Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-04-27 / 95. szám

Körú&\fistiék Békéscsaba, 1922. április 27 Betiltják a gyűléseket Nyilvános agitáció nélkül folynak le a Rz ok az egyre gyakrabban előforduló rendzavarások, amelyek a közelmúltban sok politikai gyűlés megtartását lehetetlenné tették, arra az elhatározásra birták a minisztériumot, hogy a legszigorúbb eszközökhöz nyúljon. Ha a választási küzdelem elfajulna, a kormány kénytelen volna a politikai gyűléseket csak zárt helyen engedélyezni, sőt — végső esetben — a gyűléseket egészen betiltani ugy, hogy a választások politikai agitáció nélkül egyszerűen a szavazásokkal dűlnének el. Hét év alatt kifizetheti a város a 7 milliós kölcsönt a forgalmiadéból Nyilvános árverés négy városi vendéglő bérletére — Adatok a rendkívüli közgyűlés tárgysorozatához 1 Hözmiivelődésházát visszaadják rendeltetésének R Muzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségének küldetésében városunkba érkezett dr. Nyirő és Divald Kornél, akik helyszíni szemlét tartottak a Közmüvelcdésházában. Küldetésük célja, hogy kieszközöljék, hogy a Közmüvelődésházát minél hamarább visszaadhassák eredeti rendeltetésének. Megállapították, hogy ennek első feltétele a GOK kitelepítése. Mihelyt sikerül a jelenleg különböző célokra használt helyiségek kiürítése, azonnal berendezik a könyvtárat és a muzeumi tárgyakat és hozzálátnak a

vmuzeum gazdagításához. Remélhető, hogy a Közmüvelődésháza mielőbb ismét békebeli állapotába kerül. Békéscsaba város képviselőtestülete — amint tegnapi számunkban már jelentettük — május hó elsején rendkívüli közgyűlést tart. Tegnapi jelentésünkkel kapcsolatosan már közöltük a közgyűlés tárgysorozatát, amelynek lényegesebb pontjait ma illetékes helyről szerzett értesüléseink alapján részletesebben ismertethetjük. 1—2. Az illetékes kormányhatóság jóváhagyta az ingatlanátruházások után fizetendő városi illeték ügyében alkotott és a vigalmiadóról szóló városi szabályrendeletet. A képviselőtestület arról fog dönteni, hogy mikor léptesse életbe ezeket a szabályrendeleteket a város, vagyis, hogy mikor kezdje el az uj szabályrendeletben meghatározott illeték szedését az ingatlanátruházások után és • hogy — a másik jóváhagyott szabályrendelet értelmében — mikor kezdje el a vigalmiadó szedését. 3. A kereskedelmi miniszter a kéményseprőiparról szóló szabályrendeletet kevés módosítással hagyta jóvá. Az érdekeltek felebbezésének megfelelően a kéményseprőkerületek beosztásának módosítása ügyében rendelkezik. A módosítás végrehajtásának semmi akadálya nincs. 4. Terpitka János lemondott a központi választmányban viselt tagsági tisztéről. A megüresedett tagság betöltését rendes választás utján eszközli a képviselőtestület. 5. A tárgysorozatnak úgyszólván legfontosabb pontiát a kislakások építési költségeire "felveendő kölcsön ügye képezi. A képviselőtestület, egy régebbi határozatának megfelelően, megszavazza annak a 7 millió korona kölcsönnek a Pénzügyi Szindikátustól való felvételét, amely az épülő kislakások költségeinek fedezésére szükséges. A kölcsönt a Szindikátus 5 évi törlesztésre, 5 és egynegyed százalékos kamatra folyósítja. A kölcsön törlesztésére a város a forgalmiadóból rendelkezésére bocsájtott jutalékot fordítja. Ez a jutalék az eddig befolyt forgalmiadó összegekből ítélve olyan nagy, hogy a város a 7 millió koronányi kölcsönt nem öt, hanem két év alatt törlesztheti le belőle, tehát a 7 milliós kölcsönből 1925-re már semmi törleszteni való sem maradna. 6. A városházi hivatalos munkaidő kettéosztásával szemben már ismertettük a képviselőtestület többségének és a városi tanácsnak az álláspontját. A hétfői közgyűlésen a képviselőtestület előreláthatólag a város közönségének érdekében ugy határoz, hogy a városi hivatalokban is, miként az államiakban (járásbíróság, áll. adóhivatal stb) megszakítás nélkül reggel 8 órától délután 2 óráig tartsanak munkaidőt. 7. Meglehetősen hosszú ideje húzódik a felmondás alatt álló négy városi vendéglő bérletének ügye, amelynek döntő fordulatot adott az a tény, hogy a biróság a felmondást szeptember 29-ikére hatájosnak mondta ki. A négy városi vendéglőnek további bérbeadása árverés utján történik, amelynek időpontját és részletes feltételeit a hétfői közgyűlésen állapítja meg a képviselőtestület. 8. Annak idején megirtuk, hogy a belügyminiszter javaslatot kért arra vonatkozólag, hogy az országos vásárok harmadik napjául vasárnap helyett hétköznapot tűzzenek ki. A miniszter leirata szerint a vásár elvonja a tömegeket a vasárnapi Istentiszteletektől. A város tanácsa foglalkozott a leirattal és a vásárok időpontjának változatlanul hagyását javasolja, egyrészt azért, mert a vasárnapi vásár nem gátolja, sőt elősegíti Békéscsabán a templomlátogatást, minthogy a vásárra érkező tanyai lakosság ilyenkor egyúttal a templomokat is felkeresi, másrészt azért is, mert a háromnapos vásár a mezőgazdasági munkában igy is két munkanap elvesztését jelenti, mig ha a harmadik vásárinap is köznapon volna, a kirakodó vásár is egy munkanapot venne el. 9. A vicinálisutaknak vármegyei kezelésbe való átadásáról már két izben tárgyalt a képviselőtestület. Most már csak a készen levő szerződés végleges elfogadásáról van szó. 10. A megváltozott viszonyokra való tekintettel rendezi a képviselőtestület a városi szülésznők külterületi kiszállásainál felszámitható fuvardiját. 11. A gerendási előfogatozás ellátására még az év elején szerződést kötött a város egy fuvarossal, aki azonban most bejelentette, hogy nem tud eleget tenni a szerződésben vállalt kötelezettségeinek. Az előterjesztésre kerülő javaslat értelmében a szerződést felbontják. 12. R békéscsabai gazdasági ismétlő iskola kibővítésére vonatkozólag átirat érkezett a városhoz, amelyben a vármegye közigazgatási bizottsága azt kérdi, hogy milyen összeget áldozna a város az iskola kibővítésére abban az esetben, Apponyi-utcák ii. Irta: Fábry Károly (13) Nincs is mit csodálkozni a sok idegenen, hiszen folyton tartózkodik itt 1000-en felül idegen waggonlakó menekült. Vannak olyanok, kik már több mint egy éve állandóan waggonokban laknak itt családostól; egész kis falut képeznek a vasúti állomás környékén, alig fogynak, inkább szaporodnak. És jöttek uj és uj jövevények, mindenféle kupecek és kereskedők, uj és uj vállalatok, pénzváltók, farizeusok és filiszteusok, helyi és nemzetközi nagy szállító és közvetítő fullajtárok, sokszoros milliomos bank- és takarékpénztáralapitások és telepítések, szövő-, kötő-, selyemgyárak sok idegen, sőt külföldi szakemberekkel, sertéshizlalók, „csirkegyár", más kereskedelmi és iparvállalatok, uj iparos és árusok, rokkantak, sőt itt ragadt idegen országbeli hadifoglyok is szép számban. Jó hely ez a Csaba, itt mindenki elfér és mindenki megél. Megél ? ez kevés •— itt boldogul! jobban, mint otthon boldogult volna . . . hazájában. Helyes! Minden ország csak ugy boldogul, csak ugy virágozhat, ha polgárai is boldogulnak. Egy országnak jóléte polgárainak jólététől függ. Régente azok az országok voltak gazdagok, melyekben a természet legbőkezűbb volt, ma már azok, amelyekben az ember legtevékenyebb. Munka, emberi, gyári munka a boldogulás és felvirágzás alapja. De a mi nem egészen normális, az talán kissé mégis egészségtelen? Az a mindenáron kupeckedés, az nem termelés, az már a rongyolódottság jele, kapkodás mindenféle komoly munkanélküli kereset, mfegélhetés után, az már nem természetes fejlődés, az már a züllés betegségének csirája. A 80-as években olyan iparok után, melyek szabad, képesítéshez nem kötött iparok, évenként alig 60—80 egyén folyamodott, pedig azokban az években fellendült volt a mozgó tevékenység és a kereskedelmi élet, de az is csak futó jelenség volt, mit igazol az, hogy a 90-es és 900-as években a képesítéshez nem kötött iparok kérelmezése leszállott évenként átlag 18—40-ig; 910-től 914-ig ismét emelkedett kissé: 56-tól 65-ig, de 1915-ben lepangott 59-re. A háború nem kedvezett az élelmiszer, üveg, edény, gyümölcs, tojás, toll, cukorka, baromfi, ócska ruha, ócska cipő, stb. kofálkodások, ügynökségek és különféle zsibáruskodásoknak, de már 1916-ban egyszerre 105-en vetették rá magukat ilyen apró, de arányban nem álló haszonhajtó üzletekre ; a háború végvonaglása idejében, az 1917—1918. évek tartózkodóbbá tették a vállalkozókat, számuk leszállt 83-ról 62-re, ellenben 1919-ben már 177-en, 1920-ban 211-en és 1921. évben 193-an kértek mindenféle apró-cseprő üzérkedésekre uj iparengedélyt s tetemesen emelték a voltak számát. Az utolsó 30 év alatt több mint 2600-an folyamodtak az ilyen megélhetési eszközökhöe, de ilyen nagy városban az tűrhető, az utolsó három év hajszája azonban már — természetellenes, egészségtelen. Tudjátok, hogy csak baromfi- és tojáskereskedésre 94 fi- és nőkofának van iparengedélye ? De ha már ide tévedtünk, lássuk most már, hogyan fejlődött a képesítéshez kötött ipar, az u. n. mesterség ? Érdekes az ilyen tüneteket megfigyelni, az utókornak pedig . . . tanulság. 1866 óta, mikor Haan megírta az előbb emiitett csabai „kis tükörét", illetve 1870 óta, mikor kiadta „Békésvármegye hajdana" hatalmas monoés ethnografiáját — sajnos — nem igen foglalkoztak Csaba múltjával. (Versfaragó akadt, de történetkutató egy sem). Lehet, hogy ismét nem fog 50 esztendeig sem, akkor ezek az adatok valószínűen értékesek lesznek. Haan feljegyzése alapján megállapítottuk, hogy 1865—66-ban Csabán kontárokkal együtt összesen: 394 iparos volt. Hasonlítsuk össze a két évtizeddel később, abban az időben, mikor az „Ipartestület" alakult meg (1885 junius 21-én Havran Pál elnöksége alatt), mikor ennek 1886 február 10 tartott első közgyűlésén bejelentette Áchim János ipartestületi jegyző, hogy 48 iparágban 735 tagja van az ipartestületnek, tehát akkor majdnem kétszer annyi, mint 20 év előtt volt. A segédek száma 523 már meghaladta a 20 év előtt volt összes iparosok számát. 1890-ben a fellendülés kissé csökkent, mert a taglétszám leszállott 682-re, a segédeké 392-re, viszont azonban a tanoncok száma 345-re rúgott fel. A segéd és tanocokból 10 évvel később (1900ban) az önálló iparosok száma : 838-ra emelkedett fel, 1914-ben azonban ismét ;796-ra csökkent, kik közül valószínűleg sokan már akkor bevonultak. De amint elmúlt a háború, 1919-ben ismét felemelkedett a szám: 819-re, 431 segéd és 374 tanoncra. És ettől fogva folyton emelkedett: 1920-ban 1013, segédek: 537, inasok: 681, 1921-ben már 1102, segéd: 790, tanonc: 850. íme! nézzétek 50 év alatt hogy nőtt, nőtt az ipari foglalkozás! Kérditek, mi az oka? Ez nemcsak e nép szaporuságból származik, igaz, hogy sok idegent is vetett ide a háború és a megszállott területekről való idemenekülés, de inkább az a körülmény, hogy sok ifjonc a háború hosszú tartama alatt elérte a képesítési időtartamát s egyszerre önálló iparossá lehetett és sokakat a házasodási törekvés, családalapítás és a pénzbőség is hajtott az önálló tevékenységre, de sokban hozzájárult és a megélhetési kereset szüksége is. (Folytatása következik.) PYRAM MA A LEGTÖKÉLETESEBB TERPENTINES CZ/PŐKRÉM.