Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-05-04 / 100. szám

Békéscsaba, 1922. május 4. Csütörtök III. évfolyam 100. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ/HIVATALi Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon .vizámat i 80. keresztény politikai stapiiap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 70 K, negyedévre 200 K, félévre 4-00 K. Egyos szám ára 3 K. I rűzsalovag Csipkerózsika dermedt álmát alusz­sza a megcsonkított Magyarország, vér-könnyáztatta, ezerszeres drótsö­vény fogja körül, amelyet gyűlölet­ből és pusztulásból fontak köréje a bosszú boszorkányai — hol a lovag, aki áttörve a falat, életre csókolja a tetszhalottat. Ne féljelek, kicsinyhitűek, a leányzó nem halt meg, csak aluszik ! Jön a lovag, orcáján a merész önérzet fé­nye ragyog, ragyogó köntösét ugyan megtépték már az eddig megtett ut tövisei, de jön, hozza a megváltást, felébredünk még uj életre s a meg­szabaditóval örök frigyre lépünk. Jön a lovag, spádéja ugyan sokhelyütt kicsorbult csizmája sem tükörfényes többé, de elhatározása, akarata most is szilárd, — mint volt hajdanában­danában, okleveles gépészmérnök korában. Friedrich István évek óta menti már a hazát, évek óta igyekszik át­törni a hatalomhoz vezető töviseket, most is ott küzd némileg ugyan már fegyverzetben, mint azelőtt. Kezdet­ben vala a szerszámgyártás és a szabadkömivesség, ugyanakkor Má­tyásföld virányain édelgett a még ifjú bimbó, hogy aztán a szent for­radalom szele pompázó rózsává fa­kassza, melyet a részeges Linder Béla állított be a közélet vázájába. Lánchídi csata ... frontbomlasztá­sok szomorú ideje, haj! régen el­múlt, tehát igaz sem volt. Bár a mese szomorú eredményei ma is itt vannak szemünk előtt, a mese gu­zsajának akkori forgatói egy-két ki­vétellel hála Istennek, egyéb tájakon járnak. Nagy vihar után került ismét révbe a magyarok ütött-vert ropogó bár­kája, — jó kormányosa volt, aki sebéből vérezve sem hagyta ott a parancsnokhidját. — Segítségére siet az ország szine-java, a. szorgosko­dók között egy fejjel kimagaslik, amint előretör, — vaj kicsoda ? A keresztény eszme fehér lobogóját magasan lengeti — ej, nem ismerős arc ? ... Friedrich István ! Kész politikus, providenciális fér­fiú ő már, aki egyedül hivatott arra, hogy a megújhodó nemzeti lelket szép Ígéretek és puffogó szóáradat bőven omló halmazával ismét elbá­gyassza és hónapokat elveszteges­sen abból az időből, amely a legal­kalmasabb lett volna az uj épület alapjainak lerakására. Megméretett és könnyűnek talál­tatott ... Félrevonult-e talán ? Avagy újból elővette becsületes szerszám­gyárosi mesterségét? Csalódsz tekintetes Haza. Ismét ott látod őt egy-kettőre az ország dolgait intézők piacán. Most nem a keresztet emeli, nem is a hatszögü csillag ékeskedik köntösén — a tudós boszorkánymester ő ezúttal, aki atyai barátjával és pártfogójával, Andrássy Gyulával együtt főzögeti, kortyogtatja a legfrissebb arkánumok, a kariizmus bájitalát. Mintha más volna akkor az ő fegyverzete; az októberi köztársaság derék szolgája mintha egyéb ruhában gubbasztana a tűz körül, amidőn mostani mes­tere és pártvezére ellen dörög a Gizella-téren, amannak első, de Istennek hála, egyben utolsó kül­ügyminisztersége idején ? Főzik, főzik az italt. A beteg nemzet azonban nem hajlandó be­venni. Volt még erő karjaiban, hogy kiüsse kezükből a pohafat és nem sikerült a kísérlet. Ám az nem baj — vegyük elő a régi fegyverzetet: s most ismét ott áll ő, a nagy Friedrich István, ezút­tal Tankréd lovag képében ismét fenszóval hirdetve a tisztán keresz­tény demokráciát, amelyet rajta kívül ki volna képes megvalósítani csonka e hazában? És most készül a harcra! Kardja kezében. Osztogatja vele súlyos csapásait, tarsolya oldalán, tele or­szágmentő, nagy gondolatokkal. Ne félj Magyarország, mig ilyen fiaid vannak. Az idők változnak. Okos ember az, aki az idők változását előre meg­érezve, azonnal más köntöst ölt magára és nem tekint olyan apró akadályokat, mint pl. szilárdság az elvekben, felelősség önmagunk és embertársaink előtt stb. Magyar­ország politikai időjárása mindig igen változatos volt. Mindig akadtak hát, akik idejekorán megtanulták, mily nagy előny, ha az időkkel el­veinket és meggyőződéseinket is együtt tudjuk változtatni. Ugy hisszük, ma elmultak ezek az idők. Ma minden magyarnak szent reménye, hogy a jövő csak azt hozhatja, amit egy ország imája kért Istenétől: a becsületes, tiszta­lelkü, önzetlen, egészséges magyar hajdankor visszatértét. Ezt munkálni pedig csak törhetetlen szilárdsággal, szent akarattal lehet, nem pedig muló konstellációk röpke előnyeinek hajhászásával. A nemzet ítélete pedig egészséges, mindennél jobban megmutatja majd, vájjon alkalmasak-e ennek a jövő­nek megmunkálására a büszke töl­gyet játszó, de valójában csak gyönge nádszál Friedrichék és társaik? Ujabb hirek a bombamerényletről Teljes erővel folyik a nyomozás — Magánbosszuról van szó ? — A tettes nyomában A rendőrséggel karöltve a város­parancsnokság is folytatja a leg­utóbbi bombamerénylet ügyében a nyomozást. A katonai hatóságok is elkövetnek mindent, hogy segítsenek a rendőrségnek. A rendőrség nem csak azt kutatja, hogy kommunisták követték-e el a merényletet, hanem azt is, hátha magánbosszu a merénylet. Ez utóbbi feltevés azonban nem valószínű. Kü­lönben ez ügyben ma több előállí­tás történt, de valamennyi előállítottat szabadon bocsátottak, kellő alibi igazolás alapján. A főkapitányságon megjelent egy fővárosi kereskedő is, aki elmondta, hogy a robbanás délutánján a Nép­ligetben a füvön két fiatal ember feküdt és állandóan figyelték a pa­villon ablakait. Összebújva tanács­koztak. A rendőrség még nem tudja, hogy ez kapcsolatba hozható-e a merénylettel. A nyomozás a vidékre is kiterjed. A késő déli órákban a rendőrsé­s gen megállapították annak a fiatal \ embernek a nevét, akit egyes tanú­vallomások szerint a Ferenc József laktanya körül láttak és akinek oka lett volna, hogy valakin bosszút álljon. Az illetőt Tóth Lajosnak hívják, régebben lakik Budapesten, bünte­tett előéletű. Amikor Tóth Lajos szabadlábra került, (egy katonatiszt­tel történt összeveszése következté­ben) azt hangoztatta, hogy bosszút áll azon a katonatiszten, aki őt t börtönre juttatta. A rendőrség intéz­kedett, hogy mindazok, akik 1922. január óta a Laktanya kötelékéből eltávoztak, igazoltassanak. Munkatársunk ma délelőtt felke­reste a nyomozást vezető dr. Hor­váth főtanácsost, aki a következőket mondotta: Eredmény van. Azok a szálak, amelyeken a nyomozás el­indult, ugy látszik, helyesek voltak s csak egy-két. nap ^kérdése lesz, hogy a tettes