Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-05-18 / 112. szám

Békéscsaba, 1922. május 18. Csütörtök III. évfolyam 112. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : GO. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 70 K, negyedévre 200 K, félévre 400 K. Egyes szám ára 3 K. 3 választási rendelet s az ellenzék Az ellenzék vezérkara, élén Andrássy gróffal, a korteskedő agitációt azzal kezdte meg hetek előtt,- hogy a választási kormányrendeletre vádakat szórt, kimondva rája, hogy a rendelet törvénytelen s a nemzetgyűlés is, mely ez alapon létrejő, törvénytelen lesz. De a bizonyítással az urak felsültek. Ma már nyilvánvaló az ország előtt, hogy a kormány választójogi törvényjavaslatából azért nem lett törvény a mult nemzetgyűlésen, mert az ellenzék ott megakadályozta ezt a hetekig folytatott nyolc-tiz órás ülések napjain, a pártok közt pedig ép Andrássyék hiusítottak meg minden egyezményt. Négy hét állt e törvényalkotáshoz akkor rendelkezésre! Az 1848-iki diéta Pozsonyban ennyi idő alatt huszonkét alapvető törvényt teremtett. Persze akkor nem obstruálták a javaslatokat, mint 1922. tavaszán s nem kényszeritették az akkori kormányt törvénypótló szükségrendelet kiadására, mint ahogy most cselekedte a legitimista ellenzék. A történelmi felelősség ezért elsősorban Andrássyra és társaira nehezedik! Tán ennek tulajdonitható, hogy ma az ellenzékiek, a választási rendelet törvényességét már nemcsak nem firtatják többé, hanem egész erejük latbavetésével vállalnak jelöltségeket, törekednek mandátumok szerzésére egy oly törvényhozó testületbe, melytől konzekventer távol kellett volna maradniok, ha azt igazán törvénytelennek tartanák. Most az ellenzék fordit egy nagyot a köpenyen, vagy a tógán s a rendelet érdemleges intézkedései közül főleg az ellen támad, hogy a választói jogosultság a rendeletben nagyobb precizióval van körülírva s annak folytán a mostani szavazásnál kevesebb a szavazó, mint amenynyi volt azelőtt, a Friedrich-féle rendelet értelmében. Andrássy gróf ebben reakciót lát, s azt a furcsa tételt állítja fel, hogy a megadott, megszerzett jogokhoz az államnak nyúlnia nem szabad többé. Az ellenzékiek e fonák tétellel elszigetelnék magukat is, az államot is minden javitó fejlődéstől és egészséges reformtól. Mert minden jóravaló reform az addigi jogviszonyokon szükségképen változtat. A fejlődés némely jogokon szűkíteni szokott, hogy más jogokon tágíthasson, ha a közérdek s a közjóügy kívánja : javítani a jogrenden csak ugy lehet, ha a jogosítványok tultengéseit a közérdek szellemében megszüntetjük. Ezt teszi a választási rendelet most, midőn a női választók tömegébe belenyúl s a jogosítást szigorúbb feltételekhez köti. Jellemző, hogy Andrássy a kvalifikálatlan női szavazatok százezreit ma reklamálja, holott belügyminiszterkorában a nők választójogától elvileg elzárkózott. S ép ő állítja fel a már megadott jogok visszavehetetlen voltának elméletét, ki megszavazta 1883-ban a főrendiházi reformot, melynek értelmében elestek törvényhozói joguktól: a vagyontalan mágnások, a címzetes püspökök, a megyei főispánok tömegesen. Még azt se hozhatja fel Andrássy, hogy ő akkor fiatal ember volt s tapasztalatlanul járult egy reformhoz, melynek alapeszméi ma elveibe ütköznek. Hisz a főrendiházi reform egykori megalkotásában egy oly tényező működött hatékonyan közre, akinek tekintélye előtt ő ma is meghajol : nagynevű atyja, idősb Andrássy Gyula gróf volt e tényező, akinek ő csak epigonja. I Nyilatkozat Háborúra készülnek az oroszok A vörösök első veresége Vladivosztok környéké n Belgrád, május 17. R Novoje Vremja jelentése szerint az oroszok a nyugati határ mentén óriási csapatokat vontak össze. Ebből az újság azt következteti, hogy háború esetén az oroszok támadása Luck és Kőivel felé irányulna. R lengyel határon igen sok orosz agitátor tevékenykedik. Belgrád, május 17. (MTI) R Novoje Vremja megbízható forrásból értesül, hogy a vörös csapatok a távol keleten a vladivosztoki ellenforradalmár csapatoktól rendkívül nagy veszteségeket szenvedtek. R fehérek elfoglalták Ujezsino, Kaul, Usszuri és Murawiev-Asszurszkij városokat. 