Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-01-12 / 9. szám

Békéscsaba, 1922. január 12. Csütörtök III. évfolyam 9 szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : GO. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra SO K, negyedévre 150 K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3 K. ü nemzetgyűlés feloszlatásának szükségességét han­goztatta ma a nemzetgyűlésen Kovács I. István képviselő, a kisgazdapárt vezető tagja. Felfogását többféleké­pen alátámasztotta s ha figyelemmel és elfogulatlanul olvassuk a beszé­det, annak majdnem minden tételét alá kell írnunk. Azt mondja Kovács, hogy maga az a tény, hogy a tanácskozóképte­lenséget naponként megállapítják, elegendő ok arra, hogy a meddő nemzetgyűlés feloszlattassék, de semmi esetre sem állhat meg az a feltevés, kogy a feloszlatott nemzet­gyűlést nem követhetné ujabb nem­zetgyűlés, mert a nemzetgyűlésnek vannak olyan megoldandó, még hát­rálékos feladatai, amelyeket az or­szággyűlésre nem hagyhat, amit az országgyűlés el sem végezhetne. Ez a felfogás teljesen fedi a Körösvi­dék álláspontját. Igen sokszor meg­írtuk ezen a helyen, hogy ha a nemzetgyűlés nem tudja, vagy ha egyes tagjai vagy pártjai nem akar­ják teljesíteni kötelességüket, ugy fel kell oszlatni a Házat és uj nem­zetgyűlésre bizni a nemzetgyűlés fel­adatainak elvégzését. Az a dolgok természetes rendjéből folyik, hogy addig, amig ez, vagy egy következő nemzetgyűlés az alapvető alkotmány­jogi kérdéseket nyugvópontra nem hozza, szó sem lehet országgyűlés összehívásáról, amelynek egészen más a hatásköre, mint a nemzet­gyűlésnek. Sajnos, a nemzetgyűlés nagy több­sége ugy látszik nincs Kovács I. István álláspontján és a komoly munka helyett személyeskedésekkel, oktalanul felidézett politikai válsá­gokkal húzzák az időt és teszik lehetetlenné azt, hogy a nemzet­gyűlés a nemzettel szemben vállalt kötelezettségének eleget tegyen. Ám legyen! Ha másként nem lehet célt elérni, döntsön az ország, mert min­dennél, de főképen a mandátumok­nál sokkal nagyobb értékek mennek igy veszendőbe. Az osztrák nemzetgyűlési választások (Bécs, jan. 11.) A Neues Achtuhr­blatt irja: Április havára kiirták a nyugatmagyarországi alkotmányozó tartománygyülési és osztrák nem­zetgyűlési választásokat. A nyugat­magyarországi alkotmányozó tarto­mánygyülést Kismartonba hivják össze. Kovács I. István a nemzetgyűlés feloszlatásáról Határozatképtelenség -- állandóan A nemzetgyűlés mai ülése Budapest, január 11. Gaál Gaszton elnök pontos. 10 órakor megjelent az elnöki emelvényen és megnyitotta az ülést, hogy azonnal fel is függessze, mert a nemzetgyü'és szemmelláthatólag tanácskozásképtelen. Szünet után — mert csak 32 képviselő van az ülés­teremben — ujabb szünet követke­zik, majd annak eltelte után meg­kezdheti beszédét a napirend első szónoka : Kovács I. István. A nemzetgyűlés feloszlatásának szükségességéről, — úgymond, — sok mondanivalója van. Mikor nap-nap mellett látjuk, hogy a Ház határozatképtelen, ez ugy látszik nem is kerülhető el. A nem­zetgyűlés feloszlatása azonban nem jelentheti a nemzetgyűlés megszün­tetését, mert amig feladatait el nem végzi, addig uj országgyűlés nem hivható össze. Ha a nemzetgyűlést feloszlatni lehet, akkor uj nemzet­gyűlés is összehívható. A királykér­dés nyugvópontra juttatasa vegett is feltétlenül szükséges a nemzet­gyűlés feloszlatása, amennyiben bi­zonyos disszonancia tapasztalható a nemzet nagy többsége és a kép­viselők lelkivilága között. Ez a disz­szonancia képtelenné teszi a kép­viselőket kötelességeik teljesítésére. Azért is szükséges a nemzetgyűlés feloszlatása, mert az 1921. évi XLVII. t.-c. nem találkozik minde­nütt azzal a tisztelettel, mely min­den törvénnyel szemben kötelesség. Ez a törvény éppen olyan törvény, mint a pragmatika szankció. Szóló a trónfosztó törvényt meggyőződés­ből szavazta meg. Különösen cso­dálkozik azon, hogy Apponyi Albert gróf kétségbe vonta e törvény tel­jes érvényességét. Szóvá teszi, hogy a róm. kath. püspökök a koronázás emlékére bizonyos imát rendeltek el, melynek szövege újságokban is megjelent. Ez a jelenség nagy ag­godalomra ad okot. Egyes ifjúsági jótékony intézmények kereteiben is politikai meggyőződések vezetését látjuk. Az 1921. évi XLVlI. t.-c. a nemzet akaratát fejezi ki. Álljunk ezzel a nemzet elé. Végét kell vetni a kétszínű játéknak. Szünetet kér. Szünet után Kovács I. István folytatja beszé­dét. A királykérdést már is ugy for­mulázzák, hogy egy rossz királyság­nál jobb a köztársaság. Ezzel a kérdéssel nem szabad játszani. A köztársasági eszmét nem szabad megpendíteni. Ezután kifejti, hogy a nemzetgyűlés az államfői hatalom gyakorlásának kérdését ideiglenesen rendezte s igy nem szabhat határ­időt az államfői hatalomnak a mos­tani kormányzó áital való gyakor­lására. Ot perc szünet után külpolitikai kérdésekkel foglalkozik. Leszögezi, hogy mindnyájan a területi integ­ritás álláspontján vagyunk. Foglal­kozik IV. Károly visszatérésének külpolitikai vonatkozásaival és meg­állapítja, hogy a francia kormány­nak szandeka volt provokálni a Habsburg restauráció lehetetlenné tételét. Rámutat a szláv veszede­lemre, mellyel szemben érdekeink Olaszország, Anglia és Németor­szág érdekeivel azonosak. A kül­politika legfontosabb feladata a jó ^belpolitika. Feltétlen szükséges a nemzeti egység megteremtése s hogy mindenkit a kiengesztelődés szelleme hasson át. Foglalkozik Ugrón beszédével s ennek során Rakovszky közbeszólásaival. Bottlik József alelnök megálla­pítja, hogy Rakovszky nem vonta beie a vitába a kormányzó szemé­lyét. Szilágyi Lajos, majd Ugrón Gá­bor személyes kérdésben szólaltak fel. ' Gaál Gaszton elnök jelenti, hogy 50 képviselő a sürgősség kimondá­sát kéri az indemnitási javaslatra. Elrendeli annak megállapítását, hogy az aláirók jelen vannak-e. ülés vége. Ujabb jugoszláv követelés Buáapest, január 11. A trianoni békeszerződés tudvalevőleg arra kötelezi Magyarországot, hogy a pécsi szénbányák termelésének 52 százalékát 5 éven át Jugoszlá­viának engedjük át. Ez meg is történt és a pécsi bányák tulajdonosa, a Dunagőzhajózási Társaság át is adta a szenet, melyet Jugoszlávia ki is fizetett. Most a szerbek azt követelik, hogy Mayyarország fizesse vissza a szén árát és tudják azt be a jóvátétel összegébe Csonkamagyarország képtelen jóvátételt fizetni és lehetetlen a költ­ségvetést ezzel a tétellel megterhelni, mely évi 500 milliót jelentene. A jóvátételi bizottság hír szerint jogosnak ismeri el Jugoszlávia követelését. A miniszterelnök bécsi tárgyalásai (Budapest, január 11.) A minisz­terelnök bécsi tárgyalásaival kap­csolatban az a hír terjedt el, hogy Bécsben a tanácskozásokon a ma­gyar-osztrák pénzügyi és valuta­kérdések is szerepelni fognak. Meg­bízható információink szerint a mo­narchia felbomlása következtében rendezésre szoruló kérdéseket függő­ben hagyják és jelenleg tárgyalni nem fogják. Benes az olaszországi karlista propagandáról (Prága, január 11.) Benes minisz­terelnök a képviselőház külügyi bi­zottságának mai ülésén többek közt a következőket mondotta: A Zita volt királyné svájci utazását egy­szerűen az anyának engedték meg, aki gyermekeit keresi föl. Az olasz karlista propagandáról szóló újság­hírek nem igazak. Nekem egészen más bizonyitékaim vannak Olasz­ország politikájáról és ezekből ki­tűnik, hogy Olaszország ilyen pro­pagandát sem hivatalosan, sem nem­hivatalosan nem támogat. Az olasz közvélemény sem óhajtja a karlista­propagandát. Román-szerb királyi nász {Belgrád, jan. 11.) A szerb sajtó rendkívül meleg hangon ír Sándor királynak és Mária hercegnőnek el­jegyzéséről. Általános a vélemény, hogy a két dinnasztia közötti rokoni kötelékek megteremtésével Jugoszlá­via és Románia szövetségének kap­csolata örök időkre megerősödött. Az esküvőt, hir szerint, a szerb ud­vari gyász miatt csak márciusban fogják megtartani. Az Ir—Angol béke (,Dublin, január 11.) Az a terv, hogy De Valerát újból ir köztársa­sági elnökké válasszák, meghiusult. Hatvan képviselő szavazott De Valera ellen és 58 mellette. Az angol kor­mány elhatározta, hogy az angol csapatokat a szabad ir állam terüle­téről visszavonja. Ezzel párhuzamo­san leszerelik az ir királyi csendőr­séget is. Politikai körökben hire jár, hogy rövid időn belül minden sinn­fein politikai foglyot szabadon bo­csátanak. Nemzeti kongresszus Egyiptomban (Kairó, jan. 11.) A Waft nevü egyiptomi nemzeti bizottság mani­fesztumot adott ki, melyben kije­lenti, hogy egyetlen minisztériumot sem támogat addig, amíg Zaghlul basának és társainak meg nem en­gedik a hazájukba való visszatérést. A Waft elhatározta, hogy nemzeti kongresszust hiv egybe, amelyen az összes egyiptomi küldöttek nyilvá­nosságra hozzák kívánságaikat és terveiket és igy tájékoztatják egy­mást az általános országos kívá­nalmakra nézve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom