Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-05-23 / 116. szám

2 Kör ős vidék Bcftcscsaöa, 1922 mdjus 23 9z üurora hangversenye A városi Színházat régen nem lá­tott szép és megértő közönség töl­tötte meg zsúfolásig f. hó 21-én va­sárnap este. A m. kir. operaház kiváló tagjait nyerte meg az estére az Aurora kör, hogy megjelenésük kultureseményt teremtsen e kulturában bizony elég szegény városban. A közönség ezúttal is bebizonyí­totta, hogy méltányolja az igazi mű­vészetet, mert — bár igen magas helyárak voltak — még elővételben elkapkodott minden jegyet. Igaz, hogy a falragaszok nagyon sokat ígértek. Három olyan kiváló név volt azo­kon: Ptasinszky, Kruyswik és Flei­scher, hogy csak természetes, ha min­denki jelen akart lenni az előa­dáson. Nem is csalódott senki sem. Olyan meleg, olyan lelkes, olyan szép este volt a vasárnapi, amilyent még ke­veset éltek át azok a kopott, rozoga szinházfalak. Nem akarunk részletesen kiterjesz­kedni a műsorra, hiszen a művészek sokkal nagyobbak, semhogy mi bí­rálni mérnők az ő előadásukat, mi csak a hódolatnak s dicséretnek lobogóját akarjuk meghajtani előttük e néhány sorban. Kruyswik Anni nem ismeretlen Csabán. Már többször volt alkalmunk bámulni nagyszerű képességeit, de olyan lágyan, olyan finoman, olyan kedvesen talán még sohase énekelt, mint ezen az estén. Ptasinszky Jezefin csodálatos, tü­neményes táncával, elragadó megje­lenésével, végtelen bájosságával szinte extázisba hozta a közönséget. Min­den tánca után orkánszerüleg zúgott fel a taps, de valóban szűnni nem akaró volt a Liszt II. Rapszódia elő­adása után. Percekig nem lehetett folytatni az előadást az egyre hatal­masabban feltörő tapsvihartól, de hiába — Ptasinszky nem jelenhetett újra meg, mert még az este el akart utazni. Fieischer Antal kisérte az éneket, ő zongozázott a baletthez, de külön zongoraszámmal is szerepelt. Nehéz volna megállapítani, hogy hol volt jobb. Mi csak azt érezzük, hogy na­gyon hálásaknak kell lennünk Fiei­scher mester iránt, aki már szinte itthon van, annyiszor megtisztel ben­nünket látogatásával, annyiszor gyö­nyörködtet művészetével. Hiszen fő­ként az ő érdeme, hogy elég gyak­ran láthatjuk körünkben a legnagyobb magyar művészeket. Elismerés illeti áz Aurorát is a komoly művészet hozzánk való gya­kori bevonultatásáért. Ez az egye­sület rávezet benünket arra, hogy igenis váh Csabán kultürérzék; csak szépet, jót kell nyújtani. A vasár­papi esttel nemcsak a közönség igé­nyeit elégítették ki teljes mértékben, hanem zsúfolt házat gyűjtöttek a kö­vetkező operaelőadásokra is. Tizenhárom kerületben lesz egyhangú választás Budapest, május 22. A MOT jelenti: Az eddig beérkezett jelentések szerint 12 egyhan­gúlag megválasztott képviselő lesz. Ebből 10 (azaz 83 százalék) esik az egységes keresztény kisgazda, földmives és polgári pártra, egy (azaz 81/2%), a kormányt támogató keresztény pártokra és egy (azaz 81/30/0) a többi pártokra. Rz egyhangúlag bekerülő jelöltek kerületenként és név­szerint a következő : Okány: Kovács, Abádszalók : Gömbös, Törökszent­mikiós: Horánszky, Jászladány : Nagy Emil, Gyöngyös : Bahó, Galánta : Moszti, Baranyaszentmiklós: Pataky, Pécsvárad : Perlaky, Gemecse : Kál­lay, Kisvárda : Moser, Jákóhalom : Czettler, Jászberény : Apponyi Albert gróf. Ehez a jelentéshez hozzáfűzhetjük, hogy ma délben szerzett érte­sülésünk szerint vármegyénkben a szeghalmi kerületben Temesváry Imre kormánypárti jelöltet, volt nemzetgyűlési képviselőt ajánlották egyhangúan. Lapzártakor még két egységespárti egyhangú választásról értesültünk. A békéscsabai háztulajdonosok nagygyűlése Vasárnap délután tartotta a Bé­késcsabai Háztulajdonosok Szövet­sége igen nagy és élénk érdeklődés mellett alakuló közgyűlését a város­háza nagytermében. Pataky Lajos nyitja*meg a gyű­lést. üdvözli Francsek Józsefet kecs­keméti háztulajdonosok és Pillich Gyulát a szegedi háztulajdonosok szövetségének elnökét és a helybeli megjelenteket. Örömének ad kife­jezést afelett, hogy végre már a vidéki háztulajdonosok is szerve­zetbe tömörülnek. Majd átadja a szót Lepény Jánosnak, aki a kikül­döttek budapesti utjának eredmé­nyéről számol be. Három napig vol­tak Budapesten. Az első két napon az országos gyűlésen vettek részt, mig a harmadik napon, 16-án terjedelmes memorandumot nyújtottak át a miniszter­elnöknek, aki a memoran­dumban foglaltakat kevés kivétellel magáévá tette. A gyűlésen 31 város volt képvi­selve 700 taggal. Megemlíti még, hogy rövid hat napi munkájuk Békés­csabán 3014 háztulajdonos csatlakozását eredményezte. Követeli a háztulajdonjog vissza­szerzését és a lakáshivatal meg­szüntetését, mert csak igy állhat vissza a tulajdonosok és a lakók között a régi békés viszony. Kifo­gásolja a háború alatt épitett ba­rakkok lebontását, mert ezt jól fel lehetett volna használni a menekül­tek elhelyezésére. Ezután Francsek József szólal fel, tolmácsolja a kecskeméti háztulaj­donosok üdvözletét. Felolvassa és megmagyarázza a miniszterelnöknek átnyújtott memorandum szövegét, majd a miniszterelnöknek errevo­natkozó javaslatát, amely szerint a jövőben megüresedő lakások feletti rendelkezés joga a háztulajdonost illeti meg. A nagy lakások bérének szabad lesz a megállapítása, mig a kisebb lakásoknál makszimális árat léptetnek életbe. Eszerint: egyszoba után évi 3000, kétszoba után 7000, három szoba után 12000, négyszoba után pedig 18000 korona volna a bér. Ez is csak ideiglenesen, mert idővel fokozatosan megszűnne a makszimálás. A tisztviselők lakbérét pedig az állam a lakbérek emel­kedése folytán beszedett jövedelmi adótöbbletéből fedezné. A bérlők, ha albérlőt tartanak és ennek a jövedelme túlhaladja az egész bérleti összeget, a többlet a háztulajdonost illeti meg! Végül kéri a helyi cso­port - megalakítását. Utána Pillich Qyula beszél. A szabad rendelkezési jog visszaszer­zésének a szükségességét fejtegeti. Kijelenti, hogy mivel már minden téren meg van a szabadforgalom, a háztulajdonosoknak nem kérniök, hanem követelniük kell. Kéri a helyi csoport megteremtését és már az eddig kifejtett eredményes munkáért is az országos szövetség köszönetét fejezi ki. Dr. Zahoran Mátyás a gyűlés ne­vében köszönetét fejezi ki Francsek és Pillich elnököknek megjelenésü­kért és előadásukért. Az alapsza­bályok kidolgozását a következő gyűlésig elhalasztották.Indítványozza a megalakulás kimondását, amit a gyűlés egyhangúlag elfogadott Pataky Lajos kéri az ideiglenesen megválasztott vezetőségnek a fel­mentés megadását, amit a gyűlés megadott. Ezután az uj tisztikar megválasz­tása következett. A gyűlés egyhangú szavazásának eredménye : Elnök: Lepény János, Alelnök: Botyánszky Mihály, Ügyész: dr. Zahoran Mátyás, Pénztárnok: Francziszky Dániel, Számvizsgálók: Laczo Endre, Mol­nár János, Péli Mihály, Botyánszky Pál és Timár Endre, Jegyző: Németh Mihály, Választmányi tagok: Zsiros Pál, Zsíros János, Aradszky György, Molnár János, Kackó András, Orvos Endre, Bohus M. János, Dénes Gá­bor, Falta Jenő, Péli Mihály, Bors Simon, Klein Lipót, Zsibrita János, id. Zsiros András, Lipták Mátyás, Osgyán Pál, Kucsera János, Benjá­min Jakab, Lipták V. János, Zahoran János, Martincsek András, Laczó Mihály, Zsilák Mihály, Martincsek Károly, Pataki Lajos és Gyucha János. A tagsági dijak megállapításánál nem tudtak megegyezni és ennek Apponyi-utcák 11. Irta: Fábry Károly (23) Ejnye! ejnye! de eltévelyedtem már megint messzire. Végre is lássuk hát már, mit csinálnak a mi diákjaink a temetőben ? Hát persze, háborúsdit játszanak. A pigén, a labdajátékon kivül mi volna más szórakozása ? Nem ösmerték még az idétlen labdarúgást. De a temető nem alkalmas pige és labdázásra, hanem annál alkalmasabb a háborúskodásra. Vannak sürü fák, sötét bokrok és magas, nagy dombok. Itt el lehet rejtőzni, onnan támadni, emitt a dombokat ostromolni. Mi a magyar diáknak egyéb lelkesítő vágya, dicsőség szomja, mint a harc, a vitézség. Egyebet sem tanul a történelemből. Elég 'gyalá­zatos, hogy a történelem alig tanit mást, mint csak a gyilkolások végtelen láncolatát. Elkezdődik a legrégibb korban, végig pusztít a középkoron s a legújabb kor sem talál egyéb ér­demeset a megörökítésre. Jól és szépen mondja Schoppenhauer : „Nem látjuk-e az egész históriában, hogy minden király, mihelyt szilárd az állása és or­szágának némi szerencséje van, fölhasználja azt, hogy seregével, mint valami rablócsapattal rá­támadjon a szomszéd államokra? Nem rablóhadjárat-e alapjában véve majd min­den háború? Az ó-korban és részben a középkorban is, a legyőzöttek rabszolgáivá lettek a győzőknek, vagyis voltaképpen dolgozniok kellett helyettük, de ugyanezt kell tennie azoknak is, akik hadi­sarcot fizetnek : ezek ugyanis korábbi munkájuk­nak jövedelmét adják oda. Dans toutes les guerre il ne sí agit quede voler! (minden háború csak a lopás körül forog) mondja Voltaire". Azóta, mióta Schoppenhauer e gondolatait fel­irta, a háborús rablás már nem elégszik meg az­zal sem, hogy a legyőzöttek: „korábbi munkájuk­nak jövedelmét adják oda", hanem még 30—40 következő évek jövedelmét is leköti, hogy ne csak a múltra, hanem a jövőre is koldussá tehesse a szerencsétlen legyőzötteket, kiknek még azonfelül ezredéves országrészeit is elrabolta. Ebből lehetne okulni az „örökbéke" szent esz­méje hirdetésére. És mégis — fájdalom — a történet elbeszélők nem tanulnak, hanem az ő felfogásuk és tanításuk szerint ma is mindenütt azok a legnagyobb, leg­dicsőbb uralkodók, akik ezenfelül még mentül több embert is pusztíttattak el. Ennek a szerencsétlen ideológiának lettél Te is szerencsétlen áldozata áldott lelkű Fábry Karcsi! ki harci vágytól tüzelve, önként hagytad ott a jogi egyetemet, hogy részt vehess a harci dicsőségben. Ti is vitéz kortársai: Beliczey Pisti, Varga Gyuszi, Propper Pista, Szulimán Ákos, Rosenthal Andor, Vilim Tibor, Donner Gyula, Kraszkó György, Liffa Endre, Magyar László (mezőberényi), dr. Molnár János, Orbán János (tótkomlósi), Vi­dovszky János, Ternyei Géza, Bayer Lajos stb., a csabai főgimnázium sokszor és sokat megsiratott ifjú hősei, ár. Lautner János és Frank Dezső lel­kes vitéz tanáraitokkal együtt! Megdicsőült hősi tetemeiteknek legtöbbje az ádáz harctereken, messze idegenben, távol az imádott haza szent rögétől, orosz, galíciai, oláh, szerb, olasz kegyeletlen földben porlad, de dicső emlék­tek nemcsak a szerető szülők, rokonok, iskola­társaitok, hanem minden magyar hálás kegyeleté­ben örökre élni fog és áldva lesz! * * * De a népek sorsát intézők is ebből a rémes kegyetlen háborúból most az egyszer tanulhatnak, mert most ők is játszottak üres fejükkel és féltett trónjukkal. Hol vagytok gőgös, zsarnok Romanowok ? hova lett a világrengető német trón ? az elbizakodott császár ? a 600 éves büszke Habsburg dinastia ? a bajor, a szász, a bolgár fejedelmek ? hová lett mindenekfelett áhítozott dicsőségtek ? Ti nem sajnáltátok százezrivel, millió számra küldeni mészárszékre a nemzetek virágát, ifjúsá­gát, de ha közülök egyet elexpediáltak felelőssé­gükre való hivatkozással, akkor megdöbbenve áll meg e rémhírre millió ember! Van-e ok a megdöbbenésre ? Ember. . . ember! (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom