulna a büntetések nyomán. Csak az a baj, hogy egyet-mást tul szigorúan ítélnek meg, viszont van, amit alig vesznek észre. Teszem fél az már határozottan tulbuzgóság, hogy megbüntetnek egy gazdát azért, mert a háza ajtaja előtt ott feküdt egy kutya. Meg sem kérdik, hogy a ház tulajdonosáé-e az eb, be sem jelentik, hogy „hallja gazd'uram, az utcán csatangolt a Bodrija, miért is 50 koronát fog fizetni" —nem szól­nak egy szót sem, csak jön a büntetőparancs. A gazdának aztán el is kell hinnie, hogy május 15-én délelőtt 11 órakor az utcán bitan­golt kedvenc kutyája, mert hát itt ; van az írás róla a rendőrségtől. Igaz, hogy senkisem emlékszik j rá, igaz, hogy a „tettenérést" akkor : nem jelentették be, de hát ez nem ' fontos. Sőt az sem fontos, hogy j gazd'uram elhigyje, miszerint ház­őrzője kivül került a házon törvény j ellenére. Fontos az, hogy lefizesse : a bírságot, mert . . . rendnek muszáj j lenni. Nem is volt együttlétükön Isten áldása. A megtévedt ember élete egyre rosszabb lett. A gonosz szerető nemcsak lelke nyugal­mát rabolta el örökre, hanem lassanként szép vagyonából is kiforgatta. Kovács Gáspárnak már csak 80 holdja volt s ehhez is fele jussa volt rossz asszo­nyának. Erkölcsileg meg már teljesen oda­volt a nem is olyan régen még tekintélyes gazda. De annak az ördögi lelkű némber­nek még ez sem volt elég. Teljesen sza­badulni akart emberétől, meg akarta kerí­teni egészen vagyonának roncsait. Meg­ölette hát egy zsellérrel régi szeretőjét. Kovács Gáspár holttestét összetaposták a lovak. Ugy agyongázolva vitték be a hullaházba. És nem jött senki, aki elte­messe. Napokig ott feküdt temetetlenül. Nem volt, aki négy deszkát összeütött volna a meggyalázott test számára. Nem volt aki elmondott volna egy Miatyánkot felette. Nem volt aki elhívta volna a papot, hogy eltemesse az agyonütött embert. Végre is a város temettette el a teljesen elhagyott Kovács Gáspárt. . Most már megpihent sokat hányatott teste, lelke. Sirját ott az árokszélen nem­sokára felveri a gaz. Az emberek majd hamar elfelejtik. Pedig jó volna, ha olykor­olykor felkeresnék ezt a szomorú föld­pupot, hogy el ne felejtsék: ha egyszer kicsusztattuk magunk alól az erkölcsi ala­pot, ha belekerültünk egy gonosz teremtés bűvkörébe, akkor nehezen kerülhetjük el a teljes anyagi és erkölcsi romlást. * Viccelődtek és gorombáskod­tak a parlament keádi ülésén a képviselők. A felemelő és magasz­tos, nagyon komoly és mély hatású ünnepi megnyitás után roppant csúf ellentétet mutatott az ülésteremben való gyerekeskedés. Bizonyos, hogy ezt nem szabad valami nagyon tragikusan venni, hi­szen mindössze csak arról van szó, hogy néhányan sziporkázni akartak, talán azért, hogy nevüket már a nemzetgyűlés elején olvassák a vá­lasztók. Mégis elszomorító, hogy az első ülésről szóló' beszámolóban csupa vicc és gorombaság szerepel. Talán nem ártott volna mégse' ha legalább a rnégnyitás napján ugy vi­selkednek a honatyák, mint akik komoly és megfontolt emberek, akik nem kabarézni, hanem dolgozni mentek a Házba ? béhéscsoboi sajtgyár eliészito Mezleíe A bajor Érdekeltségei! nagy munkája -- Húszmillió korona lesz az alaptőke Kovács Gáspárnak 300 hold földje volt valamikor. Felesége is volt. Gyer­mekei is voltak. Szép, rendes családi életet j élt. De útjába akadt egy rossz asszony: Egy tüzesszemü, széptermetü, de sötét- j lelkű bestia. Jó Kovács Gáspár megszédült, szerelmes lett és élni kezdett egy szomorú j tragédiát. Elhagyta feleségét. Családja meg őt i hagyta el. A rossz asszony lett házastársa, j de csak ugy, minden erkölcsi