kézrekerüljön. Budapest egyesítésének félszázados évfordulója Budapest, május 3. A jövő évben lesz Budapest egyesítésének 50-ik évfordulója. A Főváros tanácsa elha­tározta, hogy ezt az évfordulót meg­ünnepli. Előterjesztettek egy javas­latot a Főváros közgyűlésén, hogy 72 tagból álló bizottságot küldjön ki, amely a jubileum rendezésére tegyen előkészületeket. A pápa fogadja Csicserint Páris, május 3. Római jelentés szerint vatikáni körökben megerő­sítik azt a hirt, hogy a Pápa és Gasparri bibornok, államtitkár a leg­közelebb a Vatikánban fogadják Csicse rint, akivel tárgyalásokat foly­tatnak, a katholikus missionáriusok­nak Oroszországba való bebocsá­tásáról. Soh hiiiiQ — semmiért Kaptuk és adjuk a következőket : Tisztelt Szerkesztőségi Kérjük az alábbi soraink szives közzétételét: A helyi lapok „Terror" s más hangzatos címek alatt kommentálják a polgármesternek a hétfői közgyű­lés előtti bejelentését. Azok a lapok pártpolitikai tekintetekből fújják a nemesnek nevezett erkölcsi felhábo­rodás harsogó trombitáját. Ezzel a megállapítással őket el is intéztük. Ami most már a polgármester ur bejelentését, annak tartalmát, stílu­sát, nemes és határozott gesztusát illeti, minden tekintetben aláírnánk, ha a legkisebb alapja is volna. így kell beszélnie a hivatása magasla­tán álló polgármesternek minden politikai terror-kisérlet kapcsán; ilyen emelkedett felfogással kell vissza­utasítani, bármely oldalról jöjjön is az; igy kell egy hivatalfőnek az alá­rendelt tisztikar szabadvélemény­nyilvánitását és a képviselőtestületre bizott városi közügyek pártatlan és helyes intézésének biztosítását védel­mezni. Azonban az egész nem egyéb, mint a polgármester ur nemes és emelkedett gondolkozásának szép megnyilvánulása, amiről eddig is meg voltunk győződve s bejelentése által csak arról tett bizonyságot, hogy hogyan viselkedne, ha olyan terror fenyegetné, aminőnek rémült falrafestésével alkalmat adtak neki nagyszerű megnyilatkozására. Az ügy érdemére vonatkozólag kijelentjük, hogy felkerestük a pol­gármester urat szombaton. Végtele­nül sajnáljuk, hogy nem ő vele beszélhettünk, mert akkor az egész rémülten felfujt ügy - nem került volna napirendre. A küldöttséget az vezette, hogy megkérjük a polgár­mester urat: szüntesse meg a Kovács Mihály képviselőjelölt ellen városi tisztviselők részéről megnyilvánuló korteskedést, amely elkeseredést kel­tett a Kovács párti gazdák közt. A főjegyző ur előtt feltettük a kérdést: igaz-e, hogy a tiszíviselő kar élesen állást foglalt Kovács ellen? 0 erre kijelentette, hogy sem megbeszélés, sem állásfoglalás semmiféle irányban nem történt. A beszélgetés során sem szavazatot, sem ajánlási aláírást nem kértünk, csak annyit, hogy szüntesse meg a tisztviselők Kovács elleni kortesagitációját. Ezt kérni meggyőződésünk szerint jogunk volt egy számottevő társadalmi osztály részéről. A küldöttség egyik tagja — nem városi képviselő, tehát köny­nyü kitalálni melyik — azt is mondotta, hogy ha meg nem szűnik a Kovács elleni agitáció, attól lehet tartani, hogy a tisztvise­lők érdekei ellen foglalnak állást az elkedvetlenített gazdák. Ezt a ki­jelentést állíthatta oda meggondo­latlanul mint fenyegetést a polgár­mester ur elé valaki. De hogy ki­csoda, el nem tudjuk gondolni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom