Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-05-11 / 106. szám

Békéscsaba, 1922. májas 11. Csütörtök HL évfolyam 106. szám, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. j ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 70 K, negyedévre 200 K, félévre 400 K. Egyes szám ára 3 K. Fieíetou bűnösöd (V/Í) Egyik fővárosi lap mai száma hosszabb cikkben foglalkozik a fiatalkorú bűnösök ügyével s azt a végtelenül örvendetes tényt közli, hogy az ország fővárosában lényegesen kevesbedett azoknak a gyermekeknek a száma, akiket bűntények elkövetésén értek. Ahogy a cimet s a cikket olvasom, nem tudok megszabadulni attól a gondolattól, hogy a magyar sajtó sok fontos kérdés állandó felszínen tartását elhanyagolja. Itt van a fiatalkorú bűnösök ijgye is. Alig-alig olvasunk erről, pedig ennél fontosabb szociális kérdés nem sok van. Hiszen a gyermekek helyes uton való tartása, jónevelése, az állam jövő életére, a rend, a konszolidáció állandóságára végtelenül nagy befolyással van. De hát persze nálunk első és mindenekfelettvaló a politika. Nálunk aszerint itéiik meg az embert, hogy politizál-e s hogy hogyan politizál. Ha valaki aztán akad, aki szeretne és tudna is a közért dolgozni, de nem a politikai élet útvesztőjében, hanem a szociális, társadalmi kérdések túlságosan is gazos mezején, az emberbaráti és kulturális intézmények felvirágoztatásának rögös ösvényén, akkor jönnek mindjárt az okosak, a mindent jobban tudók s naivnak mondják azt, aki megkockáztatja azt a véleményt, hogy az ilyen munkásoknak is helyet kell adni az ország nagy munkatermében. És elgáncsolják azokat, akik a mindenható politikánál fontosabbnak tartják § legkézenfekvőbb s a legsürgősebb társadalmi bajok enyhítését. A gyermekvédelem végtelenül fontos ügyével is igy vagyunk. Nagy városaink — különösen a főváros — termik a nyomort, a szükséget, a bünt. A háború ezer kínja, az apák évszamra való távolmaradása, a forradalmaknak még az iskolákba is bevonuló átkos szelleme megrontotta a gyermekek lelkét is. Ijesztő módon felszökött a csavargó, tolvaj, sikkasztó, sőt rabló fiatalkorúak száma. A nyomor és a nemtörődömség iszonyú arányokban termelte e gyermekzsiványokat. Ha meggondoljuk, hogy ezek a gyermekek is csak nőttek, hogy ezek is évről-évre izmosodtak még ha piszokban, szenyben éltek is és közeledtek s közelednek ahoz az élethez, amelyben ők — mint felnőttek — már komoly tényezők lesznek; bizony megborzad az ember. Miért nem tesznek valamit ? Miért nem akadályozzák meg a fertőnek továbbterjedését? Miért hagyják, hogy a bűnöző gyermekek száma egyre szaporodjék? Miért nem irnak erről a kérdésről legalább annyit, mint a választójogról, hiszen a nemzet szempontjából ez a kérdés talán még fontosabb ? Bizony fontosabb, de ennek elintézése, az ez ügyben való fáradozás nem jelent politikai sikert, csak egynehány száz család nyugalmának visszaszerzését, néhány ezer édesanyának fájdalma megszűnését, néhány gazembernek indult gyermek becsületes útra terelését és ez — nem éri meg a fáradságot. .. Szerencsére vannak még, akik másként gondolkoznak és dolgoznak csendben, szorgalmasan, eredményesen. Ezek azok az egyesületek, férfiak és nők, akiknek munkája folytán Budapesten másfél év alatt tetemesén leapadt a fiatalkorú bűnösök száma. Az ő nevüket nem emlegetik, munkájukról nem irnak hasábokat, nem dicsérik őket agybafőbe a kortesutakon, pedig tesznek legalább annyit a hazának, mint a főpolitikus férfiak és nők. — Hja! De ez gyermekmentés, szamaritánusi munka, krisztusi cselekedet és nem politika. I £ B .l^ilfiBEIMSaSil i a n • e r s i Mozgésiianak a franciak Bécs, május 10. A londoni Evening Standard jelentése szerint Franciaország minden tagadás ellenére is nagyszabású katonai előkészületeket tesz a Ruhrvidékre való bevonulás céljából. A lap jelentése szerint a francia kormány az 1918-ik évfolyambeli fegyverköteleseket mozgósította a bevonulás előkészítésére. o ÉÉntuii i o mlnlszíerelüoköt Budapest, május 10. Gróf Bethlen István miniszterelnök a dunántuli egységespárti szervezetek kérdésének eleget téve, vasárnap folytatja körútját. Szombaton este indu! el a fővárosDól és vasárnap Celldömölkön, Kőszegen, Körmenden és Szombathelyen tartandó népgyűlésen ismerteti az egységespárt programmját. Főleg a szombathelyi beszéd elé néznek nagy érdeklődéssel a politikai körök, mert itt a miniszterelnök nagyjelentőségű aktuális politikai kérdésekkel fog foglalkozni és kitér a IV. Károly király vagyonával űzött gazdálkodásra és a király pénzén folytatott propaganda részleteiről hiteles adatok alapján tesz leleplezéseket. Hátfőn Vasváron, Pápán és Herenden jelenik meg a miniszterelnök és kőrútjáról hétfőn este tér vissza a fővárosba. A miniszterelnök kíséretében lesz Vass József kultuszminiszter, Hegyeshalmy kereskedelemügyi miniszter és számos notabiütás. A dunántuli városok nagy előkészületeket tesznek a miniszterelnök és kisérete fogadtatására. Négyezerhatszoz holdnyi területet ssÉJlnali uissza isiwszéilioz Jugoszláviából Brapmegpben Megbízható helyről nyert információnk szerint a Baranyamegyáben működő határmegállapitó bizottság végleg megállapította a trianoni határvonalat. Eszerint a szerbek részéről kiürítendő Kásád és Beremend községek határában 3300 katasztrális hold, Illocska község területéből 300 katasztrális hold, Izabella földnél 1100, Karapáncsa község határában 1000 kat. hold terület. Ezzel szemben magyar részről kiürítendő lesz Főhercegiak és Dajek község határában 1700 katasztrális hold terület. Ily módon Magyarországnak 4600 katasztrális holdat adnak vissza. GONDOLATOK * * * Leleplezték Pediow kapitány budapesti szobrát Budapest, május 10. Ma délelőtt 11 órakor leplezték le a Műcsarnok előtt ünnepélyes külsőségek között Pedlow kapitány szobrát. A szobor átvétele után Apponyi Albert gróf köszöntötte angol nyelven a kapitányt, aki meghatottan válaszolt. Uj pápai kamarás Budapest, május 10. XI. Pius pápa Csernok János dr. bíboros előterjesztésére Meszlényi Zoltán hercegprimási titkárt, aki az egyházfejedelmet a legutóbbi pápaválasztásra elkísérte, számfeletti titkos kamarassá nevezte ki. Vigyáz a motoron ! ha nehéz ember vagy. Én ugyan ennek a szükségét észre sem vettem volna, ha a minap egy csomó utas (a nehéz csoport képviselői) nem hivja fel a figyelmemet arra, hogy a helyi motorkocsik némelyikén a folyosóin már ugy elkoptak a deszkák, hogy szinte veszedelmes ott még állni is. Igazuk van az utasoknak. Nem is tudom, hogy nem vették még azt észre ? Mert ugy gondolom, az ilyesmire nem a közönségnek kellene felhivniaz illetékesek figyelmét. Vagy igen ? Hát akkor jó szívvel tesszük meg ezt. * Az ellenzék sohasem válogatta nagyon az eszközöket, amellyel a kormány ellen támadt igy választások idején. De súlyosabb vádat még se' igen hangoztatott, legfeljebb általános frázisokat, hogy „a kormány ellensége a népnek", sok adót szedet", „cimborál a kamarillával" stb. — Igen, mert a régi ellenzékben volt annyi hazafiasság, hogy még sem akarta a magyar nemzetet kifelé is reprezentáló kormány tekintélyét lejáratni. Ma még ennyi hazafiságot sem látunk. Az ellenzéki szónokok nyiltan és burkoltan a leggaládabb vádakat szórják arra a kormányra, amely pedig rendkívül súlyos helyzetben van s csak titáni küzdelemmel tudja kiverekedni külföldön azt a megbecsülést, amelyre e letiport országnak pedig roppant szüksége van. Csodálatos, hogy akadnak magyar emberek, akik érvényesülési vágyból olyan vádakat szórnak a kormány ellen, amilyeneket maguk sem hisznek el s a külföld előtt még alacsonyabb színvonalúnak tüntetik fel ez ország közéletét, mint amilyennek azt odakint gondolják. Jó urak 1 Hát nem elég, ha Göndörék és Krainzék szidják odakint a magyart? A magyar ellenzéknek is okvetlenül a destruáló, tekintélyromboló „emigránsokhoz" kell csatlakoznia? * Ki ne gondolkoznék manapság az egyre növekvő drágaság felett? Ki nem kérdezi ma kétségbeesetten az árak szakadatlan emelkedésének látán, hogy „még tovább is lehet?" — Természetesen mindnyájunk közös sötét nagy gondja a drágaság. Sokkal többet is gondolunk rá, mint amennyit szeretnénk és szidjuk érte azt, akitől éppen vettünk valamit, anélkül, hogy kutatnók, vájjon oka-e a szerencsétlen tényleg a drágaságnak. Az iparos és a boltos a drága búzát emlegeti, a gazda az iparcikkek és a bolti portékák szédületes árára jajdul fel, mig a munkás és a tisztviselő válogatás nélkül szid mindenkit a drágaságért, akitől csak vásárolnia kell valamit. Pedig lám, nem is hibás mindenki a drágaság előidézésében. Az országos központi árvizsgálóbizottság elnöke, tehát a drágaság ügyében való nyilatkozásra Ieghiva-