Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám
1922-05-28 / 120. szám
Békéscsaba, 1922. május 2 7. Körösvidék 3 9 300 esztendős nogyenyedi Bethlen-kollegium j A Brassói Lapok számára irta : BODROGI JÁNOS Épen ma 300 esztendeje erősítette meg Bethlen Gábor, Erdély.ország nagy fejedelme az 1622. május 1-től május 23-ig tartott kolozsvári országgyűlés törvény cikkeit, melyek közül a VI. artikulus egy akadémia felállítását állapítja meg az ország református vallású ifjúsága számára. Az egyhangú lelkesedéssel etfogadott végzés erre vonatkozó része a következő : „Communibus votis et suffragiis végezték az statusok, hogy Kolozsváratt a régi pápisták puszta klastrom helyén építtessék egy akadémia, melyben őfelsége bizonyos főprofessorokat constitualván, azoknak bizonyos és örökké megdllandó proventusokról is kegyelmesen disponáljon." E végzés megokolása pedig a többek között igy szói : „Ilyen conditioval és örökké állandó végzéssel, hogy Isten Felségedet reá segítvén, annak építésére és helyben állítására tudós emberekkel, professorokkal, annak módja szerint megrakván és ugyan felruházván és öltöztetvén, azoktól semminemű időben, semmi okon. semmi változásokban, se ezután következendő fejedelmektől, se egyéb rendektől el ne vétessék, el ne aballenáltassék hozzárendelt minden proventusokkal egyetemben, hanem ezen mostani rendelésünkben álljon és maradjon, mely mostani erővel való közönséges deliberationkat egész országul perpetuum stautumnak mondunk lenni communi ore et suffragis." Ez az országgyűlési végzés vetette meg alapját a Bethlen-kollegiumnak s ez a híres országgyűlés ratifikálta egyebek között a Bethlen Gábor által azelőtt csak öt hónappal 1622. jan. 6-án aláirt nikoisburgi béke pontjait is. Három és félévi távollét után, — mely idő alatt a harmincéves háború első részében harcolt csapataival — most először jelent meg az erdélyi rendek között. Ilyen világtörténeti kérdésekkel foglalkozik a kolozsvári országgyűlés a Bethlen-kollegium születése idején s ugy szerepel Erdély, ez a tejjel-mézzel folyó kis Kánaán, mint egyik elsőrangú európai tényező. Tudjuk, hogy az iskola helyét illetőleg a fejedelem nem ragaszkodott a rendek fenti végzéséhez, hanem ezzel is székvárosának, Gyulafehérvárnak fényét, diszét akarta emelni s ezért az akadémiát ott alapította. A proventusokról pedig vagyis az iskola ellátásáról hét évig a fejedelem közvetlenül udvar tartása keretében gondoskodott. Csak halála előtt pár hónappal 1629. szeptemberében adja ki alapító leveleit, melyek az iskola jövőjének anyagi biztosítására vonatkoznak. Négy külön alapító levele van. Ezek közül az első szól 20 ezer forint tőkealapitványról, a második a tokaji Hétszőllőről, a harmadik Debrecen város kétezer forint évi taksájáról, a negyedik pedig az enyedi dominiumról, mely állott Enyed városa minden jövedelméből, a taksákkal, dézsmákkal és egyéb hasznokkal együtt, továbbá Miriszló Felenyed, Muzsina és Hidas jószágokból s Bessenyő, Henningfalva és Décse részjószágokból mindenféle tartozékaikkal együtt. Az első három alapító levélben jelzett adományok az alapítás után nem sokkal az iskolára nézve elvesztek, ugy hogy valósággal csak az u. n. enyedi domínium maradt meg napjainkig. Ezek a birtokok adták és adják ma is a Bethlenkollegium legfőbb vagyoni forrásait. Ezek s a később jórészben szintén földbirtokban tett kegyes alapítványok növelték századokon keresztül Erdélyország segélyre szoruló szegény kálvinista ifjúságának ezreit, más vallású magyar ifjakat s segélyeztek sok román és száz ifjút is. A kollégium a török pusztítás miatt csak 1658-ig volt Gyulafehérváron s négy év múlva az I. Apaffy Mihály fejedelem rendeletéből birtokai középpontjára, Nagyenyedre került, ahol most is működik. A Bethlen-kollégiumot országos intézetnek szánták s hogy ez az iskola háromszáz esztendő alatt mit tett a többi felekezeti iskolákkal együtt Erdély művelődése szempontjából, erre vonatkozólag elég utalni Erdély jelenlegi szép és fejleit kultúrájára s az összes itt lakó népeknek jogi és erkölcsi érzéke fejlett voltára . . . Igen, ez az iskola a többi felekezeli iskolákkal együtt a nyugateurópai kulturának és erkölcsi felfogásnak volt a terjesztője századokon keresztül s az akar maradni ezután is. A pusztulásoknak egész sorozatát szenvedte végig, melyek közül legérzékenyebbek voltak az 1658., az 1704, az 1948—49-iki | és az 1918-ik évi. | Hogy a Bethlen-kollégium kibírta | az idők, az évszázadok rettentő viha] rait, annak két oka van: egyik az, ' hogy vagyona, léteiének legfőbb alapja földbirtokban és nem állam| papírokban van, mely utóbbiaknak az értéke, hogy mily óriási ingadozásnak és változásnak lehet kitéve, azt fájdalom, a mai kor gyermeke eléggé ismeri. A másik pedig az, hogy ennek az iskolának a sorsát mindig magáévá tette az egész nemzet, felekezeti különbség s az egész müveit protestáns külföld. Ennek az iskolának a fájdalmát érezték az egyházi főhatóságok, a gondnokok, tanárok, sőt a tanítványok is minden alkalommal s minden lehetőt megtettek érette. A katasztrófák tönkre tehették a birtokon levő épületeket, gazdasági felszereléseket, erdőket, kirabolhatták a gyűjteményeket, de a földet még sem tudták kimozdítani, vagy megsemmisíteni, amelyek tehát, ha pusztán és letarolva is, de mégis megmaradtak. Ezekhez a földbirtokokhoz van hozzákapcsolva a Bethlen-kollégium több évszázados múltja s csakis ezekkel lehet összekapcsolva a jövője is. Ha ezek érintetlenül megmaradnak, anélkül, hogy csak egy talpalattnyit is elvegyenek belőle s ha a forradalmi károkat az állam a kollégiumnak, mint erkölcsi testületnek megtéríti, akkor még ha küzdelmek között is, de élni fog, máskülönben a sorsa meg van pecsételve. Az elszakított területek két milliónyi magyarsága már négy év óta visszafojtott lélegzettel szemléli a körülötte történő eseményeket s várja összes kulturális intézményei sorsának elintézését, melyek között ott van a Bethlen-kollégium is . . . Ennek az iskolának a gyökerei 300 esztendő óta bele vannak nőve | a szintén oly sok viszontagságot átélt birtokaiba s ezekkel egy testet, egy élő organizmust alkotnak. Lehetséges volna-e egy hatalmas kultúrintézményt elszakítani annak életadó forrásaitól, a gyökeretői ? Nem, l én ezt lehetetlenségnek tartom! ; Napjainkban emberileg elképzelhetetlen, hogy egy állam egész létezésének legbiztosabb alapjait, a kulturáját semmisítse meg. A legutolsó pillanatban is, ha másképpen nem, királyi szónak kell a kultura agyonütését megakadályoznia. A Bethlen-kollégium alapításának emlékére jubilálni készül ennek az évnek az őszén. Vajha adná a Mindenható, jóságos Isten, hogy ezreknek a jelenlétében örömünnepet ülhessen s ne mást... Isten óvja, Isten védje a gyulafehérvár—nagyenyedi Bethlen-kollégiumot és védje Erdélyország kulturáját, mely fontos része s igen értékes darabja az emberiség egyetemes kultúrájának! . . . Elloptak Karcag körül a vonatról egy klncs&sládát Széleskörű nyomozás a tolvajok után a kincsesládát Megtalálták Debrecen, május 27. A Debrecen—budapesti vasútvonalon egy 3 és fél n.ázsa sulyu ládát loptak el vakmerő módon. A ládában csupa 1, 2 és 5 koronás volt. A milliókra menő káresetről részletesebb jelentés érkezett a debreceni rendőrségre, amely az ujabb adatok birtokában folytatja az erélyes nyomozás megkezdett munkáját. Az elkobzott ezüstkoronásokat egy Erdélyből jövő petroleumvonat hozta magyar területre. Az ezüstpénzt a furfangos csempészek egy benzines hordóban halmozták fel, abban a hiszemben, hogy a pénz minden ellenőrzés nélkül átjut a határon. Biharkeresztesen a vámőrség gyanúsnak találta a benzines hordot, mert súlyos volt és zörgött. Ezért levették a vonatról s várták, hogy a