alap nélkül. \ Szombaton, folyó hó 17-én dél­előtt tartotta a sajtgyár létesülése I iránt érdeklődő gazdaközönség nagy : előkészítő értekezletét a Gazdasági j Egyesület helyiségében. Az értekez­j letet Beliczey Géze m. kir. gazdasági | főtanácsos hivta össze. Az értekezlet lefolyásáról az aláb­í biakban számolunk be: ! Az értekezlet a gyár alakulási < terveivel kapcsolatban egyhangúlag | határozottan kimondotta, hogy a gyár nemcsak a nagybirto­kosok érdekeit fogja szol­gálni, hanem felöleli Békés­vármegye egész gazdatársa­dalmat és a kisbirtokosok bevonásával igyekszik mun­katervét megvalósítani. Kü­lönösen nagy gondot fordí­tanak arra, hogy a kisbirto­kosok tejkészlete is minden­kor felhasználódjék. Dr. Berthóty Istvánnak, Békés­csaba város polgármesterének fel­szólalására elhatározta az értekezlet, ban, de a felesleges árut export írtján külföldön szándékszik értékesíteni. A gyár részvénytársaság formájá­ban alakul meg.. Alaptőkéjét husz millió ko­ronában állapították meg, amit 20000 darab 1000 korona névértékű részjegy alakjában jegyeztetnek le. További teendők megtételére és keresztülvitelére egy szükebbkörü bizottságot alakítottak. A bizottság tagjai a következők : Almády Géza és dr. Geiszt Gyula elnökök, Kovács Mihály, Kovácsik Lajos, Széchenyi Antal gróf, Keglevich György gróf, dr. Berthóty István, dr. Láng Fri­gyes, Szathmáry Elek, Gramling Alajos, Ondrus Ciril és Bóhnert József. A bajor érdekeltségek részé­ről von Lucius, Gmeinder és Góhl. Örömmel állapitható meg, hogy ugy a gyár iránya és szelleme, mint magas alaptőkéje, nagy fejlődést fog előidézni nemcsak a megye, i hanem különösen az ország déli­! részének gazdasági életében. Épi­j tésének megkezdésével, (ami már I is kész tervekkel indul meg), vala­j mint üzemének felvételétől kezdve \ (ami őszre feltétlenül várható), sok ' munkásnak biztosit állandó meg­• élhötést a nagyjövóre hivatott gyár. Dicséret illeti a bajorországi ér­i dekeltségek itteni képviselőit, akik | fáradságot és anyagiakat nem ki­i mélve, már az eddig elért eredmé­j nyekben is alapos érdemeket sze­; reztek. í Különösen említésre méltó az, í hogy a tervbe vett alaptőkének fe­j lerészét a bajorok maguk képvise­j lik. Példaként szolgáljon áldozat­készségük a megye társadalmának hogy a gyár módot fog keresni i és igyekezzék kivenni rundén pol arra, hogy a közönség ne érezzen i gár részét tehetsége szerint a rész­tejben hiányt az üzem megindítása jegyek jegyzésénél, hogy ezáltal a következtében. A gyár az összegyűjtött tej két­harmad részét sajtnak, egyharmad részét pedig más, különféle tejter­mékeknek óhajtja feldolgozni. Ké­szítményeinek nagy részét az ország­gyar gyors fejlődése biztositható legyen. Hallomásunk szerint a Kovács Mihály kezdeményezésére alakuló^ ban levő kisgazda sajtgyár is be­olvad ebbe a nagyszerű vállalatba. Apponyi-utcák in. (2) Az 1900-as évek elején az ellenzék nagyon har­ciasan viselkedett Tisza István akkori miniszter­elnökkel szemben. Tisza az az ember volt, aki nem tűrte az ellenmondást s kijelentette, hogy le­töri az ellenzéket, ha máskép nem, hát újra fel­oszlatja az országgyűlést, ha kell, 4—5-ször is. Háta megett volt a készséges nagy mameluk tábor s azt hitte, az ország közvéleményével is ugy rendelkezik. Az ország lázban volt. A nemzeti hadsereg, az önálló magyar bank, egyéb nemzeti sérelmek és az ellenzék agitálása felizgatják a közvéleményt s a nemzeti érzületet. Az erőszak politikája azon­felül ellenszenvet, az actio reactiót váltott ki az önállóságra törekvő nemzetben. Az egész ország dacosan felvette a harcot. Egy uj kortesnóta indult el hóditó útjára: „Letörjük a szarvát annak a nagy úrnak, Hogy ne parancsoljon a magyarnak. Sebaj, sebaj! Él még a nemzet, él még a hon!" Ez a nóta végig sivított a gyomai kerületben is. Dallama kellemes, könnyen eltanulható volt, da­lolta gyerek, asszony és minden ellenzéki szavazó polgár. E nótával még jobban bevette magát az agyakba a harci vágy: Letörjük a szarvát annak a nagy urnák ! A függetlenségi képviselőjelöltek a földből nőt­tek. Alig volt képviselőválasztó kerület, ahol ne lett volna 1—2 függetlenségi képviselőjelölt. A gyomai régi függetlenségi kerületben — régi függetlenségi programmal — Fábry Károly csabai ügyvédet léptették fel, a szabadelvű párt: dr. Zsi­linszky Endrét, a socialisták Várkonyi Istvánt, a hires agráragitátort állították fel és Ertl Ferenc socialistát. Várkonyi István pesti háziúr volt. Abban az idő­ben nem rossz hivatal volt Budapesten háziúrnak lenni, de azért adta a szegényt. Kopott ruhába öltözött, tarisznyából kosztolt a parasztokkal együtt, parasztszekéren, vagy gyalog járta a kerületet s betanult szép cucilista szónok­latokkal ugy tudta tartani a köznépet, hogy az ugy követte, mint a megváltó messiást. Annyi volt a követője, hogy az előző választá­son Hentaller Lajos csak ugy bírta nagynehezen 143 szótöbbséggel legyűrni, hogy (valószínűleg felsőbb titkos utasításra) a kormánypártiak is rá­szavaztak, csakhogy szocialista képviselő ne jusson be a t. Házba. A „kormánypárt"-nak a gyomai kerületben nem igen volt talaja. Apáról fiúra szállt tradíció volt a 48-as szent eszmék vallása és a függetlenségi zászló lobogtatása. A „kormánypárti" szóval ille­tés valóságos sértésszámba ment. „Kútágasra szállott a sas, kormánypárti ne csa­logass !" volt a kondorosiak kortes nótája, amely végig hangzott az egész kerületben is. 400 év el­keseredése volt a magyar szivekben. Minden jó magyar sziv tudta és érezte, hogy mostohák vol­tunk és vagyunk. A nadrágosokat, illetve hivatalnokokat kivéve, csak Mezőberényben voltak a tótok és svábok között és Endrődön volt valami számbavehető kormánypárt. Endrődön a „Kovács"-ok Voltak összetartóik. (Szeghalmon a tisztviselők és csatló­saik). Az 1905. évi választásnál azonban az endrődiek is megbomlottak, még a Kovácsok közül is Kovács Libor feltűzte kalapja mellé a függetlenségi, örök piros tollat. Az a szelíd, jó endrődi nép is tűzbe jött, meg is üzenték: „oda kormánypárti be ne tegye a lábát". Dr. Kiss István gyomai ügyvéd, a kormánypárt elnöke, nem hitte. Ne menjetek ! ne menjetek ! meglássátok, nem jó vége lesz! — figyelmeztették sokan. Azért is elmegyünk, velünk jön Rohoska Mihály főszolgabíró is és ott lesznek a zsandárok is. Ki­től féljünk? 1905 január 22-én vigan robog a kocsisot. A kortesek dalolnak. Még a kormánypártnak is volt kortesdala, csak ugy hangzik tőle az országút. De alig érnek a falu szélére, már is hangzik: Abcug kormánypárti! Le velük! Vissza kiabálnak: Éljen Zsilinszky! Hajrá! arra a felelet egy nagy göringy az első zászlónak ugy, hogy az kiesik a zászlótartó kezé­ből a földre. Utána ugrik a zászlótartó. Erre megáll a kocsisor. Hát csak ezt várták. Most már százá­val repült a kő és göringy a hős mamelukokra. Utcu ! siessünk, tovább, tovább ! De amint bel­jebb haladnak, az abcug és a kő egyre szapo­rodik. Mi lesz már? agyon köveznek bennünket? Le a kocsiderékba. Feküdjetek be! kiabálnak össze­vissza. Az sem használ, berepül a kő a kocsiderékba is. (Folytatása következik.) 9 vásárban Pólya Ferencnél kapja a legjobb szitát!

Next

/
Oldalképek
Tartalom