9 népszövetség elé utalják Magyarországnak a kisebbségek védelméről szóló kérelmét Génua, május 17. (MTI jelenti:) R meghívó hatalmak delegátusainak gyűlése ma délután elhatározta, hogy Magyarországnak a kisebbségek védelméről szóló indítványát olyképen fogja tárgyalni, hogy a magyar delegációt felszólítják, hogy a konferencia előtt nyilatkozatot tegyen, amely azt az indítványt tartalmazza, hogy a kisebbségek kérdését beható tanulmányozás céljából utalják a népszövetséghez, mivel Magyarországnak a nézeteit a konferencián nem volt alkalma nyilvánítani. L'.oyd George szükségesnek vélte, hogy Magyarország ezt a nyilatkozatot írásban terjessze elő, hogy a konferencia ezt tudomásul vegye és pártolóan a népszövetség elé terjessze. Rz indítványt elfogadták. Kivégezték a hazaáruló kémet Budapest, május 17. Jelentettük már, hogy dr. Zamoróczy ezredes hadbíró elnökletével a katonai büntető törvényszék Klein Imre volt honvédelmi minisztériumi dijnokot kémkedés büntette miatt halálra ítélte. Rz ítélet végrehajtásának tegnap kellett volna megtörténnie, azonban azt a zsidóünnep miatt elhalasztották. Időközben, mint ismeretes, Lévai dr. az ítélet megváltoztatását kérte a tegnap jelzett indokkal, majd mikor sikerre ez sem vezetett, kérte a tegnap óta őrültséget szimuláló védence elmeállapotának megvizsgálását. Az orvos-szakértők véleménye szerint az illető elmeállapota teljesen normális, mire közölték az elitélttel, hogy a halálos ítéletet ma reggel végre fogják hajtani. Tegnap este elbúcsúztak Klein Imrétől ugy felesége, mint fia, ma reggel pedig a törvényszéki fogház udvarán Gold Hermán állami ítéletvégrehajtó a halálos ítéletet végrehajtotta. Annak a bombarobbanásszerü haí tásnak a láttán, amit a „KörösviI dék" 16-iki számában megjelent ; „Hivatásos irredentisták" cimü ve| zércikkem keltett, olyanok kedvéért, j akik vagy felületes olvasás után, j — esetleg (hiszen mit lehet tudni ebben a puskaporosra hangolt pártoskodó világban !) kortesfogásból az általam kifejtett igazságokat félremagyarázták, feltétlenül szükségesnek tartom az alábbiakat kijelenteni: Rz általam írottak egyáltalában semmiféle vonatkozásban nincsenek a Honvédelmi Párttal. Nem személyeket támadtam és különösen nem a Honvédelmi Pártnak egyes olyan kiváló tagjait, akiknek az ország közéletében való szereplését feltétlenül szükségesnek látom. Távol állott például tőlem, hogy Urmánczy Nándort akartam volna kisebbíteni a békéscsabai választók szemében. Hiszen Urmánczy egyáltalában nem sorolható a divatirredentisták közé és sokkal nagyobb érdemeket szerzett eddigi hosszas nemzetvédelmi szereplésével, semhogy bárki is kétségbevonhatná hivatottságát az ország vezetésében való részvételre. Én sem mától fogva ismerem. Kiváló, férfias, igazi magyaros jellemét, bátorságát mi, a volt közös ezredek sorkatonái már a háború idején megcsodáltuk. Hiszen én is egyike voltam azoknak az erdélyi bakáknak, akiknek a melléről (amikor Szerbiából az olaszfrontra indultunk) egy osztrák őrnagy letépette a nemzetiszínű kokárdát — és Urmánczy volt az egyetlen magyar, aki ezt és az ehez hasonló más elnyomó osztrák önkényeskedéseket a háború idején szóvá merte tenni a magyar parlamentben. Különben is — politikával egyáltalán nem foglalkozom. R politizálástól annyira távol állok, hogy nem is gondoltam arra, hogy most minden harmadik ember (nem téve kivételt az asszonyokkal sem) valakinek a kortese, akik közül némelyek (bizonyára magukból kiindulva) az épen folyamatban lévó választási előkészületekkel merik kapcsolatba hozni őszinte és alapos felháborodásomat. Hangoztatom, hogy amit irtam, utolsó betűig állom! Nem az irredentizmust támadtam, hanem mindazokat, akik üzletet csinálnak belőle. Felháborodással fordulok el százszor és ezerszer mindazoktól, akik semmiféle munkával nem szolgálják az ország talpraállását, hanem reklámhazafiaskodva ülnek tétlenül közöttünk és megkövetelik, hogy az állam tartsa el őket, — bár dolgozni nem akarnak. Felháborodva fordulok el mindazoktól, akik ma (sajnos, elég sokan) nagyhanguak, de (megették már ugyan kenyerük javarészét) még