küldemény tulajdonosa, vagy kísérője jelentkezni fog. Tényleg igy is történt, egy fiatal ember érdeklődött másnap a benzines hordó után. Az illetőt letartóztatták. Majd felbontották a hordót, melyben minden volt, csak benzin nem. A rengeteg ezüstkoronást elkobozták és továbbították a legközelebbi tehervonattal a budapesti állampénztárhoz. A kincseket tartalmazó küldeménynek külön kísérője nem volt, hanem a zárt vagont lepecsételték Biharkeresztesen. Püspökladányban a kocsin lévő pecsét érintetlen volt, sőt Kisújszálláson is, de a vonat vezetője a biztonság kedvéért benézett a kocsiba s akkor vette észre az ezüstkoronákat tartalmazó láda eltűnését. A nagy lopásról a szélrózsa minden irányában szétmentek a jelentések. A debreceni államrendőrség hat detektivje Rózsa Istvánnal az élén vidékre utazott. Budapestről tiz detektív érkezett Debrecenbe s innét a környékre, hogy a tolvajokat felkutassa. Tegnap délután Püspökladányban egy gyanús embert vettek őrizetbe, a debreceni rendőrség szintén elfogott egy gyanús viselkedésű egyént, azonban még nem hallgatták ki. Az a feltevés, hogy ebben a bűnügyben nem egy ember a bűnös, hanem többen, mindinkább világosabbá lesz. A bűnösöknek igen nagy beavatottsággal kellett birniok az elkobzott ezüstpénz sorsáról és szállítási módjáról. A rendőrség erősen hiszi, hogy a nagy készültséggel megindított nyomozás célra fog vezetni és az ellopott ezüstpénz az állam részére visszakerül. Az bizonyos, hogy a titokzatos bűneset felderítése alapos próbára teszi a rendőrséget. Az esti órákban a rendőrség ujabb adatokat szerzett a rejtélyes ügyben. Megállapították ugyanis a detektívek, hogy a kincses ládát Karcagpuszta állomás táján dobták le a vonatról s az előre odarendelt szekéren a bűnszövetkezet tagjai elszállították. A láda ledobása helyén a vasúti töltés nagy darabon meg van sérülve. A pályatest melletti területen szekér- és lábnyomok vezetnek. A búzaföldön a vetés is le van gázolva. A detektívek a szekér nyomán haladtak s eljutottak a karcagi pusztán levő Rózsa tanyához. Itt érdeklődtek az iránt, hogy nem-e láttak embereket, akik egy szekéren ládát vittek. A tanyában egy fiu elszólta magát: — A mi szekerünk volt. A detektívek tovább kérdezősködtek s kitűnt, hogy kedden éjszaka a tanyakörül a kutyák nagyon ugattak. Rózsa, a tanya tulajdonosa kiment s maga előtt látott egy jól öltözött, úrias kinézésű embert, aki azt állította, hogy eltévesztette az utat. Később elmondta Rózsa, hogy előző éjszaka két úrféle volt náluk és 6000 koronát ígért neki, ha a szekerét kölcsön adja, -hogy a karcagi téglagyárból egy szállítmányt elvigyen. A szekeret átengedte az ismeretleneknek, akik a 6000 koronát lefizették. A szekeret később visszahozták. A detektívek erre azt kívánták, hogy mutassák meg a szekeret. A detektívek ugyanis találtak a vasúti töltés körül egy darab fát, amely a szekérről tört ki. Ez a fadarab pontosan beillett a törés helyére. Kutattak a karcagi téglagyárban a láda után, de ott semmit se találtak. Budapestről ma az alábbi távirati jelentés érkezett az ezüstlopás ügyében folytatott nyomozás legújabb eredményéről: Budapest, május 27. Püspökladány és Kisújszállás állomások között nagyobb ezüstszállitmány tünt el. Az ezüstszállitmányt tartalmazó ládát most Karczag mellett, a 72-es számú őrház közelében megtalálták. Itt dobták ki a szállítmányt a teherkocsiból. A vaspálya mentén szekér várta a tetteseket, akik felrakták a szállítmányt és beszállították egy Rózsa nevü karcagi gazda lakására. A gazda, Kapitány Kiss János és társai mint tettesek le vannak tartóztatva. Kapitány Kiss János tanyájának udvarán megtalálták a 330 kg. ezüstpénzt, azonkívül plüssből készített vasúti párnákat és más vasúton lopott holmikat. Mától kezdve fiatal friss birkahús kopható hg. 90 K-ért Weisz Mihály mészárszékében (a postahivatallal szemben].
